Aktuális információk - 2024 ünnepi nyitvatartás
Nyitó oldali csempék
Tartalom megjelenítő
„Európai tudás és látókör, boncoló elme, bölcsészeti alapozottság, szüntelen tépelődés az igazság fürkészésében finoman csiszoló gondolatmunka, amely áttetszően világossá formálja a napfényre bányászott igazságokat — ezek voltak Somló Bódog szellemi életének jellemző vonásai.” (Nekrológ. In: Jogtudományi Közlöny, 1920. 20. sz. 158. p.)
Somló Bódog (forrás: Somló Bódog: Gedanken zu einer ersten Philosophie. Berlin: Walter de Gruyter & CO. 1926. OGYK állománya: [A5/278])
Somló Bódog – vagy ahogyan külföldön ismerik: Felix Somló – a hazai jogbölcseleti gondolkodás meghatározó jelentőségű alakja, emellett munkáinak nagy jelentősége volt a magyar szociológia megszületésében is. Tanítványa volt többek között Moór Gyula és Lukács György. Munkássága révén a magyar jogfilozófiát az ország határain túl is ismertté tette. Életműve Európa-szerte közismertté vált, elméletével a külföldi szakirodalom kiemelten foglalkozott. Kortársai közül többek között Rudolf Stammler, Adolf Merkl vagy Hans Kelsen is nagyrabecsülésüket fejezték ki iránta, emellett számos helyen és alkalommal hivatkoztak is rá. Somló jelentőségét a nemzetközi jogirodalomban az is bizonyítja, hogy a fő művének számító, német nyelven kiadott Juristische Grundlehrét az 1917-es megjelenését követően 1927-ben, majd 1973-ban is újrakiadásra érdemesnek találták.
Somló Bódog, eredeti nevén Fleischer Félix 1873. július 21-én született a felvidéki Pozsonyban. Elemi iskoláit Budapesten, gimnáziumi tanulmányait édesapja, Fleischer Leopold szolgálati helyének gyakori változása miatt Zsolnán, Trencsénben és Temesváron végezte. Szülei izraelita vallásúak voltak, így őt is e felekezet anyakönyvében regisztrálták, 1891-ben azonban Temesváron, érettségi előtt áttért a római katolikus vallásra. Ekkor változott a neve Somló Bódogra.
Egyetemi tanulmányait 1891-ben a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem jogi karán kezdte, egy szemeszter után azonban a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jogi karán folytatta. Itt szerzett 1895-ben jogtudományi, majd 1896-ban államtudományi doktorátust kitűnő minősítéssel.
Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, Kolozsvár (forrás: Szeged folyóirat)
Diplomájának megszerzését követően egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített, majd néhány hónapos kolozsvári ügyvédjelölti tevékenységet követően két félévet Németországban töltött állami ösztöndíjasként, ahol a lipcsei és a heidelbergi egyetemen folytatott tanulmányokat.
Szüleitől már kiskorában megtanult németül, a tanulmányai befejezésekor a magyaron és a németen kívül franciául és angolul beszélt, olvasott ógörögül és jól értett latinul.
1899-ben a kolozsvári egyetemen jogbölcseletből, három évvel később pedig politikatudományból szerzett magántanári habilitációt. 1903-tól a nagyváradi jogakadémia, majd 1905-től a kolozsvári egyetem tanára lett, ahol jogbölcseletet és nemzetközi jogot adott elő.
Somló Bódog volt az egyik alapítója, majd egy rövid ideig szerkesztője is az 1900-ban indult Huszadik Század című lapnak, amely az első jelentős magyar szociológiai folyóirat volt. 1901-ben részt vett a Társadalomtudományi Társaság megszervezésében, rövid ideig annak egyik titkáraként és választmányi tagjaként működött.
