DR. KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igazán megejtő a képviselőnő tanácstalansága, hogy nem tudja, kihez forduljon ebben a kérdésben és az interpellációjával - de én szőrös szívű leszek ezúttal, és nem tudom ezt teljesen őszintének tekinteni, ezt a tanácstalanságot, annál is inkább, mert egy héttel ezelőtt történt nálam - ország-világ tudja - tárcaközi és érdekegyeztető megbeszélés ebben a témában; és ebből az SZDSZ-hez közel állókat sem rekesztettük ki. Azt kérdezi a képviselőnő, hogy mi az oka a késlekedésnek. Mondjam-e a frakcióelnökség, az MDF-frakcióelnökség nyilatkozatának szavaival, amit az igazságtételi ügyekben nyilatkozott a frakcióelnökség? - A késedelem fő oka: az igazságtételben ellenérdekelt politikai és társadalmi erők ellenállása. (Taps a jobb oldalon.) Ugyanis a tárcánk által elkészített kormányrendelet- tervezetet már 1991. május 16-án megtárgyaltuk. Az egyeztetés során merültek fel az újabb igazi és álkifogások, mind az érintettek körére vonatkozólag. Például: miért csupán az antifasiszta ellenállók és az 1945-63 közötti törvénysértések áldozataira vonatkozó szabályozást hoztunk létre? Milyen elvek szerint akarjuk rendezni a politikai hátrányt szenvedettek sokkal tágabb körét? Vegyük-e tekintetbe a szociális helyzetet a nemzeti gondozás megállapításakor? A jogosultság elbírálásához milyen bizonyítékokat, valószínűsítéseket ismerjünk el, és milyen szerv illetékes ezek elbírálására úgy, hogy működése megfeleljen a társadalom igazságérzetének? Mi legyen az 1945. utáni antikommunista ellenállókkal? Szükséges-e összehangolni a nemzeti gondozottaknak és ellenállóknak adott juttatásokat a politikai jellegű kárpótlással? Hogyan szabályozzuk az országhatárok változásából, az ország kénytelen elhagyásából származó ügyeket? Mindezek a kérdések erőteljesen előbbre vitték a semmisségi törvények körének teljessé tételét. Elkészült ezekben a kérdéskörökben az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat, és azzal együtt kellett végiggondolni a nemzeti gondozásról, valamint a nemzeti ellenállási mozgalomban részt vevők elismeréséről és ellátásáról szóló törvénytervezetünk koncepcióját. A tisztelt képviselőnő szavai eszembe idézik azt a -tisztelt Ház ugyanazon tájáról érkezett - múltkori vádat, hogy kicsavarjuk az özvegyek kezéből a száraz kenyeret. Méltánytalannak és hangulatkeltőnek érzem a kérdését, mert állításával ellentétben nem áll, hogy az 1991. évi XII. törvény alapján azok sem kapnak nemzeti gondozási díjat, akik korábban kaptak. A hivatkozott törvény 2. §-ának (2) és (3) bekezdése ugyanis, az ott meghatározott körben, a nemzeti gondozási díjak egy részét azokra vonatkozóan, akik a két világháború között, illetőleg a II. világháború időszakában fasisztaellenes tevékenységük vagy a nemzeti ellenállási mozgalomban való aktív részvételük következtében rokkantak meg, továbbá az így mártírhalált haltak hozzátartozói számára pótlékként meghagyta, és a Nyugdíjfolyosító Igazgatóság ezeket jelenleg is folyósítja. Ami pedig az interpellációnak Brusznyai Árpád és a többi vértanúnak még élő özvegye indokoltan kiemelt ellátását illeti, módunkban áll közölni, hogy a közeljövőben az Országgyűlés elé kerül az életüktől és szabadságuktól politikai okból törvénysértően megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat, amely egyebek között az életüket vesztettek özvegyei részére egyszerre kifizethető nagy összegű - egymillió forintnak tervezett - juttatást tartalmaz. Köszönöm. (Taps.)