DR. KÓNYA IMRE (MDF): Iványi képviselőtársam azzal kezdte a hozzászólását, hogy ötéves volt 1956-ban, és egy emlékét idézte fel. Engedtessék meg nekem, hogy én is egy emlékemet idézzem fel. Én 9 éves voltam 1956-ban, és emlékszem, amikor november 3-án, azon a bizonyos egyetlen napon, amikor egy napra elhittük azt, hogy győzött a forradalom, elhittük azt, hogy beteljesedhet a csoda, és akkor édesapám bevitt engem a városba és a szétlőtt házak között, de boldog és önfeledt emberek között mentünk végig a Körúton, s bementünk egy eszpresszóba, ahol a kiszolgálás, az ottlévő emberek, előzékenység, boldogság, önfeledt hangulat, mindenki készült arra, hogy hétfőn majd megkezdődik a munka, győzött a forradalom, győzött az igazság, győzött ennek a nemzetnek az élni akarása, és akkor tudjuk, hogy november 4-én hajnalban mi következett. Amikor ott ültünk az eszpresszóban és önfeledten beszélgettünk, akkor egyszer csak valaki kívülről beszólt, hogy egy ÁVH-st vezetnek a nemzetőrök. És akkor kitódult mindenki a presszóból és a 9 éves agyamba bevésődött, ahogy egy kérdésre vagy a kérdések sokaságára az egyik nemzetőr - piros-fehér-zöld karszalaggal - azt válaszolta a mellette lévő bőrkabátos emberre utalva, hogy "Nem bántjuk, őrizetbe vesszük, és majd a független magyar bíróság fog ítélkezni felette." Nos, akkor senki sem gondolta, hogy 35 esztendőnek kell eltelnie addig, ameddig a független magyar bíróság módot kap arra, hogy a főbűnösök felett - és csakis a főbűnösök felett -, akiknek a kezéhez vér tapad, vagy akik a hazájukat elárulták, végre ítélkezhessen. És én azt hiszem, azért is kértem szót, mert Iványi Gábor képviselőtársam és még annak előtte Tamás Gáspár Miklós is nagyon fontos dolgokról beszélt, de miközben hallgattam sok vonatkozásban igaz szavaikat, egyszerűen az az érzésem volt végig, hogy hát nem erről a történetről van szó. A népbírósági ítéletekre utalt igen tisztelt képviselőtársam, a nürnbergi perre utalt és még idézte is, hogy ott a bírái elől vonták el a bűnösöket, hogy ott a győztesek ítélkeztek és nem a bírák a bűnösök felett. A népbírósági ügyre utalt, népbírósági kérdésre utalt, és akkor ugyan nem említette, de nyilván tudja, hogy óriási a különbség a mostani eset és a népbíróságok között, hiszen akkor kreáltak bűncselekményeket. Akkor azt mondták, hogy a háborús bűn és a háborús bűn elkövetői - ami azelőtt soha nem volt - ez a nullum crimen sine lege elvének a megszegése, hogy a győztesek azt mondták, hogy az bűn. Valóban bűn, mindannyian tudjuk, de akkor nem volt az elkövetés idején bűncselekmény. Ez a nullum crimen sine lege elvének a megsértése, és most itt egész más dolog történik. Most valóban a bíróság, az arra hatáskörrel rendelkező és immár független magyar bíróság fog ítélkezni olyan bűnök felett - ha erre az Országgyűlés lehetőséget nyújt -, amely akkor is bűncselekmény volt, amikor azt elkövették. Tehát óriási különbségről van szó, és még egy nagy különbség, éppen az ellenkezője valahol. A népbírósági ügyekben az volt a szörnyű, hogy olyan embert is akasztottak, aki ezt bőségesen megérdemelte és olyat is, aki kicsiséget követett el viszonylag, ehhez viszonyítva, és olyat is, aki semmit, nagyon jól tudjuk mindannyian. Éppenhogy ezzel tettek egyenlőségjelet bűn és ártatlanság között, és nem tettek különbséget a bűn fokozata között. Ha mi most nem élünk azzal a lehetőséggel, amit ez a törvényjavaslat kínál, hogy igen szűkreszabottan, valóban az égbekiáltó bűncselekmények vonatkozásában, kétségkívül a visszaható hatály jogelvének nem abszolút tilalmát, de mégiscsak egy olyan jogelvet, bár büntetőjogi jogelvet megsértve, amelyet lépten-nyomon