a Gazdasági Versenyhivatal 2000. évi tevékenységérõl
és a versenytörvény alkalmazása során szerzett,
a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról

Budapest, 2001. április

*

*

Budapest, 2001*

pb2000v.doc

összefoglaló és ajánlás az Országgyûlés számára *

Részletes beszámoló

I. általános tapasztalatok *

1.1. A piaci viszonyok változása *

1.1.1. Az állam beavatkozásának hatásai *

1.1.2. Az üzleti döntéseken alapuló folyamatok *

1.2. A versenyszabályozás jogi hátterének változása *

1.2.1. A versenytörvény módosulásai *

1.2.2. A szélesebb jogi környezet változása *

1.2.3. Az Alkotmánybíróság versennyel kapcsolatos határozatai *

II. Eljárások *

2.1. Bejelentések *

2.2. Versenyfelügyeleti eljárások *

2.2.1. Fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása *

2.2.2. Versenyt korlátozó megállapodások *

2.2.3. Erõfölénnyel való visszaélés *

2.2.4. Összefonódások ellenõrzése *

2.3. A bírósági felülvizsgálat tapasztalatai *

2.3.1. Elõzõ versenytörvény *

2.3.2. Jelenlegi versenytörvény *

2.4. Bírságbeszedési gyakorlat *

III. Versenypártolási tevékenység *

3.1. Aktív szerepvállalás a versenyt érintõ kérdésekben *

3.2. Jogszabály-véleményezési tevékenység *

3.3. Egyéb versenypártoló tevékenység *

IV. A versenykultúra fejlesztése *

V. Intézményi és nemzetközi kapcsolatok *

5.1. Intézményi kapcsolatok *

5.2. Nemzetközi kapcsolatok *

VI. Mûködési feltételek és egyéb információk *

Táblázatok *

1. Az állam beavatkozásának a piaci viszonyokra gyakorolt hatásai közül a különféle, szektorokra vonatkozó állami szabályozások átalakítása, illetve ennek elõkészítése emelhetõ ki. Tovább folyt a távközlési és a villamos energia szektor piacnyitásának elõkészítése, változatlanul hiányzik azonban egy egységes és átfogó szabályozási reform, valamint az erõs és autonóm szektorális szabályozást felügyelõ hatóságok megteremtésére irányuló szándék.

2. Szabályozási lépések történtek az egészségügy területén is, ahol azonban az új szabályok többsége egyértelmûen a verseny ellenében hat, valamint a gyógyszerpiacokon, ahol az intenzív kormányzati próbálkozások ellenére csak felemás megoldások születtek. Ez, és néhány más állami döntés arra utal, hogy a kormányzat nem minden esetben ismeri fel a versenyben rejlõ - igaz, nem rövid távon ható - elõnyöket.

3. Az üzleti döntéseken alapuló folyamatok közül figyelmet érdemel a kábeltelevíziós tevékenységben bekövetkezett erõteljes koncentrálódás, amelynek a küszöbön álló távközlési liberalizációval összefüggésben van jelentõsége. Új (negyedik) szereplõ piacralépésével erõsödött a verseny a mobil távközlésben, ami hozzájárult az iparág gyors növekedéséhez, ugyanakkor a domináns vezetékes szolgáltató, leányvállalata révén, ezen a területen is piacvezetõ.

4. Az élelmiszeriparban folytatódott a koncentráció növekedése, ami részben a piacot elhagyni kényszerülõk kilépésével, részben a náluk erõsebb és stratégiával rendelkezõ vállalkozások lépéseivel magyarázható. Az iparban nem következett be érdemi változás a verseny magyarországi feltételeit illetõen annak ellenére, hogy a világgazdaságba való integráltság folytán a nemzetközi akvizíciós hullám Magyarországon is éreztette hatását. Átrendezõdõben van - koncentrálódik - a gyógyszer-nagykereskedelem szerkezete, és patikaláncok kialakulása figyelhetõ meg a gyógyszer-kiskereskedelemben. A napi cikkek kiskereskedelmében folytatódott a hipermarketek térnyerése a kisebb méretû üzletek rovására.

5. A pénzügyi szférán belül a hitelintézeti szektor stabilabbá és tõkeerõsebbé vált, összeolvadások és kilépések révén a piaci szereplõk száma csökkent. Folytatódott a befektetési vállalkozások koncentrálódása, mivel megnõtt a cégfelvásárlások és állomány-átruházások száma.

6. Módosult a versenytörvény - a módosítás nem volt alapvetõ, inkább a szabályok finomítását jelentette. A módosításra alapvetõen annak érdekében került sor, hogy egyes, a jogalkalmazás során kiforrott fogalmak és elvek törvényi szinten kerüljenek rögzítésre, valamint, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) számára megfelelõbb, a jogalkalmazást segítõ eszközök álljanak rendelkezésre. A szélesebb jogi környezet változásából a reklámtörvénynek a megtévesztõ reklámok kezelésével kapcsolatos, és a GVH feladatkörét is érintõ módosítása érdemel említést.

7. A GVH 2000-ben 235 versenyfelügyeleti eljárást folytatott le, amelybõl 223 zárult versenytanácsi határozattal. Az elõzõ évhez képest a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatos ügyek aránya kis mértékben csökkent, az antitröszt (vagyis a verseny korlátozásával, illetve a korlátozott versenyhez kötõdõ visszaéléssel kapcsolatos) ügyek aránya pedig nõtt. 80 esetben került sor a GVH versenyfelügyeleti beavatkozására, és a Versenytanács 50 esetben összesen 157.140 e Ft bírságot is kiszabott. A bírságolással zárult esetekbõl 30 emelkedett jogerõre 43.140 e Ft összegben, amibõl csak egyetlen esetben nem fizették be a bírságot 100 e Ft értékben. 2000-ben egyébkén 89.061 e Ft bírságösszeget fizettek be a vállalkozások.

8. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmával kapcsolatban 86 ügyzáró versenytanácsi határozat született, ebbõl 47 esetben került sor GVH beavatkozásra, és 46.600 e Ft bírságot vetett ki a Versenytanács, míg jogerõre 16 határozat emelkedett. Az ügytípus tekintetében a 2000. év nem hozott alapvetõ változást a korábbi évek tendenciáihoz képest, továbbra is a pénzügyi szolgáltatások és a gyógyászati termékek piaca volt a leginkább érintett terület. Sok hiányosság volt tapasztalható a kereskedelmi láncok idõszakos akciói során is.

9. A versenyt korlátozó megállapodásokkal kapcsolatban a Versenytanács 18 ügyzáró határozatot hozott, és összesen három esetben szabott ki bírságot 96.000 e Ft értékben. A 18 ügybõl 11 esetben került sor a GVH beavatkozására. A hat kérelemmel indult eljárásból egy esetben feltétel nélküli, két esetben feltételes egyedi mentesítést adott a Versenytanács, két esetben úgy találta, hogy a szóban forgó megállapodás csekély jelentõségû, míg egy esetben visszavonták a kérelmet. A 12 hivatalból indított eljárásból kilenc tárt fel jogsértést, ebbõl hat esetben a csekély mértékû jogsértés, valamint a jogsértõ helyzet megszüntetésének vállalására tekintettel a Versenytanács megszüntette az eljárást. A jelentõsebb ügyek közé tartozott a hazai piacon gyógyszergyártással és forgalmazással foglalkozó vállalkozások közötti kartell, valamint az egyes kiskereskedelmi láncok és a hústermelõk közötti megállapodás, illetve az egyes önszabályozást végzõ szervezetek 1999-rõl áthúzódó vizsgálata.

10. Az erõfölénnyel való visszaélés tilalma miatt indult ügyekben 56 versenytanácsi határozat született, melybõl 19 esetben került sor GVH beavatkozásra (ebbõl hét súlyos jogsértést megállapító eset marasztaló döntéssel zárult). A Versenytanács öt esetben szabott ki bírságot összesen 11.800 e Ft értékben, melyek közül egy sem emelkedett még jogerõre. A 2000. évet, az elõzõ esztendõt is meghaladó mértékben a kábeltelevíziós szolgáltatók ellen indított eljárások nagy száma jellemezte, amelyek mind gazdasági erõfölénnyel való visszaélés gyanúja miatt indultak. A bejelentõk a legtöbbször a programcsomagok tartalmát, a díjváltoztatás közlésének a módját és az elõfizetési díjak túlzott mértékû emelését kifogásolták. A Versenytanács mindegyik esetben megállapította a szolgáltató érintett piacon fennálló erõfölényét, jogsértést ezen esetek felében talált, és jellemzõen - a jogsértõ vállalkozások vállalásaira tekintettel - szünetelést rendelt el.

11. Az összefonódások ellenõrzése során a Versenytanács 70 határozatot hozott, 67 esetben kérelemre, három esetben pedig hivatalból, az engedélykérés elmulasztása miatt indult az eljárás. A hivatal kilenc esetben az engedélykérési kötelezettség hiányát állapította meg. A 61 érdemben vizsgált összefonódás közül 58-at feltétel nélkül, kettõt feltétellel engedélyezett, egy esetben pedig megtagadta az engedélyt, így három GVH beavatkozásra került sor. A korábbi évekhez képest lényegesen nagyobb számban fordultak elõ külföldi, de Magyarországon jelen levõ vállalatok fúzióival kapcsolatos ügyek. A legjelentõsebb összefonódások a távközlést, azon belül a kábeltelevíziós és mobiltelefon szolgáltatások területét, az energiaszektort, az autó- és élelmiszeripart, valamint a gyógyszerkereskedelmet érintették.

12. 2000-ben a bíróság elõtt megtámadott versenytanácsi döntések aránya némileg nõtt. A jogalap tekintetében a bíróságok és a Versenyhivatal jogalkalmazása között továbbra is harmónia volt megfigyelhetõ.

13. A GVH aktívan részt vett az egységes hírközlési törvény elõkészítésében. Ennek során a verseny szempontjából legfontosabb kérdésekben kifejtette álláspontját, mely szerint a piacnyitásnak a lehetõ legtöbb tevékenységre ki kell terjednie (a lehetõ legtöbb kizárólagos jog megszüntetésével), a szabályozásnak hosszú távon az eszköz alapú versenyt kell ösztönöznie, de ehhez átmenetileg elengedhetetlen a szolgáltatás alapú verseny elõsegítése, illetve, hogy az ún. egyetemes szolgáltatást nem egyszerûen a kisfogyasztói tarifacsomag aktuális tartalmával kell azonosítani.

14. 2000 õszéig, az Energetikai Piacnyitási Program keretében a GVH részese volt az új villamos energia törvény elõkészítésének, illetve az Országgyûléshez benyújtott törvényjavaslat módosítására irányuló munkának. Sajnos nem sikerült elérni, hogy a jogszabály részletes kidolgozására a koncepcionális kérdések tisztázása után kerüljön sor, sõt az elõkészítés során - különösen 2000 nyarát követõen - több részletkérdéssel kapcsolatban is a lehetséges változatok közül a verseny számára kedvezõtlenebbek kerültek elfogadásra.

15. Jogszabály-véleményezési tevékenysége során a GVH 2000-ben az elõzõ évekénél több (több, mint 400) elõterjesztést és jogszabály tervezetet véleményezett. Sok esetben piacralépési korlátok mesterséges létrehozása miatt emelt kifogást - ez történt az egészségüggyel kapcsolatos elõterjesztések jelentõs része, a közúti közlekedésrõl szóló törvény, vagy az egyes szakmákat érintõ minõsítõ vizsgáról szóló tervezet esetén. Említésre érdemesek még azok az esetek, amelyekben a verseny indokolatlan vagy aránytalan korlátozása, vagy a nem végig gondolt szabályozási cél és eszközrendszer általánosabb problémát okozott, mint például a tankönyvpiac rendjérõl szóló törvény, a fogyasztói csoportokkal kapcsolatos jogszabály, a reklámtörvény módosítása, vagy egyes árak illetve díjak meghatározása.

16. A GVH 2000-ben is kereste e lehetõséget a versenykultúra fejlesztésére, a versenyjoggal kapcsolatos ismeretek bõvítésére. Munkatársaink számos alkalommal tartottak elõadást, adtak nyilatkozatot, tettek közzé publikációt versenypolitikai témakörben, vagy járultak hozzá egyéb módon a versenykultúra magyarországi fejlõdéséhez.

17. Tovább bõvültek a GVH intézményi kapcsolatai: a hivatal együttmûködési megállapodást kötött a Hírközlési Fõfelügyelettel és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, illetve kapcsolatot vett fel egyes vállalkozásokat képviselõ szervezetekkel. Ezen kívül a korábban kialakult intézményi kapcsolatok, illetve mindennapos gyakorlati együttmûködés is tovább folytatódott.

18. A GVH nemzetközi kapcsolatait 2000-ben is az EU csatlakozásra való felkészülés dominálta, ennek keretében kapott a hivatal a Phare program keretében technikai segítségnyújtást (EU versenyjogi szemináriumok, informatikai fejlesztés és könyvtárbõvítés). Ezen kívül aktivizálódott a közép- és kelet-európai országok versenyhatóságaival történõ kapcsolattartás, illetve együttmûködés alakult ki velük, és a hivatal szakmai konzultációk formájában történõ együttmûködésrõl állapodott meg az USA versenyhatóságaival is.

19. A piacnyitással összefüggõ szabályozást végrehajtó jogalkalmazó szerveknek nagyfokú mérlegelési lehetõséget szükséges biztosítani, annak érdekében, hogy a szükségszerûen általános megfogalmazású jogszabályokat a konkrét helyzeteknek megfelelõen képesek legyenek alkalmazni. Lehetõvé kell tenni számukra továbbá, hogy a jogbiztonság fokozása érdekében a jogkövetõ magatartást elõsegítõ közleményeket bocsáthassanak ki.

20. A felügyeleti hatóságok a jogalkalmazás során kizárólag a szakmai szempontok figyelembevételével, a napi politikai és gazdaságpolitikai szempontok mellõzésével, a szabályozott vállalkozások befolyásától mentes döntéseket hozhatnak - ehhez nagyfokú autonómiával kell rendelkezniük. Az autonómiához a következõ feltételek biztosítása szükséges:

• A hatóságok a kormányzati szervekkel nem lehetnek alárendelt viszonyban, döntéseiket a kormányzati szervek nem bírálhatják felül.
• A hatóságok vezetõjének/vezetõinek, illetve döntéshozóinak határozott, és a kormányzati ciklustól eltérõ idõre szóló mandátummal kell rendelkezniük, a felmentési lehetõségüket pedig jogszabályban szükséges rögzíteni.
• A hatóságok munkatársai számára a szabályozott vállalkozásokkal való kapcsolataikat és érdekeltségüket illetõen szigorú összeférhetetlenségi szabályokat kell elõírni.
• A hatóságoknak anyagi önállóságot szükséges biztosítani.

21. Az autonómia biztosítása mellett a hatóságok tevékenységének a jogállami és demokratikus ellenõrzés alá kell tartoznia, egyben a hosszú távú szakmapolitikai és gazdaságpolitikai szempontoknak kell megfelelnie. Ennek feltételeit a következõk szerint szükséges biztosítani:

• A hatóságok döntéseinek bíróság elõtti megtámadhatóságát biztosítani kell (jogállami kontroll).
• A hatóságok döntéseinek átláthatóknak kell lenniük (a nyilvánosság, illetve a szakmai nyilvánosság kontrollja).
• A kormányzatnak meghatározó szereppel kell rendelkeznie a hatóságok vezetõinek, illetve döntéshozóinak a mandátumok megújításakor történõ kinevezésében (demokratikus kontroll).
• A hatóságok gazdálkodásának a nyilvánosság valamint a szabályozott vállalatok számára átláthatónak és szigorúan ellenõrzöttnek kell lennie.

22. Lényeges továbbá, hogy e hatóságok és a GVH között a megfelelõ együttmûködés biztosított legyen. A piacnyitás révén a szabályozás autonóm felügyelõ hatóság általi alkalmazása és az általános versenyszabályok GVH általi alkalmazása között szoros kapcsolatot kell kialakítani, és e szabályokat egymásra is tekintettel szükséges alkalmazni. Ehhez nélkülözhetetlen a különbözõ hatóságok közötti kapcsolat és konzultáció, egymás véleményének figyelembe vétele a döntések meghozatala során, valamint az ezt szolgáló jogszabályi keretek megteremtése.

23. Piaci viszonyokon, illetve versenyfeltételeken versenypolitikai értelemben a piaci szerkezetet és a piacralépés, illetve a piac elhagyásának feltételeit értjük, mivel legfõképpen e tényezõk határozzák meg a verseny intenzitását és egyéb jellemzõit. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) munkája során figyelmet fordít az olyan folyamatokra - legyenek azok akár állami beavatkozás, akár üzleti döntések következményei -, amelyek hatnak az említett tényezõkre. A piaci viszonyok alakulásának bemutatása nem ugyanaz, mintha a gazdaság egésze fejlõdését vagy versenyképessége alakulását mutatnánk be. Az alábbi áttekintés a GVH mûködése során szerzett tapasztalatokon alapul.

24. Korábbi beszámolóinkban bemutattuk, hogy a gazdasági átmenet befejezõdésével az állami beavatkozások formája is átalakult. A privatizáció fokozatos lecsengése és a kereskedelempolitikai nyitás után a szabályozási típusú intézkedések kerültek elõtérbe, 2000-ben azonban nem új szabályozások bevezetése, mint inkább azok kiigazítása vagy megalapozása volt jellemzõ. Jelentõs elõkészületek történtek a távközlés, a villamos energia ipar, valamint a földgáz ipar területén a piacnyitás és a szabályozás továbbfejlesztése érdekében.

25. Továbbra is hiányzik egy, a fogyasztók érdekében folyó, valódi verseny megteremtésére irányuló szabályozási reform. Ilyen szabályozási reformot mind a GVH mind az Országgyûlés évek óta szorgalmaz, és mellette a kormány is elkötelezte magát. Ennek ellenére a folyamatban levõ piacnyitási programok egymás mellett, egymástól elszigetelten zajlanak. Az átfogó szabályozási reform lényege éppen abban állna, hogy egységes megközelítés alapján születnének döntések, akár a versenyben nem érdekelt csoportok (pl. a korábbi monopólium) érdekeinek rovására is. Bár a villamos energia, a földgáz és a távközlés illetve hírközlés tekintetében elõkészítés alatt áll a piacnyitás, e programok akadozva, esetenként jelentõs kompromisszumokat, a verseny és a fogyasztók szempontjából kedvezõtlen megoldásokat is elfogadva haladnak elõre. Továbbra sem látszik például, hogy hogyan jönnek létre a szabályozás kulcsszereplõi, az autonóm felügyelõ hatóságok, amelyek feladata lesz, hogy a szabályozást érvényesítsék, illetve további finomítását kezdeményezzék. Az egyes programok elakadásának többnyire valós indokai (pl. a nem megfelelõ elõkészítés) voltak, ez azonban nem fordulhatott volna elõ, ha a piacnyitás elõkészítéséhez szükséges feltételek és erõforrások kellõ idõben biztosítva lettek volna.

26. E kérdéshez kapcsolódik egyes hatósági árak, és különösen az energiaárak témája is. Az infláció leszorítására tett kormányzati lépések kialakításakor indokoltan merül fel a hatósági árak lehetõ legalacsonyabban tartásának igénye. Az árak lehetõ legalacsonyabban tartása azonban nem jelentheti azoknak mesterséges, költségek alatt tartását. A hatósági árak mesterségesen alacsonyan tartása, és különösen az egyes termékek vagy szolgáltatások közötti keresztfinanszírozás fokozása átmenetileg talán hatásosan, de nem hatékonyan csökkenti az inflációt - a mesterséges eltérítés hosszabb távon nem fenntartható, a negatív hatások elõbb utóbb megjelennek az árakban is, vagy más formában (pl. vagyonfelélés, támogatási igény) jelentkeznek. A valódi megoldás egyrészt a verseny bevezetése, és a valódi verseny számára kedvezõ feltételek kialakítása, - mert az kordában tartja az árakat, - másrészt olyan korszerû szabályozás alkalmazása lenne, amely a költségek csökkentésére ösztönzi a szabályozott vállalatokat, és hosszabb távon a gazdaságilag indokolt költségekhez képes közelíteni az árakat.

27. 2000-ben, a korábbi évekhez hasonlóan, a verseny szempontjából nem kielégítõ kormányzati lépések is megfigyelhetõek voltak. Ilyen volt az, hogy az autópálya-építési program és a Postabank értékesítése pályáztatás nélkül kezdõdött meg. Bár a legtöbbször valóban körülményes és hosszadalmas versenytárgyalások mellõzése különleges helyzetekben járhat bizonyos elõnyökkel (és természetesen jogszerû is lehet), lényeges, hogy ilyen esetekben a kormányzat mérlegelje a versenyellenes megoldások hátrányait is. Ennek jelentõsége - többek között - azért különösen nagy, mert az állam versennyel kapcsolatos viselkedése a közvetlen hatásokon túlmenõen jelzésértékû is.

28. Az egészségügyi szektorban fokozatosan és felemásan folyik a piaci jellegû szabályozási elemek rendszerbe illesztése. A praxisjogról szóló törvény bevezette a háziorvosi szolgáltatások területén a praxisjogot, amellyel kapcsolatosan a GVH fõként fenntartásokat tudott és tud megfogalmazni, tekintettel arra, hogy nem volt indokolt egy ilyen új, versenyhatását tekintve a területi monopolizációt megerõsítõ piacralépési korlát megteremtése. Az elsõ év tapasztalatai alapján már most olyan módosítási törekvések is tapasztalhatók, amelyek a monopolhelyzet erõsítését szorgalmazzák. Ez a szabályozás hosszabb távon a tényleges verseny kialakulása, erõsödése ellen hat.

29. A gyógyszerpiacon 2000-ben tapasztalt események rámutattak arra, hogy bár a gyógyszergyártó vállalkozások tisztában vannak a piacgazdasági követelményekkel, és érdekeiket hatásosan tudják érvényesíteni a gyengébb fogyasztói oldallal szemben, a gazdasági szabályozás nem tudta követni a piaci változásokat, ami a két oldal közötti feszültséghez, illetve a kormányrendeletben érvénybe léptetett árbefagyasztáshoz vezetett. A szabályozási környezet némileg változott ugyan az év folyamán (egyes támogatási részletszabályok módosultak), de érdemi, hosszabb távon ható változást ez nem hozott, s a szabályozás átláthatóságát, kiszámíthatóságát eredményezõ, ennek a piacnak a sajátosságait teljességében kezelni képes szabályozási megoldás még várat magára.

30. A gazdasági átmenet eredményeinek kedvezõ visszaigazolása, hogy az USA kereskedelmi minisztériuma az antidömping eljárások és a kiegyenlítõ vámokkal kapcsolatos eljárások tekintetében átsorolta Magyarországot a piacgazdaságként elismert országok közé, valamint az, - hogy ahogy az OECD a magyar szabályozás reformjáról készített országtanulmányában megállapította, - hazánkban megtörtént az árak, a kereskedelem és a befektetések csaknem teljes liberalizálása, és szinte valamennyi állami vállalatot privatizálták.

31. A magánkézbe adható vagyon az elmúlt évek során jelentõsen lecsökkent, így a privatizációs folyamatot felügyelõ ÁPV Rt. elsõsorban vagyonkezelõi szerepét gyakorolja. A kormány 2000-ben további feladatokkal bízta meg a vagyonkezelõt, amelyek megvalósítása során hangsúlyt kapott az állami támogatás jellegû pénzeszközök felhasználása. Így például a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), az autópálya-építés menedzselésével megbízott szervezet feltõkésítése az ÁPV Rt. privatizációs tartalékalapjából történt. Ez verseny szempontból problematikus, mert a közbeszerzési törvény hatálya e szervezetre nem terjed ki, s ennek következtében az úthálózat-építési project esetleg versenyt torzító módon valósul meg. Fontos ennek a kérdésnek a felvetése az EU-hoz történõ csatlakozás szempontjából is, mivel az Európai Unió Bizottsága azt várja Magyarországtól, hogy a közösségi elvekkel összhangban álló, transzparens rendszert mûködtessen az állami támogatások terén. Ugyanakkor a közbeszerzési törvény személyi hatályáról szóló rendelkezésben található joghézag - a gazdálkodó szervezet által mûködési támogatásként nyújtott állami segítség indokolatlan juttatása révén - teret enged a versenyszabályok sérülésének. Indokolt még megemlíteni, hogy a MFB státus-szabályainak újraalkotása, a nonprofit és a vállalkozási tevékenységek szétválasztásának hiánya a versenysemlegesség sérülésének veszélyét hordozó konstrukció, ami okkal kelt aggodalmat mind általában a versenypolitikai szempontok mellõzése, a támogatások átláthatatlansága, mind konkrétan a bankpiaci verseny várható torzulásai miatt.

32. 2000-ben a kábeltelevíziós üzletág iránt tovább fokozódott a távközlési társaságok érdeklõdése, s jelentõs koncentrációnövekedés volt tapasztalható. A kábeltelevíziózás infrastruktúrája a vezetékes távközlési piac helyi hálózatának helyettesítésére leginkább alkalmassá tehetõ eszköz. Ez azért lényeges körülmény, mert a helyi hozzáférési hálózat általában természetes monopólium, mivel a hálózatépítés beruházási és az ún. állandó költségei magasak, a versenytársak piacralépési lehetõségei korlátozottak, minek következtében a hálózat üzemeltetõi jellemzõen erõfölényes helyzetben vannak. A szolgáltatás sajátossága, hogy csak nagy számú és koncentráltan elhelyezkedõ elõfizetõ esetén gazdaságos a tevékenység, ezért azokon a területeken, ahol már mûködik kábeltelevíziós vállalkozás, gazdasági szempontból korlátozott a piacra lépés lehetõsége. A kizárólagosság megszûnésével, a távközlési piac 2002-ben általános érvénnyel bekövetkezõ liberalizációjával jogilag is elhárul az akadály más vállalkozások piacra lépése elõl mind a végfelhasználóknak nyújtott elõfizetõi, mind a távközlési vállalkozások részére teljesített hálózati összekapcsolási és hozzáférési szolgáltatások tekintetében. A kizárólagosság megszûnésekor várhatóan több vállalkozás is rendelkezik majd a piacra lépéshez szükséges infrastruktúrával, a helyi hálózatok tekintetében azonban a kizárólagos joggal rendelkezõ koncessziós szolgáltatóknak valószínûleg egyedül a kábeltelevíziós hálózatok versenyével kell számolniuk, ezért a távközlési piacok fejlõdése szempontjából kiemelt jelentõsége van annak, hogy milyen események következnek be a kábeltelevíziós iparág struktúrájában.

