DR. FODOR GÁBOR (FIDESZ): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Igyekszem majd elnök úr intencióit betartani a két perccel kapcsolatban, úgyhogy előre is elnézést kérek mindenkitől, hogyha nem tudok mindenre válaszolni majd, ami velem kapcsolatban felmerült és beszédemmel kapcsolatban. Sőt, az az igazság, hogy egy kicsit a parlamenti gyakorlattól eltérően engedjék meg nekem, hogy kihagyjam azokat az élcelődési lehetőségeket is, amiket Kónya Imre felszólalása nekem is lehetővé tesz, és nem akarok sem a jogász professzorságunkkal, se tanulmányírással és egyebekkel foglalkozni, hanem visszatérni arra, amiről ez a törvényjavaslat szól és az érvekre. Először is röviden a jogi érvekről. Kónya Imre megemlítette az elévülésssel, visszamenőleges hatállyal kapcsolatban a civilizált nemzeteknek a büntetőjogát, mondván, hogy nemzetközi szerződések is kiterjesztik a visszamenőleges hatályt. Hogyha elolvassuk az Európai Emberi Jogi Bíróságnak az ide vonatkozó kommentárját, értelmezéseit és döntéseit, akkor kiderül, hogy ezt a passzust, amely erről szól - és egyébként azt is, amit Kónya Imre felolvasott -, a nemzetközi gyakorlatban úgy szokták értelmezni, hogy amikor kivételt tesznek ez alól, az egyetlen egy esetben van, és ez az, amit a nemzetközi jog is ismer, ezek a háborús bűncselekmények, a béke elleni bűncselekmények és az emberiség elleni bűncselekmények. Tehát csak ezekre az eseményekre szokták ezt használni. Másodsorban: a nullum crimen sine lege-vel kapcsolatban, amikor Kónya Imre megemlítette, hogy végül is ez nem sérti ezt az elvet a beterjesztett törvényjavaslat. Én a beszédemben, hogyha emlékeznek rá képviselőtársaim, pontosan azt fejtettem ki, hogy szerintem sérti, méghozzá azért - és itt utalok vissza erre a vitára, amiről itt már beszéltünk a jogfilozofálás kapcsán -, hogy anyagi jogi intézménynek vagy eljárásjogi intézménynek tekintjük. Amennyiben anyagi jogi intézménynek tekintjük, és erre próbáltam itt példákat felsorakoztatni annak idején, hogy ez a magyar büntetőjogi hagyomány, méghozzá több mint 100 év óta, úgy hozzátartozik a bűncselekmény fogalmához, tehát ahhoz a felolvasott passzushoz is, amikor bűncselekményről beszélünk, bennefoglaltatik. Amennyiben eljárásjogi intézménynek tekintjük, akkor következik az úgynevezett német példa, amiről elmondtam azt is, és úgy gondolom, hogy ez az érvelés is helytálló és tartható, hogy használhatlan a jelen esetben. De ugye a német példa arról szól, ami egy eljárásjogi intézménynek tekinti ezt, különbséget tesz a kis és nagy visszaható hatály között, tehát csak a kicsit fogadja el. Magyarul, bárhonnan nézem azt a törvényjavaslatot, ha anyagi jogi intézménynek tekintem ezt vagy eljárásjogi intézménynek tekintem, egyikbe sem fér bele. Sem az eljárásjogiba, mert az csak a kis visszaható hatályt ismeri, sem az anyagi jogiba, mert hiszen az eleve nem ismeri ezt, hogy a bűncselekmény részének tekinti az elévülést. Közben már - ígéretemmel ellentétben - túlléptem az időt, úgyhogy engedjék meg, hogy egyetlen egy általános megjegyzést tegyek, ez pedig a vita tárgyához kapcsolódik. De a vita tárgya - mint arra annak idején megint csak utalni próbáltam - az tulajdonképpen egy nagyon fontos terület, és ez pedig az, hogy engedjük-e alárendelni a jogot a politikának, vagyis a jogállamiságnak az eszméje forog itt kockán. A történet valóban erről szól és nem pedig arról, hogy bárki itt közülünk igazságot akar vagy nem akar igazságot vagy meg akar büntetni bűnösöket vagy futni akarja hagyni ezeket a bűnösöket. Mindenki igazságtételt akar, és én ebből a feltételezésből indulok ki. A probléma az, hogy alkalmatlan eszközzel próbáljuk ezt elérni. Nem alkalmas a büntetőjog erre. Úgy vélem a jelenleg hatályos jogszabályok alapján sok mindent el tudnánk rendezni ez ügyben, és az általam tett javaslat, ami egy parlamenti bizottság felállítására vonatkozik, úgy vélem megint csak tisztességes eszközökkel el tudna járni ebben az ügyben anélkül, hogy áthágnánk alapvető jogszabályokat. És ez nem egyszer jogfilozofálás, mert ennek nagyon fontos következménye van, ugyanis ha ezt megtesszük, akkor alátámasztjuk azt a nagyon rossz viszonyulást a joghoz, ami kialakulhatott egy olyan társadalomban, mint a magyar társadalom, amely az elmúlt különböző totális rendszereket élte át itt ebben a században. Tehát az a rosszfajta viszonyulás alakulhatott ki, ami arról szól, hogy végül is a jog tulajdonképpen mindig a hatalmasoknak az eszköze és mindig az adott politikai viszonyoktól függ az, hogy milyen jogszabályokat alkalmaznak. Tudomásul kell vennünk, hogy a jogállamiság nem erről szól, hanem arról, hogy adott esetben az államnak és a politikának is korlátja a jog, és sok mindent nem tehet meg a politika, sok mindent nem tehet meg a politikai akarat, mert jogszabályokba ütközik. Úgy vélem, hogy ez az, amiről a kérdés szól, ez az, amibe beleütközik ez a javaslat, és úgy vélem, hogy az előterjesztők minden jószándéka ellenére ez a javaslat rombolja a jogállamiságot, tehát a jogállamiság eszméje ellen hat. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalról.)