DR. ISÉPY TAMÁS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a törvényjavaslatok előterjesztésének megszokott, kizárólag a lényegre korlátozódó, és ezért talán kissé szürkének és kopárnak ható módszere helyett most egy kicsit emelkedettebb, közvetlenebb és ünnepélyesebb hangnemet használjak, és talán kissé formabontó jellegű expozét tartsak. Nyilvánvalóan az egyének életében is a hétköznapoknak a szürkeségét a családi ünnepek oldják derűssé és színessé, és ugyanígy van ez az állampolgárok alkotta nemzet életében is, és ahogy egy családnál sem mindegy, hogy melyik ünnep melyik napját teszi, melyik eseményt teszi családi ünneppé, úgy a nemzet életében is fontos, hogy milyen érzelmi kötődéssel és milyen történelmi tudat alapján avatja valamelyik eseménynek a napját ünneppé. Ne minősítsék a múlt bűneit emlegető retorikai fogásnak, de nyilvánvaló, hogy az elmúlt 40 év ezt a nemzetet az ünnepeiből is kiforgatta. A nemzeti emlékezetünkhöz legközelebb álló március 15-ét gumibotok pufogása közben titokban lehetett megünnepelni. Ugyanakkor fényes külsőségek között és kötelező jelleggel állami ünnepként kellett adózni annak a nagy októberi szocialista forradalomnak, amelynek gazdasági és ideológiai következményeit 40 éven keresztül nyögtük, és lehet, hogy a gazdasági következményeit még néhány éven keresztül viselni is fogjuk. Most ugyancsak hatalmi kényszerrel nemzeti ünneppé tették április 4-ét, amelynek eredeti tartalma egy fasiszta diktatúra alóli felszabadulásnak a napja lett volna, és végül egy újabb, ugyanolyan kíméletlen diktatúrának a születésnapjává vált. Az első magyar rendszerváltást megvalósító, államalapító Szent István ünnepét is kiforgatták eredeti tartalmából, és a rá történő emlékezést lényegé+ben a sztálinista alkotmánnyal kötötték össze. Ezért nem halasztható országunk nemzeti ünnepeinek egységes szemléleten nyugvó, törvényi szintű szabályozása. S ezzel a nemzettudat hivatalos szintű elismerése ezen a fontos területen, és remélhetőleg a tisztelt Ház ezt a törvényjavaslatot nem tekinti egy szükségtelen és időrabló előterjesztésnek. Most ennek során a rendező elv csak az lehet, hogy végre azok a demokratikus társadalmi berendezés eszmekörébe illeszthető történelmi események kapjanak ünnepi rangot, amelyek szellemiségével a nemzet túlnyomó többsége a hivatalos politika álláspontjától függetlenül mind a mai napig érzelmi közösséget vállal. A hivatkozott célkitűzést szolgálja a tisztelt Ház elé terjesztett, és a Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvényjavaslat. Most a javaslat 1. §-a a nemzeti ünnepek körét határozza meg, és a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepként tiszteli március 15-ét, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napját, augusztus 20-át, az államalapító Szent István ünnepét, valamint október 23-át, az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz és a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának a napjához kötődő napját. Most a nemzeti ünnepek valamelyikének állami ünneppé nyilvánítása, az új államiságunk méltó megünneplése, az állami kitüntetések adományozása, valamint egyéb, a protokolláris és diplomáciai kapcsolatokban szokásos érintkezés szempontjából indokolt, s a Kormány azt a kérdést, hogy mely nemzeti ünnephez kapcsolhatók leginkább az imént kifejtettek, nem kívánja rangsor felállításával eldönteni, hanem ezt a hálátlan feladatot lényegében az Országgyűlés bölcsességére bízza, hogy a három nemzeti ünnep közül válassza ki azt, amelyiket állami ünneppé nyilvánítunk. Most a törvény 3. §-a lényegében egy technikai rendelkezés, hatályon kívül helyezi a kaotikus, az ünnepeket eddig szabályozó rendelkezéseket, és egyértelművé teszi az ünnepek jogi szabályozását. A törvényjavaslat szerinti jogi szabályozás tehát megteremti az ünnepek méltó megünneplésének feltételeit, és ezért kérem a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm. (Taps.)