1882-ben merült fel az a gondolat, hogy Munkácsy Mihály, a világhírű Párizsban élő magyar festőművész készítsen egy festményt Budapestre. Sőt, akkoriban az volt az általános vélekedés, hogy ennek a képnek méltó helye csakis az épülő Országházban lehet. Az elképzelés 1890-ben konkretizálódott, amikor a művész felkérést kapott gróf Tisza Lajostól, az Országház építőbizottságának elnökétől az Árpád honfoglalása című kép megfestésére. Munkácsy a festményt 1893-ban fejezte be. A festmény 1894. február 14-én érkezett meg Budapestre. Mivel az új Országház ekkor még épülőfélben volt, a képet a Nemzeti Múzeum, az akkor főrendiházként funkcionáló dísztermében, az elnöki pulpitus mögött helyezték el. A nagyszabású történeti festmény hivatalos átvétele a művésztől az állam részére február 24-én történt meg az akkori főrendiház üléstermében, amely eseményről fényképfelvételek is fennmaradtak. Ugyan gróf Tisza Lajos maga kérte fel Steindl Imrét, hogy megfelelő, gótikus stílusú keretet tervezzen a festménynek, Munkácsy művét mégsem helyezték el az Országház képviselőházi üléstermében. Az építész eleve nehezményezte egy domináló olajfestmény elhelyezését, a kép túlzott méreteire, illetve stílusproblémákra hivatkozva. A festmény megbontotta volna a képviselőházi ülésterem harmóniáját, az építészeti térbe jobban illeszkedő, kisebb méretű falképeket tervezett elhelyezni. Végül arról határoztak, hogy Munkácsy alkotása 1905-ben a Nemzeti Múzeumból az újonnan épülő Szépművészeti Múzeum előcsarnokába kerüljön, majd később innen a múzeum egy másik helyiségébe. Az 1920-as években merült fel az az ötlet, hogy a képet az eredeti helyén, az Országházban állítsák fel. Scitovszky Béla nemzetgyűlési elnök kezdeményezésére az épület déli felében található egykori képviselőházi elnök reprezentatív termeinek belső kiképzését és díszítését átalakították. Ennek első mozzanata a Munkácsy-kép elhelyezése volt a fogadóterem hosszanti falára. Ez a helyiség később a Munkácsy-terem elnevezést kapta. Nagy mérete miatt a fogadó két szárnyas ajtaját 1926 novemberében–decemberében átalakították. Munkácsy-terem Az első évtizedekben a termet a képviselőház elnöke a hozzá érkező vendégek fogadására, tanácskozások, bizalmas pártközi egyeztetések, valamint bizottsági ülések megtartására használta. Az első világháború idején itt működött az Országos Hadsegélyező Bizottság ruházati albizottsága, mely elsősorban meleg ruhákat gyűjtött a fronton harcoló katonák számára, majd 1918 novemberében az új népköztársaság törvényhozó szervének, a Nemzeti Tanácsnak a végrehajtó bizottsága ülésezett a helyiségben. 1949-től a környező helyiségekkel együtt az Elnöki Tanács használatába került, s ez a terem lett az új kormányok, miniszterek eskütételének helyszíne is. 1956-ot követően kezdték a helyiséget Munkácsy-teremként említeni a források. A kommunizmus alatt a fentiek mellett főként kitüntetések átadására, külföldi vendégek fogadására szolgált. (pl. Jurij Gagarin, Margaret Thatcher, Helmut Kohl) 2003-tól a kormány, illetve elsősorban a kormányfő kezdte használni a helyiséget diplomáciai események, tárgyalások lebonyolításához, kormányülések helyszínéül. Később a házelnök tárgyalószobája lett. A helyiséget 1902-ben a sajtó számára meghirdetett bejáráson részt vevő egyik újságíró „óriás méretűnek”, de „puritán egyszerűségűnek” látta. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy ekkor az egyetlen ékessége a Ferenc Józsefet ábrázoló életnagyságú állókép volt. Csak később, 1926-ban került ide Munkácsy Mihály Honfoglalást ábrázoló, 13,5 méter hosszúságú, 4,5 méter szélességű festménye. A kép azt az Anonymus által megírt jelenetet ábrázolja, amikor a morva Szvatopluk fejedelem követei tizenkét fehér lóért cserébe egy nyaláb füvet és egy korsó Duna vizet adnak át Árpád fejedelemnek. Munkácsy Mihály a képet még 1893-ban festette, és eredetileg az új képviselőházi ülésterem falát díszítette volna, ám végül a Nemzeti Múzeum dísztermébe került, majd pedig a Szépművészeti Múzeum egyik oldalfolyosóján várta sorsa jobbra fordulását. Onnan került 1926-ban a felújított elnöki fogadóterembe. Jókai Mór és Munkácsy Mihály felesége is felismerhető a festmény alakjai között. A Honfoglalás mellett itt kaptak helyet az egykori elnöki galéria képei is.

Eredeti

Digitális eredeti /Digital Photo File

Digitális Photo File

Eredeti

Horizontális

Színes

Kifogástalan

Ricoh Theta Z1 gömbkamerával készült

Munkácsy Mihály Honfoglalás című képének fényképezése, gömb panoráma felvételen, 2020

Országház, A osztály, Főemelet 5. A Munkácsy-terem (egykor Elnöki fogadóterem) 360 fokos, gömb panoráma felvételen. Werkfotó, előkészületek a Honfoglalás című festmény fényképezésekor. A fénykép Ricoh Theta Z1 gömbkamerával készült, a teremvilágítás felkapcsolva, a festmény felső részén látványos fényfoltokat okoz a "Tárlat világítás". A terem hosszanti falán látható Munkácsy Mihály Honfoglalás című olajfestménye, melyet a művész 1893-ban fejezett be és 1894-ben, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében, az akkori főrendiházi ülésteremben adott át az Országház számára. A festmény a magyarok Kárpát-medencébe való bejövetelét és országszerzését ábrázolja a fehér ló mondája történetén keresztül. A kép csak 1926-ban került át az Országházba, – az elnöki fogadótermet 1926-ban átalakították, hogy a kép megfelelően legyen elhelyezve. A Munkácsy-terem falburkolatát – a kazettás, faragott, növényi motívumokkal díszített lambériát – és kazettás mennyezetét Thék Endre cége készítette. A terem közepén tárgyalóasztal áll vörös bársony karosszékekkel, a szemben lévő falon (a fotón bal oldalt) két rekonstruált, történelmi zászló (1848-49-es honvédzászló, és 1938-as magyar királyi honvéd csapatzászló) van a falra függesztve. A zászlókkal szemben, a falon (a fotón középen) a magyar királyság középcímerét láthatjuk.

Bencze-Kovács György

Andrássy Dorottya, Bojtos Anikó, Dúzsi Éva: Munkácsy Mihály és az Országház. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2019 (Országházi séták sorozat)