33. A mobil rádiótelefon szolgáltatás piacán 1999 decemberében jelent meg új piaci szereplõként a Vodafone irányítása alatt álló és e márkanév alatt értékesítõ V.R.A.M. Rt. A megszerzett koncessziós jogosultság birtokában a szolgáltatónak lehetõsége nyílott a 900 és az 1800 Mhz-es frekvencián való szolgáltatásra, így az új piacralépõvel három résztvevõsre szélesedett a hazai digitális mobil rádiótelefon szolgáltatás. Részben az új szereplõ által támasztott verseny következtében a 2000. évben 97,1 %-kal, majdnem kétszeresére bõvült az elõfizetõszámot tekintetve a mobil piac. (1999 decemberében másfélmillió elõfizetõ volt, míg 2000 decemberében ugyanez a szám 3 millió fõ lett.) A mobil rádiótelefon szolgáltatás a piac bõvülésével egyre kiemelkedõbb helyet foglal el a teljes hírközlési ágazatban, ezért különösen jelentõs az a tény, hogy évközben a vezetõ mobil szolgáltató felett egyedül szerzett irányítást a MATÁV Rt.

34. A mezõgazdaságra és az élelmiszeriparra már évek óta általános termelésszûkülés jellemzõ. Eközben a mezõgazdaságban a vállalati szerkezet alapvetõen nem változott, a feldolgozóiparban viszont tovább nõtt a koncentráció. A élelmiszeriparban tapasztalható koncentrációnövekedés részben a piacot elhagyni kényszerülõk kilépésével, részben pedig a hosszú távú stratégiával rendelkezõ vállalkozások lépéseivel magyarázható. A tõkeerõs vállalkozások felvásárlásokkal szereztek egyre nagyobb piaci részesedést, ezek a - GVH által is engedélyezett - fúziók azonban nem veszélyeztették a verseny fennmaradását.

35. A globalizáció kiváltotta fúziós hullám érintette a magyarországi ipari szektort is, mivel itt vannak jelen a legnagyobb arányban a nemzetközi vállalkozások magyarországi érdekeltségei. 2000-ben fordult elõ elõször, hogy Magyarországon a külföldi gyártók fõként zöldmezõs beruházásai mellett egyes vállalkozások kivonultak a piacról, vagy termékszerkezet-váltással részegység-gyártásra álltak át.

36. A gyógyszer-nagykereskedelem szerkezete átrendezõdõben van, a koncentráció tovább nõtt, és ma már lényegében 5-6 nagykereskedelmi vállalkozás realizálja a gyógyszerforgalom 90 %-kát. A várhatóan nagyobb átrendezõdést eredményezõ, a jelenleg még állami tulajdonban lévõ Hungaropharma privatizációja késik. A gyógyszer-kiskereskedelemben új patikalánc alakult ki, amit - bár aránya és jelentõsége még nem számottevõ - a szakma nagy ellenérzéssel fogadott. Ennek az oka részben az attól való félelem, hogy a gyógyszer kiskereskedelemben a gyógyszerész szakmai szempontok háttérbe kerülnek az üzleti megfontolásokkal szemben, azonban az is látható, hogy egy gyógyszertári lánchoz való tartozás - a hatékonysági elõnyök miatt - erõsíti az oda tartozó gyógyszertárak versenybeli pozícióit. Ez még akkor is igaz, hogyha jelenleg az árverseny a gyógyszer kiskereskedelemben nem megengedett.

37. Míg a kiskereskedelem forgalma szerény mértékben növekedett, addig az élelmiszer-kiskereskedelem forgalma 4 %-kal csökkent. Jelentõs változás az értékesítési helyszínek számában és az eladói alapterület növekedésében volt érezhetõ. Jellemzõ volt a hipermarketek intenzív terjeszkedése, részesedésük növekedése, ami a szupermarketek és a kisméretû üzletek forgalmának rovására történt.

38. A pénzügyi szféra biztosítási szegmensében nem történt jelentõsebb változás, a hitelintézeti piac viszont a korábbinál stabilabbá, tõkeerõsebbé vált. A bankok egy csoportja jövedelmezõ gazdálkodást folytatott, elsõsorban a hitelezési tevékenységét bõvítette, ami részben a lakáshitelekre vonatkozó kormányzati intézkedéseket követõ hitelintézeti versenynek, részben pedig a dinamikusan növekvõ fogyasztási, valamint a vállalkozói hitelek növekedésének köszönhetõ. Összeolvadások és megszûnések következtében a hitelintézetek száma 2000-ben 13-mal csökkent. Összefonódás keretében a Citibankhoz került az ING Bank lakossági üzletága, külföldi események révén a Hypovereinsbank irányítást szerzett a Bank Austria Creditanstalt felett, valamint a K& H és az ABN AMRO külföldi tulajdonosai magyarországi bankjaik közös irányításáról döntöttek. 2000-ben az értékpapír-piacra visszaesés és a befektetési vállalkozások koncentrálódása volt jellemzõ. Míg a megelõzõ idõszakban a brókercsõdök okozták a csökkenést, addig 2000-ben jelentõsen megnõtt a cégfelvásárlások, állomány-átruházások száma.

39. A versenytörvény módosításának célja a versenytörvény rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése útján a versenyjogi szabályozás hatékonyságának javítása, a piaci verseny fenntartásának, illetve fejlõdésének lehetõségét biztosító versenyjogi környezet továbbfejlesztése volt.

40. A törvénymódosítás nem kívánta a versenytörvény alapvetõ szabályait megváltoztatni. A módosításokat az 1997. január 1-én hatályba lépett versenytörvény négyéves jogalkalmazási tapasztalatai indokolták, melyek megmutatták, hogy finomítani, egyértelmûsíteni kell a szabályokat. Szükség volt bizonyos jogalkalmazásban kiforrott elveknek, fogalmaknak (pl. vállalkozásrész fogalma az összefonódásoknál) törvényi szintû rögzítésére, és erõsíteni kellett a Gazdasági Versenyhivatal eljárási lehetõségeit, aktivitását. A módosítások fõbb vonalai az alábbiak:

41. Az anyagi jogot érintõ változást jelentett, hogy a versenytársak közötti "kõkemény" versenykorlátozások (pl. árkartell, piacfelosztás) nem minõsülhetnek csekély jelentõségû megállapodásnak, és így nem esnek ki a versenykorlátozó megállapodások tilalma alól. Az egyedi mentesítések ezentúl mindig határozott idõre szólnak. Egyszerûsödött az erõfölény fogalmának meghatározása, definiálta a törvény a vállalkozásrész fogalmát. Megszûnt az engedélykérési kötelezettség a gazdasági egységen belüli irányítás szerzés esetén (hiszen az érintett cégek nem versenytársai egymásnak, egy érdekeltséghez tartoznak). Kisebb változás a feltételek és kötelezettségek elkülönülése, mely azok gyakoribb alkalmazását kívánja elõsegíteni a versenykorlátozó megállapodások mentesítésénél és az összefonódások engedélyezésénél.

42. A GVH munkájának segítése, hatékonyabbá tétele, valamint a fogyasztók érdekeinek eredményesebb védelme céljából, a 90 napos helyett 180 napos határidõ vált szükségessé a komoly károkat okozó, titkolt kartelleknél a hivatalból indított eljárások, valamint az erõfölénnyel való visszaélés esetén. 90 nap helyett 120 napra nõtt az engedélyezés határideje a részletesebb vizsgálatot igénylõ összefonódások esetében. A vállalkozások jogos érdekeinek tiszteletben tartása végett a problémamentes fúzióknál a 90 napos határidõt rövidebb, 45 napos határidõ váltotta fel, emellett meghosszabbodott az összefonódás iránti engedélykérelem benyújtására rendelkezésre álló határidõ.

43. A módosítással sor került a kiszabható bírság legmagasabb összegének törvényi szintû meghatározására. Elengedhetetlenné vált a vizsgálatot akadályozókkal szemben kiszabható rendbírságok növelése. A módosított törvény elõsegíti a helyszíni vizsgálat sikerességét. A nem teljesen érthetõ piaci jelenségek hátterérõl való informálódási lehetõséget biztosítja az ágazati vizsgálat lehetõsége annak érdekében, hogy a GVH tisztában legyen a piaci folyamatok mögötti tényekkel.

44. A könnyebb jogértelmezést segítheti elõ a jogi erõvel nem rendelkezõ közlemények kibocsátásának lehetõvé tétele a GVH jogalkalmazásának egyes kérdéseirõl, és a GVH politikájának egyes elemeirõl. Mindemellett, a hasonló szervezeteknél már korábban kialakított példát követve, a módosított törvény rendezi a GVH tisztviselõinek sajátos elõmeneteli rendszerét és javadalmazását.

45. Bár a módosításra nem elsõsorban az Európai Unió versenyszabályaihoz történõ harmonizáció szándékával került sor - hiszen ezen a területen a magyar szabályozás összhangban van a közösségivel, - bizonyos megoldások átvétele sok esetben célszerû. További közelítést jelentett számos, az elõzõekben említett módosítás, így például az összefonódásoknál alkalmazott kétféle határidõ, a kõkemény versenykorlátozások piaci részesedéstõl független tiltása, a kínálati helyettesíthetõség kodifikálása és az ágazati vizsgálat bevezetése. A közösségi versenyjog jövõbeni (különösen a jelenleg is zajló vertikális, horizontális versenykorlátozások szabályozásával, illetve az eljárási kérdésekkel kapcsolatos) változásai a késõbbiekben felvethetnek még módosítási igényeket. Kifejezetten a csatlakozás miatt jelentkeznek majd a késõbbiekben azon módosítási igények, amelyek célja, hogy a közösségi versenyjogot alkalmazó közösségi szervek magyar vállalkozásokkal szemben folytatott eljárását a belsõ jog ne akadályozza.

46. A reklámtörvény módosítása eredményeképpen annyi változás következik be a GVH tevékenységében, hogy a reklámok tekintetében a versenytörvényben megfogalmazott fogyasztó megtévesztés tilalma mellett a reklámtörvénynek a megtévesztõ reklám közzétételét tiltó rendelkezését is meg lehet majd jelölni jogalapként, azaz a GVH fogja e rendelkezést is alkalmazni. Ez a változás várhatóan nem befolyásolja majd a megtévesztõ reklámokkal kapcsolatos eljárások gyakoriságát, hiszen a GVH eddig is eljárt ezekben az esetekben. Nem várható más megközelítés a jogalkalmazási gyakorlatban sem, hiszen a reklámtörvény megtévesztõ reklám definíciója tartalmi szempontból nem különbözik a versenytörvényben szereplõ fogyasztó megtévesztés fogalomtól.

47. Az Alkotmánybíróság a verseny szabadságát következetesen nem alapjognak, hanem a piacgazdaság alapvetõ feltételének tekinti, azaz a verseny jogszabályok általi korlátozását akkor tekinti alkotmányosnak, ha a korlátozások az általuk szolgálandó célokhoz képest nem aránytalanok, ugyanakkor feltétlenül szükségesek. A 2000-es határozatok más alapjogokkal és alapelvekkel (tulajdonhoz való jog; szolgáltatás, ellenszolgáltatás egyenértékûségének elve) összefüggésben, csupán közvetetten érintették a versenysemlegességnek és a verseny szabadságának kérdését.

48. Egyik határozatában az Alkotmánybíróság a reklámtörvénnyel kapcsolatban tett megállapításokat. A határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a gazdasági reklámtevékenység, jellege miatt, a véleménnyilvánítás szélesebb körû korlátozását teheti szükségessé mások személyhez fûzõdõ jogai, a fogyasztói jogok vagy akár a tisztességes verseny érdekében. Ugyanezen üggyel kapcsolatban a párhuzamos indokolás tartalmazza, hogy az állam akkor tesz eleget alkotmányos kötelezettségének, a verseny szabadsága támogatásának, ha - többek között - biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. A reklámtevékenység versenyjogilag piaci magatartásnak minõsül és - bizonyos vonatkozásaiban - a versenytörvény tárgyi hatálya alá tartozik. A tisztességes gazdasági verseny biztosításának állami feladatából az államnak az a kötelessége is keletkezik, hogy garantálja a fogyasztói jogok érvényesülését, e nélkül ugyanis a versenyben tisztességtelen eszközökkel részt vevõ piaci szereplõk olyan versenyelõnyhöz juthatnának, ami már sértené az Alkotmány 9. §(2) bekezdését. A fogyasztói jogokat nem alapjognak, hanem alkotmányos jognak kell tekinteni, mely jogok indokolják a kereskedelmi jellegû információk közzététele esetén a szélesebb körû állami beavatkozást. Alkotmánysértõ az az önkormányzati rendelet, mely területi hatályán belül a jegyzõ diszkrecionális döntési jogkörébe sorolja az üzletek mûködési engedélyének megadását. A rendelet jelentõs piacra lépési korlátokat teremtett azzal, hogy az üzletek mûködési engedélye kiadásánál, az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló kormányrendeletben meghatározottakon túlterjeszkedõ feltételeket állapított meg.

49. A diszkrimináció tilalmába ütközik az az önkormányzati rendelet, amely a pénznyerõ automatákat üzemeltetõ vendéglátóhelyekre magasabb összegû építményadót állapít meg. Mivel több önkormányzati rendeletet sérelmezõ bejelentés érkezett a GVH-ba, érdemes megemlíteni, hogy az Alkotmánybíróság határozataiban alkotmányellenesnek minõsített olyan önkormányzati rendeleteket, melyek indokolatlanul magasan állapítottak meg bizonyos közüzemi díjakat.

50. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) eljárásai kérelemre vagy hivatalból indulnak. Kérelemre indul az eljárás olyankor, amikor az ügyfelek közötti megállapodás versenytörvény szerinti minõsítését, vagy amikor a közöttük tervezett összefonódás engedélyezését kérik a hivataltól. Hivatalból indulnak az eljárások a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása és az erõfölénnyel való visszaélés gyanúja esetén. Ugyancsak indítható eljárás hivatalból, ha az eljárás kérelmezésének lett volna helye, de azt elmulasztották. A hivatalbóli eljárások vagy a GVH észlelése vagy bejelentés után indulnak.

51. A GVH 2000-ben 235 versenyfelügyeleti eljárást fejezett be, amelybõl 223 zárult versenytanácsi határozattal. Ebbõl 86 versenytanácsi határozat született a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását érintõ rendelkezések alapján, 144 pedig antitröszt ügy (vagyis a verseny korlátozásával, illetve a korlátozott versenyhez kötõdõ visszaéléssel kapcsolatos) volt (ebbõl hét határozat tartalmazott több ügytípusban hozott döntést is, ami halmozódást okoz). Az elõzõ évhez képest a fogyasztó megtévesztéses ügyek aránya kis mértékben csökkent, az antitröszt ügyek aránya pedig nõtt. Az antitröszt ügyeken belül nõtt az erõfölényes és a fúziós ügyek aránya a versenykorlátozó megállapodás tilalmába ütközõ ügyek rovására. Az összes versenytanácsi döntéssel zárult eljárásból 66 indult kérelemre, 157 pedig hivatalból. 80 esetben (47 fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatos és 33 antitröszt ügyben) került sor a GVH versenyfelügyeleti beavatkozására. A GVH 50 esetben, összesen 157.140 e Ft bírságot szabott ki, ebbõl 154.400 GVH beavatkozásoz, 2.740 e Ft pedig engedélyezési kérelem elmulasztásához kapcsolódott. A bírságot kiszabó határozatokból 30 emelkedett jogerõre 43.140 e Ft értékben, amelybõl 29 esetben 43.040 e Ft-ot befizettek a marasztalt vállalkozások.

52. A Versenytanács 2000-ben 25 esetben (az elõzõ évinél valamivel többször) hozott ügyzáró határozatot szünetelést követõen. A szüneteltetett ügyek közül 24 esetben - az utóvizsgálatot követõen - az eljárás megszüntetéssel zárult, mivel az eljárást kiváltó okok megszûntek és megnyugtató, a versenyjog megsértését orvosló megoldás született. Egy esetben azonban a Versenytanács azt állapította meg, hogy a jogsértõ magatartás, illetve annak lehetõsége nem szûnt meg, ezért megállapította a jogsértést.

53. A szüneteléses ügyek fontos részét képezik a hivatal tevékenységének azzal, hogy felszámolják a tisztességtelenséget úgy, hogy a vállalkozások maguk vállalják a helytelen magatartás abbahagyását. Ez a verseny szempontjából ugyanolyan jelentõségû, mint a jogsértés szankcionálása, mivel megtörténik a helytelen magatartás megszüntetése.

54. Az alábbiakban külön részletezzük a bejelentések és a versenyfelügyeleti eljárások tapasztalatait. Ennek során nem említünk meg külön-külön valamennyi határozatot, ügyeink közül azokkal foglalkozunk részletesen, amelyekben a jogalkalmazás tanulságai elvi jelentõségûnek tekinthetõk, vagy amelyek tipikus, visszatérõ, esetleg új piaci jelenségeket, anomáliákat mutatnak. Ebbõl a szempontból nemcsak a jogsértést megállapító határozatokat tartjuk figyelemre méltónak, hanem sok esetben a megszüntetéssel záruló eljárásokat is.

55. A bejelentések intézménye 1997-tõl mûködik. Bejelentést bárki tehet, akinek jogát vagy jogos érdekét a panaszolt magatartás érinti. A GVH a bejelentést - 30 napos határidõvel - kivizsgálja, melynek eredményeként dönt arról, hogy a feltárt adatok alapján hivatalból indít-e versenyfelügyeleti eljárást, vagy sem. Versenyfelügyeleti eljárást akkor kell hivatalból elrendelni, ha a sérelmezett magatartás, tevékenység vagy állapot a versenytörvény GVH hatáskörébe tartozó rendelkezéseit sértheti, és a közérdek védelme az eljárás lefolytatását szükségessé teszi.

56. A 2000. év folyamán a GVH 678 bejelentést intézett el, ami valamivel több, mint az elõzõ évben. A bejelentések megközelítõleg kétharmada magánszemélyektõl, egyharmada vállalkozásoktól érkezett. Az összes bejelentéshez képest elenyészõ számú az érdekvédelmi szervezetek által tett bejelentések száma.

57. A bejelentések több, mint egynegyede (189 bejelentés) nyomán 136 versenyfelügyeleti eljárás indult (öt bejelentés esetében egy-egy bejelentésbõl két versenyfelügyeleti eljárás is indult, ugyanakkor a versenytörvény alapján az azonos vállalkozások ellen, azonos tényállás miatt - az ügy vizsgálati szakaszában - tett bejelentéseket a GVH összevonja, és egy eljárás keretében vizsgálja ki).

58. 2000-ben a bejelentések által érintett legjellemzõbb területek, illetve témák között a kábeltelevíziós szolgáltatás (103 bejelentés), a telefonszolgáltatás (59), közszolgáltatások (35), nagy bevásárló központok megtévesztõ hirdetései (26) szerepeltek.

59. A versenyfelügyeleti eljárás mellõzésének többféle indoka lehet. 2000-ben összesen 489 bejelentés kapcsán állapította meg a GVH, hogy nem teljesülnek a versenyfelügyeleti eljárás indításának törvényes feltételei. A legnagyobb részt (259 bejelentés) a versenytörvény hatálya alá sem tartozó esetek tették ki. Ebben a körben a legjellemzõbbek azok a panaszok, amelyek egyedi polgári jogi sérelmekrõl szólnak, valamint azok, amelyekben fogyasztóvédelmi hatáskörbe tartozó jelenségekrõl, esetekrõl számolnak be a fogyasztók. A versenytörvénybe ütközõ, de más szerv (bíróság, államigazgatási szerv) hatáskörébe tartozó bejelentés 66 érkezett. Az igényérvényesítés lehetõségérõl a panaszost minden esetben tájékoztatta a GVH abban a levélben, amiben a versenyfelügyeleti eljárás mellõzésérõl értesítette, illetve más államigazgatási szerv hatáskörének megállapíthatósága esetén áttétel iránt intézkedett. Viszonylag kevesebb számban regisztrált a GVH olyan bejelentéseket, amelyek kivizsgálásának eredménye az volt, hogy a fogyasztó egyedi sérelmén túl, illetve a panaszolt magatartás csekély piacra gyakorolt hatása miatt nem állt fenn a közérdek veszélyeztetettsége. Olyan esetekben, amikor bejelentést egy korábban már elbírált ügyhöz kapcsolódóan tesznek a panaszosok (utólag tett bejelentések) újabb versenyfelügyeleti eljárás megindítása nem szükséges. Errõl a körülményrõl 2000-ben 54 panaszost tájékoztatott a GVH, megküldve a lezárt ügy során hozott versenytanácsi határozatot, ezzel is segítve a további igényérvényesítést. Hasonló volument (61 bejelentés) mutatnak azok a bejelentések, amelyek nyomán a versenyfelügyeleti eljárást a törvényben rögzített valamely anyagi jogi feltétel nyilvánvaló hiánya miatt nem indította meg a GVH.

60. Azon döntések ellen, amikor a bejelentés nyomán a vizsgáló nem tartotta indokoltnak a versenyfelügyeleti eljárás megindítását (a beszámoló Táblázatok c. része ezeket nevezi röviden bejelentést elutasító döntéseknek) a bejelentõk 126 esetben (25,7 %) éltek jogorvoslati lehetõségükkel, ebbõl a Versenytanács 26 esetben rendelt el versenyfelügyeleti eljárást. A jogorvoslati kérelmet elutasító döntések (100) közül 10 esetben a bejelentõ a határozat bírósági felülvizsgálatát is kérte, melynek nyomán a GVH-nak egy esetben sem kellett versenyfelügyeleti eljárást indítania.

61. A bejelentések egy része azokban az esetekben is felhasználható, ha annak nyomán versenyfelügyeleti eljárás valamely törvényes akadály (feltétel hiánya) miatt nem indult, az ügyek egy része ugyanis a jogszabály-véleményezési tevékenységben hasznosult, a bejelentések más része pedig a hatáskörrel rendelkezõ szervezethez történõ áttétel során nyert orvoslást. 2000-ben 30 bejelentés áttételérõl intézkedett a GVH, ezek fõleg a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõséghez, valamint a Hírközlési Fõfelügyelethez kerültek.

62. A versenytörvény III. fejezete tiltja a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását a versenyben, azaz mind a fogyasztók megtévesztését, mind pedig a fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazását.

63. A fogyasztók megtévesztésérõl beszélünk, ha valaki egy bizonyos termék vagy szolgáltatás ára, lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, azt megtévesztésre alkalmas módon jellemzi, vagy lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad.

64. Megtévesztés az is, ha elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi elõírásoknak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, illetve hogy annak felhasználásához a szokásostól lényegesen eltérõ feltételek szükségesek.

65. A versenytörvény ugyancsak tiltja az áru értékesítésével, forgalmazásával kapcsolatos, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekrõl (forgalmazási módról, fizetési feltételekrõl, kapcsolódó ajándékokról, engedményekrõl, nyerési esélyrõl) való megtévesztésre alkalmas tájékoztatás adását, valamint a különösen elõnyös vásárlás hamis látszatának keltését.

66. A fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszernek kell tekinteni azon magatartásokat, melyek jelentõsen megnehezítik a termék vagy szolgáltatás valós megítélését, értékének meghatározását, más áruval, ajánlattal történõ tárgyszerû összehasonlítását. Ilyen indokolatlanul korlátozó üzleti módszernek minõsül minden agresszív eladási fogás, a szélsõséges árengedmény, különleges kedvezmény vagy ajándék ígérete.

67. Fontos hangsúlyozni, hogy a versenytörvény e szakaszai a fogyasztói közösséget ért közvetlen és közvetett jóléti veszteségek elkerülése érdekében a verseny tisztaságának, illetve torzítatlanságának fenntartását és az ehhez fûzõdõ közérdek védelmét, nem pedig az egyéni sérelmek orvoslását tartják szem elõtt. Céljuk a fogyasztói döntések szabadságának elõsegítése, a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme. A GVH a versenyfelügyeleti eljárások során vizsgálja, hogy a fogyasztó hozzájuthatott-e azokhoz az információkhoz, melyek felelõsségteljes döntésének meghozatalához szükségesek, azaz õrködik a megfelelõ tájékoztatáshoz való jog érvényesülése felett. Mindez nemcsak a fogyasztói érdekek védelmét, hanem egyben a piac megfelelõbb mûködését is szolgálja.

68. 2000-ben 86 ügyzáró versenytanácsi határozat született a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását érintõ rendelkezések alapján. Ebbõl 40 esetben került megállapításra jogsértés, melyek közül 32 esetben összesen 46.600 e Ft bírságot szabott ki a Versenytanács. A bírság kiszabással zárult esetekbõl 19 jogerõre is emelkedett 2000 folyamán, és ezekben az ügyekben a bírságot is befizették a marasztaltak. A jogsértés megállapításával zárult ügyek közül 8 esetben a Versenytanács nem szabott ki bírságot a jogsértés csekély piaci hatása miatt. 7 esetben történt szünetelés utáni megszüntetés. Így az összesen 86 esetbõl 47-ben került sor a GVH beavatkozására.

69. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának terén a 2000. év nem hozott alapvetõ változást a korábbi években tapasztalható tendenciák tekintetében. A versenyfelügyeleti eljárások során a fogyasztói döntések szabadságának sérelmét tekintve - arányát és súlyát illetõen - továbbra is kiemelten veszélyeztetett piacként jelentkezett a pénzügyi szolgáltatások piaca. A gyógyászati termékek piacán történõ megtévesztõ tájékoztatás, a kereskedelmi hálózatok idõszakos akciói során tapasztalható hiányosságok, a felsõfokú jelzõ megalapozatlan használata is olyan visszatérõ jelenségek, melyek a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolástól mentes megvalósulásának ellenében hatnak.

70. A fogyasztói döntések megalapozottságához szükséges informáltság, a vállalkozások részérõl ehhez nyújtott információk oldaláról a pénzügyi piacok veszélyeztetettségében lényeges változás nem történt. Ennek - az 1999. évrõl szóló beszámolóban részletesen bemutatott - okai részben ugyan csak hosszabb távon változhatnak átfogóan (pl. a lakosság pénzügyi felkészültsége, a pénzügyi kultúra), de a GVH tapasztalatai szerint a jelenlegi helyzethez, a tényleges átlagfogyasztóhoz igazodó vállalkozási, tájékoztatási, információadási kötelezettségek teljesítéséhez alapvetõen nem az idõ hiányzott.

71. Általánosan elmondható tehát, hogy a fogyasztói kiszolgáltatottság továbbra is megmaradt ezen a területen, a laikusok olyan blanketta szerzõdésekkel találkozhatnak, melyek nehezen átláthatók, nem közérthetõek. A pénzügyi termékek növekvõ bonyolultsága, az új típusú termékek (pl. bankbiztosítási termékcsoport) megjelenése még inkább szükségessé tenné a fogyasztói döntések szabadságának megvalósulásához az áru lényeges tulajdonságait megfelelõ módon közlõ reklámot, a korrekt ügyféltájékoztatást, amely szükség esetén megfelelõ hangsúlyt helyez a termék azon elemeire, amelyek egy esetleges jövõbeni változás függvényei lehetnek. Ugyanakkor a pénzügyi termékeket érintõ hirdetések hatásossága érdekében a komplex termékekre vonatkozó információk szükségszerûnek is nevezhetõ "szûrése" gyakran nem az összehasonlítást megkönnyítõ, a vásárlás után is legfontosabbnak számító termékjellemzõk közlését vagy kiemelését eredményezi. A fogyasztók a megfelelõ tájékoztatásában a hirdetéseken kívül rendelkezésre álló egyéb tájékoztatási eszközöknél is változatlanul jelentõs hiányosságok érzékelhetõk. Bár e problémák döntõ többségükben a GVH eljárásaiban is megjelennek, azok csak részben kezelhetõk a versenytörvény szabályai keretében.

72. Az OTP Rt. ellen indult eljárásban (Vj-181/1999) a Versenytanács leszögezte, hogy a banki szolgáltatások piacán szerzõdéskötéskor nem hagyhatók számításon kívül azon esetleges jövõbeli változások, melyek önmagából a határozatlan idõre szóló szerzõdéses viszonyból következõen keletkeznek. A fogyasztói szakértelemhez kapcsolódóan a Versenytanács a Dunainvest Tõzsdeügynökség Rt. és a Bankár Befektetési Rt. között lezajlott állományátadásról történõ tájékoztatás (Vj-156/1999) kapcsán megállapította, hogy más mérlegelési kritériumok alá esik az esetleges fogyasztómegtévesztés, ha az ügyfél oldalán feltételezett szakértelemmel rendelkezõ személy áll. A bankra háruló tájékoztatási kötelezettség értékelése ekkor nem az átlagfogyasztónál alkalmazott szempontrendszert követi, mivel a befektetõk az átlagfogyasztónál több piaci ismerettel rendelkeznek, a befektetési szolgáltatók mûködésével, tevékenységével kapcsolatosan nem tájékozatlanok, így képesek az információk jelentõségének felismerésére.

73. Visszatérõ problémaként jelennek meg a bankok gyakorlatában a hitelfelvétellel kapcsolatos információanyagban közzétett kamatkikötések. Az egyes bankok fix vagy változó kamatozást kötnek ki, melyet speciális lehetõségként hirdetnek meg, s így az esetleges fogyasztók számára kínált elõnyök között kerülnek felsorolásra. A Citibank Rt. (Vj-68/2000) változó kamatozású személyi kölcsönre vonatkozó tájékoztató tevékenységében a termékre vonatkozó lényeges információ nem szerepelt. A bank ugyanis egyrészt szerzõdésben vállalt kötelezettsége teljesítését kezdettõl fogva olyan elhallgatott kritériumhoz kötötte mint a konstrukció jövedelmezõsége, másrészt a változó kamatot jellemzõ kockázatot kizárólag a fogyasztóra hárította. A Versenytanács az ügyben a bírság összegének (5000 e Ft) megállapításakor figyelembe vette, hogy a jogsérelem számottevõ, a piaczavaró hatás azonban nem bizonyult jelentõsnek.

74. A Raiffeisen Bank Rt. (Vj-34/2000) által forgalmazott "Raiffeisen Személyi Kölcsön" elnevezésû termék esetében egyes hirdetések nem tartalmaztak minden feltétlenül szükséges adatot ahhoz, hogy a fogyasztók a hirdetés üzenetét egyértelmûen fogják fel, reális képet kaphassanak a hirdetés által kínált szolgáltatásról, így elhallgatva a kamatváltozási lehetõséget, változatlan törlesztõ részleteket ígért. Határozatában a Versenytanács utalt arra, hogy a marasztalt magatartás a reklámoknak csak kis hányadát érintette, ezért viszonylag alacsony összegû bírság (1000 e Ft) kiszabására került sor.

75. A CC Credit Rt. (Vj-186/1999) fogyasztási kölcsönt ismertetõ szórólapján szereplõ "szabadon dönthet" és a "kölcsönt igénybe veheti mindenki" kitételek nem estek egybe a valós szituációval, ahol a fogyasztó szabad döntésének érvényre jutását a fogyasztó hitelképessége, bizonyos árucikkek kötöttségei az egyébként is meglévõ, a fogyasztók által ismert hitelnyújtási határokat tovább szûkítik, s a hozzáférés kritériuma volt a nem közölt hitelbírálat. A Versenytanács a jogsértés megállapítása, és a jogsértõ magatartás folytatásának megtiltása mellett a bírság kiszabását mellõzte.

76. Nem vezet viszont a fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolására a Credigen Rt. által nyújtott lakossági fogyasztási kölcsön (Vj-145/2000) esetében az általános szerzõdéses feltételekben megjelölt kitétel - annak ellenére, hogy a szolgáltatás fix kamatozású hitelkonstrukciót kínál a fogyasztó számára -, mely szerint a szerzõdés alapos ok miatt egyoldalúan megváltoztatható, ha a pénzpiaci feltételek, jogszabályok, illetve az adott szerzõdéssel vállalt üzleti kockázat változása bármilyen okból bekövetkezik. A körültekintõen eljáró fogyasztónak ugyanis lehetõsége nyílik arra, hogy a szerzõdés megkötése elõtt mérlegelje ezt a körülményt. A Versenytanács annak megállapításával egyidejûleg, hogy e kitétel nem alkalmas a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására, megjegyzi, hogy abban a kérdésben, hogy ez a magatartás a fogyasztók törvényes érdekeit vagy az üzleti tisztesség követelményeit sérti-e, hatáskör hiányában nem foglal állást.

77. Az elmúlt évben hasonló ügyben már elmarasztalt MBI Nemzetközi Marketing Tanácsadó és Biztosításközvetítõ Kft ismételt marasztalására került sor. Tekintettel arra, hogy a korábbi döntés nem volt hatással e piaci szereplõ magatartására, a Versenytanács az újabb eljárásban magasabb összegû bírság (4000 e Ft) kiszabását látta indokoltnak.

78. A Signál Biztosító Rt.-vel együttesen kínált (Vj-7/2000) "MBI Otthonteremtés" elnevezésû, lakáshitellel kombinált életbiztosításra vonatkozó prospektusaikban azon piaci helyzetet vették alapul, melyben az életbiztosítások piacát túlkínálat, a lakáshitel piacot túlkereslet jellemezte. A potenciális fogyasztók a prospektus alapján elsõsorban arról szereztek tudomást, hogy lakáshoz vagy lakáskörülményeik javításához hitelhez juthatnak, így háttérbe szorult az a tény, hogy a termék lényege az életbiztosítás. A biztosító ezen túlmenõen a fogyasztókkal való szerzõdés megkötésekor még nem rendelkezett olyan banki kapcsolatokkal, melyek alapján biztosítani tudta volna az évekkel késõbb esedékes hitelnyújtást, csak hónapokkal késõbb sikerült eredményes megegyezésre jutnia egy bankkal. Emellett a hirdetési anyagok lényeges tulajdonságként tüntették fel a hitelhez jutás biztos lehetõségét, holott a bank ugyanolyan szigorú bonitásvizsgálat alá kívánja vetni a biztosító ügyfeleit, mint azokat, akik más fedezetet kínálva közvetlenül a banktól vennék fel a kölcsönt. A tájékoztatás további pontatlan és félrevezetõ állításokat is tartalmazott, így például állami támogatásként tüntette fel azon adókedvezményt, mely minden életbiztosítási konstrukció esetén jár.

79. A gyógyászati, természetgyógyászati termékek és szolgáltatásokkal kapcsolatban lezajlott versenyfelügyeleti eljárások azon sérülékeny fogyasztói csoportokra irányítják a figyelmet, melyekbõl e termékek vásárlói köre kikerül. E termékek körében is erõsen érvényesül a bizalmi jelleg, s a kisebb-nagyobb egészségügyi problémáikra megoldást keresõ potenciális vásárlók jellemzõen nem rendelkeznek kellõ felkészültséggel ahhoz, hogy a hirdetésben megjelenített vagy hivatkozott tudományos minõsítések valóságtartalmát megítéljék.

80. Hirdetésben közre adott, megtévesztésre alkalmas tudományos jellegûnek feltüntetett eredmények, adatok miatt került sor marasztalásra az On-Clinics International Hungary Egészségügyi Kft-vel szemben az általa a férfiak szexuális mûködési zavarainak gyógyításával kapcsolatosan nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódóan (Vj-193/1999). A különösen súlyos téves információ közlése miatt az ügyben a Versenytanács bírságot szabott ki (5000 e Ft).

81. A Lázár Fix Bt-vel és a Schnell und Fix Kft-vel szemben az általuk forgalmazott optikai segédeszközökhöz kapcsolódóan (Vj-95/2000 ill. Vj-107/2000) indult eljárás, melynek lezárásakor jelképes összegû (100 e Ft) bírság kiszabására került sor. A hirdetésekben hivatkozott orvosi szakvéleményeket illetõen a Versenytanács megállapította, hogy a tájékoztatás tartalmáért a tájékoztatást adó tartozik versenyjogi felelõsséggel, függetlenül attól, hogy átvett és továbbadott vagy eredetileg is tõle származó információról van-e szó.

82. Több eljárás indult a kereskedelmi hálózatok idõszakos akcióihoz kapcsolódóan, amikoris az akciós reklámkiadványok téves információt tartalmaztak.

83. A Versenytanács a hiba szándékosságától függetlenül versenysértõnek ítélte a Metro Holding Hungary Kft. (Vj-42/2000) akciós katalógusában hiányos és pontatlan tájékoztatást adott a Trinát lakk és egy "átfesthetõ tapéta" tekintetében. A Versenytanács álláspontja szerint a fogyasztónak a hiányos és pontatlan tájékoztatást követõen további tájékozódási kötelezettsége nem áll fenn. A versenyjogilag releváns jogsértés akkor vizsgálandó, amikor a fogyasztó a tájékoztatást kézhez kapja - a tájékoztatásnak a lényeget tekintve igaznak, a részleteket illetõen pontosnak kell lennie.

84. Az Auchan Magyarország Kft. (Vj-175/2000) akciós prospektusában meghirdetett Bosch BSA porszívó helyett a valóságban egy hasonló gyártmányú, azonban alacsonyabb teljesítményû és kedvezõtlenebb mûszaki paraméterekkel rendelkezõ porszívót lehetett akciós áron kapni.

85. A Tesco Globál Áruházak Rt. (Vj-99/2000) akciós újságja tévesen egy külsõleg szinte teljesen azonos, de sokkal komolyabb teljesítményû számológép fotóját közölte az akciósan árult termék ára mellett. Ebben az esetben az akciós újság pontosan tüntette fel az akciós termék típusszámát és árát, így ezen adatok alapján az érdeklõdõ fogyasztó az áruházban rendelkezésre álló árukatalógus és tesztkészülék alapján megismerhette a számológép lényeges tulajdonságait. A fénykép felcserélése egy másik szinte teljesen hasonló készülék fényképével az átlagos fogyasztót nem téveszthette meg, mert ezt a fajta készüléket nem kinézete, hanem a felhasználási lehetõségek szerint választják.

86. Az akciós tájékoztatással kapcsolatosan döntõ szempont, hogy a hirdetési anyagból a fogyasztó a döntéséhez szükséges kellõ adatokat megszerezhesse, ezért a nagyméretû kiskereskedelmi láncok akciós hirdetéseiben elõforduló tévedések azok szándékosságától függetlenül a fogyasztó gazdasági érdekeinek sérelmére vezethetnek. A nagyméretû kiskereskedelmi hálózatok térnyerése a fogyasztói szokások átrendezõdését vonta maga után, így többek között az itt elérhetõ gyakori akciók hatására a fogyasztói mobilitás fokozódott. A fogyasztók gyakran úgy ítélik, hogy egy-egy akciós termék beszerzése érdekében megéri számukra jelentõsebb távolságokat megtenni a többnyire a város szélén elhelyezkedõ áruházakig. Közvetlenül megvalósuló sérelemnek tekinthetõ, ha a megtévesztõen hirdetett akciós termék beszerzése érdekében keresi fel az áruházat a fogyasztó, és a kiválasztott termék nem a reklámanyagban megadott termékjellemzõkkel rendelkezik. Ilyen esetben az áruház felkeresésére fordított idõ- és költségráfordítás mérlegelése után a fogyasztó vagy elfogadja a ténylegesen kínált akciós terméket, vagy eltekint annak megvásárlástól, azonban az akciós prospektus alapján elõzetesen feltételezett hasznosság és a ténylegesen megvalósuló hasznosság eltérése minden esetben jóléti veszteséget okoz. Ebben a szituációban további, közvetett fogyasztói sérelem is kialakulhat azáltal, hogy az áruházak által az akciók során alkalmazott, impulzív vásárlást serkentõ marketing eszközök hatására a fogyasztó olyan árukat is megvásárol, melyeket eredendõen egyáltalán nem, vagy nem az adott áruházban állt szándékában beszerezni. Az OBI System Centrale Magyarország Kft. ellen indult ügyhöz (Vj-190/1999) kapcsolódóan a Versenytanács utalt arra, hogy a megjelentetett képpel és rendkívül alacsony árral tévesen jelölt termékismertetés szerepet játszhat abban, hogy felkeltse a fogyasztók vásárlási kedvét nemcsak az akciós, hanem az azon kívül esõ árucikkek iránt is, a fogyasztók és a versenytársak hátrányára.

87. A versenytörvény IV. fejezete szerint minden versenyt korlátozó megállapodás tilos és semmis, hacsak nem esik kivétel alá (csekély jelentõségû, vagy egymástól nem független vállalkozások között jön létre). Ezen kívül a versenyt korlátozó megállapodás mentesülhet is a tilalom alól, ha eleget tesz a törvényben foglalt mentesülési feltételeknek. Ez utóbbi esetben a megállapodásra vagy alkalmazható valamelyik csoportmentességi kormányrendelet, vagy elõzetes egyedi mentesítést kell kérni a GVH-tól. Kérhetõ a GVH-tól annak megállapítása is, hogy egy adott megállapodás nem esik a tilalom alá (mert nem versenykorlátozó, vagy mert kivétel alá esik), illetve, hogy egy adott megállapodásra valamely csoportmentességi rendelet alkalmazható. A GVH mentesítési döntéseihez feltételeket is szabhat.

88. A versenyre gyakorolt hatás szempontjából a versenykorlátozó megállapodás minõsítésénél külön jelentõséggel bír, hogy a megállapodás versenytársak közötti (horizontális) vagy pedig eladó-vevõ közötti (vertikális). A horizontális megállapodások általában közvetlenül a piaci szerkezet megváltoztatását okozzák vagy azzal azonos hatásúak, a vertikális korlátozások pedig a piacralépési és piaci mobilitási lehetõségekre hathatnak negatívan. Egyes megállapodások nem sorolhatóak be egyértelmûen egyik vagy másik csoportba annak következtében, hogy mind vertikális mind horizontális jellemzõkkel bírnak.

89. 2000-ben a Versenytanács összesen 17 ügydöntõ határozatot hozott, ebbõl 11 esetben került sor GVH beavatkozásra. Az összes eljárásból hat indult kérelemre, tizenkettõ pedig hivatalból. A kérelemre indult eljárásokból egy esetben feltétel nélküli, két esetnél pedig feltételes egyedi mentesítést adott a Versenytanács, két esetben találta úgy, hogy a szóban forgó megállapodás kivétel alá esik (csekély jelentõségû), míg egy esetben eljárási okból azért szûnt meg az eljárás, mert visszavonták a kérelmet. A hivatalból indított ügyekbõl kilenc eset tárt fel jogsértést, ebbõl három esetben bírságot is kiszabott a Versenytanács összesen 96.000 e Ft értékben, míg hat esetben a csekély fokú jogsértés, és a jogsértõ helyzet megszüntetésének vállalására tekintettel szünetelést rendelt el, melyek az utóvizsgálat nyomán megszüntetésre kerültek. További három esetben a Versenytanács megszüntette az eljárást azért, mert a vizsgálat nem tárt fel versenykorlátozó megállapodást, illetve mert a versenykorlátozás kivétel alá esik (csekély jelentõségû). A bírságot kiszabó határozatok mindegyikének bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte valamelyik eljárás alá vont fél.

90. Az elbírált esetek felénél (kilenc ügy) versenytársak közötti, hat esetben vertikális, míg három ügyben vegyes jellegû megállapodások kerültek elbírálásra. A horizontális esetek szinte mindegyike (nyolc eset) igényelt beavatkozást a hivatal részérõl tiltás (egy ügy), a versenysértés kiküszöbölése (hat szünetelés) illetve feltételes egyedi mentesítés formájában, egy megállapodás pedig egyedi mentesítést kapott. A hat vertikális esetbõl ötnél nem volt szükség beavatkozásra, egy megállapodás azonban tiltott volt. A három vegyes jellegû ügybõl két eset igényelt beavatkozást: egy megállapodás tartozott a tiltott kategóriába, egynél pedig a Versenytanács feltételes egyedi mentesítést adott.

91. Június 2-án indult hivatalbóli eljárás a hazai piacon gyógyszergyártással és forgalmazással foglalkozó vállalkozások három szövetsége (az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége és a Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesülete) ellen (Vj-97/2000). E szövetségek közös döntést hoztak arról, hogy tagjaiknak a támogatott gyógyszerek fogyasztói árának 8,5 %-os növelését ajánlják július 1-i bevezetéssel, s ennek nyomán 67 vállalat juttatott el - döntõ részben egységesen 8,5 %-os mértékû - áremelési bejelentést az Egészségügyi Minisztériumhoz és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz, valamint a nagykereskedõkhöz és a patikák számítógépes rendszereit kezelõ rendszergazdákhoz. A vizsgálat kezdeti szakaszában valószínûsíthetõ volt, hogy az áremelés egységes mértékében való megállapodás versenytörvénysértést jelent, s az áremelés közeli idõpontja olyan fokú veszélyt jelent, melynek megakadályozása indokolt, ezért június 21-én ideiglenes intézkedés elrendelésére került sor, melyet az eljárás alá vontak megtámadtak, de a bíróság helyben hagyott. A Versenytanács a jogsértést az eljárást lezáró határozatában megállapította, s bár a jogsértés jellege (árkartell) a legkeményebb versenyjogsértésnek minõsíthetõ, s a jogsértõ áremelés következtében fél év alatt is 10 milliárdos nagyságrendû árbevételi többletet realizálhatott volna az ágazat, a kiszabott bírság - tekintettel az enyhítõ körülményekre - csupán figyelmeztetõ jellegû, jelképes összegû lett (összesen 11.000 e Ft). Enyhítõ körülményként vette figyelembe a bírság kiszabásakor a Versenytanács azt, hogy a szövetségek elsõdleges szándéka a támogatott gyógyszereknél a támogatás alapjául elfogadott árak megállapításában érintett hatóságok (EüM, OEP stb.) - a korábbi kormányhatározatoknak és ígéreteknek megfelelõ, de hónapok óta halogatott - ártárgyalásokra késztetése volt, továbbá hogy az ideiglenes intézkedés nyomán azonnal visszavonták ajánlásukat, s az eljárás folyamán együttmûködtek a GVH-val.

92. A METRO és a SPAR által a húsipari vállalatokkal (Délhús és társai) a húsvéti sonkavásárra kötött közös megegyezésnek (Vj-64/2000.) azt a kikötését találta a Versenytanács versenytörvénybe ütközõnek, amely szerint a húsipari vállalatok vállalták, hogy a METRO és a SPAR felé alkalmazott - a megállapodásban meghatározott - eladási árakhoz képest legalább 5 %-kal magasabb árakon értékesítenek csak más eladóknak. Ez a megállapodás alapvetõen tehát - nagy piaci részesedésû kereskedelmi vállalatok és nagyszámú, nagy piaci részesedésû termelõ vállalkozás - vertikális jellegû megállapodása volt. Fõ hatása a kereskedelmi vállalatok közötti verseny korlátozása, hiszen a kifogásolt árklauzula a megállapodásban részt nem vevõ más kereskedelmi vállalatokat hozta versenyhátrányba. Ugyanakkor horizontális elemei is voltak, hiszen a megállapodás része volt az ajánlott beszállítói árakban való megegyezés is, ami centrumárként mûködve a húsipari vállalatok közötti árversenyt is korlátozta. Tekintettel arra, hogy a kifogásolt kikötés elsõsorban a két kereskedelmi vállalatot védte az árversenyben, hiszen közvetett módon a megállapodás meghatározta a más kereskedõk felé alkalmazható minimális gyártói árakat, ezért a kiszabott - összesen 80.000 e Ft-os - bírság meghatározó részét (30.000 e Ft-ot illetve 20.000 e Ft-ot) nekik kell megfizetni, s ennél kisebb összeget (összesen 30.000 e Ft-ot) fizet a nyolc húsipari vállalat.

93. Az épületzárak egy fajtáját a bevésõ zárakat elõállító EURO-Elzett Kft. Sopron nagyszámú nagykereskedõvel kötött - azonos tartalmú - kereskedelmi szerzõdéseinek, valamint a márkakereskedõivel kötött márka-nagykereskedelmi megállapodásainak versenykorlátozó kikötése (a beszerzési ár alatti áron való eladás tilalma) bizonyult versenytörvénybe ütközõnek (Vj-147/1999.). A vállalat kérte, hogy a kikötést mentesítse a Versenytanács a versenykorlátozási tilalom alól. Nem tudta azonban bizonyítani, hogy ennek a kikötésnek az alkalmazása esetén a törvényben meghatározott mentesítési feltételek teljesülnek, s a fogyasztók számára elõnyt jelentene, ezért a negatív piaci hatások (a márkán belüli, nagykereskedõk közötti árverseny megszûnik, megkönnyíti a nagykereskedõk közötti árösszehangolást, garantálja a viszonteladók számára a minimális profitot, korlátozza a fogyasztók felé alkalmazható árengedmények mértékét) egyértelmûsége miatt a jogsértést a Versenytanács megállapította, a kikötés további alkalmazásától eltiltotta, s 5.000 e Ft bírsággal is sújtotta.

94. Az egyes önszabályozási jogosítvánnyal rendelkezõ szervezetek (kamarák, terméktanácsok, más szakmai szövetségek) ellen 1999-ben hivatalból indított eljárások közül hatnak a lezárása húzódott át 2000-re. Valamennyi érintett szervezet esetén szünetelés elrendelésére került sor, mert az érintett szervezetek vállalták azt, hogy etikai szabályzataik kifogásolt pontjait kiigazítják, vagy elhagyják.

95. A Szabadalmi Ügyvivõi Kamara (Vj-115/1999) esetén az egymással való összehasonlítás megtiltása (ideértve az árak összehasonlítását illetve az összehasonlító reklámot), a közvetlen ajánlkozás tilalma, valamint a közvetítõ igénybevételének tilalma, s az árversenyt korlátozó rendelkezések voltak azok, amelyek kikerültek a szabadalmi ügyvivõkre vonatkozó etikai szabályokból.

96. A Magyar Mérnöki Kamara (Vj-119/1999) és a Magyar Építész Kamara (Vj-136/1999) esetében a kamarai irányárak kötelezõ jellegû árként való értelmezhetõsége, az irányárakhoz viszonyítottan alacsony árak indokolatlan alkalmazásának megtiltása, illetve az értékarányos árakra vonatkozó elvárások, továbbá az építészek eltiltása a tervezési díjra vonatkozó árversenytõl voltak a kifogásolt rendelkezések, melyek elhagyása a versenyfelügyeleti eljárás során megtörtént.

97. A Magyar Gyógyszerész Kamara (Vj-134/1999) esetén a gyógyszertárak reklámozási tevékenységét korlátozó tilalmakat tartotta túlzottnak, fogyasztói érdekekkel alá nem támasztottnak a vizsgálat, így ezeknek a kiigazítása történt meg. E kamaránál sajátos probléma az, hogy míg a kamara tagjai a gyógyszerészek, addig a reklámozási tevékenység nem kötõdik személy szerint a gyógyszerész szakmai tevékenységet folytató gyógyszerészhez, hanem a gyógyszertárra, mint kiskereskedelmi tevékenységet folytató piaci szereplõre ír elõ a kötelezettségeket. Ez úgy is tekinthetõ, hogy a kamara túlterjeszkedik a törvényes hatáskörén, hiszen ezzel nem a tagjainak tevékenységét, hanem mások - nem a tagok, - piaci magatartását szabályozza.

