BALOGH GÁBOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Rendkívül nehéz az embernek a véleményét módosítani, ha tudatában van igazának. Én nem is kívánom, hogy azok, akiknek lelkiismereti válságot okoz, amit mondani kívánok, módosítsanak eddigi elveiken. Mindössze azokhoz szándékozom szavaimat intézni, akik hasonlóképpen gondolkodnak az adott témakörről, mint én. A múlt héten csatlakozó módosító javaslatot nyújtottam be a személyi jövedelemadó törvény 37. §-ához. Ezt az alkotmányügyi bizottság a pénzügyi kormányzat nyomására elvetette. Mint a laza koalíció tagja, úgy vélem, hogy egyszerű esetben az ilyen módosító javaslatot illene visszavonni. Hogy mégsem ezt teszem, annak az az oka, hogy koncepciójával maga a Kormány is egyetért, de 1991-től való bevezetését nem látja célszerűnek. A Kormány képviselői a bizottsági viták során azzal érveltek, hogy az, amit javaslok, technikailag megvalósíthatatlan. Módosító javaslatom beszélgetéseim során számos kormánypártokbeli és az ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársam érdeklődését felkeltette, s elvben szinte kivétel nélkül egyetértettek azzal. Néhány aggály azonban felmerült javaslatommal kapcsolatban. Nos, ezeket az aggályokat vizsgáljuk meg, mennyire indokoltak, mennyire megalapozottak! A módosító javaslatom lényege a törvény 37. §-ának (2) bekezdéssel való kiegészítését jelenti. Ennek alapján az év végén együtt élő házastársak, illetve azok az élettársak, akiknek családi pótlékra jogosító gyermekük született, és saját háztartásukban tartják el, adóalapjait össze kell vonni és osztani kell kettővel. Az így egy főre jutó adóalap figyelembevételével kell az adó összegét az (1) bekezdésben foglaltak szerint megállapítani. Természetesen a törvény 37. §-ának további számozása értelemszerűen módosul. Az idézett passzusból kiemelném a legfontosabb elemeket. Az egyik, hogy az év végén, az év utolsó napján - mit jelent ez? Gondolom, nem kell külön megmagyaráznom. Mindössze annyit fűznék hozzá, hogy az adóalap-összeszámítási, majd számtaniközép-megállapítási kötelezettség csak az 1991. december 31-ei állapot figyelembevételével következhet be. Mivel ez az 1992-ben benyújtandó adóbevallásokban realizálódik, úgy gondolom, hogy semmiféle valós ellenérv sem fogalmazható meg, amely megakadályozhatná, hogy ez funkcionálhasson, vonakozzon ez akár az évközi kifizetésekre, akár a családi állapot megítélésére! A technikai ellenérv sem állja meg a helyét, mivel évközi hatása rendkívül minimális, szinte nincs is, sem a PM, sem az APEH, sem pedig a munkáltatók tekintetében. De ugyanezt állíthatom a személyi jövedelemadórendszer idegenségéről is, hiszen ez nem egy gyökeresen új rendszert tételez fel, hanem a meglévő logikával konzisztens, ugyanakkor attól kissé elmozduló, családcentrikusabb felfogás. Végül kérdésként vetődhet fel, hogy az év utolsó napja kitétel kedvezőtlenül érintheti-e az adózókat. Nos, erre is végeztem számításokat az alábbi bontásban: családi, egyéni és 1990-es adóalap címen. A számításokból megállapítható, hogy kedvező az adózó számára is, és csak egy meghatározott, magas, tehát körülbelül 1 millió forint adóalap-, illetve rendkívül differenciált jövedelemkategóriában tapasztalható kissé magasabb adóbefizetés az adózó terhére, amit az adóbevallásban visszaigényelhet. A másik fontos kitétel, hogy mindez azokra a személyekre vonatkozik, akik házasságban élnek vagy életközösségben, és családi pótlékra jogosító gyermekük származott, akit saját háztartásukban tartanak el. Úgy gondolom, ez ellen a megfogalmazás ellen csak akkor lehet képviselőtársaimnak kifogása, ha a személyiségi jogok csorbításának tekintik a házasságot, a gyermekek nevelését; más szavakkal csak azoknak, akik házasság- és családellenesek! Az illetők csak arról feledkeznek meg előszeretettel, hogy ők is családban nőttek föl. Úgy gondolom, hogy az ilyen címzettek eltévesztették a címzést, és talán a madáchi falanszter-országot kellene építeniük, s nem egy szociális piacgazdaságot! Köszönöm a figyelmet. (Gyér taps.)