PINTÉR ISTVÁN (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaságban 1991-ben egyidejűleg folytatódik a pozitív átalakulás és a mély válságból való kiút keresése. A világgazdaság az előrejelzések szerint lassan kilábal a '90-91-es recesszióból. Ránk azonban nem ez a változás hat elsősorban. Nálunk a kelet-európai politikai és gazdasági átalakulás, illetve az ehhez történő alkalmazkodás, a nyitás sebessége határozza meg alapvetően a gazdasági fejlődés fő jellemzőit. Környezetünkben az utóbbi fél évben még a korábbinál is nagyobb a nyílt konfliktusok száma, és számottevően rontja az átalakulásunk külső körülményeit. Ennek ellenére Magyarországon folytatódik a piacváltás, dinamikusan emelkednek a lakossági megtakarítások és a külföldi tőkebefektetések. Környezetünkhöz képest a válságból való kilábalás irányában haladunk. A gazdaság egészségesebb, rugalmasabb, alkalmazkodóbb annál, mint amit sokan vártak. Ez nem mond ellent annak, hogy eközben a gazdaság súlyos helyzete a reálfolyamatok tekintetében romlik. A fordulópont még nem következett be. A recesszió igen erős. Számottevő piacvesztés megy végbe. Az infláció magas, és az év egészét tekintve eléri a tavalyi szintet, bár az utóbbi hónapokban lassulás tapasztalható. A munkanélküliség és a társadalmi feszültségek növekednek. A gazdaságpolitika a nagyfokú és tartós külső feltételromlás ellenére sikeres. Ugyanakkor késik a mélyreható intézményi és mechanizmusbeli változások keresztülvitele, például az államháztartás, adórendszer, társadalombiztosítás, vállalkozási feltételek, elosztási rendszerek kidolgozása és törvénybe iktatása. 1991-ben a recesszió a korábbi várakozásnál mélyebb lesz. Az ipari termelés visszaesése lényegesen meg fogja haladni a 100t. Erőteljesen csökken az építőipar és a termelő infrastruktúra teljesítménye. Stagnál az agrárágazat termelése. Ugyanakkor a szolgáltatások bizonyos ágazataiban még kismértékű növekedés is tapasztalható. A termelés az egyes ágazatokon belül is igen differenciáltan alakul. Azoknál a cégeknél, illetve területeken, amelyek képesek viszonylag gyorsan módosítani, korszerűsíteni szerkezetüket, alkalmasak a tulajdonosi struktúra változtatására, részt vesznek valamilyen formában a privatizációs folyamatban vagy vállalkozások bővülésében, általában a termelés visszaesése mérsékeltebb, sőt gyakran kifejezetten expanzió következik be. A volt KGST piacra orientálódott vagy az importversenyben alulmaradó nagyvállalatok átalakulása azonban lassú. Itt a piacvesztés általában súlyos likviditási zavarokkal párosul. A feldolgozóipari vállalatok számottevő részénél előbb-utóbb részleges vagy teljes csőd lehet. Az év eddigi időszakában még számos esetben módjuk volt az ilyen helyzetbe került vállalatoknak működésük fenntartására. Sajnos, az elkövetkezendő egy-másfél évben az ilyen közép- és nagyvállalati csődök számának számottevő növekedése várható. A piacvesztésnek a vállalatvezetés és a dolgozók által gyakran késleltetett hatásai most jelennek majd meg. Emellett széles körben létezik egy olyan gazdálkodói csoport is, amely vegetál, gyors kitörésre nincs esélye, ugyanakkor csődbe jutása sem valószínű. Folytatódik a szervezeti struktúra átalakulása, a kis cégek számának gyors emelkedése. Közülük néhányan tőkeerős közép-, nagyvállalkozássá fejlődhetnek. Jónéhányan viszont csődbe mennek. A recesszió következtében a munkanélküliség számottevően növekszik. Az ország egyes térségeiben a munkanélküliség rátája már kétszámjegyű, és az ebből fakadó szociális feszültségek igen nagyok. Pedig ezen munkanélküliek között nem szerepelnek azok a munkanélkülinek mondott vagy fizetésnélkülinek nyilvánítható emberek, akik egész évben dolgozva megtermelték az árut, és most vagy egyáltalán nem vették át tőlük, vagy ha átvették is, majd talán egy év múlva fizetnek. Kérdezem: ezek munkanélküliek vagy fizetésnélküliek. A pályakezdőket a munkaerőpiacra bevezető, a már munkanélkülieket e piacra visszavezető intézmények - ezen belül az átképzési rendszerek - még kialakulatlanok. A folyó fizetési mérleg kedvező