DR. MIHÁLY ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az 1989-es karácsonyi román forradalom időszakában Makó város polgárai kitörő örömmel s lelkesedéssel üdvözölték, és anyagilag is támogatták a román nép nagyszerű diadalát. Bízva remélték azt, hogy a határok átjárhatósága nagymértékben hozzájárul a két nép barátságához és gazdasági együttműködéséhez. A jelenlegi helyzet azonban kiábrándítóvá vált. Folyamatosan érkeznek Romániából a pénz nélküli, ismeretségi kapcsolatot nélkülöző látogatók, akik ellepik a határszél községeit és városait. Valahogy nem így képzeltük a gazdasági és kereskedelmi együttműködést+ A pénz nélküli tömegek munkát vállalnak a határmenti községekben és városokban, csökkentve a magyar munkanélküliek munkavállalási lehetőségét - de ez még elviselhető lenne. Ami az interpellációm benyújtására késztetett az az, hogy ezen látogatók éjjel és nappal ellepik a vasútállomásokat, a köztereket és parkokat, sok esetben hozzájárulnak a ki nem deríthető bűncselekmények elkövetéséhez, hovatovább rettegésben tartják a város lakóit. Kérdem, miniszter úr, van-e önöknek tudomásuk a Csongrád és Békés megyei határmenti községekben kialakult tarthatatlan állapotokról. A magyarországi munkaadók, amelyek tisztában vannak ezen tömegek kiszolgáltatottságával, a kialakult napibér alatti tarifával, étkezés és szállás biztosítása nélkül alkalmazzák ezeket az embereket, ami nem csekély módon járul hozzá a kaotikus állapotok kialakulásához. Mindezek után tisztelettel kérdem: van-e lehetősége a tárcának az ilyen - mondhatnám: embertelen - foglalkoztatás meggátolására; kívánnak-e tenni annak érdekében, hogy a határszél községei, városai mentesüljenek a nagyon sok esetben sötét elemek látogatásától. Köszönöm szépen.