megsértenek ugyan, de amelyet megsérteni mégiscsak kivételesen lehet, ezzel a kivételes lehetőséggel élve a törvényhozás módot teremt arra, hogy kiemelje a legsúlyosabb bűnösöket, és azok felett a független magyar bíróság végre ítélkezzék. És talán nem is mondtam volna el mindezt, hogyha Iványi képviselőtársam nem hivatkozik Fodor Gábor korábbi előadására, mint a jogszerűség, a jog oldaláról való megközelítés példájára. Azért kell ezt elmondanom, mert az érzelmek kérdésében, a megítélés kérdésében nagyon nehéz vitatkozni. Mécs Imre képviselőtársam azt mondta - többek között -, hogy azért sem lehet ítélkezni, mert hiszen itt nézzünk magunkba, itt nem születtek meg a művek, a gólya sem született meg, hiszen itt valahol akkor mindenki részes ebben, ami történt. Erre mondom én azt, éppen azért kell meghozni ezt a törvényt, hogy ne lehessen egyenlőségjelet tenni bűnös és ártatlan között, és még a bűnösök, a vétkesek, a kollaboránsok, az együttműködők vagy egyáltalán az élni akarók között. Ne lehessen megint azt mondani, hogy ez a nép a bűnös, mert ez a nép nem bűnös, és ez a nép nem bosszúálló, mert akkor, azon a november 3-i délelőttön, ott, amikor azt mondta az a nemzetőr, hogy a független magyar bíróság ítélkezik majd felette, és nem bántjuk, akkor ezzel ott mindenki egyetértett. A magyar nép akkor sem állt bosszút, amikor pedig forradalmi hevületében úgy érezhette volna, hogy bosszút állhat. Akkor is a törvényesség szelleme működött, akkor is a mértéktartás szelleme működött. Nem bosszúálló ez a nép, de nem is lehet elkábítani olyan - állítólag politikamentes - gondolatokkal, amely a szakmaiság álorcáját ölti fel, a FIDESZ igen tisztelt képviselője, vezérszónoka mondta ezt, ezért - csak nagyon röviden - egy-két dolgot kénytelen vagyok megvilágítani. Azt mondta Fodor Gábor felszólalásában: a nullum crimen sine lege elve négy dolgot jelent. Ezek közül kettőt emelnék ki. Egyrészt azt mondta, hogy a törvény, büntető törvény, nem lehet visszaható hatályú, és az analógia tilalmáról is nyilatkozott. Nos, a büntető törvény nem lehet visszaható hatályú - ez egyszerűen nem igaz. Bűncselekményt meghatározó büntető törvény nem lehet visszaható hatályú - ez a nullum crimen sine lege elvének valóban a lényege. De a büntető törvényben meghatározott egyéb kérdések már miért ne lennének visszaható hatályúak? Illetőleg a visszaható hatály elvileg+ az egy büntetőjogi elv, hogy csak kivételesen sértsék meg a visszaható hatály elvét. Kivételesen! De ez minden egyes alkalommal megtörtént, és nem csak 1945-ben, hanem már 1918-ban megtörtént, 19-ben, de nem Kun Béla, hanem Károlyi alatt megtörtént a visszaható hatály elvének a megsértése. De ez nem jelenti a nullum crimen sine lege elvének a megsértését, mert ez csak akkor lenne igaz, hogyha új bűncselekményt állapítana meg a büntető törvénykönyv, és ezt alkalmazná a korábban elkövetett bűncselekményekre. Tehát az a kitétel, amit egy dolgozatból, egy tanulmányból tévesen vagy pontatlanul idézett Fodor Gábor, amikor azt mondta, hogy büntető törvény nem lehet visszaható hatályú, az a pontatlanság miatt téves, mert bűncselekményt megállapító büntető törvény nem lehet visszaható hatályú - ez jelenti a nullum crimen sine lege elvét. Az a másik kitétel pedig, amikor azt nyilatkozta, hogy a törvény előterjesztői az analógia büntetőjogi tilalmát sértik meg, az egyszerűen értelmezhetetlen törvényhozási szempontból, mert az analógia valóban tilos a büntetőjogban, az analógia valóban tilos - csak ez nem jön ide! Nem tudom, hogy miről jut eszébe Fodor Gábornak, mert az analógia a jogalkalmazás során jelent abszolút tilalmat. A törvényhozás nem tud