1903 és 1906 között szerkesztője volt a társadalomtudományi folyóiratnak (forrás: OGYK állománya [A4/2969])
1903-ban Nagyváradon a Társadalomtudományi Társaság ülésén tartott előadása robbantotta ki a „nagyváradi ügyet”, azaz a magyar tudománytörténetben Somló-afférként elhíresült polémiát. Somló Bódog a „Társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazásáról” címmel tartott előadást, amely meg is jelent a Huszadik Század 1903. évi 1. számában.
Somló kiállt a tudományos kutatás és az egyetemi oktatás szabadsága mellett, kritikával illette a fennálló intézményeket. Az előadásról az akkor még csaknem ismeretlen újságíró, Ady Endre lelkesen adott hírt a Nagyváradi Napló 1903. május 8-ki vezércikkében. Nem mindenki nézte azonban jó szemmel ezt a radikalizmust: a nagyváradi jogakadémia tanári karának többsége felirattal fordult a kultuszminiszterhez és kérték, hogy függesszék fel Somló Bódogot jogakadémiai tanári állásából. A tanszabadság kérdése hírlapi cikkek tárgyává lett, sőt Benedek János képviselő a Képviselőház 1903. június 3-kia ülésén interpellációt is intézett a Somló Bódog elleni feljelentés ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Az ügy heves vitát váltott ki a képviselők körében[1]. Több hazai és külföldi tudós is szolidaritását fejezte ki, végül Wlassich Gyula kultuszminiszter nem függesztette fel állásából a megtámadott tanárt.
Somló Bódog 1904-től 1918 őszéig Kolozsváron élt. Meghívták a Kolozsvári Egyetem akkor megalakuló Jogbölcseletei és Nemzetközi Jogi Tanszékére, majd az 1917/18-as tanévben a kolozsvári jogi kar dékánjává választották. 1918-tól Budapesten lakott, a budapesti jogi karon kapott professzori kinevezést.
Legkedvesebb tanítványa, Moór Gyula (1888-1950) (forrás: dtt.ogyk.hu)
Szakmai pályájának első korszakában Somló a pozitivista jogbölcseleti irányhoz tartozott, és elsősorban szociológiai kérdések iránt érdeklődött. Az 1910-es években érdeklődése a szociológia felől a filozófia felé fordult, pályájának ezt a második korszakát az újkantiánus jogfilozófia jellemzi. Az 1910-ben megjelent A jog értékmérői című tanulmányát tekintik a korszakhatárt reprezentáló írásának. Az első pályaszakaszt a spenceri evolucionista szociológia befolyása és Pikler Gyula belátásos elméletének elfogadása jellemzi. Somló ez idő tájt Pulszky Ágost és Pikler Gyula mellett a magyar pozitivista jogbölcselet harmadik kiemelkedő képviselőjévé vált.
Pikler Gyula (1864-1937), Somló Bódog mestere és Pulszky Ágost (1846-1901) a pozitivista jogbölcselet kiemelkedő hazai képviselői (forrás: dtt.ogyk.hu)
Tudományos pályafutásának második korszakában következett be a neokantiánus fordulat, mellyel megteremtette a magyar jogbölcseleti gondolkodás eddigi legprosperálóbb korszakát, ami a XX. század közepéig tartott. Ennek az időszaknak az eredményei alapozták meg Somló tudományos hírnevét idehaza és főleg a német nyelvterületen. Rudolf Stammler, Gustav Radbruch, Hans Kelsen és Alfred Verdross mellett Somlót az európai neokantiánus jogfilozófia nagyjai sorában tartják számon.
Hans Kelsen (1881-1973), Somló Bódog méltatója, a neokantiánus jogfilozófia egyik legjelentősebb alakja (forrás: Wikipedia)
Somló tudományos pályáját két, parlamentarizmusról írott cikkével kezdte meg. Valószínűleg Apponyi Albert nézeteinek hatására szakdolgozatának a Parlamentarizmus fejlődése címet adta, amely Kolozsváron aztán meg is jelenik nyomtatásban 1896-ban A parlamentarizmus a magyar jogban címmel. Nem sokkal ezután, 1898-ban jelenik meg A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei című írása.