alakulása a láthatatlan tételeknek, a lakossági devizabetétek növekedésének és a jelentős idegenforgalmi aktívumnak köszönhető. A fizetési mérleg-hiányt többszörösen meghaladja a pénzbeni működő tőke beáramlása. Az életszínvonal és felhalmozás során hozott nagy áldozat lényegében nem képes ellensúlyozni a nemzetgazdasági jövedelemveszteséget, csak ahhoz járul hozzá, hogy a helyzet nem súlyosbodik. Tovább folytatódik és felgyorsulni látszik a jövedelmi és vagyoni differenciálódás. Az elmúlt évtizedben stabil életkörülményeket elért, bérből és fizetésből élő rétegek a szocialista nagyüzemek jelentős létszámú alkalmazottai azok, akik e folyamat vesztesei. A tőke- és a pénzpiacok hűen tükrözik a gazdasági helyzetet. A befektetők óvatosak, a tőzsdei forgalom nem túlzottan számottevő, és lassan emelkedik. A külföldi befektetők viszonylag sokan vannak, de a befektetések átlagos összege nagyon kicsi. A gazdaság szereplői között a kommunikáció igen gyenge. A tulajdonosok, a menedzserek és a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei, illetve a Kormány közötti érdekegyeztetés nem működik kielégítően. Megítélésem szerint 92-re vonatkozóan nincs lehetőség látványos fordulatot elérni a gazdaság területén. A válság egyes jelenségei enyhülhetnek, az átalakulás gyorsulhat, de a hosszú átmeneti időszak a valószínű. A válság még nem szűnik meg. Nem reális arra számítani, hogy egyszerre következik be nagyfokú kedvező változás az egyensúlyt, a növekedést és az inflációt illetően. Mint már említettem, a kelet-európai piacvesztés hazai reálkövetelményeinek hatása még csak ezután lesz teljes mértékben érzékelhető. Az elosztási rendszerek átalakítása még nem történt meg. Nem indokolt elfeledkezni arról sem, hogy a magyar gazdaságban a piaci egyensúlytalanság, a szerkezeti alkalmazkodás lassúsága, a piacváltás költségei egyre inkább inflációban jelennek meg. A mezőgazdasági ágazat gazdálkodási feltételei az év hátralévő részében és a jövőben fokozatosan tovább nehezednek. Romlik a technikai eszközök, gépek, épületek állapota. Évek óta csökken a talaj tápanyag-utánpótlása. A pénzügyi gondokkal küszködő termelőknek egyre nagyobb nehézséget okoz a szükséges energia, üzemanyag, növényvédő szer, vetőmag stb. beszerzése. A terméseredmények emiatt mindinkább az időjárás függvényévé válhatnak. Csökken a termelés biztonsága. A bel- és külpiac telítettsége miatt a mezőgazdasági termékek árainak emelkedése elmarad a költségek növekedése mögött. Eközben a támogatások is állandóan csökkennek. A jövedelmezőségi ráta a nemzetgazdaság különböző ágai közül a mezőgazdaságban a legalacsonyabb. A megtérülési idő ugyanakkor itt a leghosszabb. Az elbizonytalanodás a kis- és nagyüzemekre egyaránt jellemző, ami az egész ágazat jövőbeni helyzetének megítélésében problematikus képet vetít előre. A fejlesztés majdnem teljesen leállt, mert a nagyüzemek már nem, a kicsik még nem fejlesztenek. Sokan nem is tudnak, mert a fejlesztés anyagi feltételei mindkét területen igen hiányosak. Bankhitelt agrárfejlesztésre a jelenlegi feltételek mellett öngyilkosság fölvenni, de a bankok sem szívesen adnak ilyen célra hitelt. A kedvezőtlen gazdálkodási feltételek nemigen vonzzák a gazdálkodókat. A mégis megjelenő vállalkozók egy része nem is mindig hivatásból vagy üzleti meggondolásból, hanem sok esetben valamilyen kényszerből választja a mezőgazdaságot. A magángazdaságok létesítése minden várakozás alatt marad. Gyakori, hogy a visszaigényelt földeket bérbeadással kívánják hasznosítani, vagy megpróbálják bármilyen áron értékesíteni. Itt még sok tennivalónk van. A felsorolt problémák ellenére a mezőgazdaság idei eredményei még viszonylag kedvezőek, bár az ágazat bruttó termelése 91-ben is csökkent, azaz a néhány éve tartó tendencia folytatódik. Az idei év kivételesen kedvező időjárásának köszönhetően a visszaesés mértéke kisebb, mint a többi nemzetgazdasági ágazatban. Visszaesés helyett stagnálás is elképzelhető. Valószínű azonban, hogy az ágazat termelésének egyharmadát adó növénytermesztés az állattenyésztés és a nem