G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem kívántam politikai kérdésben felszólalni addig, amíg körzetem 84 településéről készülő elemző tanulmányomat a Kormány asztalára le nem tettem. Ám az utóbbi napok belpolitikai eseményei hozzászólásra késztetnek három szemszögből is: egyrészt körzetem képviseletében mint képviselő, másrészt nemzedékem érdekében, harmadrészt mint politikus a nemzet érdekében. (Néhány fütty hallatszik.) A napokban került nyilvánosság elé a Demokratikus Charta és egy másik írás, melyek demokráciánk veszélyeivel foglalkoznak. De mind a két írás elhallgatja a közvélemény elől a lényeget, vagyis a válság döntő okát. Én már januárban felhívtam a figyelmet ezekre a veszélyekre egy képviselőtársam tanulmányára reagálva, de ez az írás - szemben az előbb említettekkel - 9 hónapja várja, hogy megjelenhessen az országos napilapokban. Csak zárójelben jegyzem meg, úgy, mint a régi szép időkben. Talán azért ez a kirekesztés, mert én a lényeget nem hallgattam el. Most nem kérem a Demokratikus Charta aláíróit és a képviselőtársakat, hogy tiltakozzanak az ilyen súlyosan antidemokratikus diszkrimináció ellen, mert nem szeretném a témát más irányba terelni. Azt tapasztalhatjuk, azt láthatjuk, hogy egyes politikusoknak, egyes politikai erőknek látszólag komoly konfliktusa támadt egymással a demokráciát illetően. Egymásra mutogatnak, a közvélemény előtt úgy tesznek, mintha marakodnának, s ebbe a kis törzsi háborúba be akarják vonni az egész országot, az "oszd meg és uralkodj+ elve alapján, mert aki ide áll, az demokrata, aki oda áll, az a demokrácia ellensége stb., stb. Egymást okolják, pedig saját magukat kellene szidniuk. Ugyanis ez a vezetői kis törzsi háború, ez a műbalhé az ő közös paktumukon nyugszik. Vagy játszadozunk a szavakkal, vagy ki kell mondanunk, hogy ez a paktum sodorta a demokráciát válságba. Ennek a paktumnak a különös szégyene, hogy nemcsak a nemzetet rekesztette ki, hanem a saját párttagságuk döntő többségét is. Válságra hivatkozni most talán már egy kicsit késő, amikor az országban kaotikus, anarchikus jelek is mutatkoznak. Rabolják a népet lentről is, fentről is - szabadon. Egyes politikusok felvetették azt a kérést, hogy ideje lenne megnevezni azokat, akik késleltetik a rendszerváltást. Nos, hogy ez a kérdés sokáig ne lógjon a levegőben, válaszolok rá: a rendszerváltás lassításáért a paktumosok a felelősök. (Egyedül Dénes János tapsol. Derültség.) Ez az ország nemzeti politikára, vagyis európai magyar, vagy ha úgy tetszik, egyetemes magyar politikára szavazott, nem pedig paktumpolitikára. Hol van már a parasztpárti Bibó István szellemisége, hogy Németh Lászlóról és a többiekéről ne is beszéljek! (Moraj.) A nemzeti politika helyébe a paktumpolitika lépett. Az új kontraszelekció rendezőelve természetesen már nem a Kommunista Kiáltvány, hanem a paktumhoz, a paktumosokhoz való lojalitás. És így válik érthetővé, hogy miért nincs a Kormánynak valódi ellenzéke. (Moraj.) Van egy harmadik vetülete is a demokrácia válságának, történetesen, hogy a régi rend valódi felelősei, gazdasági bűnösei a legnagyobb támogatói ennek a paktumnak. Úgy gondolják, hogy a népnek nem tűnik fel, hogy a nagy ordítások közepette a felelősségre vonás, a valódi elszámoltatás elmarad? A Kádárék kiürült melegházát a régi és az új paktum-elit uralja. Ennek a politikának, ha a demokrácia válságát meg akarja szüntetni, legelőször is ezt a paktumot kell felszámolnia. A nép elkeseredése, passzív ellenállásba vonulása azért következett be, mert kirekesztették, s a paktummal elzárták a valódi politizálástól, már csak a mandátumára tartanak igényt. Nem az a cél, hogy a társadalmon belül egy új, zárt és önző elit választódjék ki, hanem az, hogy az egész társadalom válhasson elitté, az egész társadalom vállalkozhasson, polgárosodhasson, mert megmaradásunk lényege, hogy újra példanéppé kell lennünk, mint egykor, önmagunk és a környező országok számára. A nemzeti felemelkedés és kibontakozás legfőbb akadálya a paktum. Itt egy bátrat, nagyot kell lépni rögtön s félreérthetetlenül. Ne foldozgassanak, ne praktikázzanak, vessék egy helyre minden erejüket, és sértsék meg jóvátehetetlenül, akiknek megsértése nélkül sosem lehet reform. Mostanában sokat beszélnek Széchenyiről. De arról még nem esett szó, hogy a reformok azért torkollottak forradalomba, mert az egyetlen történelmi osztályt, vagyis a népet elmulasztották teljes mértékben beemelni a hatalomba. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Kis taps.)