Fényes Elek (Csokaly, 1807. július 7. – Újpest, 1876. július 23.) a magyar honismereti tudomány megalapítója, a leíró statisztika és a közgazdasági statisztika első jelentős hazai művelője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A Debreceni Református Kollégiumot követően Nagyváradon bölcseletet tanult, majd a pozsonyi akadémián jogot hallgatott és ügyvédi praxist folytatott. Távol lévő mágnások helyettesítő követeként részt vett az 1830.évi és az 1832-1836. évi rendi országgyűlésen. Alelnöke lett a Nemzeti Körnek, majd az Ellenzéki Körnek is. Vezető szerepet játszott számos „közjót” szolgáló egyesületben. 1848-ban Szemere Bertalan belügyminiszter megbízta az Országos Statisztikai Hivatal megszervezésével, amely a szabadságharc végéig működött. A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosott, majd 1849 októberében önként jelentkezett az osztrák császári hatóságoknál. Börtönbüntetést kapott, pályája megtört, mellőzött lett. Az 1860-as években cikkeket írt a Sürgöny, valamint a Pesti Hírnök című lapokba, azonban hamarosan munka nélkül maradt és haláláig súlyos megélhetési gondokkal kellett megküzdenie.
A „Magyarország ismertetése statistikai, földirati s történelmi szempontból” című művét négy kötetre tervezte. Elképzelése szerint az ország megyéit nagyobb országrészek szerint csoportosítva, de egyenként mutatta volna be. Ahogy a mű „Előbeszédében” fogalmaz: „Az egész munka a 4 kerület szerint 4 kötetre terjedend, az első a dunántúli, a második a dunáninneni, a harmadik a tiszántúli, negуedik a tiszáninneni kerületet foglalván magában.” Fényes minden egyes megyét először általánosan szándékozott bemutatni, azután ismertette volna azok valamennyi városát és községét, sőt jelentősebb pusztáit is. Tervei szerint: az utolsó, vagyis a negyedik kötetet az összes megye, illetve településeinek betűrendes mutatója zárta volna, „s mindeniknél a kötet s lap száma kitéve a hol annak leirása feltalálható.” „Ily módon nem csak az egyes megyék lesznek külön ismertetve, hanem a névsorozat segedelmével a munka egyszersmind topographiai szótárul is használtathatik.” Az első kötetet (Dunántúli kerület) két részben 1865 és 1866-ban jelentette meg. Az első szakasz: Baranya, Fehér, Győr, Komárom, Mosony és Somogy vármegyéket, a második pedig Sopron, Tolna, Vas, Veszprém és Zala vármegyéket foglalta magában. A 384, illetve 364 oldal terjedelmű munka tizenegy dunántúli megye leírását tartalmazta egységes szerkezetben: általános statisztikai rajz, kiterjedés, természeti leírás, folyóvizek, tavak, mocsarak, növényi, állati és ásványi termékek, lakhelyek népessége vallás és nemzetiség szerint, oktatásügy, ipar és kereskedelem, közlekedés és posta, egyletek, egészségügy, árvaellátás, uradalmak, tisztikar, adóügy, közigazgatás és országgyűlési képviselet. Lenyűgözően sokrétű ez a felsorolás különös tekintettel arra, hogy nem volt mögötte hivatal, apparátus. Sajnos azonban az első kötetnél nem jutott tovább, munkája befejezetlen maradt.
MB