vele mit kezdeni, értelmezhetetlen. Ha az analógia tilos lenne a büntetőjogi törvényhozásban, az azt jelentené, hogy nem lehetne olyan cselekményt bűncselekménnyé nyilvánítani, amihez hasonló cselekmény már korábban bűncselekménnyé lett nyilvánítva. Vagy akár nem lehetne az áramlopást - nyilván tisztelt tudós kollégám tudja -, az áramlopás bűncselekményét kimondani, mert ez is valahol analógia. Csak az a lényeg, hogy ezt törvényhozás szintjén kell alkalmazni, mert a jogalkalmazó valóban nem alkalmazhat analógiát a büntetőjog során. És ez szintén a nullum crimen sine lege elvéhez tartozik, ebben igaza volt Fodor Gábornak, amikor az analógiát itt fölhozta - csak a törvényhozás területén értelmezhetetlen, a jogalkalmazásról viszont azt hiszem, itt nincsen szó. Erre akartam csak röviden kitérni, és mindezt csak azért, hogy tisztelt képviselőtársaimban föl se merüljön, hogy itt valamiféle abszolút jogelvet sértenénk meg. Mert nem sértjük meg a nullum crimen sine lege elvét, nem sértjük meg az Alkotmányt - mivel az Alkotmányban is a nullum crimen sine lege elve van kodifikálva -, és nem sértjük meg azokat a nemzetközi egyezményeket sem, amikre hivatkozott Fodor Gábor. És akkor engedjenek meg nekem még ezzel kapcsolatban egy kitételt: azokat a nemzetközi eseményeket, amelyek egyébként kiterjesztik a szoros értelmezés alól a nullum crimen sine lege elvét - mert azt mondják, hogy nemcsak azok a cselekmények büntethetők, amelyeket az elkövetés idején a hazai büntetőjog, hanem a nemzetközi büntetőjog rendel büntetni, sőt, azt is hozzáteszik ugyanezek az egyezmények, hogy amelyek a civilizált államok szokása szeirnt az adott időben általában büntethetők -, tehát kiterjesztik ezt az elvet éppen azok az egyezmények, amelyekre Fodor Gábor, a FIDESZ vezérszónoka fontosnak tartotta hivatkozni. Mindezt csak azért mondtam el, tisztelt Képviselőtársaim, nehogy abba a tévedésbe essünk, hogy erkölcsi indíttatásból fakadó igazságtételi törekvése ennek a Parlamentnek bármiféle jogszabályba ütközik. Mint mondottam, a Btk. 2.§-ában jelenleg kodifikált azon alapelv, hogy a visszaható hatály általában ne érvényesüljön, egy olyan alapelv, ami alól a büntető törvények folyamatosaan kivételt tesznek. Ebben a vonatkozásban kétségkívül aggályos lehet ez a törvény, de - mint hangsúlyoztam - ez egy olyan tétel, amelyet lépten-nyomon megszegnek kisebb okból is a büntető törvények. 19-re utaltam, hogy ne csak 1945-ös példát mondjak, de ugyancsak a Csemegi- kódex hatályba lépésekor, már 1880-ban volt olyan rendelkezés, de minden Btk- novella alkalmával - Orbán Viktor néz rám, ezt ugyanúgy tudja, mint én - például, amikor a büntetés-végrehajtási fokozatokat bevezették, teljesen természetes, hogy ezeket a fokozatokat a korábban elkövetett és már börtönben lévő személyekre is vonatkoztatták. Tehát a visszaható hatály nem egy olyan abszolút tilalom, amit nem lehet megszegni - de kifejezett törvénnyel kell megszegni. Nos, hogy ezt a jogi okfejtést lezárjam - mert azt hiszem, nem elsősorban erről van itt szó, hanem sokkal inkább arról, amit Halda Alíz képviselőtársunk mondott -, engedjék meg, hogy én is ezzel fejezzem be. József Attilát idézte. Ugyanígy gondoljuk mi is, dolgozni akarunk, hiszen elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani - de be kell vallani. S azt is hozzátette a végén, hogy "A Dunának, mely jelen, múlt, jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, mit őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, és rendezni végre közös dolgainkat: ez a mi munkánk, és nem is kevés." Ezt szeretnénk megtenni ezzel a törvényjavaslattal. Megkezdeni. (Taps a jobb oldalon.)