98. A Magyar Ingatlanszövetség (Vj-175/1999) esetén az ingatlanközvetítõk árversenyét korlátozó rendelkezés (a szövetség által közzétett minimum díjak alatti megbízási díj alkalmazási lehetõségeinek szûkítése, illetve magának a minimál díjtételeknek a közzététele) ütközött a versenykorlátozási tilalomba. A szövetség módosította a szabályzatát, és ajánlott árakat tehet közzé a jövõben.

99. A hat nyugdíj- illetve egészség-pénztári szövetség (Vj-111/1999) által alkalmazott közös etikai kódex piacfelosztó hatású rendelkezéseit (tagtoborzási korlátozások) illetve a túl általánosan megfogalmazott együttmûködési kötelezettség vállalását kifogásolta a vizsgálat, így ezeknek a szabályzati pontoknak a módosítását vállalták és tették meg a szövetségek az eljárás szünetelése alatt.

100. Errõl az esetcsoportról összefoglalóul az mondható, hogy az eljárások során elõtérbe került az a megközelítés, amely az önszabályozó szervezetek etikai szabályzatainak módosítására, a versenyjogi rendelkezések tudatosítására helyezte a hangsúlyt. E szervezetek mûködése, viselkedése nagyon erõs hatással van a tagjaik szolgáltatási tevékenységének piacain, hiszen a szakmai kamarákban kötelezõ a tagság, ebbõl következõen versenytársak megállapodásai öltenek testet a kamarai magatartási szabályokban, a kamarai önszabályozó döntésekben. Ebbõl következõen nagyon fontos, hogy tudatosuljon a versenyjogi felelõsség. Kézzelfogható bizonyítékok is elõkerültek arra vonatkozóan, hogy ezek a szervezetek mennyire nincsenek tisztában azzal, hogy mi is valójában a versenytörvény versenykorlátozást tiltó rendelkezéseinek tartalma (az egyik szövetség például a minimál árak alatti árak alkalmazásának tilalmát vélte kartell tilalomnak, azaz a legkeményebb versenyjogsértések egyikét tekintette jogkövetõ magatartásnak). A tisztesség követelménye sok kamara vagy szövetség felfogása szerint egyet jelent a verseny kerülésének követelményével, az alapvetõ versenyeszközöktõl való tartózkodással (pl. a tisztességesség nevében vállalják azt, hogy az árakban nem versenyeznek, nem alkalmaznak reklámot, az ügyfélszerzési módszereket nagyon erõsen korlátozzák). Ez pedig valójában egyet jelent a versenykorlátozási tilalom megsértésével. Természetesen a tisztességes versenyzés követelménye, illetve a fogyasztók választási szabadsága korlátozásának tilalma arra hivatott, hogy a durva, a piaci szereplõk (versenytársak, fogyasztók) jogos érdekeit sértõ magatartások (mások lejáratása, mások eredményeinek tisztességtelen kihasználása, a fogyasztók félrevezetése, durva zaklatása, kiszolgáltatott helyzetükkel való visszaélés stb.) elkerülhetõk legyenek, és a versenyben a hatékonyság és a teljesítmény válhasson a valódi szelekció alapjává. Fontos ugyanakkor jól meghúzni a határvonalat, hiszen a versenytársaknak a verseny korlátozása mögött meghúzódó külön érdekei a fogyasztói érdekek ellen hatnak. Végsõ soron aztán a fogyasztók fizetik meg magasabb árakkal, a szolgáltatások, termékek alacsonyabb szintjével azt, hogy az eladók, szolgáltatók közötti verseny az indokoltnál, a más közérdekekkel alátámaszthatónál jobban, azaz aránytalanul korlátozódik.

101. Egy hivatalból indított eljárásban (Vj-91/2000) a megállapodást (a Shell Gas Hungary Rt-nek a PB gázpalackokat értékesítõ ügynökökkel kötött megállapodásait) nem minõsítette a Versenytanács versenykorlátozónak. Az eset azért érdemel külön említést, mert az év folyamán alkotta meg a parlament az ügynöki tevékenységrõl szóló törvényt, mely külön utaló rendelkezéseket tartalmaz a versenyszabályok esetleges érvényességére. Ebben a konkrét esetben olyan ügynöki szerzõdésekrõl volt szó, ahol az ügynökök nem minõsíthetõk külön piaci szereplõknek, mert a megbízójuk nevében és kockázatára kötik a szerzõdéseiket, végzik az értékesítést, tehát a törvényi tilalom sem terjed ki rájuk. Két további ügyben (Vj-56/2000, Vj-86/2000) a résztvevõk érintett piacon (szikvízgyártás, illetve promóciós tevékenység) elért részesedése nem érte el a 10 %-ot, ezért ezek nem esnek tilalom alá, így az eljárások megszüntetésre kerültek.

102. A kérelemre indult eljárásokból két esetben (Vj-31/2000, Vj-98/2000) a kérelmezõk piaci részesedése az érintett piacon (traktorok, villamos háztartási gépek) nem érte el a 10 %-ot, így a megállapodások nem estek tilalom alá. Egy esetben (Vj-136/2000) a kérelmet visszavonták, mert az eljárás folyamán világossá vált, hogy az anya- és leányvállalatok közötti megállapodás a törvény erejénél fogva mentes a tilalom alól. A további három esetben a megállapodások mentesítésére került sor.

103. A Csemege Julius Meinl Rt. és a Magyar Hipermarket Kereskedelmi Kft., mint versenytársak kötöttek megállapodást (gyakorlatilag a Meinl, a CORA és PROFI üzleteket érintõen) közös beszerzési rendszer létrehozására és mûködtetésére (Vj-133/1999.). A megállapodás az élelmiszer kiskereskedelem piacán erõsíti a résztvevõk beszerzési pozícióit, ésszerûbbé és olcsóbbá teszi beszerzéseiket, az ebbõl származó alacsonyabb beszerzési árak az intenzív piaci verseny miatt a fogyasztói árakban is várhatóan megjelennek úgy, hogy - tekintettel a nagyszámú versenytársra, s a résztvevõknek a beszerzési piacon a 10 %-ot épphogy meghaladó piaci részesedésére - nem teszi lehetõvé a verseny kizárását. Mindezekre tekintettel a megállapodást a Versenytanács mentesítette.

104. Az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Rt. kötött megállapodást a szolgáltatási területén a megyei kereskedelmi, illetve kézmûves kamarákkal, hogy létrehozzák azoknak a szakvállalkozóknak (villanyszerelõk) a minõsítési rendszerét és nyilvántartását, akik a méretlen vezetékhálózatokon munkákat végezhetnek (Vj-192/1999.). A megállapodás - bár kétségtelenül új piacralépési korlátot teremt - a fogyasztói biztonság szintjét hivatott emelni. A megállapodásban foglalt szigorítások nem lépik túl azt a mértéket, ami az elérendõ céllal, a fogyasztói biztonság növekedésével arányos, ezért a mentesítést megkapta. Tekintettel azonban arra, hogy 2000. novemberétõl a vállalkozók számára már nem kötelezõ a kamarai tagság, azt a feltételt szabta a Versenytanács, hogy ez idõ után a kamarai nyilvántartásba való bejegyzés kötelezettségét már nem alkalmazhatják a felek a nem kamarai tag szakvállalkozók esetében.

105. Tizenhárom kereskedelmi bank kért mentesítést a bankkártya-használat, s a kereskedelmi egységeknek a bankkártya-elfogadói rendszerbe való bekerülési feltételeinek egységesítésérõl kötött megállapodásukra (Vj-205/1999.). A megállapodás alapvetõ indoka ebben az esetben is a kártyarendszerek biztonságának, megbízhatóságának növelése, mert ezen olcsó készpénzkímélõ fizetési mód alkalmazásának elterjedését gátolja az, ha a visszaélések lehetõsége nagyobb az elviselhetõség szintjénél. Ez drágítja a rendszert, és kockázatossá teszi a bankok, s a fogyasztók számára is a bankkártya használatot. Indokolt tehát az, hogy a kereskedõknek a rendszerbe való befogadása ne legyen akadálytalan, s a megbízhatóságot növelõ, garantáló elemek, szigorítások (kezdõ vállalkozások késõbbi felvétele, a megbízhatatlan partnerekrõl való információcsere mûködtetése, ezeknek a rendszerbõl való határozott idejû kitiltása stb.) a fogyasztók érdekeivel is alátámaszthatók. A megállapodást mindezekre tekintettel mentesítette a Versenytanács. Egyetlen feltétel alkalmazását nem engedte azonban meg, amely a társasági törvény szabályai szerinti minimális alaptõkével mûködõ kereskedõ társaságok számára nehezítette volna meg a bekerülést, mert ennél a feltételnél nem volt kimutatható közvetlen vagy közvetett kapcsolat a cég megbízhatóságával.

106. A versenytörvény V. fejezete fogalmazza meg az erõfölénnyel való visszaélésre vonatkozó tilalmat. Az erõfölénnyel történõ visszaélésnek két, együttesen teljesülõ feltétele van: az erõfölény megléte és a visszaélõ magatartás. Az erõfölénnyel való visszaéléseknek két nagy csoportja létezik, a kizsákmányoló, és a korlátozó típusú visszaélés. Kizsákmányoló típusú visszaélésrõl akkor beszélünk, amikor az erõfölényben levõ piaci szereplõ vevõi közvetlen kárára a maga számára csoportosít át elõnyöket a versenyben kialakuló eredményhez képest (ilyen visszaélés például az indokolatlanul magas árak alkalmazása). Korlátozó visszaélés esetében a verseny korlátozása történik, általában a piacralépés megakadályozásának, a versenytársak piacról való eltávolításának, vagy a piaci hatalom más piacra történõ átvitelének révén - ez a vevõknek közvetve, a verseny korlátozása miatt okoz veszteséget (ilyen magatartás lehet a szerzõdéskötéstõl való indokolatlan elzárkózás). Egyes esetek nem sorolhatóak be egyértelmûen egyik vagy másik csoportba annak következtében, hogy mind a korlátozó mind a kizsákmányoló visszaélések jellemzõivel bírnak.

107. 2000-ben erõfölénnyel való visszaélés gyanúja miatt indult eljárásban 56 versenytanácsi határozat született. 39 ügyben megállapítható volt az erõfölény, ezen belül 19 ügyben a visszaélõ magatartás is (ebbõl 15 volt kizsákmányoló négy pedig korlátozó típusú), így ezekben az esetekben a GVH beavatkozására volt szükség. Miután 12 esetben a jogsértés csekély mértékû volt, a Versenytanács ezekben az eljárásokban - még korábban - szünetelést rendelt el; hét, súlyos jogsértést megállapító esetben marasztaló döntést hozott.

108. A Versenytanács a hét súlyos jogsértést megállapító marasztaló határozat közül öt esetben szabott ki bírságot összesen 11.800 e Ft összegben, míg két ügyben eltekintett a bírságolástól, mivel az egyikben az eljárás alá vont a jogsértõ magatartást csak rövid ideig folytatta, a másik esetben pedig a Versenytanács figyelembe vette a marasztalt piaci szereplõ korrigáló magatartását. A bírságot kiszabó határozatok közül egyik sem emelkedett jogerõre, a marasztalt vállalkozások eddig nem fizették be a bírság összegét.

109. A 12 szüneteléses eset közül 11 - az utóvizsgálatot követõen - megszüntetéssel zárult. Az utóvizsgálat egy esetben (Vj-61/1999) az eljárás alá vont MATÁVKábelTV Kft. vállalásának nem-teljesítését állapította meg, ezért az ügy versenytanácsi marasztalással végzõdött.

110. A 2000. évet - a megelõzõ esztendõt is meghaladóan - a kábeltelevíziós szolgáltatók ellen indított verseny-felügyeleti eljárások nagy száma jellemezte, és ezek az eljárások kivétel nélkül a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés gyanúja miatt indultak. A Versenytanács a 22 eljárás mindegyikében megállapította a szolgáltató érintett piacon fennálló erõfölényét, viszont csak az esetek felében (11 esetben) állapított meg visszaélést. A visszaélések csekély súlya miatt az eljáró Versenytanács ezen esetek többségében rendelte el a szünetelést.

111. A bejelentõk a kábeltelevíziós szolgáltatók programcsomagjainak tartalmát, díjváltoztatásuk közlésének módját, havi elõfizetési díjaik túlzott emelését kifogásolták.

112. A programcsomagok tartalmával kapcsolatban a bejelentõk gyakran panaszolták, hogy a magyar nyelvû kereskedelmi mûsorok csak a drágább programcsomagra való elõfizetéssel hozzáférhetõek. E magatartás észlelésekor a Versenytanács az eljárás legfeljebb hat hónapos szünetelését rendelte el azzal a feltétellel, hogy a szolgáltató vállalja a kifogásolt magatartás további folytatásától való tartózkodást, konkrétan például a programcsomagok módosítását. Olyan eset is elõfordult például a tiszakécskei kábeltelevíziós ügyben (Vj-119/2000), hogy a szolgáltató GYÉPISZ Kft. a népszerû mûsorok vételét az HBO mozicsatorna igénybevételéhez kötötte, ezzel árukapcsolást valósított meg, mellyel a fogyasztók választási lehetõségét is korlátozta.

113. Az eljárás alá vont kábeltelevíziós szolgáltatók blankettaszerzõdései jellemzõ módon egyoldalú díjmódosításra adtak lehetõséget és az egyoldalú díjemelést el nem fogadó elõfizetõ számára hátrányos feltételt tartalmaztak, mivel a jelszolgáltatás azonnali megszüntetése mellett nem biztosították az észrevételezés lehetõségét sem. A szünetelés alatt vállalt kötelezettségként a szolgáltatók rendre korrigálták a kifogásolt szerzõdéses kikötéseket.

114. A tapasztalatok szerint tehát a szünetelés jogintézménye az esetek túlnyomó többségében hatékony eszköznek bizonyult a szolgáltatók jogkövetõ magatartásának kikényszerítésére.

115. A szünetelés elrendelése egyetlen esetben csak részben vezetett eredményre: a MATÁV Rt.-t egy adott földrajzi területen a jelszolgáltatásban felváltó leányvállalata az eredetileg vállalt 14 csatorna helyett csak hét csatorna vételére kötött szerzõdést a fogyasztókkal (Vj-61/1999). A Versenytanács által elrendelt szünetelés ideje alatt a MATÁVKábelTV Kft. a kötelezettség vállalás ellenére sem módosította a szerzõdéseket, bár a gyakorlatban 13 csatorna vételét biztosította. Miután megállapítást nyert, hogy a jogsértõ szerzõdéses kikötést az eljárás alá vont a gyakorlatban nem alkalmazza, a Versenytanács eltekintett a bírság kiszabásától.

116. Ami a szolgáltatás árának emelését, annak versenyjogi megítélését illeti, a Versenytanács több eset kapcsán kifejtette a következõket: A gazdasági erõfölényben levõ szolgáltatók által érvényesített árak - állami (önkormányzati) szabályozás hiányában - kizárólag a versenytörvény alapján ítélhetõk meg. Tisztességtelenül megállapított eladási áron a versenytörvény alkalmazásában a túlzottan magas ár értendõ. Túlzottan magas árnak az az ár minõsíthetõ, amely meghaladja a vállalkozás indokolt költségeivel és a szakmát jellemzõ kockázattal arányban álló hozam alapján számított nyereség összegét. Amennyiben az eljárás alá vont vállalkozás az érvényesítendõ díj megalapozásához részletes számításokat nem készített, a Versenytanács az árnövekedést magyarázó közvetlen költségként a mûsordíjat, a jogdíjakat, közvetett költségként az eljárás alá vont által kimutatott amortizációt vette figyelembe. A számításokkal alá nem támasztott további költségek és a nyereség tekintetében csak az infláció mértékével növelt elõzõ évi értéket tekintette indokoltnak.

117. A Versenytanács a számított díjhoz képest felfelé kisebb eltérést mutató tényleges díj alkalmazását nem minõsítette visszaélésszerû magatartásnak. Leszögezte azonban, hogy a tolerálható eltérésre nézve nem adható egyértelmû norma, azt az eset összes körülményének mérlegelésével kell meghatározni. A mérlegelés során a számított és a tényleges díj eltérésének minõsítésekor figyelembe vette a kábeltelevíziós piacot jellemzõ nagymértékû mûszaki fejlesztési igényt, amely indokolhatja egyes további költségek és a nyereség inflációnál nagyobb mértékû emelkedését.

118. 2000-ben a Versenytanács a legsúlyosabb erõfölénnyel való visszaélésnek a MATÁV Rt. azon magatartását találta, amikor a monopol helyzetû szolgáltató az Internet Protokoll alapú hálózaton történõ, nagykereskedelmi jellegû nemzetközi beszéd és fax átvitelt (VoIP) kizárólag a koncessziós szolgáltatóknak nyújtotta (Vj-21/2000). Az eljáró Versenytanács az eljárás alá vont távközlési szolgáltatót 5000 e Ft bírság megfizetésére kötelezte, a jogsérelem jelentõs súlya ellenére, tekintettel a jogsértõ állapot aránylag rövid idõtartamára és a jogsértéssel elért nem számottevõ elõnyre. Az erõfölénnyel való visszaélés, mint tényállás bizonyításának kulcsa az érintett piac meghatározása volt. Az eljárás alá vont az Internet Protokoll alapon továbbított nemzetközi telefon szolgáltatást a kapcsolt távbeszélõ szolgáltatással egy piacon levõnek tekintette. A Versenytanács nem osztotta ezt az érvelést, hangsúlyozta, hogy a VoIP szolgáltatás olyan nagykereskedelmi jellegû távközlési szolgáltatás, melyet ésszerûen nem helyettesít más szolgáltatás. A MATÁV Rt. piaci helyzeténél fogva, támaszkodva a közcélú távbeszélõ szolgáltatásban élvezett kiváltságaira, hosszabb távon olyan árat tud kínálni, amely versenytársainál jelentõsen alacsonyabb, erõfölényét könnyen kiterjesztheti a kapcsolt piacra. A Versenytanács megállapította, hogy a MATÁV indokolatlanul zárkózott el a szerzõdéskötéstõl.

119. A távközlési piac egy másik szereplõjével, az Emitel Távközlési Rt. -vel szemben is fontos döntést hozott a Versenytanács (Vj-184/1999). Megállapítást nyert, hogy az eljárás alá vont szolgáltató visszaélt erõfölényével akkor, amikor féléves idõszakon keresztül megtagadta a helyi koncessziójával lefedett területen mûködõ internet hozzáférési szolgáltatóktól a számlázási együttmûködést. Az eset megítélése kapcsán azt kellett figyelembe venni, hogy a távbeszélõ számlázáson keresztül csak a kizárólagos jogú telefonszolgáltatást ellátó piaci szereplõ képes biztosítani egyes internetes szolgáltatások számlázási rekordjainak összegyûjtését és a követelés beszedését. Bár a jogsértés bizonyítást nyert, a Versenytanács mellõzte a bírság kiszabását tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont idõközben megváltoztatta álláspontját, és az érintett internetes szolgáltatókkal megindultak a szerzõdéskötésre irányuló tárgyalások.

120. A távközlési piacon elkövetett versenyjogi jogsértések közül említésre érdemes a MATÁV Rt. biztonsági díjcsomaggal kapcsolatos magatartása is. A Versenytanács határozata (Vj-82/2000) kimondta, hogy a MATÁV Rt. visszaélt erõfölényével akkor, amikor a kisfogyasztói díjcsomagra elõfizetõknek nem nyújtotta az úgynevezett kényelmi szolgáltatásokat (pl. hívásátirányítás, kedvenc szám, zöldszám, tartós híváskorlátozás, rendszeres ébresztõ hívás). A határozat indoklásában az eljáró Versenytanács kifejtette, hogy nem a szolgáltató feladata annak eldöntése, mi a kedvezõ a fogyasztó számára, mivel ezzel korlátozza a fogyasztó választási lehetõségeit. A háromszoros díjat eredményezõ szolgáltatásokat nagy valószínûséggel nem kérik a biztonsági csomag elõfizetõi, de van olyan kényelmi szolgáltatás, amelynek kizárása anyagi szempontokkal nem indokolható (pld. a csekély havi elõfizetési díjjal járó hívásvárakoztatás, vagy a rövidített hívószámok). Ha az elõfizetõ olyan szolgáltatást vesz igénybe, amelynek révén túllépi a biztonsági csomagban meghatározott kedvezményesen lebeszélhetõ összeghatárt és ezért már háromszoros díjat kell fizetnie, az a fogyasztó kockázata, az eljárás alá vont a fogyasztó döntését nem korlátozhatja. A Versenytanács a jogsértés kimondásán túl megtiltotta a magatartás további folytatását és a korrigálásra 60 napot biztosított. Tekintettel arra, hogy a szolgáltató a jogsértõ magatartást rövid idõn keresztül folytatta és a biztonsági csomagot igénybevevõk vártnál kisebb aránya (3,2 %) miatt a sérelem viszonylag keveseket érintett, a Versenytanács nem szabott ki bírságot.

121. Ugyancsak érdeklõdésre számot tartó és a közvéleményt foglalkoztató téma volt a Budapesti Elektromos Mûvek Rt. új számlázási rendszere (Vj-106/2000). A fogyasztói bejelentések kapcsán indult versenyfelügyeleti eljárást követõen megszületett versenytanácsi határozat bizonyítottnak találta az eljárás alá vont szolgáltató erõfölénnyel való visszaélését azon fogyasztóival szemben, akik különbözõ megfontolásokból a fogyasztásmérõ havi leolvasása és a ténylegesen mért fogyasztás szerinti díjfizetés mellett döntöttek. A Versenytanács jogsértõnek minõsítette az ELMÜ új számlázási rendszerének azon elemeit, melyek az átállással kapcsolatos költségeket a fogyasztóra terhelték (pld. a fogyasztásmérõ állásának saját költségen való postai továbbítása.) A Versenytanács a rendszer bevezetése során gyakorolt hibajavítást együtt értékelve a hatékonyságot növelõ új rendszer piaci szükségességével, a bírságot az eljárás alá vont piaci súlyához viszonyítva jelképes összegben (2000 e Ft-ban) szabta ki.

122. A Philips Magyarország Kft. (Vj-8/2000) ügyben a verseny-felügyeleti eljárás feltárta, hogy az eljárás alá vont vállalkozás csak szervízhálózatának tagjai számára értékesített Philips márkájú alkatrészeket, és ezzel a jótállás alá tartozó tartós fogyasztási cikkek szervízelésében élvezett erõfölényét fokozatosan kiterjesztette az ellenszolgáltatás fejében végzett karbantartó, javító szolgáltatásra is. A Versenytanács határozatában a végsõ fogyasztó érdekeit szem elõtt tartva és nem vonva kétségbe a márkavédelem jelentõségét, kifejtette, hogy a fogyasztó elvárhatja készülékének Philips alkatrésszel való megbízható javítását hálózaton kívüli szervizben is, hiszen nincs ok annak feltételezésére, hogy más szervizek silány munkát végeznének. A Versenytanács a kifogásolt magatartás - a szerzõdéskötéstõl való indokolatlan elzárkózás - jogellenességét megállapította, és rendelkezett a magatartás további folytatásának megtiltásáról. Ennek alapján a Kft. az alkatrésszel való kiszolgálást nem tagadhatja meg, ugyanakkor lehetõsége van meghatározni azokat a diszkrimináció-mentes feltételeket, amelyekkel az árubeszerzés a vevõk számára megoldható. A Versenytanács a vállalkozás forgalmi adataihoz igazodóan, figyelemmel a Kft. piaci szerepére 4000 e Ft összegû bírságot állapított meg.

123. Érdekes versenyjogi problémát vetett fel Érd város Polgármesteri Hivatala által kiadott helyi közéleti lap az "Érdi Újság" körül kialakult vita (Vj-57/2000/24). Az eljárás alá vont a versenytárs piacról való kiszorítására alkalmas módon (önkormányzati támogatást is felhasználva) ingyenesen hozta forgalomba a hetente megjelenõ lapot. A Polgármesteri Hivatal a tájékoztatási kötelezettségére hivatkozott: a lapban közlik az önkormányzati testület rendeleteit, a bizottsági ülésekrõl szóló beszámolókat, a helyi eseményekrõl való tájékoztatásokat. Az újság a hivatalos információkon kívül viszont tárcákat, jegyzeteket is publikált, valamint reklámokat is közzé tett. A versenytársként piacra lépett Érdi Tükör közéleti havilap a Versenytanács megállapítása szerint hatékony gazdálkodással behozhatatlan versenyhátrányba került a közpénzbõl fenntartott ingyenes önkormányzati lappal szemben. Lényeges hangsúlyozni, hogy nem önmagában az ingyenesség jogsértõ, hanem ha az együtt jár a versenytársak kiszorítására való alkalmassággal. Az adott esetben ez utóbbi feltétel azáltal teljesült, hogy az önkormányzati lap jellege, tartalma alapján piaci alapon való kiadásra is alkalmas lett volna. A Versenytanács határozatában kimondta, hogy a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése során szabadon dönthet tájékoztatási feladatainak ellátása során a választott megoldásról, azt azonban mindenkor figyelembe kell vennie, hogy eljárása jogszabályt - adott esetben versenytörvényt - nem sérthet. A Versenytanács marasztaló határozatában 300 e Ft bírsággal sújtotta az eljárás alá vont polgármesteri hivatalt. A határozat végrehajtásának ellenõrzésére irányuló utóvizsgálat megállapította, hogy az Érdi Polgármesteri Hivatal változtatott a lap tartalmán, erõsítve annak tájékoztató jellegét. A Versenytanács a határozatot végrehajtottnak minõsítette annak ellenére, hogy a lap továbbra is ingyenesen kerül forgalomba, mert a jogsértés másik feltétele - a versenytársak illetve a verseny sérelme - már nem volt bizonyítható. Fontos hangsúlyozni, hogy az elõzõek szerint az ingyenesség nem önmagában jogsértõ, hanem csak akkor lehet az (de ekkor sem feltétlenül az), ha a lap egyértelmû piaci jellegével párosul. Másrészt a határozatból az is következik, hogy ingyenes lapban reklám közzététele nem jogsértõ, sõt, ha az elégséges a költségek fedezésére, akkor az ingyenesség még piaci jellegû tartalom esetén sem jelent versenyjogi értelemben "túlzottan alacsony árat".

