Vida Károly (Páké, 1819. márc. 19. – Nagyvárad, 1862. jan. 4.): újságíró. Székelyudvarhelyen és Nagyenyeden tanult. 1838-ban tanulmányutat tett Franciaországban, illetve Belgiumban. Hazatérését követően újságíróként kezdett dolgozni, kezdetben az Erdélyi Híradó segédszerkesztőjeként, majd 1845-től a Budapesti Híradó munkatársaként tevékenykedett. 1848-ban kiadója és szerkesztője volt a Figyelmező című politikai napilapnak. Az utóbbi lap 1850-es betiltását követően néhány évig visszavonulva élt Erdélyben. 1856-ban szakmájához visszatérve a Kolozsvári Közlöny, 1856 és 1859 között a kolozsvári Magyar Futár szerkesztője volt. Rendszeresen írt ipari, illetve gazdászati cikkeket – többek között a Műipar, illetve a Magyar Gazda című lapokba –, továbbá történeti és politikai tematikájú könyveket, illetve tanulmányokat, például a Habsburg Ausztriával kapcsolatos jövőről (Ausztriával-e vagy a nélkül? Pest, 1862) vagy a magyar múltról (Elmélkedések a magyar nemzet viszontagságainak története felett. Pest, 1852).
A Restauratio vagy revolutio… című műve 1861-ben jelent meg Lipcsében, Otto Wigand könyvkereskedő kiadásában. A 45 oldal hosszú, kilenc rövid fejezetre tagolt munka a magyar nemzet előtt álló politikai lehetőségekkel foglalkozik. Két út áll rendelkezésre: revolutio vagy restitutio, azaz továbbra is mindenfajta, az osztrák hatalommal való együttműködést elutasítása vagy „a fejedelemnek törvényesen kinyújtott jobbjának” – azaz például a Ferenc József császár által kiadott februári pátensnek– az elfogadása. Vida az előbbit „conservatívnak” nevezi és támogatja, az utóbbit destruktívnak tartja és elutasítja. Véleménye szerint – európai kitekintésben – a forradalmakat despotizmus, az utóbbiakat pedig „restauratio” követi. Elméletét bizonyítandó angol és francia történeti analógiákat is ad. A műben továbbá szó esik még a dunai konföderáció tervének kritikájáról, Garibaldi tevékenységéről, illetve egyéb történeti párhuzamokról, amelyeknek célja a szerző azon tézisének alátámasztása, amely szerint a forradalmak eredendően rosszak és elutasítandóak.
ZBG