Első alkotói korszakának fő műve az 1903-ban napvilágot látott Állami beavatkozás és individualizmus. A kötet egyik alapvető állítása, hogy a fejlődés fő irányát és az individuum életének fő célját a boldogságra való törekvés szabja meg, amely így szakadatlan és szerves folyamatot képez. A fokozott állami szerepvállalás pedig kikényszeríti a jog, az állam, a politika funkcióinak újragondolását. Szerinte az állami beavatkozás egyáltalán nem mond ellent az alkalmazkodás természettörvényének. A mesterséges beavatkozás a természetes fejlődés eredménye, annak szükséges velejárója, azaz ebben az értelemben maga is természetes. E tételből jut el Somló odáig, hogy miközben egyre inkább növekszik az állami szabályozás köre, az individuumok egyre szabadabban rendelik alá magukat a (jog)szabályoknak.
Somló pozitivista alkotói korszakának fő műve (forrás: OGYK állománya [B3/513])
Pozitivista korszakának másik jelentős jogfilozófiai tárgyú könyve az 1906-ban megjelent kolozsvári Jogbölcseleti előadásai. E művében már megfigyelhető a hangsúlyeltolódás az Európában ekkortájt formálódó neokantiánus jogfilozófia irányába, ami főképpen az irányzat atyjának tekintett Rudolf Stammler gondolatainak erőteljes jelenlétében nyilvánul meg.
Somló fő műve 1917-ben jelent meg német nyelven a Felix Meiner lipcsei kiadónál Juristische Grundlehre (Jogi alaptan) címmel, amely a magyar jogelméleti gondolkodás egyik legjelentősebb és nemzetközileg legelismertebb alkotása. A Lukács György közreműködésével és Hans Kelsen ajánlásával megjelent öt és félszáz oldalas monográfia a jogi alapfogalmak kifejtésére vállalkozott, a korabeli jogdogmatikai fogalomelemzés nemzetközi mércével mérhető jelentős alkotása, amely Somló Bódogot kötelezően hivatkozott szerzővé tette a nemzetközi jogfilozófiai szakirodalomban.
Somló Bódog fő műve a magyar jogelméleti gondolkodás egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert alkotása (forrás: OGYK állománya [B3/1468])
Bár szándékában állt a szerzőnek magyarul is kiadni a művet, korai halála ebben megakadályozta. 1920-ban a Grill Kiadónál megjelentette viszont annak kivonatos összefoglalását Jogbölcsészet címen. E kőnyomatos kiadvány eredetileg csak néhány száz példányban jelent meg, s ma már rendkívül nehezen hozzáférhető. Tíz év múlva, 1927-ben megjelent a német nyelvű monográfia második kiadása is, Moór Gyula bevezetésével. A mű szellemisége ugyanakkor a 20. század második felében is eleven maradt, melyet az 1973-as új német kiadása is bizonyít. 1995-ben a Miskolci Egyetem Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszékének Prudentia Iuris sorozatában jelent meg az 1920-as Jogbölcsészet új kiadása, amelyet a kiadvány szerkesztője és a szöveg gondozója, Takács Péter, valamint Ződi Zsolt – aki a magyar szöveget a némettel is egybevetette – jegyzetekkel is kiegészítette, mivel a mű eredetileg nem tartalmazott hivatkozásokat.
Művének lelkes fogadtatása Somlót arra ösztönözte, hogy jogi értéktanát még alaposabban kidolgozza. Ennek előfeltételeként látott hozzá önálló filozófiai ismeretelméletének megírásához, korai halála azonban megakadályozta a tervezett feladat elvégzésében. A hátra maradt kézirat Moór Gyula közreműködésével 1926-ban Gedanken zu einer Ersten Philosiphie címen jelent meg.
