Steindl Imre építész, műegyetemi tanár munkásságának csúcsát az Országház épülete jelentette. Művének végső befejezését és rendeltetésszerű használatbavételét azonban nem érhette meg: öt héttel a képviselőház első országházi ülése előtt, 1902. augusztus 31-én elhunyt.

Steindl Imre 1839. október 20-án született Pesten. A budai Joseph Polytechnicumon, majd a bécsi képzőművészeti akadémián folytatott tanulmányokat, de emellett a kőművesmesterséget is elsajátította. 1869-ben mint helyettes tanár működött a Joseph Polytechnicumon, majd egy év múlva kinevezték a középkori építészet szerkezettani és műtörténeti tanszékére nyilvános rendes tanárnak. A berlini parlament tervpályázatán elismerést aratott művével. A budapesti váci utcai új városháza építésének pályázatán a második díjat nyerte el, az épület végül mégis az ő elképzelései alapján készült el. A Műegyetem régi épületének– ma az ELTE Bölcsészettudományi Karának – a főépülete is az ő alkotása. Műépítészi munkái mellett korának egyik legnevesebb műemlék-helyreállítója is volt; nevéhez fűződik többek között a vajdahunyadi vár, a szegedi ferences, a bártfai és az iglói templom, továbbá a kassai székesegyház restaurálása.

Életét 1881-től az Országház tervezése, majd többszöri áttervezése, felépítése és berendezése, műtárgyakkal való felékesítése töltötte be. 1900-ban erősebb szélütés érte, amely után már nem tudott teljesen felépülni. Élete utolsó hónapjaiban a mestert egy hordszékben vitték az Országház építését ellenőrző körútjain.

Pilisi Neÿ Béla építész, miniszteri tanácsos emlékbeszédének részlete, mely az országházi Steindl Imre-szobor avatásán hangzott el, itt olvasható.

Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.