Az Országgyűlés ünnepi ülése
                         1990. október 23-án, kedden
            (Az ülés kezdete: 11.03 órakor - Elnök: Szabad György)
   

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság Országgyűlésének 1990. október 23-i ünnepi ülését megnyitom. Tisztelettel köszöntöm valamennyi képviselőtársamat, a körünkben megjelent Göncz Árpád köztársasági elnököt, Antall József miniszterelnököt, a Kormány tagjait, kedves vendégeinket, sorukban mindenekelőtt 1956 mártírjainak hozzátartozóit, a vendégként megjelent hőseit a forradalomnak és szabadságharcnak, harcoltak légyen fegyverrel, szóval vagy tollal. Köszöntöm a diplomáciai kar megjelent tagjait, és köszöntöm kedves vendégeinket, mindenekelőtt Sager urat, az Európai Parlament Közgyűlésének alelnökét, Landsbergis urat, a Litván Legfelső Tanács elnökét és valamennyi kedves vendégünket. (Nagy taps.) Köszöntöm valamennyi meghívott szervezet jelen lévő tagjait, s köszöntöm azokat is, akiknek itt kellene lenniök érdemeik alapján, de a Parlament befogadóképessége határt szabott ennek a kívánságunknak. S köszöntöm a Magyar Köztársaságban élő minden honfitársunkat; köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik ülésünket a rádió mellett vagy a képernyőre figyelve. (Az elnök állva folytatja beszédét.) Tisztelt Országgyűlés! 1990 Magyarországa és magyar Országgyűlése tiszteleg 1956 hősei és emléke előtt. Kérem, álljanak fel, és énekeljük el a Himnuszt. (Az ülés résztvevői eléneklik a Himnuszt.) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! 1956 mérföldkő Magyarország, sőt a világ történetében. Mérföldkő a magyar történelemben, de nem határkő, amelynek felirata azt mondja: eddig; hanem útjelző, amelynek felirata azt mondja: előre! A temetett és temetetlen mártírok nyughelyéről, akinek füle van, meghallja az üzenetet. Folytassátok, amit mi elkezdtünk! És a szabadon választott magyar Országgyűlés, az általa a köztársasági székbe emelt elnök, a neki felelős, az Országgyűlésnek felelős Kormány és a demokratikusan választott önkormányzatok - reményünk szerint - megfelelnek ennek a felszólításnak. Megteremtették Magyarország függetlenségét, kiteljesítik és minden körülmények között megvédik azt. Megteremtették a demokratikus köztársaságot. Megteremtették annak jogegyenlőségen alapuló alkotmányos rendjét. Őrzik és kiteljesítik. Megteremtették a magyarság olyan belső egységének a lehetőségét, amire hosszú idő óta nem volt példa történelmünkben. Megteremtették annak lehetőségét, hogy a határon innen és a határokon túl mindenki büszkén vallhassa magát magyarnak, mert lemossuk a gyalázatot. Megteremtették a feltételeit annak, hogy mindenki egyenlőnek érezhesse magát ebben az országban az Alkotmányunk alapján - és reméljük, leküzdve minden előítéletet, ami a társadalomban még él származás, nemzetiség, bőrszín vagy vallás alapján -, hogy mindenki, aki honfitársunk, magáénak érezhesse és érezze is ezt a hazát. Megteremtettük és megteremtjük annak lehetőségét, hogy a parancsolt közösségek helyébe önkéntesek jöjjenek létre, hogy a gazdaság parancsolt álrendje helyébe a boldogságra, gazdagságra, jólétre, az önerő kifejtésére törekvő emberek gazdasága jöjjön létre. Megteremtettük és megteremtjük annak a feltételeit, hogy mindenki büszke legyen arra, hogy polgára a Magyar Köztársaságnak. Küzdünk minden önhittség ellen, de küzdünk az önbizalomhiány ellen is, mert múltunkból, 1956-ból is folyik jogos öntudatunk és bizalmunk aziránt, hogy ez a nemzedék sem lesz a legjobbaknál alábbvaló. Tisztelt Országgyűlés! 1956 hősei és mártírjai kivívták azt, hogy érvényes legyen rájuk Vörösmarty mondata: "Megcselekedték, amit megkövetelt a haza." Törekedjünk rá minden erővel, erkölcsi erőnkkel, politikai szándékunkkal és teljesítményünkkel mindenütt, minden szinten és mindenekelőtt az ország Házában, hogy egyszer életünk - ha kell, energiáink, ha kell - és munkánk árán mi is kiérdemeljük ezeket a szavakat! Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! Megkérem Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság elnökét, tartsa meg ünnepi beszédét!