124. A versenytörvény VI. fejezetében foglalt összefonódás-ellenõrzési rendelkezések célja, hogy minden, a gazdaság szempontjából lényeges vállalategyesülést vagy felvásárlást (és egyéb irányításszerzést) versenyfelügyeleti ellenõrzés alá vonjon. Elõször annak vizsgálatára kerül sor, hogy engedélyköteles-e az összefonódás, ezt követõen a GVH az összefonódás következtében a piaci helyzetben várhatóan bekövetkezõ változásokat elemzi. Ha az adott összefonódás tovább erõsít erõfölényes helyzetet, esetleg újabbat hoz létre, vagy akadályozza a versenyt, akkor a GVH megtilthatja azt, feltéve, hogy a vele járó elõnyök nem haladják meg a verseny korlátozásából fakadó hátrányokat.

125. A versenyre gyakorolt hatás szempontjából a versenykorlátozó hatás minõsítésénél külön jelentõséggel bír, hogy az összefonódás versenytársak közötti (horizontális) vagy pedig eladó-vevõ közötti (vertikális). A horizontális összefonódások általában közvetlenül a piaci szerkezet megváltoztatását okozzák vagy azzal azonos hatásúak, a vertikális összefonódások pedig a piacralépési és piaci mobilitási lehetõségekre hathatnak negatívan. Egyes tranzakciók nem sorolhatóak be egyértelmûen egyik vagy másik csoportba annak következtében, hogy mind vertikális mind horizontális jellemzõkkel bírnak.

126. 2000-ben 70 összefonódással kapcsolatos határozatot hozott a Versenytanács (egy esetben két ügy egyesítésére került sor) 67 esetben az érintett vállalkozások által benyújtott kérelemre, három esetben pedig olyan eljárás lezárásaként, amelyet a GVH indított hivatalból, mert vélelmezte, hogy az érintett vállalkozások elmulasztottak engedélyt kérni. További hat esetben a kérelmezõ visszavonta az engedély iránti kérelmét, ami értelemszerûen az eljárás megszüntetését vonta maga után. A hivatal a 70 versenytanácsi határozat közül kilenc esetben - közte a három hivatalból indított eljárásban - az engedélykérési kötelezettség hiányát állapította meg, a 61 érdemben elbírált összefonódás közül 58 esetben engedélyezte, két esetben feltétellel engedélyezte, egy esetben megtagadta az engedélyt a Versenytanács, így összesen három esetben került sor a GVH beavatkozására. A 61 elbírált összefonódásból 39 ügy horizontális, a versenytársak közötti irányításszerzés változását érintette, 11 ügyben vertikális, további 11 ügyben pedig vegyes jellegû szervezeti összekapcsolódásra került sor. Tíz esetben került sor bírság kiszabására az engedélykérési határidõ elmulasztása miatt, melyet az érintett vállalkozások befizettek.

127. A korábbi évekhez képest lényegesen több, olyan - összesen 21 - engedélykérelmet bírált el a Versenytanács, amelyek külföldön honos vállalkozások között jöttek létre. Ezekre akkor terjed ki a versenytörvény hatálya, ha hatásuk érvényesülhet a Magyar Köztársaság területén. A kialakult gyakorlat szerint ez akkor következik be, ha az összefonódásban résztvevõ mindkét vállalkozáscsoport áruval (akár leányvállalatai révén, akár közvetlen exporttal) jelen van a magyar piacon, és így összefonódásuk vagy a koncentráció növelése révén vagy a vertikális kapcsolatokon keresztül hatással lehet a magyarországi gazdasági versenyre.

128. Az irányítás megszerzése nyolc esetben vállalkozáscsoporton belül valósult meg. Például akkor, amikor a villamos energia termelésben és szolgáltatásban érdekelt AES (Applied Energy Services) csoport átszervezte a magyarországi leányvállalatai közötti irányítási kapcsolatokat (Vj-138, 139, 140/1999). Ezt a versenytörvény ugyan összefonódásnak tekinti, azonban az ilyen ún. nem független vállalkozások (15. §) közötti tranzakciók valójában nem érintik a versenyt, hiszen az egyes vállalkozások egyébként is összehangoltan léphetnek fel a piacon. Ily módon a Versenytanács az ilyen összefonódásokat minden esetben engedélyezte.

129. A mind számszerûségükben, mind pedig a piaci struktúrát érdemben befolyásoló jellegüket illetõen legjelentõsebb összefonódások a távközlést, ezen belül a kábeltelevíziózás és a mobiltelefon szolgáltatás területét, az energia szektort, az autóipart, a gyógyszer-kereskedelmet és az élelmiszeripart érintették.

130. A távközlési piacon 17 ügyzáró versenytanácsi határozat született (ez háromszorosa az 1999. évi számnak), ezek közül egy esetben tagadta meg az összefonódást a Versenytanács, és két esetben kötötte feltételhez az engedélyezést. Az esetek döntõ része 10 kérelem a kábeltelevíziós szolgáltatási piacot érintette, ahol a versenytársak piaci kapcsolata horizontális. Kilenc esetben a MATÁV Rt. a MATÁVkábelTV Kft.-n keresztül bõvítette piaci befolyását.

131. Viszonylag nagyobb méretû kábeltelevíziós hálózatot kívánt vásárolni a MkTV Kft. Marcaliban (Vj-178/1999) és Tatán (Vj-212/1999). A Versenytanács engedélyezési eljárás során a korábbi gyakorlatot követve (Vj-107/1998) a távközlési piacot érintõ összefonódás versenyhatását nemcsak a jelenlegi piaci (szabályozási) körülmények között, hanem a liberalizációt követõen megváltozó feltételek mellett is vizsgálta. Megállapította, hogy a liberalizált piacon az a körülmény, hogy a vezetékes távbeszélõ hálózat mellett a kábeltelevíziós hálózat is a MATÁV-csoport kezébe kerül, az erõfölényes helyzet erõsödésével jár. Megállapítást nyert ugyanakkor az is, hogy az összefonódásnak mindkét esetben vannak a fogyasztók szempontjából olyan elõnyei (a korszerûbb szolgáltatás), amely az erõfölény erõsödésébõl fakadó hátrányt meghaladják. A két összefonódás között azonban lényeges különbség volt abban a tekintetben, hogy míg Marcali esetében más reális vételi ajánlat nem volt, addig a tatai hálózat esetében reális ajánlattal jelentkeztek olyan vállalkozások is, amelyekkel történõ összefonódás a verseny szempontjából kedvezõbb helyzetet teremthet. Ezért a Versenytanács Marcali esetében megadta az engedélyt, Tata esetében viszont megtagadta az engedélyt.

132. A világszerte zajló távközlési cégfúziók egyik mozgatórugója a mobil piaci részesedés növelésének szándéka. Ennek hatása a Magyarországon jelenlévõ multinacionális vállalkozásokon keresztül érintette a mobil rádiótelefon szolgáltatások piacát is. Az amerikai érdekeltségû MediaOne International Holding Inc. az AT&T-vel tervezett fúziója miatt megvált a kelet-európai mobiltelefon érdekeltségeitõl. Leányvállalatainak a hollandiai MediaOne International B.V. részvényeinek 100 %-át és a Westel Rádiótelefon Kft. (a továbbiakban: Westel 450) ületrészeinek 49 %-át eladta a Deutsche Telekom AG (a továbbiakban: Telekom) részére. A cégek felvásárlásához a Telekom a Versenytanács engedélyét kérte (Vj-176/1999). A másik kérelmet a MATÁV Rt. adta be, amelyben kezdeményezte a Westel 450 és a Westel 900 Mobil Távközlési Rt. (a továbbiakban: Westel 900) feletti irányítás megszerzésének engedélyezését (Vj-179/1999). A kérelmek megtiltására a Versenytanács nem látott indokot, azonban a hatásos verseny biztosítása érdekében - mindkét esetben - az engedélyezést feltételekhez kötötte. A versenytörvény 30. § (3) és a 77. § (2) bekezdései rendelkeznek a feltételhez kötés jogintézményérõl. Az engedély feltételhez kötésének funkciója, az összefonódás versenykorlátozó hatásának mérséklése.

133. A mobil rádiótelefon piacon az eljárás idején négy versenytárs volt (és jelenleg is ennyi van) jelen. A Westel 450 1990-tõl a 450 MHz frekvencián (9 %-os részesedéssel). A Westel 900 1994-tõl 900 MHz frekvencián, majd 1999-tõl 1800 MHz frekvencián is jogosult szolgáltatásra (50 %-os részesedéssel). A Pannon GSM Távközlési Rt. 1994-tõl a Westel 900-sal azonos feltételekkel szolgáltat (41 %-os részesedéssel) és 1999. december 1-jétõl a V. R. A. M. Rt. (a továbbiakban: Vodafone - mint új piaci szereplõ - részesedése meg nem volt számszerûsíthetõ) szerzett mindkét frekvencián szolgáltatási jogosultságot. További új vállalakozások piacralépésével rövid idõn belül reálisan nem lehet számolni, mert újabb engedélyek kiadására már csak a harmadik generációs UMTS (Universal Mobile Telecommunications System) mobil távközlési rendszer bevezetésével kerül sor. Ez az új szolgáltatás szélesebb alkalmazási kört tesz majd lehetõvé, felértékelve ezáltal a rádiós alapú távközlés szerepét az egész hírközlési piacon.

134. Az említett összefonódások hatását vizsgálva a Versenytanács megállapította, hogy azok a koncentrációt érdemben nem növelik, mivel középtávon a hálózati távközlési piac és a mobil rádiótelefon piac külön piacnak tekinthetõ, vagyis horizontális összefüggésben nem valószínûsíthetõ káros versenyhatás. Vertikális szempontból a MATÁV Rt. hálózata a többi szolgáltató által nem kikerülhetõ. A megfelelõ szabályozási környezet hiánya következtében csak a hálózati költségek pontos meghatározása, illetve a költségek elhatárolása biztosíthatná a hatásos verseny fejlõdését az érintett piacon. Ennek hiányában a MATÁV-csoport mindkét piacon meglévõ magas piaci részesedése lehetõséget ad a közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatás piacán jelenlevõ versenytársak hátrányos piaci helyzetbe hozására, s ez által piaci részesedése további növelésére. Az elõzõekbõl következõen a feltétellel történõ engedélyezés tûnt a hatásos verseny megmentése egyedüli eszközének. Az eljárás során a GVH megfogalmazta fenntartásait és aggályait az összefonódás engedélyezését illetõen és javasolta, hogy a MATÁV dolgozza ki vállalását, amely biztosíthatja a versenytársak esetében a diszkriminációmentes magatartást, továbbá a költségek elhatárolhatóságnak számviteli rendszerét.

135. A kérelmezõk a pozitív elbírálás reményében (érdekében) kidolgozták kötelezettség vállalásaikat. A MATÁV Rt. vállalta, hogy a két Westel cégnek nyújtott feltételekkel azonos elbánást biztosít a többi Magyarországon mûködõ mobilszolgáltató részére is, és a közcélú távbeszélõ szolgáltatás kizárólagos nyújtására vonatkozó joga megszûnését követõ egy évig a GVH rendelkezésére bocsátja az e körben létrejött szerzõdéseket. A piac szerkezetét érintõen vállalta, hogy önálló, elkülönült gazdasági társaságként mûködteti mindaddig a két Westel társaságot, amíg a számviteli elkülönítésük nem valósul meg.

136. A határozatokban elõírt feltételek (kötelezettségek) teljesítésének ellenõrzésére utóvizsgálat keretében került sor, mivel a Pannon GSM Rt. beadványában kifogásolta, hogy amíg a MATÁV a "Matáv Pont" elnevezésû kiskereskedelmi hálózatában Westel elõfizetést lehet vásárolni, Pannon vagy Vodafone elõfizetést viszont nem; szintén a diszkriminációmentes magatartást sértette meg a MATÁV azzal, hogy (az ún. Mobil Haladó Csomag keretében) ingyenes ISDN vonalat adott azoknak a vásárlóknak, akik a Westel Rt. ügyfelei lettek. A Versenytanács elrendelte a "Matáv-Pontok"-ban az értékesítési lehetõség haladéktalan biztosítását valamennyi magyarországi közcélú rádiótelefon szolgáltató részére és végrehajtási bírságot szabott ki az elõírt kötelezettség teljesítésének igazolásáig eltelt idõszakra. A Mobil Haladó Csomag közös értékesítése tekintetében nem tartotta szükségesnek végrehajtás elrendelését, mert ha késve is, de a Matáv elküldte a versenytársaknak az ajánlatát és a közös értékesítés idõközben megszûnt. E vonatkozásban a Versenytanács leszögezte, hogy a szerzõdési ajánlatot minden estben a MATÁV Rt.-nek kell megtennie, mégpedig legkésõbb akkor, amikor a Westel Rt.-vel a szerzõdés létrejött.

137. A Versenytanács elnöke az utóvizsgálati határozatban foglaltakkal szemben benyújtott vizsgálati kifogásnak helyt adott. A Versenytanács határozatának végrehajtás elrendelését megszüntette és a kiszabott végrehajtási bírságot eltörölte. Abból indult ki, hogy az alaphatározatban szabott feltétel (kötelezettség) ugyan nem tartalmazott leszûkítést a MATÁV által felajánlandó szolgáltatások tekintetében, azonban a feltételt szabó alaphatározatok indoklásából kizárólag MATÁV és a közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatók közötti szükségszerû üzleti kapcsolatra nézve vezethetõ le, azok diszkriminációmentes biztosításának kötelezettsége. Az elsõ feltételt elõíró összefonódást érintõ határozatok tanulsága, hogy alapvetõ fontosságú a feltételek pontos és egyértelmûen számon kérhetõ megfogalmazása és indoklása.

138. Elõször fordult elõ, hogy egy magyarországi vállalkozásnak külföldi vállalkozás feletti irányításszerzésére irányuló kérelmét bírálta el a Versenytanács. Az ilyen összefonódásokra összhangban az elõzõkkel kiterjed a versenytörvény hatálya, ha a külföldi vállalkozás áruival jelen van a magyar piacon. A MOL Rt.-Slovnaft a. s. ügy (Vj-70/2000) a közös és az egyedüli irányításszerzés tartalma tekintetében is figyelemre méltó. A MOL Rt. 2000 márciusában Részvényesi Szerzõdést, valamint Részvényvásárlási és Jegyzési Szerzõdést kötött a szlovákiai Slovnaft a. s. kõolajipari vállalkozás irányító részvényeseivel, a Slovintegra és Slovbena a. s. gazdasági társaságokkal. A szerzõdések alapján a MOL Rt. jogosulttá vált a Slovnaft részvényei 36,2 %-ának alaptõke emelés illetve adásvétel útján történõ megszerzésére, olymódon, hogy a Slovintegra a.s.-Slovbena kezében 33,3 %-os részvény maradt, és a közgyûlésen valamennyi döntéshez 69 %-os többség szükséges. Egyidejûleg a MOL vételi opciót szerzett a Slovnaft részvényeinek 51 %-ára, amely legkorábban 2002. júniusában gyakorolható, de a Slovintegrának és Slovbenának azt követõen is vétójoga marad számos jelentõs irányítási kérdésben, amelyek a Slovnaft piaci magatartására, üzletmenetére is kiterjednek. A Versenytanács megállapította, hogy a részvényvásárlást követõen a MOL és a Slovintegra-Slovbena közös irányítása jön létre, mert a két tulajdonosnak minden lényeges irányítási kérdésben egyetértésre kell jutnia abból adódóan, hogy a 69 %-os többséget együttesen és csakis együttesen képesek biztosítani. A közös irányítás a vételi opciót követõen is fennmarad mind addig, míg a Slovbena-Slovintegra a Slovnaft üzletpolitikájának fenti lényeges kérdéseire vétójoggal bír.

139. A Slovnaft és a MOL Rt. azonos tevékenységi köre a kõolaj feldolgozás és nagykereskedelem, a piac harmadik szereplõje az OMV. Új belépés a magas költségek és kockázat miatt nem várható, ezért a Versenytanács bár kimondta, hogy az üzemanyagok nagykereskedelmi piacán a jelenlegi piaci körülmények között az összefonódás erõsíti a MOL-csoport gazdasági erõfölényes helyzetét, azonban nem valószínûsíthetõ érdemleges hatása a versenyhelyzetre, illetve ezen keresztül a MOL-csoport üzemanyag ár- és üzletpolitikájára, elsõsorban azért, mert a MOL és a Slovnaft-csoport nem válik egy gazdasági és irányítási egységgé. Mindezek alapján a Versenytanács engedélyezte, hogy a MOL Rt. irányítást szerezzen a Slovnaft a.s. felett, az azt irányító Slovintegra a.s. és Slovbena a.s. gazdasági társaságokkal közösen. Azonban ha a közös irányításból a jövõben a MOL Rt. egyedüli irányítása lesz, ismételten a GVH engedélyét kell kérni.

140. Az ipar területét érintõen még 26 összefonódást bírált el a Versenytanács, mindegyiket engedélyezte. A kérelmek közös jellemzõje, hogy valamennyit nemzetközi vállalat, vagy vállalatcsoport kezdeményezte.

141. Az energia szektort érintõ másik nyolc kérelem közül figyelmet érdemel a Rheinisch-Wesfä lisches Elektrizitä tswerk AG. (RWE-csoport) és a Vereinigte Elektrizitä tswerke Westfalen AG (VEW-csoport) összeolvadása (Vj-46/2000). A nemzetközi vállalatcsoportok kérelmét verseny szempontból sem találta aggályosnak a Versenytanács, mert a két egymást nem helyettesítõ, egymástól elkülönült árupiacon (elektromos energia- és gázszolgáltatás) tevékenykedõ csoport között vertikális kapcsolat nem állt fenn. Vizsgálta továbbá az újonnan létrejövõ szervezet hatását, a piacnyitást követõen a verseny fejlõdésére. A piacnyitást követõen meghatározó jelentõségûvé válik a hálózattal való rendelkezés és az ahhoz való hozzáférés - mint szolgáltatás - biztosítása. Miután a villamos energia és a földgáz hálózat nem tekinthetõ egymás helyettesítõjének, az összefonódásnak a piacnyitást követõ helyzetre nézve sem valószínûsíthetõk káros versenyhatásai.

142. A Versenytanács engedélyezte a nehéz tehergépjármûvek piacán a horizontális piaci kapcsolatban álló AB Volvo-nak a Renault VI-csoport feletti irányítás szerzését (Vj-124/2000). Az összefonódás révén a 47,6 %-os együttes piaci részesedése a cégeknek már verseny aggályokat vethet fel. A Versenytanács azonban meghatározó jelentõséget tulajdonított a piac azon sajátosságának, hogy a vásárlók csak nyilvános versenytárgyaláson szerezhetik be ezeket a gépjármûveket. Ez pedig azt jelenti, hogy a piaci szereplõk köre nem szûkíthetõ le csupán az adott piacon az adott évben jelenlévõ szereplõkre, a piaci szereplõk körébe a versenytárgyalások valamennyi résztvevõje beletartozik, emiatt a piacra való belépés lehetõsége nyitott, tehát az összefonódásból következõ koncentrációnövekedés csak látszólagos, az nem akadályozza a hatásos verseny fennmaradását.

143. Az év során a gyógyszerpiacokat érintõen négy versenytanácsi határozat született. Ebbõl három a kis- és nagykereskedelmet, egy pedig a gyártást érintette. A kereskedelmet érintõ tranzakciók még 1999 folyamán zajlottak le, s gyakorlatilag a korábban - a pénzügyi befektetõnek tekinthetõ - Arago Rt. és érdekeltségei által megszerzett gyógyszer nagy- és kiskereskedelmi egységek eladása, tulajdonosváltása zajlott le több lépésben: elõször magán az Aragón belüli, azonos tulajdonoshoz tartozó leányvállalatok - Westpharma Rt. és Cirrusz Rt. - közötti átcsoportosítás történt meg (Vj-142/1999), mely érdemi hatással nem volt a versenyre. Majd a Westpharma Rt. alá tartozó kiskereskedelmi érdekeltségek kerültek a német érdekeltségû UTA Pharma Gmbh. irányítása alá (Vj-141/1999), a nagykereskedelmi üzletág pedig a - szintén német érdekeltségû - PHOENIX Pharma Rt.-hez (Vj-189/1999). A piaci verseny szempontjából kétféle hatása van e tranzakcióknak: egyrészt a korábban egy vállalatcsoporton belüli kis- és nagykereskedelmi egységek külön vállalatokhoz kerültek, azaz - tekintettel arra, hogy az UTA Pharma és a PHOENIX Pharma között a vizsgálat során szolgáltatott bizonyítékok szerint nincsen tulajdonosi, irányítási összefonódás - a vertikális integráció megszûnt. Másrészt azonban - horizontálisan - a koncentráció nõtt mind a nagykereskedelemben (a Hungaropharma mellett a legnagyobb nagykereskedõ lett 30 %-ot megközelítõ piaci részesedéssel a PHOENIX Pharma), mind pedig a kiskereskedelemben (jelentõs - országos forgalmát tekintve 8 % körüli piaci részesedésû, az érintett régiókban, Budapesten és Nyugat-Magyarországon, Nógrád megyében azonban ennél sokkal jelentõsebb piaci hatalmú - gyógyszertári lánc jött létre).

144. Az élelmiszeripart érintõen 12 határozat született - a vállalatok jellemzõen horizontális piaci kapcsolatban állnak, - ezek közül érdemi koncentrációnövekedésre csak a tejpiacon került sor. Folyamatosan terjeszkedik a piacvezetõ holland érdekeltségû NUTRICIA-vállalatcsoport, s folytatja a kisebb vállalatok felvásárlását, a felettük való irányításszerzést. 2000 folyamán két tranzakciója volt versenyfelügyeleti eljárás tárgya, melyben a közvetlenül érintett leányvállalat, a HAJDÚTEJ Rt. szerezte meg elõször a WÉS Tejipai és Kereskedelmi Rt-t (Vj-195/1999), majd pedig a Mátratej Kft-t és a Jász-Gyöngy Kft-t (Vj-159/2000). A vállalatcsoport tejfeldolgozásból való részesedése 26 %-ra emelkedett, ami már 12 %-kal magasabb, mint a második legnagyobb vállalatcsoport, a Gala Italia részesedése. Az értékesítésnél nagyobb a területi koncentráció a tejfelvásárlásban, ahol a Dunától keletre fekvõ országrészben (Budapestet is beszámítva) már 40 % körüli arányt ért el a vállalatcsoport. A folyamatos terjeszkedés koncentrációt növelõ hatása ellenére az engedélyt megkapta a vállalat, mert erõfölényes helyzetbe még nem került.

145. A hatályos versenytörvény - csakúgy, mint az elõzõ - lehetõvé teszi, hogy az ügyfél a GVH érdemi határozatának felülvizsgálatát keresetben kérje (megtámadja) a bíróságon. A kereset nyomán indult közigazgatási perben - melyet I. fokon a Fõvárosi Bíróság, II. fokon pedig a Legfelsõbb Bíróság folytat le - a bíróság a GVH határozatát megváltoztathatja, illetve a határozatot hatályon kívül helyezve új eljárás lefolytatására kötelezheti a GVH-t.

146. Az elõzõ és a hatályos versenytörvény alapján eddig összesen 425 közigazgatási per indult, amelyekbõl ezidáig 335 zárult le jogerõsen. Ezek közül a bíróságok 27 esetben változtatták meg részben vagy egészben a GVH határozatát a jogalap tekintetében (vagyis, hogy történt-e jogsértés, vagy sem), 44 ítéletben pedig kisebb-nagyobb mértékben csökkentette a bíróság a GVH által kiszabott bírságot. További nyolc olyan ügy volt, amelyben a bíróság új eljárás lefolytatására kötelezte a GVH-t.

147. Az 1996 végéig hatályos versenytörvény alapján hozott és az érintettek által a bíróságon megtámadott, összesen 290 határozat felülvizsgálata a Fõvárosi Bíróságon gyakorlatilag lezárult (egyetlen ügy vár még ítéletre), és a Legfelsõbb Bíróságon is csupán 12 per van folyamatban. A még le nem zárult perek közül a jövõbeni jogalkalmazás szempontjából is nagy jelentõségû a - Fõvárosi Bíróság által már helybenhagyott - kávékartell (185/1994.) ügy, amelyben a GVH közvetett bizonyítékok alapján döntött úgy, hogy az érintett vállalkozások úgynevezett összehangolt magatartás révén alakították áraikat.

148. Szintén befolyásolással lehet a jövõbeni joggyakorlatra a Legfelsõbb Bíróságnak az a két 2000. évben hozott ítélete, amelyekben - helybenhagyva a Fõvárosi Bíróság 1998. évben hozott ítéleteit - azt állapította meg, hogy a Kábeltel Budapest Kft a vizsgált idõszakban (1995. évben) nem volt gazdasági erõfölényes helyzetben (ezzel kapcsolatban a GVH felülvizsgálati kérelmet nyújtott be). A GVH erõfölényt (és azzal való visszaélést) megállapító határozatát (Vj-165/1995., Vj-99/1996.) megváltoztató ítéletek azon alapultak, hogy a bíróságok az Antenna Hungária AM-mikro mûsor szolgáltatását a kábeltelevíziós mûsorszolgáltatás ésszerû helyettesítõjének tekintették. Az elõzõekkel szemben a GVH gyakorlata mindeddig azon alapult, hogy a korábbi és a hatályos versenytörvényben foglalt kritériumok (ár, minõség) eltéréseire tekintettel az AM-mikro (továbbá a mûholdvevõ és a tetõantenna) nem ésszerû helyettesítõje a kábeltelevíziónak (részletesen lásd: 1999. évi Beszámoló 22. oldal). Mindezt jelenleg is bírósági felülvizsgálat alatt álló határozataiban (Vj-63/1997., Vj-99/1998., Vj-5/1999.) - a hatályos versenytörvény korszerûbb erõfölény fogalmára is alapítottan - a megváltoztatott határozatokban foglaltaknál lényegesen részletesebben fejtette ki a Versenytanács. A GVH jövõbeni joggyakorlatára ezért ez utóbbi határozatokkal kapcsolatos bírósági döntések is hatással lesznek azon kívül, hogy a piaci helyzetben, a piac szereplõi által nyújtott szolgáltatásokban is jelentõs változások történtek azóta.

