Pacséri Mészáros Lázár Ferenc Xavér József (Baja, 1796. február 20. – Titley, Anglia, 1858. november 16.) honvéd altábornagy, hadügyminiszter. 1813-tól szolgált katonaként, részt vett a napóleoni háborúkban, 1831-ben a pármai forradalmi megmozdulások leverésében. A császári hadsereg tisztjeként is megmaradt magyar hazafinak, levelezés útján megismerkedett a magyar reformellenzék fő képviselőivel, köztük Széchenyi Istvánnal. A nagy műveltségű, több nyelven beszélő Mészáros nem csupán a katonai tudományokban volt jártas, hanem a társadalommal, gazdasággal kapcsolatos egyéb tudományágakban is. 1844-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. 1848. márciusában Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány feje felkérte a hadügyminiszteri poszt betöltésére. A tárca vezetőjeként ő készítette el az ország védelmére szükséges katonai erő kiállításáról szóló törvényjavaslatot. Az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, 1849 júliusában néhány hétig a hadsereg főparancsnoka, majd lemondását követően az új főparancsnok, Dembinszky Henrik vezérkari főnöke volt. A temesvári csata után augusztus 14-én az Oszmán Birodalomba távozott. Élete hátralévő kilenc évét emigrációban töltötte: Törökországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban és Angliában. Az első magyar hadügyminiszter az emlékiratot a törökországi Kütahyában kezdte írni, a kéziratot azonban nem fejezte be, később is dolgozott rajta. Visszaemlékezéseinek utolsó kiegészítéseit, javításait már az angliai emigrációs években végezte el. Mint általában az ilyen tárgyú munkákban, ebben is keveredik a történetírás és a visszaemlékezés. Az emlékiratok írásakor komoly segítséget jelenthettek azok a személyes beszámolók, amelyeket a többi emigránstól hallhatott. Az elbeszélők közül kétségkívül a legfontosabb Dembinszky altábornagy lehetett, akivel Mészáros együtt menekült ki a temesvári csata után, s akivel ideje túlnyomó részét töltötte külhonban. Mészáros munkája kétségkívül egyike a legfontosabb 1848-1849-es tárgyú emlékiratoknak. Ezen memoárt azonban valamennyitől megkülönbözteti, hogy az első hadügyminiszter 1848 májusától 1849 augusztusáig egyik kulcsszereplője volt az eseményeknek, azaz jóval több eseményről voltak első kézből származó információi, mint a többi emlékiratírónak. S ha a másodkézből kapott adatai nem is mindig megbízhatók, sok bennük a szóbeszéd, a fél-információ, mindannak leírása, aminek személyesen volt tanúja, minden bizonnyal kiállja a történeti kritika próbáját. Az egykori szabadságharcos hagyatékát a volt 1848-49-es kormánybiztos, Puky Miklós őrizte meg, s ő bocsátotta Vetter Antal altábornagy rendelkezésére, mert ő is használta azt emlékirata írásakor. Szokoly Viktor szépíró és publicista ebből értesült az emlékiratok létéről. Szokoly már hosszabb idő óta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy kiadja Mészáros külföldi leveleit. Kézenfekvőnek tűnt tehát a gondolat, hogy az emlékiratokkal együtt jelentesse meg ezeket.
MB
