DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Ha számokról van szó, akkor legyünk pontosak. A Magyar Nemzeti Bank ezt a bizonyos kiegészítő vagy készenléti hitelt 17 százalékos kamatra adja, nem ötre és nem ingyen. (Az MSZP soraiból közbeszólás: Most!) Én nem voltam pénzügyminiszter (derültség). Az 1990-es évről beszélünk, uraim! (Az MSZP soraiból: Nem!) Hogy mi volt 1989-ben, arról majd legközelebb, amikor az akkori költségvetést fogadjuk el, akkor erről esik szó. Az idén 17 százalék kamatról beszélünk. Nincs likviditási tartalék, az a Számvevőszéknek a képviselőkhöz juttatott jelentésében a következőképpen szerepel az 1990-es év első hónapjával kapcsolatban: az elszámolásokból kitűnik, hogy a járulékbevételek a kiadásokat a jövőben egyre kevésbé képesek fedezni+ et cetera, et cetera+ a lényeg az, hogy már tavaly decemberben szükség volt hitel felvételére, hogy fizetni tudjon a társadalombiztosítás. Tavaly decemberben! Nem tudom, hogyha a likviditási tartaléka lett volna, akkor miért kellett volna hitelt felvennie. Ami viszont azt illeti, hogy miért vesztettem el a türelmemet, erre nézve, azt hiszem, nem kell külön magyarázattal szolgálnom, ha az ember szemére olyan dolgokat vetnek, amiről nem tehet, tehát, hogy miért áll így a társadalombiztosítás most. Ez a társadalombiztosítási költségvetés a mi bizottságunk felügyelete alá tartozik. Nem tehetünk róla, hogy ilyen helyzetben van. Mindent elkövetünk, hogy a kintlévőségeit be tudja hajtani. Tegnapi beszédemben utaltam arra, most sincs itt az a képviselőtársunk, aki támadta azt a tervünket, hogy nyilvánosságra hozzuk az adósok névsorát. Palotás János úr - tegnap nem akartam megnevezni, most kénytelen vagyok -, úgy látszik, a vállalkozók érdekvédelmét jelenleg is igen hatékonyan folytatja, ezért nem lehet jelen, de arról van csupán szó, hogy tényleg mi javasoltuk, hogy a 2 százalék késedelmi kamatot 4-re emeljék fel, mi javasoltuk, hogy érdekeltté tegyük a társadalombiztosítást abban, hogy csődeljárásokat indítson. Letelt az idő, úgyhogy elnézésüket kérem, ezt csupán magyarázatként szántam. Az adósságállomány már az év elején sem volt nulla, már akkor elértek a kintlévőségek kilencvalahány milliárdot, tehát ez nem azóta lett 17, illetve 19. Nem mi kezdtük ezt a dolgot, mint ahogy most sem mi kezdtük azt, hogy - nem demagóg módon, mert erről szó sincs -, teljesíthetetlen követeléseket meghirdetve - tehát nem demagóg módon, csak teljesíthetetlen követelményeket meghirdetve - vonjanak minket felelősségre azért, amiről, higgyék el, kérem, nem mi tehetünk. Különösen fájó ez akkor, amikor ez a bizottság, úgy érzem, a jelenlévő MSZP-s képviselők részvételével is, eddig azon fáradozott, hogy ezt a helyzetet valamilyen módon megoldja. Elnézést, túlléptem az időt. (Taps a bal oldalról.)