149. A 2000-ben jogerõs ítélettel befejezõdött 26 per közül hat zárult a GVH határozatának jogalap tekintetében történt megváltoztatásával, három esetben pedig mérséklésre került a GVH által kiszabott bírság. Ezen ítéletekkel a jogalap tekintetében jogerõs megváltoztató ítéletek száma 21-re, míg a bírság összeget megváltoztatóké 43-ra emelkedett.

150. A jogalap tekintetében jogerõsen egészében megváltoztató bírósági ítéletek az összes jogerõs bírósági döntés hét százalékát teszik ki. Ez - függetlenül a még le nem zárult csekély számú ügy végkimenetelétõl - azt jelzi, hogy az elõzõ versenytörvény alkalmazásában nagyfokú jogalkalmazási harmónia volt a GVH és a bíróságok között, melynek értékelésénél attól sem lehet eltekinteni, hogy a versenyjog 1991-tõl gyakorlatilag teljes új jogágként jelentkezett a magyar joggyakorlatban.

151. A jelenlegi versenytörvény alapján 1997-2000. között hozott 163 jogsértést megállapító határozatnak gyakorlatilag a felét, 82-t, támadták meg a bíróságon. Ezen belül 2000-ben lényegében hasonló arány mutatkozik (50 jogsértést megállapító határozatból 23-at támadtak meg, ami 46 százalékot tesz ki). Emellett az 1997-2000. idõszak egészét és a 2000. évet is az jellemzi, hogy míg a fogyasztók megtévesztését megállapító határozatokat viszonylag magas arányban tudomásul veszik a marasztaltak, addig a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés esetében szinte minden esetben megtámadják a GVH határozatát (pl. 2000. évben kilenc gazdasági erõfölénnyel való visszaélést megállapító határozat közül hétnek kérték a bírósági felülvizsgálatát). A vállalkozásoknak a jogsértés megállapításához való fenti viszonyulása lényegében független a kiszabott bírság mértékétõl: több olyan fogyasztó megtévesztést megállapító határozat is van, amelyben több millió forintos bírság került kiszabásra (pl. Vj-52/2000: 5000 e Ft.), és a marasztalt fél mégsem fordult bírósághoz, miközben a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés megállapítása esetén már néhány százezer forintos bírság megállapítása esetén is megtámadták a határozatot (pl. Vj-119/2000.: 500 e Ft), sõt olyan eset is volt, amikor a bírságkiszabás mellõzése ellenére a bírósághoz fordult a marasztalt fél (Vj-82/200.). A vállalkozások ilyetén hozzáállása mögött vélhetõleg az húzódik meg, hogy a fogyasztók megtévesztése általában csak rövidtávú - más módon is elérhetõ - elõnyöket képes biztosítani az elkövetõ számára, amivel szemben a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés általában hosszabb távú stratégiát jelent, ezért annak GVH általi megkérdõjelezése tartós hátrányt jelent a vállalkozás számra.

152. A megszüntetést elrendelõ határozatok ellen az eljárás alá vont vállalkozások értelemszerûen nem élnek jogorvoslattal, az eljárást kezdeményezõ bejelentõk azonban viszonylag gyakran fordulnak bírósághoz. 1997-2000. között (nem számítva az eljárás teljes körû szünetelése utáni megszüntetését elrendelõ határozatokat, amelyek ellen nincs jogorvoslat) összesen 267 megszüntetõ határozatot hozott a Versenytanács, amely közül 51-et (19.1 százalék) támadtak meg a bejelentõk a bíróságon. A 2000. évi arány ezzel gyakorlatilag azonos 21,4 % volt.

153. A GVH a 2000. évben egy esetben tiltott meg összefonódást (Vj-212/1999.), amelyet a kérelmezõ megtámadott a bíróságon. További hét olyan eset volt, amikor a GVH a kérelemnek csak részben adott helyt (pl. Vj-205/1999.), vagy feltételhez kötötte (pl. Vj-192/1999.), mely határozatokat a kérelmezõk minden esetben tudomásul vették, és nem fordultak bírósághoz. A hatályos versenytörvény alkalmazásában elõször fordult elõ, hogy kérelmezõként a versenyfelügyeleti eljárásban ügyfélként nem szereplõ jogi személy - a Magyar Gyógyszerész Kamara - szerepelt. A kamara kérte egy engedélyezett összefonódás (Vj-141/1999.) bírósági felülvizsgálatát a versenytörvény 82. §-a alapján. Keresetét a Fõvárosi Bíróság befogadta, mert az összefonódás a gyógyszer-kiskereskedelemben történt, vagyis a kamara jogos érdekét érinti az ügy. A per még nem zárult le.

154. A jelenlegi versenytörvény alapján eddig megtámadott 135 határozat közül 88 határozatot a Fõvárosi Bíróság már elbírált, és közülük 55 közvetlenül, hat pedig a Legfelsõbb Bíróság ítélete nyomán jogerõre emelkedett. Már az 1999. évrõl szóló beszámoló is jelezte, hogy a Fõvárosi Bíróságon érezhetõen csökken a perek átfutási ideje. Ez a tendencia 2000. évben tovább erõsödött: speciális eseteket leszámítva a Fõvárosi Bíróság legkésõbb egy éven belül lezárja az ügyet. A versenyjog alkalmazásának tisztulását jelzi, hogy a peres felek egyre nagyobb arányban elfogadják az I. fokon hozott döntést. Míg 1991. és 1996. között az összes jogerõs ítélet közel 40 százaléka a Legfelsõbb Bíróságon született (273-ból 102), addig 1997. és 2000. között ez az arány mindössze 10 százalék (61-bõl 6).

155. A Fõvárosi Bíróság az eddig jogerõsen befejezett 57 per közül a jogalap tekintetében két ügyben változtatta meg a GVH határozatát, egy esetben pedig mérsékelte a kiszabott bírságot.

156. A Fõvárosi Bíróság eddig öt esetben a határozat hatályon kívül helyezésével új eljárásra kötelezte a GVH-t. Két esetben már lezárult a megismételt eljárás. A Versenytanács mindkét esetben - természetesen figyelembe véve a bírósági ítéletekben foglaltakat - ismételten megállapította a jogsértést. A marasztalt vállalkozások az új határozatokat is megtámadták a Fõvárosi Bíróságon, amely azonban mindkét határozatot (Vj-135/1998., Vj-38/1999.) - az utóbbi esetben a bírság csökkentése mellett - helybenhagyta. A további három ügyben döntések még nem jogerõsek, így a megismételt eljárások még meg sem indultak.

157. A versenyjogi gyakorlatban 2000. évben volt elõször példa arra, hogy a Legfõbb Ügyészség óvást nyújtott be a GVH-hoz egy határozat (Vj-110/1999.) hatályon kívül helyezését indítványozva. A GVH az óvást alaptalannak ítélte, ezért határozatát hatályban tartva, azt elutasította. Ezt követõen a Legfõbb Ügyészség keresetben kérte a Fõvárosi Bíróságtól, hogy kötelezze a GVH-t új eljárás lefolytatására. Az ezzel kapcsolatos per még nem zárult le.

158. A Versenytanács jogsértés megállapítása esetén bírságot szabhat ki, ami - a jogsértõ magatartás további folytatásától való eltiltás mellett - a törvénybe ütközõ magatartás másik jogkövetkezménye. Alapvetõ érdek fûzõdik ahhoz, hogy a végrehajtható bírságok behajtása kellõen hatékony legyen.

159. A 2000-ben hozott 50 bírságot kiszabó határozat közül eddig 30 esetben vált végrehajthatóvá a bírság: 26 alkalommal azért, mert a marasztalt vállalkozás a törvényes határidõn belül nem kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát, négy esetben pedig a Fõvárosi Bíróság jogerõre emelkedett ítélete nyomán. A versenytörvény kivételes esetben lehetõséget ad a bírság befizetésének a jogerõs bírósági döntést megelõzõ (elõzetes) elrendelésére és végrehajtására is, azonban ezzel az eszközzel 2000-ben nem élt a GVH.

160. A 30 végrehajtható bírság közül eddig 29 került befizetésre, ami a bírság összege tekintetében 99 százalékot tesz ki. A 2000. évben hozott határozatok nyomán befizetett 43.140 e Ft.-ot lényegesen meghaladja a 2000. év során összesen befizetett bírság (89.061 e Ft.) összege. A különbözet nagyobbrészt a bírósági ítéletek nyomán a 2000. évben jogerõssé vált határozatokból adódik. Jelentkeznek azonban abban a korábban jogerõssé vált határozatok alapján történt befizetések is. Ezeket túlnyomó részben az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal (APEH) hajtotta be. A GVH és az APEH között 1997. évben létrejött megállapodás alapján ugyanis a GVH az önkéntes teljesítés elmulasztása esetén az APEH-et kéri fel a bírság - mint adók módjára behajtható köztartozás - behajtására. Az együttmûködés kedvezõ hatással van a bírság befizetésére, amit jelez, hogy évrõl-évre növekszik a befizetett bírság összegének aránya.

161. A versenypártolás a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) azon tevékenysége, amelynek révén az állami döntéseket a verseny érdekében igyekszik befolyásolni. Ennek során a GVH él a versenytörvényben foglalt jogosítványokkal, hivatkozhat a versenyhez fûzõdõ alkotmányos garanciákra, és fordulhat a nyilvánossághoz. Az állami döntések kifejezés itt magában foglalja a közpolitikák (public policies) kialakítását, azok alkalmazását, valamint egyedi adminisztratív lépéseket vagy beavatkozásokat, amelyeket a kormányzat illetve egyéb állami szervek végeznek.

162. A versenypártolási tevékenység egyik legfontosabb formája a jogszabály-véleményezési tevékenység, de egyéb lehetõségek is rendelkezésre állnak, mint például a szignalizáció. Egyes esetekben, illetve kérdéskörökben a GVH maga is kezdeményezõen lép fel, szerepe nem korlátozódik más szervezetek magatartásával kapcsolatos reakcióra.

163. Az alábbiakban külön-külön mutatjuk be azokat a területeket, ahol a GVH aktív szerepet vállalt, a hivatal jogszabály-véleményezési tevékenységét, valamint egyéb versenypártolási tevékenységét. A könnyebb áttekinthetõség kedvéért, a GVH aktív szerepvállalását részletezõ fejezetben egyben áttekintjük az ott érintett kérdésekkel kapcsolatos teljes versenypártolási tevékenységünket is.

164. A GVH kezdettõl fogva nagy jelentõséget tulajdonít a készülõ egységes hírközlési törvénynek (EHT), mert - az EU tagországok példája nyomán - a jogilag liberalizálódó piac mûködésbe hozása, a hatásos verseny elérése olyan átmeneti, "finom-szabályozást" igényel, amely új kihívásokat jelent mind az ágazati hatóság, mind pedig a versenyfelügyelet számára.

165. A hivatal álláspontja szerint a szabályozást átmenetinek kell tekinteni, mert csak addig szükséges, amíg a jogi korlátok lebontását követõen tényleges, hatékonyan mûködõ verseny ki nem alakul. A teljesen liberalizált piacon a hatékonyan mûködõ verseny körülményei között a piaci szereplõk magatartását a versenytörvény tilalmi szabályainak alapján lehet majd megítélni, de a piacnyitást követõ néhány évben, amíg a domináns helyzetû szolgáltató mellett az új piaci szereplõk meg nem erõsödnek, olyan aszimmetrikus szabályozást kell mûködtetni, amely többlet kötelezettségeket ró az eddig kizárólagos jogokat élvezõ szolgáltatókra a többi piaci szereplõhöz képest. A többletkötelezettségek elõírásának és érvényesítésének célja megakadályozni a domináns szolgáltató(ka)t abban, hogy különféle akadályokat gördítsen(ek) a versenytársak térnyerése elé, ezzel korlátozva a piaci verseny kiteljesedését, a monopolárnál alacsonyabb, versenyárat közelítõ tarifák kialakulását. Az aszimmetrikus szabályozással jellemezhetõ idõszakban az elõzõekhez képest más munkamegosztásnak kell kialakulnia a versenyhatóság és az ágazati hatóság között. A hatáskör megosztásának alapelve azonban változatlanul az, hogy a jogszabályban elõírt szakma-specifikus magatartási szabályok ellenõrzése és kikényszerítése a Hírközlési Fõfelügyelet (HIF) feladata, a szabályokkal le nem fedett, liberalizált piacon viszont a GVH-nak kell elbírálnia az esetleges jogsértéseket. A GVH szükségesnek tartja a hatóságok közötti folyamatos szakmai együttmûködést, kölcsönös tájékoztatást, amelynek kereteit rögzíteni kell a készülõ törvény rendelkezéseiben.

166. A távközlési és a postai szolgáltatásoknak a verseny elõtt való megnyitása - tekintettel a szektor nemzetgazdaságban betöltött egyre nagyobb szerepére - a 2002. év legjelentõsebb piaci változása lesz. A mindenkori ágazati kormányzat - felismerve a hírközlési szektor liberalizálásának súlyát, a szabályozás és a verseny kényes arányának szükségességét -- kifejezetten igényelte, hogy a GVH ne csak az elkészült törvény-tervezet egyeztetésében vegyen részt, hanem a tervezet elkészítésének folyamatában is.

167. Az EHT elõkészítése során több fordulóban tartott szakmai vitákon a GVH-nak módja volt kifejteni álláspontját a szabályozás általunk legfontosabbnak ítélt részleteirõl.

168. A kizárólagos jogok megszüntetését illetõen a GVH a lehetõ legteljesebb liberalizálás mellett érvelt. A hivatal véleménye szerint ezt követeli meg az információs társadalom feltételeinek megteremtése és ennek teljesítését vállalta Magyarország az EU-hoz való csatlakozás idõpontjára. Ezért a GVH nem ért egyet az országos rádió- és televízió mûsorszórás és szétosztás változatlanul koncessziós körben tartásával, valamint a belföldi postautalvány szolgáltatás "fenntartott" szolgáltatásként való kezelésével. A hivatal hibának tartja, hogy a kérdés megalapozott eldöntéséhez nem készültek olyan gazdasági számítások, melyek ismeretében mérlegelésre kerülhettek volna alternatív megoldások.

169. A GVH álproblémának illetve helytelen kérdés-feltevésnek ítéli a szolgáltatás alapú verseny és a hálózati verseny alternatívaként való kezelését. A szabályozásnak azt kell elérnie, hogy azokon a területeken, ahol egyelõre nincs a hatásos versenyt biztosító, megfelelõ kiterjedtségû alternatív hálózat, ott az összakapcsolási szabályok elõírásával, a hálózathoz való hozzáférés biztosításával, a helyi hurok megnyitásával a végfelhasználók érdekében "szolgáltatás alapú" verseny alakulhasson ki, amely biztosítja a versenyt teremtõ új piacralépõk megkapaszkodását, a befektetésekhez szükséges megfelelõ mennyiségû elõfizetõi bázis megszerzését. A hálózati szûk keresztmetszetek elkerülése érdekében a szabályozásnak biztosítania kell azonban azt is, hogy a piacra lépõ új szolgáltatónak ez a megoldás hosszabb távon ne legyen elõnyösebb, mint a saját eszközökbe való befektetés. A végsõ cél tehát az eszközalapú verseny elõsegítése, amelyhez csak úgy lehet eljutni, hogy a szabályozás a piacnyitást követõ átmeneti idõszakban a szolgáltatás alapú versenyt ösztönzi.

170. A törvény-tervezet egyik legkritikusabb pontja az "egyetemes szolgáltatás" kérdése és az árszabályozással való összefüggése, feltehetõen azért, mert az európai uniós szabályozásból ismert és átvett fogalom konkrét tartalma a nemzetgazdaság fejlettségétõl, teherbíróképességétõl függõen változó. Ez azt jelenti, hogy minden tagország a saját adottságainak megfelelõen tölti meg tartalommal az egyetemes szolgáltatás fogalmát, majd ennek ismeretében dönt a szolgáltatás biztosításának garanciális szabályairól. Ez tipikusan olyan kérdés, amelyet az összes szóbajöhetõ megoldás lehetõ legobjektívebb alapon történõ felvázolásával és összehasonlításával lehet eldönteni. Sajnálatos, hogy a szakmai viták során egyetlen olyan alkalom sem volt, amikor a kodifikációért felelõs szerv többféle változatot egymás mellé állított volna. A GVH egyáltalán nincs meggyõzõdve arról, hogy a kisfogyasztói díjcsomag aktuális tartalmával kellene azonosítani az egyetemes szolgáltatás elõfizetõi szegmensét. Feltétlenül ki kell térni arra a körülményre is, hogy az egyetemes szolgáltatásra vonatkozó túl szigorú szabályozás azzal a következménnyel járhat, hogy az árszabályozás nem hagy kellõ mozgásteret az egyetemes szolgáltatókak arra, hogy a verseny kihívásaira reagálhassanak.

171. Ugyancsak aktív szerepet vállalt 2000-ben a GVH a villamos energia szektor piacnyitásának elõkészítésében. Még 1999-ben alakult meg, de tevékenységét 2000-ben kezdte el az Energetikai Piacnyitási Program (EPP), amely a Gazdasági Minisztérium (GM), a Magyar Energia Hivatal (MEH) és a GVH, valamint az Állami Privatizációs és Vagyonkezelési Részvénytársaság (ÁPV Rt.) piacnyitást elõkészítõ együttmûködésének szolgált keretéül. Az EPP keretében került sor a piacnyitás és a szabályozás koncepcionális kérdéseinek és részleteinek kidolgozását segítõ külsõ tanácsadó pályázat útján történõ kiválasztására és a munkába való bevonására. A GVH részt vett ebben az együttmûködésben, bár világos volt, hogy minél inkább a technikai részletek kialakítása kerül napirendre, - erõforrás és iparágismeret korlátai miatt - annál kevésbé lesz képes aktívan hozzájárulni az EPP keretei között folyó munkához.

172. Eközben tovább folytatódott az új villamos energia törvény (VET) kidolgozása. A GVH továbbra is folyamatosan hangsúlyozta annak szükségességét, hogy elõször készüljön egy - nem jogszabály-szöveg szerû - tartalmi kérdésekkel foglalkozó mûködési modell, amelyrõl véleményt lehet nyilvánítani jogi természetû viták nélkül, s ezután készüljenek el a szabályozás jogi instrumentumai. Sajnos ez 2000-ben sem valósult meg. Végsõ soron ennek tudható be, hogy a VET kodifikációja bizonyos értelemben elakadt. A nem megfelelõ elõkészítettség miatt a tavasszal az Országgyûlésnek benyújtott javaslat 2000-ben nem került tárgyalásra, a kormány néhány alapvetõ probléma (pl. a befagyott költségek nagysága) tisztázatlansága miatt mintegy "felfüggesztette" a javaslat országgyûlési tárgyalását.

173. Az érdemi mûködését valamint a külsõ tanácsadó foglalkoztatását éppen csak elkezdõ EPP eredeti programját átalakítva az említett tisztázandó kérdésekre öszpontosított. Ez egyfelõl hasznosnak bizonyult, hiszen valóban a piacnyitás szempontjából alapvetõ kérdésekrõl volt szó, másfelõl a tervezettnél jóval gyorsabban felemésztette az EPP amúgy is elégtelen anyagi forrásait. Az EPP 2000 õszétõl már nem mint a piacnyitás elõkészítésének tartalmi központja mûködött.

174. 2000. õszétõl kezdte meg mûködését a VET Kodifikációs Bizottság a Magyar Villamos Mûvek (MVM), a GM és a MEH részvételével. Ennek munkájában a GVH már nem vett részt. Információink szerint a hangsúly a bizottság munkájában a VET megalkotására (pontosabban a már benyújtott javaslat módosításával kapcsolatos elképzelések kialakítására) helyezõdött, így a szabályok megalkotása és a koncepcionális kérdések ismét összemosódtak, és a 2000 végéig bekövetkezett változások nem annyira a verseny kialakulását, mint inkább az elõkészítésben részt vevõ piaci szereplõ perspektivikus jövõjét hivatottak biztosítani.

175. A GVH a továbbiakban is képviselni fogja a versenypolitikai szempontokat a villamos energia szektor átalakításával kapcsolatos kormányzati munkában. 2000. év végére azonban olyan helyzet állt elõ, amelyben a GVH - EPP tagsága ellenére - nem csak nem rendelkezik pontos információkkal a piacnyitás elõkészítésének állapotáról, részleteirõl, hanem esetleges bevonása esetén sem lenne abban a helyzetben, hogy érdemben befolyásolja a történéseket a versenybarát megoldások érdekében. Ennek magyarázata az, hogy színvonalas, koncepcionálisan megalapozott, de részleteiben is kidolgozott versenybarát mûködési modell, amely a leginkább versenybarát, de egyes liberalizációs programok hibáit elkerülõ megoldást jelentene, az eredeti határidõre (2001 vége) már nem dolgozható ki.

176. A GVH mind a távközlés mind az energia szektor átalakításával kapcsolatos tevékenysége során - más elvek és szempontok mellett, - folyamatosan hangsúlyozta, hogy a szabályozás megfelelõ mûködtetéséhez elengedhetetlen az autonóm és erõs felügyelõ hatóságok megteremtése. Ezt erõsítették meg azok a magyar kormány számára tett OECD ajánlások is, amelyek a magyar szabályozási reform átvilágítását követõen születtek. Ahogy már korábban említettük, sajnálatos módon 2000-ben sem történt olyan lépés, - sem a piacnyitás elõkészítésének keretében, sem egyébként, - amely elõsegítette volna, hogy a MEH illetve a Hírközlési Fõfelügyelet (HIF) erõs és autonóm felügyelõ hatósággá váljon.

177. Ugyancsak mindkét szektort érinti, és ugyancsak összefügg az OECD elemzésével, hogy a GVH az OECD magyar szabályozási reform átvilágítását követõen, 2000-ben javasolta a Miniszterelnöki Hivatalnak (MeH), hogy az átvilágítás tapasztalatainak hasznosítása és egy egységes szabályozási reform elindítása (pontosabban a közben zajló szabályozási elõkészületek egységes szabályozási reform keretében történõ folytatása) érdekében induljon mûhelymunka. E mûhelymunkához a GVH is felajánlotta szakmai segítségét. Sajnálatos módon e mûhelymunka azóta sem indult meg, és egységes szabályozási reformról sem lehet beszélni annak ellenére, hogy emellett korábban az Országgyûlés is kiállt, és a kormány is elkötelezte magát.

178. A versenytörvény rendelkezése szerint a GVH elnökével egyeztetni kell minden olyan elõterjesztés és jogszabály tervezetét, amely a hivatal feladatkörét érinti (36. § (3) bekezdés). Az elõterjesztéseket és tervezeteket elõzetesen közigazgatási államtitkári értekezleten kell megtárgyalni, amely a Kormány általános jellegû döntés-elõkészítõ testületeként mûködik. Az államtitkári értekezleten részt vesz a GVH elnökhelyettese, így a GVH jogszabály-véleményezési tevékenysége ezen a fórumon is érvényesülhet. Emellett az államtitkári értekezlet alkalmas arra, hogy a GVH - mintegy az utolsó pillanatban - tudomást szerezzen, és szerencsés esetben véleményt is alkosson azon elõterjesztésekrõl, amelyekrõl korábban nem volt tudomása. 2000-ben - az elõzõ évekhez hasonlóan, - több, mint 400 elõterjesztés és jogszabály tervezet érkezett véleményezésre, ezeknek azonban megközelítõleg a 40 %-a nem érintette a hivatal feladatkörét, mintegy egyharmada viszont részletes véleménykifejtést igényelt.

179. A GVH jogszabály-véleményezési jogának gyakorlása során a szabályozással érintett piac versenyfeltételeit vizsgálja, piacra lépési feltételek változása esetén azt mérlegeli, hogy a szabályozással elérni kívánt cél összhangban van-e a szabályozási eszközökkel, ezek nem fejtenek-e ki a várt eredményhez képest aránytalan versenykorlátozást. Kizárólagossági jog biztosítása esetén fel kell tenni a kérdést, hogy azt feltétlenül indokolja-e valamilyen közszolgáltatás ellátása, és ha igen, akkor a monopol helyzetbe kerülõ piaci szereplõ magatartásának szabályozása képes-e megakadályozni az erõfölénnyel való visszaélést. A hatósági árak megállapításával foglalkozó rendeletek esetében a hivatal jellemzõen nem az ár konkrét nagyságát vizsgálja, - hiszen az a szabályozó felelõssége - hanem általában a versenyt torzító keresztfinanszírozás elkerülése érdekében a verseny- és nem versenyszférába tartozó szolgáltatások költségeinek számviteli elkülönítésére hívja fel a figyelmet.

180. Sok jogszabály tervezetet a GVH 2000-ben is azért tartott aggályosnak, mert indokolatlan piacra lépési korlátokat teremtett volna.

