SZILI SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Most nem tudom, mitévő legyek, mert az előbbi pillanatban még itt láttam az érintett tárcának a miniszterét, azután eltűnt. Akkor kénytelen vagyok várni. (Közbeszólások: Megvan!) Igen, köszönöm, Miniszter Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az a nehéz gazdasági és piaci helyzet, amelybe az utóbbi években a magyar ipar került, nem kímélt olyan jól működő, több lábon álló vállalatot sem, mint a Magyar Vagon- és Gépgyár. A múlt év tavaszán kialakult új vállalati vezetés mindent megtett annak érdekében, hogy a piacokat megtartva munkát tudjon biztosítani a vállalat több ezer dolgozójának, s menet közben felkészüljön a privatizációra. Ez év áprilisában az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa elfogadta a vállalat átalakulására kidolgozott stratégiai tervet. Ennek lényege, hogy az erősen centralizált nagyvállalat szervezetéből fokozatosan önálló egységek alakuljanak ki, és várhatóan 1992 januárjára a vállalat részvénytársasággá alakuljon át. Ezt az átalakulási stratégiát az Állami Vagyonügynökség és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szakértőinek közreműködésével a Kleinwort Benson cég és a Dresdner Bank segítette. Ezek után szinte bombaként robbant az a hír, hogy az Ipari Minisztérium döntése értelmében államigazgatási felügyelet alá vonják a Rábát. Mint a vállalat dolgozója, nemcsak munkatársaim és családjuk jövőjéért aggódva, hanem hét települést érintő foglalkoztatási problémákat is figyelembe véve kérem tisztelettel a Miniszter Urat, válaszoljon a következő kérdéseimre. 1. Milyen érvek alapján döntöttek a Rába államigazgatási felügyelet alá vonásáról? 2. Milyen perspektívákat biztosít a vállalat számára az államigazgatási felügyelet? 3. Mi az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak és az Állami Vagyonügynökségnek a stratégiai elgondolása a Rába tulajdonviszonyainak alakítása terén? 4. Milyen garanciákat vállalnak a felügyelő állami szervek a dolgozók foglalkoztatásáért, a jelenlegi létszám megtartásáért? Várom a válaszát.