Somló Bódog 1920. szeptember 28-án, negyvenhét éves korában önkezével vetett véget életének: a Házsongárdi temetőben édesanyja sírjánál felakasztotta magát. Tragikus döntésének okát máig keresik, a szakirodalomban többféle nézet is létezik erről. A döntés mögött történelmi, társadalomtörténeti és lélektani okok egyaránt meghúzódhattak. „Érzékeny idegrendszerű, vibráló alkatú, a suicidium gondolatával fiatalsága óta vívódó ember ő, aki mint gondolkodó a történelem kelepcéjéből megpróbál menekülni. A krízist, amit nemzete sorsában lát, személyes válságként éli át. Teszi ezt erkölcsiségből, igazságkeresésből, szűkebb pátriájának döbbenetet kiváltó sorsából fakadóan. És teszi egy olyan ember belső életével terhelten, akinek személyes sorsában is a szálak egyre összébb kuszálódnak.”[2]
Somló Bódog síremléke a Házsongárdi temető bejáratánál (forrás: Wikipedia és Villám Judit)
A pályáját joghallgatóként kezdő, Somló Bódog előadásait hallgató és vele személyesen is jó kapcsolatban lévő Reményik Sándor Tragédia címmel verset is írt a jogtudós halálára.
Somló Bódog nagy hatást gyakorolt az egyik legnagyobb magyar jogtudós, jogfilozófus, Moór Gyula (1888-1950) jogbölcseleti munkásságára is. Somló 1920-ban bekövetkezett halála után gazdag jogfilozófiai, szociológiai tematikájú könyvtára legkedvesebb tanítványához, Moór Gyulához került, aki tovább gyarapította azt. Halála után a professzortárs, Sík Sándor piarista rendfőnök őrizte elhunytáig. 1977-ben Dr. Varga Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa hosszú nyomozás után talált rá a könyvhagyatékra Csöngén, egy udvari fészerben. A fellelt köteteket ezután az Országgyűlési Könyvtárnak ajándékozták. A Somló-Moór bélyegzővel ellátott művek azóta a jogi, politikai, szociológiai és filozófiai kutatást, valamint a felsőfokú oktatás munkáját szolgálják.
A jogtudós Országgyűlési Könyvtárban megtalálható művei digitalizálva elérhetők a Magyar Jogi Portálon: https://go.ogyk.hu/dtt-coll-somlo-bodog
Felhasznált irodalom
Bárd József: Somló Bódog. In: Jogtudományi Közlöny, 1921. 5. sz. 33-36. p.
Moór Gyula: Somló Bódog. In: Társadalomtudomány, 1921. 1. sz. 17-40. p.
Nagyné Szegvári Katalin: Somló Bódog jogelméleti munkássága. In: Jogelméleti Szemle. 2004. 4. sz. http://jesz.ajk.elte.hu/szegvari20.html
Somló Bódog. Nekrológ. In: Jogtudományi Közlöny, 1920. 20. sz. 158-159. p.
Szabadfalvi József: Somló Bódog (1873-1920) In: Magyar jogtudósok. 4. köt. Budapest: Nemzeti Tankvk. 2014. 53-67. p.
Takács Péter: Somló Bódog élet- és pályarajza dokumentumokkal illusztrálva. In: Jog - Állam - Politika. Jog- és politikatudományi folyóirat. 8. évf. 4. sz. (2016.) 3-71. p.
Ződi Zsolt: Erény és tudomány: Somló Bódog állam- és jogbölcseleti munkássága. In: Portrévázlatok a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetéből: Pulszky, Pikler, Somló, Moór, Horváth, Bibó. Miskolc: Bíbor, 1995. 63-141. p. (Prudentia iuris, ISSN 1219-8471 ; 3. )
Várady Aurél: Somló Bódog tragikuma. In: Erdélyi Szemle, 1920. október 9. 40. sz. 1. p.
Varga Csaba: Somló Bódog végső summázata: az ismeretlen Állambölcseleti jegyzetek In: Állam- és Jogtudomány. 2. sz. (1985.) 359-373. p.