181. Az egészségügy jogi szabályozása terén 2000-ben jelentõs változások kezdõdtek, amelyek azonban arra engedtek következtetni, hogy a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatások piaci viszonyokhoz való közelítése különös nehézségeket okoz. Több jogszabály tervezet érintette az orvosi tevékenység ellátásának kereteit. Az év elején hatályba léptek a háziorvosi praxisjogi szabályozás folytatásaként a szakorvosi praxisjogra vonatkozó, illetve az orvosi tevékenység szabadfoglalkozásként való gyakorlásáról szóló rendeletek. Elsõdleges gondként fogalmazható meg, hogy nem körvonalazódik világosan a szabályozások hátterében megfogalmazott mûködési modell, mivel több ponton egymással ellentétesnek tûnnek a praxisjogi szabályozási célok a szabadfoglalkozású orvoslás mögött meghúzódó célokkal. További gondnak látja a GVH azt, hogy a praxisjogi szabályozások bevezetése és kiterjesztése az orvosi tevékenységek piacain a területi monopóliumok továbbélését és megerõsödését vetíti elõre. Ez együtt jár azzal, hogy a szabályozás új piacralépési korlátokat teremt, amelyek akár erõsödhetnek is, ha a jogalkotás a szakma törekvései mellé áll. Ezzel kapcsolatban már most is megfigyelhetõ bizonyos tendencia, hiszen például a "háziorvosi piacon", a kizárólagos jogok kiterjesztését szorgalmazzák a szabad orvosválasztás jogának korlátozásával, a kamara a praxisok adás-vételéhez minimálárakat akar megszabni. Ezek a szakma képviselõi szempontjából ésszerû törekvések, mivel ha a közfinanszírozási normatíva nem fedezi a tényleges költségeket, akkor más módon kell biztosítani az orvosok számára a befektetett tõke és munka megtérülését. Ennek legegyszerûbb útja pedig a monopólium erõsítése, további versenykorlátozó szabályozások megalkotása.

182. A szabadfoglalkozású orvoslásról látott tervezet versenyjogi szempontból pozitívabb fejlõdési irányt céloz meg, azonban a praxisjogi elképzelésekkel több ponton ellentétes, de legalábbis nincs összhangban vele, és több részletszabálya lényegesen szigorítaná a jelenlegi magánorvosi piacon élõ megengedõ szabályrendet (pl. a vállalkozási formák, a foglalkozási jogviszonyok szabad megválasztása). Az lenne a kívánatos megoldás, ha a szabályozás inkább gazdagítaná a választási lehetõségeket, nem pedig szûkítené azt kötelezõ formák meghatározásával.

183. A gyógyszerpiacot érintõen bár több részletében - fõként a támogatási szempontok meghatározásában - módosult a szabályozás, azonban nem lett sem átláthatóbb, sem pedig kiszámíthatóbb, ezen túl pedig számos ponton hiányos (pl. támogatott gyógyszerek árainak kihirdetése, promóciós tevékenység szabályzása és ellenõrzése) maradt, s rövid távon is korrekciókra szorul. Sajnálatos, hogy az árbefagyasztás fél éve alatt nem született lényeges szabályozási változás, mert így utólag nem igazolható az árbefagyasztás elrendelése. A probléma megoldását jelenthetné, ha EU konform módon lényegesen megváltozna az árszabályozás és a támogatások szabályozásának rendszere, s a hatékony mûködést meggátoló szabályozási, intézményi hiányok, ellentmondások megszûnnének. Mindent el kellene követni azért, hogy a vertikum minden szintjén mûködjön a lehetséges mértékû verseny.

184. Piacra lépési korlátokat teremtene az utazásszervezõi, a vendéglátó üzlet és a kereskedelmi szálláshely üzemeltetõit érintõ minõsítõ vizsgáról szóló többször véleményezett tervezet is. E tervezet esetében már a szabályozás célja sem volt világos. Érthetetlen, hogy az állam miért akar beleszólni olyan kérdésekbe - milyen képesítésû üzletvezetõt alkalmazzon az utazásszervezõ vagy a vendéglátó -, amelyeket a cégek döntésére lehet bízni. Ezen túl az indokolásból nem derül ki, hogy milyen mértékben hatna ez a szabályozás a piacra lépési korlátokra (kisebb településeken a hatás kifejezetten negatív lehet), valamint hogy hogyan ellenõriznék az elõírások betartását. Végül, a tervezet egyáltalán nem szól a vizsgakövetelményekrõl és arról, hogy a GM milyen módon jelölné ki a vizsgáztatásban résztvevõ felsõoktatási intézményeket úgy, hogy a vizsgák majd egyenértékûek legyenek.

185. A közúti közlekedésrõl szóló törvény módosítására irányuló elõterjesztés a menetrendszerû személyszállításra kötött koncessziós szerzõdések idõtartamát egy alkalommal pályázat kiírása nélkül meghosszabbította volna. Ez azonban nem volt indokolt, mivel a szolgáltatáshoz szükséges beruházások nem voltak olyan nagyok, hogy ne térülhettek volna meg a koncessziós szerzõdés idõtartama alatt. Így ezt a megoldást a GVH nem támogatta, mert ezáltal meghiúsult volna a piaci viszonyok változásának lehetõsége, az új piaci szereplõk piacra lépése. Az államigazgatási egyeztetés szóbeli fázisában, illetve a Közigazgatási Államtitkári Értekezleten a GVH a fenti véleményét fenntartotta, és a kifogásolt rendelkezés kikerült a módosítási javaslatból.

186. 2000-ben is elõfordult, hogy az állam saját érdekében kívánt olyan helyzetet teremteni, amelyekben aránytalanul sérül a verseny szabadsága.

187. Az adókötelezettség teljesítéséhez rendszeresített nyomtatványok forgalmazásának rendjérõl szóló elõterjesztést a GVH kétszer is véleményezte. A vélemény legfontosabb észrevételét - vagyis azt, hogy a tervezet mind az ártörvénnyel, mind a versenytörvénnyel ellentétes, amennyiben az APEH ármegállapítási jogot kap - az átdolgozott változatban sem vették figyelembe. A tervezet a nyomtatványok forgalmazására vonatkozó pályáztatást az egész vertikumra irányozta elõ, és olyan feltételekkel, amelyeket csak kevés vállalkozás lett volna képes teljesíteni. Így természetesen a forgalmazó vállalkozások piacra lépése megnehezedhetett volna. Emellett a pályázat nyertese határozatlan idõre kaphatott volna kizárólagos jogot. A kizárólagosság idõtartamára a GVH három évet javasolt, mivel a tevékenység nem igényel olyan befektetést, amelynek megtérülése hosszabb idõt igényelne. Végül, az elfogadott jogszabály a kizárólagosság idejét öt évben határozta meg, de az APEH korlátozott ármegállapítási joga a rendelet részévé vált. A GVH szerint alaposan meg kellett volna vizsgálni, hogy a javaslat által kitûzött két cél - a folyamatos ellátás biztosítása és az árak "kordában tartása" - nem valósítható-e meg más eszközzel, és amennyiben nem, akkor miként lehetett volna a tervezett szabályozás negatív hatásait minimalizálni. Az árak meghatározására az APEH-nek adni tervezett jogosítvány ellentétes lett volna az ártörvénnyel, illetve a versenytörvénnyel.

188. A GVH álláspontja szerint alkotmányellenes diszkriminációt valósított meg a lakáscélú támogatásokról szóló kormányrendeletnek a jelzáloglevelek kamattámogatásáról rendelkezõ része. A rendelet szerint a lakáskölcsönök finanszírozására kibocsátott jelzáloglevél kamataihoz az állam csak a tulajdonában lévõ jelzálog hitelintézet útján nyújtott támogatást, ami nem volt versenysemleges, valamint a tulajdonformák szerinti megkülönböztetés az Alkotmány elõírásaiba ütközött, hiszen van nem állami tulajdonban levõ jelzálog hitelintézet is.

189. A fentieken túl, a GVH több általánosabb, a verseny szempontjából közvetett hatással járó, vagy éppen ellenkezõleg, a GVH számára konkrét problémát jelentõ jogszabály tervezetet véleményezett. Az alábbiakban a jelentõsebbek kerülnek ismertetésre.

190. Többször véleményezte a GVH a fogyasztói csoportok szervezésére és mûködésére vonatkozó részletes szabályokról szóló elõterjesztést (elsõ véleményezés 1999 novemberében). A többször átdolgozott elõterjesztéssel kapcsolatban a GVH kifejtette azt az aggályát, hogy az ingatlanok vásárlására szervezõdõ csoportok esetében nagy a veszélye annak, hogy a csoport szervezõje valójában - jogszerûtlen - hitelezési tevékenységet fog folytatni. Ezért a GVH azt javasolta, hogy ilyen csoportokat ne lehessen létrehozni, annál is inkább, mert az ingatlan vásárlására szervezõdõ csoportok esetére a tervezet nem számol megfelelõ garanciákkal. Hasonlóképpen elvetendõ a nyílt csoportok szervezésének lehetõsége, mivel ez esetben a pilótajáték szerû visszaélések veszélye jelentõs.

191. A tankönyvpiac rendjérõl szóló törvényjavaslat két olyan elemet tartalmazott, amelyet a GVH nem tudott támogatni: a köztestület létrehozásának tervét, valamint a tankönyvárak szabályozására választott sajátos megoldás néhány elemét. Köztestület létrehozása akkor lehet indokolt, ha van egy olyan jogszabály által meghatározott közfeladat, amelyet korábban a hatóság látott el, de a közfeladat ellátása megfelelõbben biztosítható ilyen formában. A piac szabályozásának és ellenõrzésének köztestületi hatáskörbe kerülése erõsíti a versenykorlátozó megállapodások veszélyét és valószínûségét, ami természetesen azzal a következménnyel is jár, hogy a GVH versenyfelügyeleti feladatai indokolatlanul megnõnek és megnehezülnek. A tankönyvpiacon a piaci kudarchoz hasonló helyzet megteremti az árkontroll szükségességét, de fontos, hogy az a jogszabályok összehangolásával, az árakról hozott határozatok elleni jogorvoslati lehetõség megteremtésével történjen. A törvénytervezet egyrészt nem garantálja azt, hogy a miniszter a tankönyvpiaci költségek alapján határozza meg - a tankönyvlistára való kerülés pályázati feltételei között - az árkorlátokat, másrészt pedig közgazdaságilag indokolatlan törvényes vélelmet állít fel a "tisztességtelen" áremelkedés mértékére. A törvénytervezet ezen túl is számos ponton számottevõen megszigorítja a tankönyvek elismerésének feltételeit, amely azzal a veszéllyel jár, hogy egyes - különösen a kisebb volumenû - tankönyvek piacain ellehetetleníti az új termékek megjelenését, lényegesen lelassítja a termékfejlesztést.

192. A reklámtörvény jogharmonizációs célú módosításának elsõ változatát a GVH szakmailag elfogadhatatlannak tartotta. A módosítás a megtévesztõ és összehasonlító reklámokról szóló EU irányelv követelményeit kívánta beépíteni a magyar jogba, azonban oly módon, hogy az említett reklámokkal kapcsolatos eljárásokat teljes egészében a fogyasztóvédelmi felügyelõségekhez telepítve nem oldotta volna meg a versenysérelmek orvoslását. Ezáltal az irányelvi célok megvalósulása is kétséges volt. Az elsõ tervezetet követõen több szóbeli, majd írásbeli egyeztetésen született meg az a kompromisszumos megoldás, mely szerint a megtévesztõ és összehasonlító reklámokkal kapcsolatban továbbra is a GVH jár el. Az ilyen reklámok fogalmát a reklámtörvény határozza meg, az ott elhelyezett néhány eljárási kérdés pedig a GVH eljárására is vonatkozik. Sajnálatos, hogy a parlamenti vita során a reklámtörvény további olyan tilalmakkal is bõvült, melyek indokoltsága, szakmai megalapozottsága megkérdõjelezhetõ. A gazdasági reklám fontos versenyeszköz. A gazdasági reklámra vonatkozó különféle indíttatású tilalmak ebbõl következõen jellemzõen versenykorlátozó hatásúak is. A reklámtilalmak meghatározásakor éppen ezért minden esetben fontos, hogy igazolható legyen a tilalomnak egy másik alkotmányos érdekkel való indokoltsága, alátámasztottsága és ezzel az érdekkel való arányossága. A parlamenti fázisban megfogalmazott új reklámtilalmak esetében a gazdasági versenyre gyakorolt hatás szempontjából aggályos jogalkotói döntések születtek.

193. Parlamenti képviselõi indítványra elfogadta az Országgyûlés a növényvédõ mérnökök és növényorvosok kamarájáról szóló törvényt. A GVH számos államigazgatási egyeztetésen hangsúlyozta, hogy az új szakmai kamarák létrehozásakor és kormányzati támogatásakor - különösen a versenytársakat tömörítõ, erõs feljogosításokkal rendelkezõ kamarák esetén - indokolt hangsúlyosan mérlegelni a lehetséges versenykorlátozó hatásokat is, azonban a jogalkotó a szakmához tartozók érdekeit a versenyhez fûzõdõ közérdek elé helyezte. A GVH véleménye szerint egyértelmûen alkotmánysértõ, diszkriminatív rendelkezés (csak magyar állampolgár lehet a kamara tagja) került a törvénybe.

194. A GVH 2000-ben három - különbözõ közszolgáltatások díjairól szóló - fõvárosi önkormányzati rendelet tervezetét véleményezte. A Fõvárosi Közgyûlésnek a távhõ törvény egyes rendelkezéseinek módosítására, valamint a távhõszolgáltatási díjak megállapításáról, illetve annak alkalmazási feltételeirõl szóló javaslatára tett észrevételében a GVH elsõsorban nem a díj számítási módszerét kifogásolta. A GVH véleményének lényege az volt, hogy az erõfölényes helyzetben lévõ távhõszolgáltató sokszor az egyes fogyasztók által nem teljesített fizetések miatt az egész házközösség részére közös számlát küldött volna, pedig az egyedi mérés technikailag már megoldható. Fontos lett volna, hogy a távhõszolgáltató számlázási rendszerét úgy alakítsa ki, hogy a szolgáltató az egyes lakástulajdonosokkal álljon szerzõdésben, kivéve azt az esetet, ha a társasház maga választja a közös számlázást.

195. A 2001. évi budapesti tömegközlekedési viteldíjak emelésére vonatkozó javaslat nem tartalmazta a díjak alapjául szolgáló költségek alakulásának elemzését. A GVH rámutatott, hogy a finanszírozási rendszerbõl következõen a BKV csak a bevételnövelésben érdekelt, mivel ennek arányában jogosult az árkiegészítésre, az érvényben levõ önkormányzati ármegállapítás pedig nem közvetíti a hatékony mûködés iránti elvárást, holott piaci verseny hiányában ez a szabályozó hatóság felelõssége. A 2001. évi közszolgálati díjjavaslatokat tartalmazó fõvárosi közgyûlési elõterjesztés-tervezetek közül a kegyeleti közszolgáltatás esetében a tervezet nem megfelelõen határozta meg a közszolgáltatásként, illetve a piaci alapon nyújtott tevékenységek körét. Míg - az egyébként piaci alapon is végezhetõ - sírásási tevékenység a rendelet szerint közszolgáltatás lett volna, a - közfeladatnak számító - irattározás és temetési ügyintézés a tervezet szerint versenytevékenység. Ez a megkülönböztetés nagyon fontos, hiszen az önkormányzat szabályozó jogköre csak a közszolgáltatások díjára terjed ki. A díjakat emellett a felmerülõ költségek alapján, ártörvényi garanciákkal kellett volna meghatározni, de az elõterjesztés nem tartalmazott költségelemzést. Ez azért is aggályos, mert a temetkezési törvény végrehajtási rendelete elõírja, hogy a temetõ üzemeltetõjének számvitelileg el kell választania a közszolgáltató és a versenyzõ tevékenységeinek a költségeit. További problémát okoz az, hogy az önkormányzat árszabályozó szerepe mellett tulajdonosi szerepet is betölt. Ezt a problémát csak a teljes szervezeti leválasztás oldaná meg.

196. Továbbra is jellemzõ, hogy a különbözõ tárcák nagyon eltérõ mértékben véleményeztetik elõterjesztéseiket a GVH-val. A Környezetvédelmi Minisztérium változatlanul megküldi a hivatalnak szinte az összes elõterjesztést, függetlenül attól, hogy annak tartalma érinti-e a GVH feladatkörét, vagy sem. Egyes minisztériumok viszont csak kevés jogszabály-tervezetrõl kérik a GVH észrevételét. Az együttmûködés erõsítése érdekében a GVH azzal a kéréssel keresett meg néhány minisztériumot, hogy azok küldjék meg számára az egyes - jogalkotási program szerint - elkészítendõ jogszabály-tervezeteket, illetve belsõ rendeletalkotási programjukat. Így a GVH levelet intézett az Egészségügyi, az Oktatási és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához, melyben kérte a szakorvosi praxisról, a tankönyvpiac rendjérõl, illetõleg a filmrõl szóló jogszabály-tervezetek véleményezésre való megküldését. Az Egészségügyi és az Oktatási Minisztérium utóbb teljesítette is a kérést, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pedig arra ígéretet tett. Továbbra is jellemzõ, hogy az Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium nem küldte meg véleményezésre elõterjesztéseik és jogszabályaik tervezetét. A kiadott 96 rendelet közül mintegy 40-45-öt kellett volna megküldeni, de ebbõl mindössze négy tervezetét küldték át véleményezésre.

197. Az önkormányzatok jellemzõen nem küldték meg rendelet-tervezeteiket a GVH-nak, bár Budapest Fõváros Önkormányzata 2000-ben több rendelet-tervezetet véleményeztetett.

198. Továbbra is jellemzõ probléma, hogy sok jogszabály-tervezetrõl készült elõterjesztés nem tartalmaz részletes és megalapozott indokolást; különösen gyakori ez az igazgatási szolgáltatási díjakat és a különbözõ közszolgáltatások tarifáját meghatározó rendeletek éves módosításai esetében, amelyekben általában a díjemelési javaslatokat nem támasztják alá megfelelõ költség-kimutatások.

199. A versenytörvény 85. §-a szerint, ha a GVH észleli, hogy valamely közigazgatási határozat a verseny szabadságát sérti, a közigazgatási szervet a határozat módosítására vagy visszavonására szólíthatja fel. Ha a közigazgatási szerv a felszólításnak nem tesz eleget a GVH a határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. 2000-ben ilyen fellépésre nem volt szükség.

200. A GVH az államigazgatási egyeztetés keretében folytatott versenypártolás mellett egyedi ügyekkel kapcsolatban - versenyfelügyeleti feladatain túl - is érvényesíti a verseny érdekeit. Ha valamely ügy körülményei szabályozási hiányosságra utalnak, az illetékes szervhez (többnyire minisztériumhoz) szignalizációval élhet, azaz felhívhatja a szerv figyelmét a jogszabályi hiányosságokra. 2000-ben a GVH szignalizációs levelet nem küldött ki.

201. Ezen túlmenõen, a GVH felkérésre vagy saját kezdeményezésbõl véleményt alkot minden olyan kérdésben, amely érintheti feladatkörét. A GVH a versenytörvényt érintõ egyes kérdésekben alkotott nem hivatalos állásfoglalásait a hatáskörrel rendelkezõ közigazgatási szerveknek küldte meg. 2000-ben mintegy 20 esetben került sor ilyen állásfoglalásra, melyek közül jelentõségüket tekintve az alábbiak érdemelnek említést:

202. A GVH a Kormány felkérésére a versenytörvény 36. § (4) bekezdése alapján készített el egy a hazai üzemanyagpiac helyzetérõl, a számba vehetõ versenyjogi és kormányzati lépésekrõl szóló elemzést. Ebben a GVH kifejtette, hogy mivel a MOL mint a szektor domináns szereplõje a többi piaci szereplõ számára megkerülhetetlen, a fogyasztói érdekeket is szem elõtt tartva két megoldás képzelhetõ el az üzemanyagárak tekintetében. Egyrészt lehetséges az árkontroll valamilyen formája (a MOL és Kormány közötti megállapodás vagy állami kényszer, azon belül is a versenyjogi eszközök alkalmazása vagy a hatósági ármeghatározás), másrészt megfontolható a szabályozási környezet oly módon való átalakítása, hogy más vállalkozások is piacra léphessenek. A versenyjogi eszközök alkalmazása csupán eseti és utólagos megoldást jelenthet, míg a hatósági ármeghatározás - amellett, hogy költségigényes - bár a problémát látszólag megoldja, annak forrását nem szünteti meg. A szabályozási környezet megváltoztatása a probléma forrását küszöbölné ki, ugyanakkor megvalósítása megfelelõ elõkészítést, költség- és idõ-ráfordítást igényel.

203. A gyógyszerek árának befagyasztása idején a kormány különbözõ fórumokat hozott létre a gyógyszerpiac akut és idült problémáinak megoldására. A 2000-ben kormányrendelettel létrehozott Társadalombiztosítási Ár- és Támogatási Bizottság (TÁTB), munkájában tanácskozási jogot kapott a GVH. Ezzel párhuzamosan jött létre a Gyógyszerek Társadalombiztosítási Támogatásának Hosszú Távú Elveit és Stratégiáját Elõkészítõ Bizottság (THEB), melybe a GVH is delegált tagokat, illetve elemzést is készített a gyógyszer ár- és támogatás-szabályozás EU konform átalakításáról. Sajnálatos módon ezek a munkák a GVH véleménye szerint nem hozták meg a várt eredményeket. Míg a TÁTB munkájában a támogatási döntések elvi megalapozása helyett az egyedi támogatási döntések megvitatása lett a fõ feladat, addig a THEB abbahagyta a munkát. Az év folyamán a részben rövid távú, átmeneti kezelést jelentõ vitatható hatékonyságú eszközök (ld. árbefagyasztás) alkalmazása, részben középtávon, a piaci szereplõk - megállapodáson alapuló - önkorlátozás vállalása ezen a piacon a szabályozási típusú megoldásokat háttérbe szorította. A GVH véleménye szerint a szabályozási kudarc oka e területen elsõsorban az, hogy a beavatkozások meghatározása során a sajátos piac közgazdasági természetét leíró modellkészítés és az ez alapján álló szabályozási alternatívák kidolgozása elmaradt. Olyan eszközrendszer alkalmazása lenne indokolt, amely a fogyasztói oldalon a biztosító-orvos-beteg kapcsolatrendszerét oly módon szabályozza, hogy az árérzékenység, az árrugalmasság, s ebbõl következõen a hatékonysági nyomás a lehetséges mértékben növekedjen a piacon, hogy a verseny hatásosabban mûködhessen. Nem kerülhetõ meg például a biztosító - egyes termékekben monopol - vevõi funkciójának elvi alapokon nyugvó szabályozása, a gyógyszert választó orvosok "gyógyszerügynöki" (jutalékos) szerepkörének szigorú kizárása, a sérülékeny fogyasztói csoportnak minõsülõ betegek fogyasztói tudatosságát növelõ beavatkozások erõsítése. A hatásos szabályozás érdekében a szabályozásnak az egyes piacszegmensek (az egészében közpénzekbõl finanszírozott gyógyszerek piaca, vényköteles orvos és beteg által közösen finanszírozott gyógyszerek piaca, a nem vényköteles gyógyszerek piaca) eltéréseit, egymásra hatásait kezelnie kell. A szabályozás választott modelljétõl függõen indokolt lehet egy gyógyszerpiaci felügyeleti hatóság létrehozása, amely a szabályozási beavatkozásokat a jogszabályi keretek között szakmailag megalapozottan, hatékonyan és ellenõrizhetõen képes megvalósítani.

204. 2000-ben a GM elfogadta és elindította a Földgázpiac Megnyitás alprogramot (az EPP-n belül). A munka az Európai Parlament és Tanács által elfogadott irányelv elõírásainak figyelembe vételével folyik. A MEH elkészítette a Földgázpiac Megnyitás alprogram munkatervét. A munkaprogramban a piaci szereplõk, a MEH, a Gazdasági Minisztérium, az érdekvédelmi szervezetek és tudományos mûhelyek képviselõi dolgoznak. Egy-egy résztémával kapcsolatos üléseken a 2000. év folyamán a GVH képviselõi rendszeresen részt vettek és hozzászólásaikban a nagyobb versenyteremtés érdekében fejtették ki és képviselték a hivatal véleményét.

205. A koncessziós díjak ÁFA kötelezettsége és a versenysemlegesség, illetve a frekvenciahasználati díjak közigazgatási tevékenységként való értékelése témákkal kapcsolatban fejtette ki a GVH a véleményét a HIF írt levélben. A levél kiemelte, hogy a verseny semlegességének megóvására csak abban a helyzetben van lehetõség, ha nem tartoznak adóköteles kategóriába a koncessziós díjak, a frekvencia használati díjak, illetve a HIF által beszedett egyéb díjak (megoldásként a tárgyi adómentesség intézményére hívja fel a figyelmet a GVH, továbbá megjegyzi, hogy a HIF gyakorlata ezzel nem egyezik meg). A levél hivatkozott egy EU direktívára is, mely szerint az állam ÁFA alanynak minõsül, ha olyan tevékenységet végez, amelyet a magánszektor is végezhet. Ez a "hüvelykujj szabály" Magyarországon hiányzik, pedig ez megalapozhatná az igazgatási szolgáltatási díjak ÁFA mentességét is.

206. A Magyar Országgyûlés Gazdasági Bizottságának a törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását figyelemmel kísérõ albizottsága részére írt levélben a GVH a magyarországi cement- és betoniparban kialakult versenyviszonyokról és a rendelkezésre álló nemzetközi tapasztalatokról készített tájékoztatót. Eszerint a magyarországi helyzet sajátos, a verseny a minél jobb kapacitás kihasználásért folyik, hiszen a termelõ kapacitások messze felülmúlták az igényeket (átlagosan mintegy 60 százalékos a kihasználtság). A Magyarországon levõ cementgyárakkal kapcsolatos tulajdonjogok három külföldi cég között oszlanak meg. A GVH arra a felvetésre, mely szerint az építõanyagok árai esetleg azért magasak, és azért emelkednek akadálytalanul, mert a Gazdasági Versenyhivatal nem akadályozta meg a szektorban a monopóliumok kialakulását, azt válaszolta, hogy ugyan valamennyi építõanyag piacon meglehetõsen magas a koncentráció, de monopol helyzetben egyetlen piaci szereplõ sincs. Az árak alakulása önmagában nem utal versenypolitikai problémákra, bár a kevés piaci szereplõvel mûködõ homogén termékpiacon nagy a veszélye a vállalatok közötti versenykorlátozó megállapodásoknak.

