1933. február 7-én, 87 éves korában elhunyt gróf Apponyi Albert házelnök, majd vallás- és közoktatási miniszter, az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője.

Apponyi Albert jogi tanulmányait Bécsben és a pesti egyetemen folytatta. 1872-ben képviselői mandátumot szerzett, a Deák-párt konzervatív szárnyához tartozott. A pártok átalakulásakor a kiegyezést elfogadó konzervatív ellenzékhez csatlakozott, és idővel ennek a csoportosulásnak a vezére lett. 1881-től haláláig folyamatosan Jászberény városát képviselte az országgyűlésben. 1900-ban néhány évre csatlakozott híveivel a kormánypárthoz.

Ennek köszönhetően a képviselőház 1901-ben jelentős többséggel elnökévé választotta. Az ellenzékiből kormánypártivá vált házelnök székfoglaló beszédében hitet tett az ősi magyar parlamentáris hagyományok megőrzése és a szólásszabadság teljes körű érvényre juttatása mellett. Elnöki irányításával költözött át az Országgyűlés a mai helyére, az Országházba.

1903-ban lemondott házelnöki tisztségéről, és hamarosan a kormánypártból is kilépett, mert kevesellte a nemzeti érdekek érvényre juttatását a kormányzati politikában. A kialakult parlamenti válság során híveivel az ellenzéki pártok koalíciójához csatlakozott, amely megnyerte a választásokat, és hosszú tárgyalások után 1906-ban kormányt alakíthatott. Apponyit a király vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezte ki, mely tisztségét 1910 elejéig töltötte be. Ezt követően a függetlenségi ellenzék egyik vezetője lett. Wekerle Sándor harmadik kormányában azonban ismét elvállalta az oktatási tárca irányítását (1917–1918).

A világháborút követően a legitimisták egyik meghatározó politikusa volt; haláláig a törvényhozás tagja maradt. 1919 végétől ő vezette a magyar delegációt a párizsi béketárgyalásokon. Számtalan társadalmi megbízatása közül megemlítendő, hogy a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, továbbá a Szent István Akadémia és a Magyar Külügyi Társaság elnöke volt.

Az Országház főemeletén 2015-ben termet neveztek el róla.

​​​​​​​Gróf Apponyi Albert portréja. Balló Ede olajfestménye, 1904
Forrás: Országgyűlési Múzeum, Fotóarchívum