Szász Károly (Nagyenyed, 1829. június 15. – Budapest, 1905. október 15.) református lelkész, költő, drámaíró, aki ma elsősorban műfordításai és irodalmi elemzései okán ismert. Dantétól Göthén át Victor Hugo-ig és Verne Gyuláig fordított szerzőket. Életrajzot írt mások mellett Zrínyi Miklósról és Trefort Ágostonról. 1862-63-ban Arany János mellett (akivel közeli ismeretségben állt) egyike volt azon keveseknek, akiknek a véleményét Madách Imre kikérte Az ember tragédiája végső szövegének publikálása előtt, de ő írta az első jelentős műelemzést is a Tragédiáról 1889-ben.
Szász Károly teológiát végzett, majd több településen is lelkészként szolgált. 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagja, 1900-tól alelnöke lett. 1865-ben egy ciklusra a Fülöpszállás központú választókerület Deák-párti országgyűlési képviselőjévé választották. 1878-ban beválasztották a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsába, 1892-ben az Akadémia másodelnökévé lépett elő.
Fia ifj. Szász Károly író, költő, a dualista Képviselőház utolsó elnöke.
Szász Károly saját irodalmi munkásságát költemények és színművek teszik ki, melyek elsősorban történelmi témákat dolgoznak fel. Ide tartozik 1866-ban bemutatott Heródes című tragédiája, amely A lelencz (vagy Flóra) című, verses formában megírt vígjátékával közös kiadásban jelent meg 1867-ben, Két színmű címen. A lelencz még 1865-ben elnyerte a Kolozsvári Nemzeti Színház pályadíját, a Heródes pedig a Magyar Tudományos Akadémia dicséretében részesült.
LB