207. A villamos energia törvény, a gáztörvény és a távhõtörvény rendelkezésein alapuló együttmûködés keretében a Magyar Energia Hivatal (MEH) 2000-ben egy esetben sem kérte a GVH versenypolitikai véleményét a tulajdonosi koncentráció érintett cégekben való növekedésének engedélyezését illetõen. Egy esetben került sor fordított irányú megkeresésre. Az RWE AG. kérelemmel fordult a GVH-hoz, hogy engedélyezze számára a VEW AG. megvásárlását, illetve járuljon hozzá a magyarországi érdekeltségeik közös irányításának megvalósulásához. E kérelem versenyfelügyeleti vizsgálata során a GVH észlelte, hogy a versenyhivatali engedélykérést megelõzõen a felek nem kérték a MEH-tõl a törvényben elõírt tõkekoncentrációhoz szükséges hozzájárulást, ezért a GVH kereste meg e tárgykörben a MEH-et.

208. A privatizációval kapcsolatban egy alkalommal volt szükség a GVH részérõl állásfoglalásra, mégpedig a Hungaropharma privatizációjával kapcsolatban fejtette ki a GVH véleményét egy ÁPV Rt-nek írott levélben. A levél arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel a gyógyszer- nagykereskedelmi piacon zajló koncentrációs folyamat folytán oligopol piaci struktúra alakulhat ki, nagy a jelentõsége annak, hogy ki lesz a Hungaropharma vevõje. Fontos szempont a vevõ kiválasztásakor, hogy a verseny megmaradjon. Emellett tisztázandó az is, hogy az eladás kapcsán kell-e, illetve mikor kell (amennyiben két lépcsõben történik az eladás) a GVH engedélyét kérni az összefonódáshoz. A levélben a GVH azt javasolta, hogy már a privatizációs szerzõdés rendezze ezt a kérdést.

209. 2000-ben nem volt szükség itt említésre érdemes közbelépésre a GVH részérõl az importversenyt esetlegesen korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban.

210. A GVH törekszik arra, hogy tevékenységi körei - a versenyfelügyeleti eljárások, versenypártoló, illetve versenykultúra fejlesztõ munkája - egymással összhangban legyenek, ezért 2000-ben is fontos szerepet szánt a versenyjoggal és versenypolitikai kérdésekkel kapcsolatos ismeretek terjesztésének, bõvítésének.

211. Kiemelt jelentõséget tulajdonít a hivatal a tudományos körökben és az oktatásban folyó, versenyjoggal és versenypolitikával kapcsolatos munkának. Több munkatársunk oktat rendszeresen versenyjogot, illetve versenyszabályozással kapcsolatos tantárgyakat felsõfokú oktatási intézményekben, valamint tart elõadást szakmai érdeklõdõk számára.

212. 2000-ben a GVH munkatársai közel 40 elõadást tartottak, több, mint 30 alkalommal adtak hosszabb interjút, több tucat tanulmányt, cikket publikáltak jogi és gazdasági folyóiratokban, szaklapokban.

213. Évente több diák tölti szakmai gyakorlatát a GVH-ban, illetve kéri munkatársaink segítségét szakdolgozat, diplomamunka megírásához. A hivatal folyamatosan nyújt információt az érdeklõdõ diákoknak, kutatóknak. A GVH - az elõzõ évben megkezdett gyakorlatot követve - 2000-ben is szervezett tanulmányi versenyt diákok számára, 21 pályamunka érkezett be, a legjobbakat hivatalos lapjában, a Versenyfelügyeleti Értesítõben is közzétette.

214. A Versenyfelügyeleti Értesítõ közli a Versenytanács jelentõsebb határozatait, az esetleges jogerõs bírósági döntéseket, a fontosabb szakmai elemzéseket. Az ismeretterjesztést segítik a GVH belsõ kiadványai, valamint a külsõ érdeklõdõk elõtt is nyitva álló könyvtára. 2000-ben a nagyméretû kiskereskedelem és a versenyviszonyok kapcsolatáról szóló kiadvánnyal bõvült a versenyjogi füzetek köre.

215. 2000 elején jelent a hivatal munkatársai által összeállított európai versenyjogi esetgyûjtemény. A gyûjtemény 23 ügy ismertetését tartalmazza, és a szélesebb szakmai közvélemény számára is elérhetõvé teszi a legfontosabb közösségi versenyjogi esetek megismerését. Ez különösen fontos abból a szempontból, hogy az EK versenyjog közvetlen alkalmazása a csatlakozást követõen a hazai bíróságoknak is feladatává válik, ezért a közösségi joggyakorlat ismerete a bíróságok számára is kiemelt fontosságú.

216. A GVH alapító tagja a Magyar Versenyjogi Egyesületnek - amely egyben a Nemzetközi Versenyjogi Liga (LIDC) magyar szervezete, - folyamatosan részt vesz az egyesület keretén belül folyó, versenyjogi ismeretek terjesztésével, megvitatásával kapcsolatos munkában.

217. 2000-ben 858 megkereséssel foglalkozott a hivatal ügyfélszolgálata. A megkeresések száma növekedett az elõzõ évekhez képest, azonban azok jellege, megoszlása változatlan. Az ügyfelek elsõsorban szóbeli megbeszélést, tájékoztatást kérnek. 2000-ben is nagy számban keresték fel a hivatalt kábeltelevíziós társaságok mûködésével, illetve különbözõ közüzemi szolgáltatók számlázási rendjével kapcsolatban. Gyakori ügyfelek az egyes vállalkozások megbízott ügyvédei, de sok ügyfelet a fogyasztóvédelmi felügyelõségek irányítottak át, néhány esetben pedig társhatóságok, minisztériumok fordultak a GVH-hoz.

218. A hivatal munkatársai rendszeresen látják el a sajtót háttér információval, válaszolnak verseny témában felmerült közérdekû kérdésekre. Különösen az egyes, nagyobb érdeklõdésre számot tartó ügyeket követõ sajtótájékoztatókat kíséri kiemelt figyelem. 2000 folyamán három sajtótájékoztatót tartott a hivatal. Az 1999. évrõl szóló beszámoló kapcsán is több napi- és gazdasági lapban jelent meg híradás a GVH-ról.

219. Az egyes versenyfelügyeleti eljárások kapcsán 2000-ben a figyelemmel kísért országos napilapokban közel 50, a gazdasági sajtóban több, mint 100 cikk jelent meg, valamint több tucat rövidebb hír szólt a GVH napi munkájáról. Több, mint 10 cikk jelent meg kiemelten a versenytörvény jövõbeli módosítása kapcsán.

220. Folyamatosan aktualizálódik és jelenleg is fejlesztés alatt áll a GVH internetes honlapja (www.gvh.hu), amely számos érdeklõdõnek nyújt hasznos, naprakész információt a hivatal mûködésérõl, versenyjogi kérdésekrõl és az egyes aktuális ügyekrõl. A változásnak köszönhetõen, minden érdeklõdõ számára elérhetõk és olvashatók a Versenytanács határozatai, az éves parlamenti beszámolók, valamint a GVH versenyjogi füzetei.

221. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) - a villamos energia törvény, a gáztörvény és a távhõtörvény rendelkezésein alapuló - együttmûködése a Magyar Energia Hivatallal (MEH) a korábban kialakított rend szerint 2000-ben is folytatódott. Ennek értelmében a MEH-nek bizonyos esetekben az iparági tõkekoncentráció engedélyezésével kapcsolatos döntése meghozatala elõtt a GVH véleményét is ki kell kérnie. A MEH engedélyezési eljárása és a GVH fúziókontrollja egyebekben egymástól függetlenül, párhuzamosan folyik, a piaci szereplõknek mindkét engedélyre szükségük van ahhoz, hogy koncentrációs lépésüket végrehajthassák. Az eddigi tapasztalatok alátámasztják, hogy a készülõ új villamos energia törvényben, valamint a majdan elkészülõ új földgáztörvényben célszerû lenne ezt az együttmûködést a mainál érdemibbé tenni annak érdekében, hogy a GVH versenypolitikai véleményével a mostaninál jobban segíthesse a MEH döntését.

222. Fogyasztóvédelmi tevékenysége keretében a MEH a 2000. év folyamán országos jellegû értekezlet keretében is megvitatta a vezetékes energiaszolgáltatások (villany, földgáz) területén felvetõdõ problémákat. Ezeken az értekezleteken, - melyekre a GVH is rendszeresen kapott meghívást --, a szolgáltató vállalatok képviselõin kívül részt vettek az energiafogyasztók érdekképviseleti szervezetei, és a Gazdasági Minisztérium képviselõi. A GVH hozzászólásaiban a vonatkozó területekkel kapcsolatos bejelentések és versenyfelügyeleti eljárások keretében szerzett tapasztalatainak általános érdeklõdésre számot tartható kérdéseirõl és az ezzel kapcsolatos GVH álláspontról tájékoztatta a résztvevõket.

223. A 2000. év folyamán a Magyar Ásványolaj Szövetséggel is rendszeresen tartotta a kapcsolatot a GVH, melynek során egyrészt piaci információkhoz jutott az üzemanyagok piacán zajló folyamatokról, másrészt a Szövetség a GVH álláspontjára volt kíváncsi tranzakcióihoz.

224. A GVH felvette a kapcsolatot a Gázszolgáltatók Egyesülésének igazgatójával is. Az Egyesülés tagjai szeretnék részletesebben megismerni a GVH álláspontját a földgázpiac liberalizációjával kapcsolatban.

225. Ugyancsak az energia szektor liberalizációjával függ össze a hivatal Ipari Energiafogyasztók Fórumával ápolt kapcsolata.

226. A GVH részt vesz az Oktatási Minisztérium Kutatás-fejlesztési Részlege által indított és menedzselt Technológiai Elõretekintési Program munkájában.

227. A Hírközlési Fõfelügyelettel (HIF) való kapcsolatot formalizálta az a június végén kötött megállapodás, mely meghatározta az együttmûködés tartalmát, úgymint ügyekben való kooperáció, kiadványok egymás részére történõ eljuttatása. Az egységes hírközlési törvény elõkészítése kapcsán ez az együttmûködés a kodifikációs folyamatban realizálódik, a törvény elkészülte, illetve hatályba lépése után pedig a tényleges jogalkalmazás során fog megjelenni. Emellett a GVH és a HIF vállalta, hogy kölcsönösen biztosítják az általuk szervezett szakmai fórumokon a másik szervezet munkatársai részvételének lehetõségét.

228. A GVH együttmûködési megállapodást kötött a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével (PSZÁF), amelyben az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelettel (ÁPTF) és az Állami Biztosításfelügyelettel (ÁBIF) meglévõ korábbi Együttmûködési Megállapodást bõvítette ki. Az új Együttmûködési Megállapodás a PSZÁF hatásköréhez igazodóan a pénzügyi szolgáltatások valamennyi piacára kiterjed, s tartalmazza a GVH 1999-rõl szóló Parlamenti Beszámolójának ajánlásaiból azokat az elemeket, amelyek a szakmai felügyelet fogyasztó tájékoztatással kapcsolatos tevékenységének erõsítése irányába mutatnak. A GVH az ÁBIF-nál kezdeményezte az MBI Nemzetközi Marketing Tanácsadó és Biztosításközvetítõ Kft.-vel szembeni vizsgálatot, mert több jogsértésre gyanút adó - a GVH hatáskörén túlmutató - cselekményt tapasztalt. A felügyelet vizsgálatának eredményérõl és határozatáról kapott tájékoztatás egyértelmûen a GVH kezdeményezésének megalapozottságát bizonyítja, s a PSZÁF intézkedései és a biztosítási piac versenyének tisztábbá válását segíthetik. Az együttmûködés keretében a GVH többszöri jelzése, kezdeményezése is szerepet játszott abban, hogy a Felügyelet konkrét ellenõrzéseket végzett a teljes hiteldíjról szóló kormányrendelet elõírásainak teljesítésével kapcsolatban. Az ellenõrzés során tapasztalt nagyarányú hiányosság megszüntetésére felszólította a hitelintézeteket, ami hozzájárulhat a fogyasztók jövõbeni tájékoztatásának javulásához.

229. Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõséggel (FVF) kötött együttmûködési megállapodás alapján a GVH rendszeresen konzultál az FVF-fel, lehetõvé téve az egymás közti információáramlást, kölcsönösen részvételi lehetõséget biztosítanak egymás számára szakmai rendezvényeiken.

230. Az ÁPV Rt.-vel folytatott együttmûködés során a hivatal 2000-ben is figyelemmel kísérte a privatizációval kapcsolatos fejleményeket. Ennek célja, hogy a GVH a döntés-elõkészítési fázisban értékelje a versenyt érintõ stratégiai privatizációs döntéseket, valamint a kiírandó privatizációs pályázatokat, és szükség esetén képviselhesse a versenyérdekeket. Az ÁPV Rt.-vel létesített másik együttmûködés szerint indokolt esetben, ha az lehetséges, a GVH a privatizációs döntéseket követõ fúziós eljárásokat különlegesen gyorsan lefolytatja. Ilyen fúziós eljárásra a 2000. év folyamán nem került sor.

231. Ugyancsak folyamatosan képviselteti magát a GVH azokon a fórumokon, ahol az importversenyre ható esetleges importkorlátozásokról születhetnek döntések. Szükség esetén a hivatal kifejti ellenvéleményét a hazai piacon folyó versenyt az import korlátozása révén indokolatlanul csökkentõ vagy torzító intézkedésekkel szemben.

232. A közbeszerzési törvény rendelkezése szerint a GVH elnöke (delegált tagon keresztül) részt vesz a Közbeszerzések Tanácsa (KT) munkájában. A Tanács ülésein való személyes részvételen és a KT munkabizottságaiban végzett operatív munkán kívül a két szervezetet a közbeszerzési törvény és a versenytörvény kapcsolódó rendelkezései kötik össze. Ennek alapján amennyiben a GVH-nak címzett bejelentés valamely közbeszerzéssel kapcsolatos jogsértést panaszol fel, az ügyet a hivatal átteszi a KT mellett mûködõ Döntõbizottsághoz, feltéve, hogy a panaszolt magatartás nem az ajánlattevõk közötti összejátszásra utal. A kartellnek minõsülõ, ajánlattevõk közötti megállapodásokra utaló bejelentéseket viszont a GVH várja a Döntõbizottságtól.

233. A GVH képviselteti magát a Közlekedéstudományi Egyesület (KTE) Fuvaroztatók és Szállítmányozók Fórum Szakosztályában, ahol felkérésre tájékoztatást ad, illetve elõadást tart a versenyt érintõ kérdésekben. Emellett a hivatal a Közlekedési Felügyelet és a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium munkatársaival valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetségével, illetve a személytaxisok érdekképviseleti szerveivel jogszabály módosítás, valamint piaci információk beszerzése ügyében kapcsolatot tart.

234. Az elõzõ évekhez hasonlóan a GVH ápolta a kétoldalú kapcsolatokat a Magyar Reklámszövetséggel, felvette az operatív munkakapcsolatot az Országos Rádió és Televízió Tanáccsal, továbbá élõ kapcsolatot tartott a kábeltelevíziós szakmát átfogó két hazai szakmai szövetséggel.

235. A GVH nemzetközi kapcsolatai szempontjából a korábbi évek során az EK társulási megállapodás végrehajtása, az EU csatlakozással kapcsolatos feladatok, illetve 1999-ben döntõen az OECD "Szabályozási reform" programjával összefüggõ tennivalók voltak a legfontosabb elemek. A 2000. év során a nemzetközi együttmûködést a pragmatizmus jellemezte, egyrészt az uniós tagságra felkészülés, másrészt a hivatal mindennapi munkájának a nemzetközi versenyjogi gyakorlat tapasztalataival történõ segítése került egyre inkább elõtérbe.

236. Az EU csatlakozásra történõ felkészülés alapvetõ célkitûzése, hogy a GVH alkalmassá váljék mindazon feltételek és kritériumok teljesítésére, amelyeket az uniós intézmények (alapvetõen a Bizottság) a tagállami versenyhatóságokkal szemben támasztanak. Ezt a célt szolgálta a Phare Technikai Segítségnyújtási keretében finanszírozott egy hetes szemináriumsorozat (négy alkalommal), amely egy skót ügyvédi iroda közremûködésével szisztematikusan tekintette át egyrészt az EK versenyjogát, másrészt az e területre vonatkozó közösségi jogalkalmazási gyakorlatot. A hivatal valamennyi munkatársát érintõ képzés nagymértékben elõsegíti, hogy a GVH a csatlakozást követõen majd képes legyen a közösségi versenyjog közvetlen alkalmazására. Ugyanennek a Phare projektnek a keretében nyílt mód a GVH szakkönyvtárának a közelmúlt nemzetközi kiadványaival, szakkönyveivel való kiegészítésére és a hivatal számítógépes hálózatának korszerûsítésére is.

237. Az EK-val történõ együttmûködés keretében két esemény érdemel kiemelést. Szeptemberben ezúttal már hatodik alkalommal került sor a Bizottság Verseny Fõigazgatóságának szervezésében a társult országok versenyhatóságainak és állami támogatásokkal foglalkozó intézményeinek szokásos éves találkozójára, ezúttal Tallinban. A rendezvényen, amely megfelelõ lehetõséget biztosított a személyes kapcsolatok ápolásán túlmenõen az aktuális szakmai kérdések megvitatására is, a GVH is képviseltette magát. A konferencia központi kérdése ez alkalommal a közösségi versenyjogi kritériumokat a jogközelítés révén átvett nemzeti versenyszabályok hatékony alkalmazása volt. A bizottsági szakemberek ismételten hangsúlyozták, hogy a megfelelõ nemzeti jogszabályi háttér és intézményi feltételek megléte önmagában nem elégséges, a tagságra érettség bizonyítását e téren a hatékony jogalkalmazás teremtheti csak meg. Ugyanezt erõsíti meg "Az Európai Bizottság Éves Jelentése Magyarország elõrehaladásáról a tagság felé" címû dokumentum is, amely 2000 novemberében amellett, hogy nagyra értékelte a vállalatokra vonatkozó magyar versenyjogi szabályozást, a következõket hangsúlyozta:

238. A másik említést érdemlõ esemény az EK/magyar Belsõ Piaci Albizottság októberi ülése. Ennek során eszmecserére került sor a magyar versenyjog további közelítésének témakörében, nevezetesen a versenytörvény (akkor még tervezett) módosítási irányainak ismertetése mellett sikerült a Bizottság képviselõjével megvitatni a közlekedésre vonatkozó sajátos EK versenyjogi szabályainak közelítésével kapcsolatos, a további jogközelítést e téren szükségtelennek tartó magyar álláspontot. A kérdésben feltehetõen további egyeztetésre lesz még szükség.

239. Az EFTA/magyar Szabadkereskedelmi Megállapodás végrehajtását célzó Vegyesbizottság november végén tartotta 7. ülését Budapesten. Mivel ez a szabadkereskedelmi megállapodás is tartalmaz a versenyre vonatkozó szabályokat, az ülésen az EFTA fél kérésére a felek ismertették egymás számára a versenyjogi szabályozásaikat, továbbá beszámoltak a versenyjogaik alkalmazási tapasztalatairól. Jóllehet ez már a 7. vegyesbizottsági ülés volt, mégis ez volt az elsõ alkalom, hogy ilyen jellegû eszmecserére sor került.

240. 2000-ben a hivatal aktívan részt vett az OECD Versenyjogi és Versenypolitikai Bizottsága és munkacsoportjai munkájában. Ezt alapvetõen a következõ témakörökben készített szakmai anyagaink fémjelezték: a versenyviszonyok kibontakozásának elõsegítése a földgáziparban; verseny és szabályozás a gyógyszeriparban; fúziós tapasztalatok a bankszektorban; a szabályozott szektorokban történõ szétválasztás/integráció gyakorlata; elektronikus kereskedelem és verseny.

241. Az OECD "Szabályozási reform" program keretében 1999-ben sor került a magyar versenypolitika részletes átvilágítására (errõl az 1999. évrõl szóló jelentésben már beszámoltunk). A versenytörvény 2000. decemberi módosításai jelentõs részben az OECD záró tanulmányának ajánlásaira épültek, a munka eredményei ezzel nagymértékben hasznosultak. Az OECD programja egyébként az év során tovább folytatódott, ennek keretében egyebek mellett az olasz versenyjogi szabályozás és gyakorlat átvilágítására is sor került, a felmérés megvitatásában az egyik kérdezõ ország a GVH munkatársai által képviselt Magyarország volt, ami megtisztelõ szakmai elismerést jelent a hivatal számára.

242. A hivatal az év során is részt vett a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Kereskedelem és Versenypolitika Kölcsönhatásával Foglalkozó Munkacsoportjának munkájában. Úgy látjuk, hogy a téma elemzésének elõrehaladása akár ma is lehetõvé tenné WTO versenyjogi keretegyezmény kialakítását célzó tárgyalások megkezdését, a keretegyezményben megfogalmazni kívánt kérdések összetettsége miatt azonban ez még várat magára.

243. 2000-ben került sor az UNCTAD versenyjogi- versenypolitikai magatartás kódexének 4. ötévenkénti felülvizsgálatára. A felülvizsgálati konferencia is tükrözte azt a nemzetközi tendenciát, hogy egyre több ország mûködtet versenyjogi szabályrendszert, és az ezzel kapcsolatos a nemzetközi technikai segítségnyújtásban a fejlõdõ országok igényei minden más igénnyel szemben fokozottan prioritást kapnak.

244. A hivatal nemzetközi együttmûködési gyakorlatában 2000 folyamán egyre inkább megerõsödni látszik két tendencia. Az egyik a közép- és kelet-európai országok versenyhatóságaival történõ kapcsolattartás aktivizálódása. Ennek igénye elsõdlegesen ezen országok részérõl fogalmazódik meg, és egyre inkább arra enged következtetni, hogy értékesnek mutatkoznak azok a tapasztalatok, amelyekre hazánk a versenyjog alkalmazásának 10 éve alatt szert tett. Az ilyen együttmûködések közül kiemelhetõ az észt, a macedón és a bolgár versenyhatóság által tanusított érdeklõdés. A másik, egyre érzékelhetõbben megmutatkozó jelenség, hogy jellemzõen a térség (közép- és kelet-európai országok) versenyhatóságaival egyre szorosabb, nem kifejezetten megállapodásokon alapuló, rugalmas együttmûködési gyakorlat alakul ki, többnyire konkrét versenyjogi ügyek kapcsán. A megkeresések kölcsönösek, 2000-ben cseh, román, és szlovák, a régión kívül pedig az EK, német, és svéd kapcsolatfelvétel említhetõ.

245. Említést érdemel még, hogy 2000 végén az Egyesült Államok versenyhatóságai (az Igazságügyi Minisztérium Antitröszt Részlege, valamint a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság) jelezték, hogy lehetõség mutatkozik arra, hogy az USAID program keretében ismételten szakmai együttmûködésre kerülhessen sor. A segítségnyújtás amerikai szakértõk rövid távú (1-2 hetes) tanácsadó missziói keretében valósul meg, ami lehetõséget nyújt arra, hogy a hivatal munkatársai jobban megismerjék, és hasznosítsák egy fejlettebb piacgazdaság versenyjogi ismeretét, tapasztalatát. Hasonlóképpen, a korábban már kialakított szakmai kapcsolatok felújításán dolgozunk a német versenyhatóság, a Bundeskartellamt munkatársaival.

246. 2000-ben a GVH feladatait átlagosan 104 fõs létszámmal oldotta meg. Az év második felében személyi változás történt a hivatal Versenytanácsának elnöki posztján: dr. Boytha Györgyné nyugdíjba vonulásával dr. Berke Barna lett a Versenytanács új elnöke.

247. A GVH igyekszik munkatársait megtartani, illetve az egyre több fiatal, nyelvtudással, több diplomával rendelkezõ kolléga számára vonzóbbá tenni a hivatalt. Ezen célt szolgálja a Miniszterelnöki Hivatal által meghirdetett EKKÖ program is, amely - az Európai Uniós felkészülés kapcsán - ösztöndíjasok foglalkoztatását jelenti. Hivatalunk is foglalkoztat ösztöndíjast, és erre a továbbiakban is lát lehetõséget.

248. A hivatal, figyelemmel az elõzõ években már tudatosan elõkészített EU csatlakozási munkálatokra, továbbra is fontos feladatának tekinti az EU tagságra való felkészülést. A jövõbeli csatlakozás szellemében képezi munkatársait: nyelvi képzéssel, szakmai tanfolyamokon való részvétellel, bel- és külföldi szakkönyvek biztosításával, más társhatóságokkal történõ együttmûködéssel.

249. A szakmai továbbképzést, információk és tapasztalatok gyûjtését szolgálja munkatársaink részvétele egyes - hazai és külföldi - szakmai konferenciákon, szemináriumokon.

250. A Pénzügyminisztériummal közösen megpályázott és elnyert PHARE keretbõl hivatalunk számítógépeket szerzett be, korszerûsítette a központi szerverét.

251. 2000-ben ünnepelte - szerény keretek között - a GVH tíz éves évfordulóját. A munkatársak részére mintegy kéthavi illetménynek megfelelõ jutalmat fizetett a hivatal.

252. A hivatal saját bevétellel nem rendelkezik. A kivetett bírság és az eljárási díj összege a központi költségvetésbe folyik, bár az eljárási díjak egy részét az eljárás során felmerülõ külön költség (pl. szakértõi díj, minõségvizsgálat) megtérítésére lehet fordítani. Ez az összeg azonban az összes kiadáshoz képest csekély. (A hivatal anyagi helyzetét mutatja be a 13. táblázat.)

253. 2000-ben az Állami Számvevõszék az elõzõ évi költségvetési beszámolót a hagyományos és az újonnan kialakított ún. financial audit módszerrel is vizsgálta, hiányosságot nem talált.

254. A versenytörvény 2001. február 1.-én hatályba lépett módosítása a munkatársak némileg jobb anyagi megbecsülését is lehetõvé teszi, ennek tényleges hatása azonban csak késõbb lesz felmérhetõ.

tovább