II. András 800 évvel ezelőtt, 1222. április közepén bocsátotta ki Székesfehérváron az Aranybullát, a magyar középkor egyik nagy jelentőségű és a későbbi korszakok alkotmányfejlődésére is hatással bíró jogi dokumentumot.

Az Aranybulla megteremtette az egységes nemesi rend alapjait biztosító nemesi jogokat, és egyben rögzítette a király kötelességeit, megszabva ezáltal a királyi hatalom korlátait a nemzettel szemben. A nemesi jogok érvényesítésének biztosítéka az ellenállási záradék volt, amely évszázadokon keresztül az uralkodók elleni megmozdulásoknak és szabadságharcoknak a közjogi alapját jelentette. Az Aranybulla mint a nemesi szabadság alapokmánya hozzájárult a rendi hatalomgyakorlás kiépüléséhez és ezáltal a „nemesi nemzeti”, a magyar állami identitás kibontakozásához.

A dokumentumot a történelem során többször is megerősítették: 1351-ben I. (Nagy) Lajos király, majd 1384-ben lánya, Mária királynő, annak halála után, 1397-ben férje, Zsigmond király. I. Ulászló király 1440-ben, I. Mátyás király pedig 1464-ben illesztette be saját határozatainak sorába az Aranybulla cikkelyeit. A Werbőczy István által 1517-ben összeállított Tripartitumban rögzített egy és ugyanazon nemesség sarkalatos jogainak – a személyi szabadság, az adómentesség, a királyi bíráskodás alá tartozás és az ellenállási jog – alapjául is az Aranybulla szolgált.

Az Aranybulla kihirdetése, Jantyik Mátyás festménye az Országház főrendiházi üléstermében
Forrás: Bencze-Kovács György, Országgyűlési Múzeum

A témát bővebben Zsoldos Attila: A 800 éves Aranybulla című kötet ismerteti, mely az Országház Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Az évfordulóval kapcsolatos eseményekről az Aranybulla 800 oldal is tájékoztatást nyújt.

Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.