Recto
Postatiszta
Andrássy Gyula lovas szobra
Andrássy Gyula szobrát eredetileg az Andrássy út városligeti torkolatánál képzelték el.
A szobortervek bírálóbizottsága 1893. október 11-én Zala Györgynek ítélte oda a 6000 forintos első díjat. A győztes mű a Schickedanz Albert tervezte félkör alakú oszlopcsarnok közepén, koronázási díszöltözetben, lóháton, fedetlen fővel, méltóságteljesen, mégis póztalanul mutatta a kiegyezés miniszterelnökét. Andrássy özvegye, Kendeffy Katinka grófnő elismeréssel nyilatkozott az arcvonások hitelességéről. A lovat Andrássy Tivadar Rigó nevű lováról mintázta Zala, bár egyes újságok Andrássy Gyula kedvenc paripáját nevezték meg modellként.
1900. elejére, amikor a szoborbizottság Széll Kálmán elnöklete alatt az addigra elkészült mintákat végleges kivitelre elfogadta, már az Országház melletti elhelyezés került előtérbe. Az új helyre Foerk Ernő műépítész-tanár tervezte meg az építészeti elemeket. A hat és fél méter magas talapzat barokk stílusban, az Oravica melletti ruszkabányai márványból készült. Az alapozás a Duna 0 pontjáig, vagyis 11 méter mélyre ért le, ott egy másfél méteres betontömbön fekszik.
A posztamens elején, ahol eredetileg a családi címer szerepelt volna, a magyar címer és egy pálmaággal körülvett dísztábla került, vésett felirattal. Két oldalán egy-egy impozáns, összesen ötvenöt, életnagyságúnál nagyobb figurából álló jelenetet ábrázoló dombormű látható. Ezek Andrássy Gyula politikai működésének két kiemelkedő eseményét, az 1878-as berlini kongresszust és az 1867-es koronázást elevenítik fel.
A szobor öntését a Róna-féle bronzöntöde végezte el. A Pesti Napló 1904. június 18-i száma számolt be arról, hogy a szobrot néhány nappal azelőtt a talapzatra emelték, de minthogy a domborművek elkészültére még várni kellett, az emlékmű még sokáig egy házikó takarta. A leleplezésre végül 1906. december 2-án került sor. Az uralkodóház tagjai, a parlamenti képviselők, a főváros és a vármegyék képviselői, valamint a diplomáciai kar jelenlétében lezajlott fényes ünnepségen Széll Kálmán szónokolt, majd Ferenc József király rövid beszéde után hullt le a lepel, végül Vaszilievits János alpolgármester vette át Budapest közönsége nevében az új szobrot.
1919. május elsejére a főváros több más közteréhez hasonlóan a Kossuth Lajos teret is ünnepi dekorációval borították be. Andrássy szobrát is beburkolták és egy őszirózsás katonát ábrázoló figurát helyeztek elé. Az ókori görög stílusban fagerendákkal körbeépített Andrássy-emlékművet A Munka dicsőségének templomának nevezték el.
Az 1945-ös budapesti harcok után készült első felmérések szerint a szobor nem szenvedett komoly károkat, mégis a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a sérülésekre is hivatkozva, legfőképpen pedig azért, mert az épülő Kossuth híd pesti feljárójának nyomvonalában állt, az emlékmű eltávolítására utasított. Egy visszaemlékezés szerint a szovjetek fel akarták volna robbantani, és ezt megelőzendő szállíttatta el a város vezetése. 1950-ig tárolták, utána nyoma veszett, a márvány részek egy-egy darabját bizonyíthatóan, a bronzöntvényeket vélhetően más műalkotásokhoz felhasználták.
Andrássy Gyula emlékművét eredeti fotók és dokumentációk alapján kellett rekonstruálni. A 2012. október 26-án kiírt pályázatra két munkával kellett jelentkezni: egy neobarokk, Zala György stílusát idéző gipsz lófejszoborral vagy féldomborművel, illetve az eredeti szoborról készült olyan grafikával, amelynek perspektívája nem azonos a fennmaradt korabeli fényképek nézőpontjával. A pályázatot a Bencsik Alkotóközösség Művészeti Kft. nyerte el, magát a szobrokat Polgár Botond, Engler András és Meszlényi János formálta és öntötte újra. A kőelemeket a RENESZÁNSZ Kőfaragó Zrt. állította elő.
A szobrot 2015. május 5-én szállították a helyszínre. A bronz reliefek később kerültek fel a posztamensre.
Az emlékművet 2016. szeptember 13-án avatta fel Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök, országgyűlési képviselők és Andrássy Gyula leszármazottai jelenlétében.
Egy érdekes adalék. Tartja magát a vélekedés, hogy esetleg a Sztálin szobor is tartalmazott az Andrássy emlékműből származó nyersanyagot. Zsigmond Attila, a Kossuth téri szobrok visszaállítására alakult Szoborbizottság titkára ezzel kapcsolatban jelképes gesztust tett. 1956 októberében a Sztálin szoborról maga is lefűrészelt egy apró darabot. A megőrzött forradalmi relikviát átadta Wachsler Tamásnak, a Steindl Imre Program vezetőjének. Arra kérte, hogy olvasszák be azt az újraöntött Andrássy-szobor bronzanyagába, jelképesen megteremtve így a kapcsolatot az egykori és a mai szobormű között.
Irodalom:
Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Budapest, Székesfővárosi Házinyomda, 1934. p. 265-270.
A berlini kongresszus. Zala György domborműve gróf Andrássy Gyula szobrán. Vasárnapi újság 1904. (51. évf.) 49. sz. december 4. p. 832-833.
Budapest újabb szobrai. Építő Ipar 1906. dec. 9. 49. szám, p. 452.
Potó János: Az emlékezés helyei. Emlékművek és politika. Budapest. Osiris, 2003. p. 64-66.
Sztálin egy darabjából született újjá az Andrássy-szobor. In: VS Magazin. 2015. május 3. https://vs.hu/magazin/osszes/sztalin-egy-darabjabol-szuletett-ujja-az-andrassy-szobor-0503#!s0 Letöltés: 2017. október 15.
