Az Országház kőfaragványai

Az 1902. október 8-án használatba vett új Országház építése 1885. október 12-én kezdődött Steindl Imre neogótikus stílusú tervei szerint. A felmenő falak 1886 és 1894 között készültek el, a belső felületen téglából, a külső homlokzaton kőből falazva. A különböző helyekről származó kőanyagok közül a forrásvízi (kemény) mészkövet az időjárásnak erősebben kitett részeknél alkalmazták, azonban főként a rosszabb minőségű puha és durva mészkövek voltak többségben. Az utcai homlokzatokon és a szerkezeti részeken – pilléreken, boltíveken, boltozati bordákon – lévő elemek faragott kőből készültek. A belső termek és csarnokok építőművészeti díszítéséhez márványt és gránitot használtak. A kőfaragás volt az építkezés egyik legnehezebben szervezhető munkafolyamata. 1885 és 1893 között naponta mintegy 600 munkás dolgozott a helyszínen, a kőfaragók és kőszobrászok télen is megállás nélkül végezték munkájukat, számuk mintegy 300 fő volt. Munkájuk nagyságrendjét jelzi, hogy közel 500.000 darab faragott kő került kidolgozásra. A kőfaragómunkákat Hauszmann Sándor kőfaragómester irányította az építésvezetőségen lévő részletrajzok segítségével, amelyeken minden kőelemet külön ábrázoltak az elhelyezésük pozíciójában. A kövek azonosítószámait minden esetben feltüntették, és ezek a számok végigkísérték a köveket a megrendeléstől a beépítésig. A faragandó kövek valós méretű rajzait a „sablonírozóktól” kapták meg kőfaragók, és ezek alapján faragták ki a köveket. A díszítőelemeket a szobrászok a kövek beépítése után az állványon faragták ki a művezetőség által jóváhagyott gipszminták alapján. A munkálatok nagyságrendjét jól mutatják a korabeli fényképek, amelyek tanúsága szerint még 1894-ben is ezrével feküdtek beépítendő kövek az építési területen. A faragott kövek a kiemelt terek kialakításánál éppúgy szerepet kaptak, mint a külső homlokzaton és a kupolán, de nem csak statikai szempontból. Az ornamentális szobrászati munkák – saroklevelek, pillér- és oszlopfejezetek, keresztrózsák, sisakvirágok, állatfejes konzolok, vízköpők, tornyok, királyszobrok baldachinjai – rendkívüli változatosságot mutatnak. A faragott kövek típusainak gazdagságába az Országgyűlési Múzeum fotógyűjteménye is bepillantást enged. A sóskúti és biai bányákból származó kövek huszonöt év elteltével kezdték az erózió jeleit mutatni, emiatt elég hamar, már 1925-ben el kellett kezdeni a részleges felújításokat. Ekkortól egészen a közelmúltig szinte folyamatosan zajlottak a felújítási munkálatok az Országházon, és ezek során számos kőelemet lebontottak és cseréltek. Budapest egyik legjelentősebb építészeti alkotása 2013-tól látható ismét teljes pompájában és szépségében, állványok nélkül.