Latorcai János, az Országgyűlés alenöke:
"Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim!
Amint azt Alaptörvényünk preambuluma is rögzíti, hazánk 81 évvel ezelőtt e napon, 1944. március 19-én, közel fél évszázadra elveszítette függetlenségét és állami önrendelkezését. A szuverenitását 1990-ben visszanyert magyar állam első szabadon választott országgyűlése a 14/1994-es határozatban emlékezett meg hazánk náci megszállásának 50. évfordulójáról és a megszállást követő tragikus események áldozatairól.
Tisztelt Képviselőtársaim!
A náci Harmadik Birodalom hadosztályai 1944. március 19-én megszállták a mindaddig területileg és katonailag független Magyar Királyságot. „Magyarország címerét két lebegő angyal tartja. Már csak e két angyalban bízom. Igaz, ez nem csekélység” – írta naplójába ekkor Márai Sándor, tisztán felismerve e napban a végső emberi kiszolgáltatottság és a jövőbeli alávetettség tragikus magyar sorsának nyitányát.
A német hadvezetés már Olaszország átállását követően, 1943-ban elkészítette országunk megszállásának tervét. Hitler csak az alkalomra várt, hogy megmutassa: számára Magyarország nem szövetséges, csak egy a vazallus államok sorában. 1944 februárjában, a magyar béketapogatózások ismeretében, megszületett a döntés hazánk német érdekeknek való teljes alávetésére, állami önrendelkezésünk elvétele.
Bethlen István egykori miniszterelnök (aki maga is a német titkosrendőrség üldözöttje és végül a szovjet megszállók áldozata lett) emlékiratában így fogalmazott erről a napról:
„Magyarország kálváriája most vette igazán kezdetét. Mindenkitől elhagyatva, ellenségtől, baráttól egyaránt üldözve igazán egyedül állottunk a világban és mérföldlépésekkel közeledtünk a dicstelen megsemmisülés felé”. A németek kérésére kinevezett Sztójay-kormány ellentmondás nélkül teljesítette a megszállók kéréseit.
Az ország gazdasága, közigazgatása és honvédsége a német katonai érdekeknek rendelődött alá. Betiltották az ellenzéki lapokat, a pártokat feloszlatták. A Gestapo már a megszállás napján megkezdte az ellenségnek tekintett politikai és katonai vezetők, társadalmi szereplők letartóztatását. Pár nap leforgása alatt mintegy tízezer személyt hurcoltak fogságba, míg többezren bujkálni kényszerültek.
S ne feledjük, a német katonai megszállás egyenes következménye lett, hogy hazánk – benne különösen fővárosunk – rövid időn belül a világháború egyik legborzalmasabb hadszínterévé vált.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim!
1944. március 19-e nemzeti történelmünk gyásznapjai sorába tartozik azért is, mert ezután indulhatott meg igazán zsidó honfitársaink teljes jogfosztása, kizsákmányolása, haláltáborokba deportálása. A megszállás végórái utat nyitottak a nyilas terror elszabadulása előtt is.
A mai napon Magyarország Országgyűlése kegyelettel emlékezik meg mindazokról, akik a náci megszállást követő terror, népirtás, elnyomás és üldöztetés áldozataivá váltak.
De most emlékeznünk kell azokra is, akik az embertelen történelmi időkben képesek voltak emberek maradni és saját életük kockáztatásával embermentőkké válni."
