1921. augusztus 12-én választották meg Gaál Gasztont a Nemzetgyűlés elnökévé, s ezt a tisztet 1922. augusztus 8-ig töltötte be. Ebben a minőségében szigorú, de a házszabályokat liberálisan értelmező, pártatlan, a kormány és az ellenzék közötti megegyezést személyes közreműködésével is mindig támogató, nagy tekintélyű politikus volt.
Leleményességét mutatja, hogy 1922. február 15-én megállíttatta az Országház óráit, hogy esélyt adjon a választójogi törvény elfogadásának még a Nemzetgyűlés feloszlatása előtt. Nem rajta múlt, hogy a jogszabály – ekkor – nem született meg.
Elnöklete alatt került napirendre a Habsburg-ház trónfosztása. Ahogy az Egységes Párt létrehozásában, a mérsékelt földreform végrehajtásában és a választójog kérdésében, ebben is támogatta Bethlen István miniszterelnököt. A kormány mezőgazdaságot sújtó adópolitikájával viszont nem értett egyet, ezért 1922 augusztusában lemondott elnöki tisztéről, és kilépett a kormánypártból. Haláláig, 1931-ig ellenzékben politizált, 1930-tól a Független Kisgazdapárt elnökeként.
Gaál Gaszton portréja – Glatz Oszkár olajfestménye, 1923
Forrás: Országgyűlési Múzeum