Tartalom Előző Következő

HALÁSZ ISTVÁN (MDF): Köszönöm Elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általam benyújtott módosító indítvány kivételével minden egyes módosítás arra irányul, hogy kapjon-e valamelyik szervezet költségvetési támogatást vagy ne, és ha igen, akkor az mennyi legyen. Ma itt 174 szervezetnek adunk valamennyi pénzt 50 ezertől 36 millió forintig - illetve szerdán amikor erről döntünk, és további 400-nak, akik ugyan igényeltek volna nem tudunk semmit adni. Naponta alakulnak újabb szervezetek, amelyek szintén a semmiből gazdálkodnak, de költségvetési támogatást nem kapnak. Mi most nemcsak pénzt adunk, de azt is eldöntjük egyben, hogy támogatjuk-e a szabad szerveződést lentről, vagy a már kialakult struktúrákat kedvezményezzük. Sokkal fontosabbnak tartom, ha már nem tudunk pénzt adni, legalább a felhasználást ne gátoljuk. Módosításom lényege röviden: ha egy szervezet költségvetési támogatást kap 1991-ben, de az év során vidéki szervezetei kiválnak és ugyanazt a tevékenységet folytatják, amit az eredeti szervezet, akkor kapják meg a fel nem használt pénz létszámarányos részét. Ha a határozat szövegébe ezt beillesztjük, akkor arra kényszerítenénk ezeket a szervezeteket, hogy végre tisztázzák, hogy hányan is vannak és ténylegesen a tagarányosan kapják meg a költségvetési támogatást. Az imént szólt Csépe Béla képviselőtársam és elmondta, hogy a bizottságuk nem támogatta az én módosításomat, mert nincs kompetenciájuk, akkor valószínűleg úgy értette, hogy nem foglal állást a bizottság. Én is úgy gondolom, hogy az alkotmányügyi bizottság kompetenciájába tartozó kérdés, össze kell majd hívni a bizottságot, hogy ezt megtárgyalja. Egy példán megmagyarázom, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy nem egyszerűen költségvetési aktus, hanem politikai kérdés a módosító indítványom. Én a pénzfelhasználás módjára teszek javaslatot, arra az esetre, ha ki akar válni egy szervezet. Az értelmi fogyatékosok szervezetén mutatom be a problémát. Magyarországon az értelmi fogyatékosok száma - hölgyeim és uraim - 400 ezer. Ezt a számot nagyon nehéz volt megszereznem, végül az értelmi fogyatékosok egyik vezetőjétől sikerült megtudnom. Azt mondták, hogy azért nem közlik, mert személyiségi jogokat sért, ha nyilvántartják az értelmi fogyatékosokat. Döbbenetes ez a szám, alig foglalkoznak velük, a Népjóléti Minisztériumban nincs egy külön osztály, amelyik ezzel foglalkozna. Ez most azért érdekes, mert ebből a hátrányos helyzetből fakad, hogy ezek a szervezetek hátrányosnak, sértettnek érzik magukat, naponta kell megküzdeniük a létükért, és még mindig a volt központi irányítású szervezetek, a pártállam idején létrehozott központok irányítják ezeknek a munkáját. A társadalmi szervezetek nagy része az erős centrális ellenőrzés idején és céljából jött létre, egyre erősödő igény a központtól való függetlenedés, főleg a vidéki szervezetek részéről. Az Értelmi Fogyatékosok Szervezetéből kivált a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, a Baranya megyei szervezet, a Szolnok megyei szervezet egy része. Kiválását tervezi a budapesti szervezet is, hasonlóan a mozgássérültekhez, tehát nem kis társadalmi csoportot érint az, hogy kiválhatnak vagy nem. Ha nem tesszük lehetővé a ma meglévő szervezeteknek, hogy osztódással szaporodjanak, és ugyanazt a feladatot lássák el, mint idáig, akkor gyakorlatilag a meglévő struktúrát csontosítjuk meg és lehetetlenné tesszük azt is, amit a Demokrata Fórum a programjában hirdetett annak idején: öntudatos, magabiztos, a maguk lábán megállni tudó szervezetek és egyének alkossák ezt a társadalmat. Az értelmi fogyatékosok szervezetei naponta kell, hogy megüzdjenek, azonban ezek ellenére vállalták a hátrányos helyzetet, hogy nem kapnak ebből a költségvetési támogatásból és kiváltak az országos szervezetből, ezzel vállalták azt, hogy csak a tagdíjból tartják fenn magukat. Nem arról van szó, hogy ki kapjon és ki ne kapjon pénzt, hanem arról, hogy lehetővé tesszük-e a szervezeteknek az öntevékeny szerveződést; kérem Önöket, hogy amikor szerdán erről a kérdésről döntünk, akkor gondoljanak erre és a szabad szervezkedés ellen foglal állást az, aki nem fogadja el az én módosító indítványomat, és a centrális irányítás mellett dönt. Lelkiismeretükre bízom szerdán a döntést. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)