mezőgazdasági tevékenység termeléscsökkenését nem tudja majd kompenzálni. A növénytermesztés 1991. évi volumene 8kal lesz nagyobb a tavalyinál. Az állattenyésztés termelése 6kal marad el a tavalyi mögött. A mezőgazdasági üzemek nem mezőgazdasági tevékenysége meghaladja a 200s csökkenést. A mezőgazdasági üzemek pénzügyi helyzete várhatóan rosszabbodni fog. Banki jelzések szerint jelenleg 120-150, de az utóbbi napokban már 3-400 olyan mezőgazdasági nagyüzemről beszélnek, amely teljesen hitelképtelen. Ezeknél a gazdaságoknál a legelemibb költségek fedezése is súlyos nehézségekbe ütközik. Az ilyen üzemeknél a betakarítás is veszélyben forog, mert nincs pénzük még üzemanyagra sem. Fültanúja voltam minap egy reggeli eligazításnak, ahol a mezőgazdasági üzem vezetője úgy tette fel a kérdést a traktorosoknak, hogy emberek, ha üzemanyagot veszünk, bért nem tudunk fizetni. Hajlandók-e úgy dolgozni, hogy bért majd később fognak kapni? Megható volt az a jelenet, amikor a traktorosok kivétel nélkül gépre ültek és dolgoztak tovább. Ezek a jelenségek rendkívül negatívan fogják érinteni a 92-es évet, mivel a vetések, de az összes mezőgazdasági munkák nem megfelelő minőségben és mennyiségben lesznek elvégezve. Ennek az országnak szerintem eddig is fontos ágazata volt a mezőgazdaság, de a jövőben még inkább előtérbe kerül. Az agrártermékek kivitele 91-ben 5-600 millió dollárral lesz több a tavalyinál. Eléri a 2,5 milliárd dollárt. Ezen belül az úgynevezett aprócikkek kivitele, mely az összes kivitelnek 37át adja, több mint másfélszeresére növekszik. Sajnos termékeink 1-2 esettől eltekintve a múlt évinél jóval alacsonyabb áron kerülnek eladásra. Tehát 1992-ben a mezőgazdasági termelés erőteljes csökkenése várható. Az állattenyésztésben az idei kivágások következményei 92- ben már teljes mértékben megjelennek. Az idei kivágások még átmenetileg növelték az árualapot, viszont a levágott anyakocák a jövő évben már nem hoznak szaporulatot. Hasonló a helyzet a szarvasmarha-állomány alakulásában is. Az 1991. évhez hasonló időjárás esetén is könnyen egyharmaddal csökkenhet a terméshozam. Ezt a helyzetet nem akarom elemezni, de annak a következménye, hogy a talajerő- visszapótlás és a rossz talajmunka nem adja meg a megfelelő munkát a megfelelő terméseredmények eléréséhez. Meg vagyok róla győződve, hogy a 92. évi költségvetésben nagy szerepe van az agrárgazdaságnak és nem képzelhető el gyors kilábalás. Így arra kérem az illetékeseket, hogy erre az ágazatra a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet szenteljenek. Nem a munkanélküliség negatív hatásait kell kezelni, hanem preventív intézkedés szükséges a munkanélküliség kezelhető keretek között tartására. A privatizáció és a kárpótlás csak abban az esetben lehet stabilizáló elem a gazdaságnak, ha az nem egyszerű tulajdonosteremtés vagy tulajdonosváltás, hanem ha megvan az eszköze annak is, hogy a privatizált vagyon hatékony működtetése biztosítva legyen. 1992. évi gazdasági folyamatok előrejelzéséről szóló részben nem kaptunk választ arra, hogy a bemutatott fejlődési trendek legalább nagy vonalakban melyek a reálszférában meglévő vagy kialakuló alapjaiban. A feltételrendszer - többek között - a támogatás leépítésére és az állami feladatok működésére utal. Ugyanis arról van szó, hogy az állam, demonstrálva a piac szabad érvényesülését, visszavonul olyan területekről is - kultúra, tudomány, egészség, szociálpolitika stb. - ahol tartós és másra át nem ruházható feladatai vannak. Ugyanakkor a költségvetésben - a tájékoztató szerint is - az állami intézményi rendszer további bővítésével és költségeinek dinamikus növelésével számol. Sajnos, ez az általános megállapítás tehető az anyagnak csaknem a teljes terjedelmére. Az egyes fejezetek javasolt költségvetésének felhasználására csak nagyvonalú utalások vannak. Ettől függetlenül úgy ítéljük meg, hogy ez az anyag jó, részletes tájékoztatást ad, de a fejezetekre utaló rész tételes kimunkálása nélkül viszont érdemben nem tárgyalható. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps..)