MÉCS IMRE (SZDSZ): Elnök Úr, a törvényjavaslat 1. és 2. §-ához kívánok hozzászólni. Azt írta nekem egy ember+ (Olvassa.) 1956-ban kilencéves voltam. Soha nem mondtam ki az "ellenforradalom+ szót, de sajnos, azt sem mondtam 1988-ig, hogy "forradalom+. De bűneim ennél többek: évekig az MSZMP tagja voltam. Igaz, ebből semmi hasznom nem származott, de akaratlanul, bután, ostobán egy ideig engedtem magam félrevezetni. Amikor megtudtam az igazságot, lelkileg is összeroppantam. Nem találtam a magam számára mentséget. Most sem érzem, hogy mentséget kaphatnék, de régóta gondolkodom azon, hogy bocsánatot kell kérnem. A halottaktól nem kérhetek. A kivégzettektől sem. Vannak olyanok, akiktől nem is akarok bocsánatot kérni azért, mert hét évig az MSZMP tagja voltam. Meghallgattam az Ön parlamenti beszédét, és rögtön tudtam, hogy kihez kell fordulnom. (Zaj, mozgás.) Tisztelettel kérem Önt, hogy bocsássa meg bűneimet: azt, hogy hét évig az MSZMP tagja voltam, azt, hogy elfelejtettem a forradalmat, azt, hogy későn fedeztem fel az igazságot és azt, hogy évekig nem is kerestem. Ha megbocsát, megköszönöm. Én ezt az embert szeretném megölelni, és szeretném azt, hogyha több százezren lennének, akik magukban ugyanígy gondolkodnának. Mert azzal előre jutnánk. Azzal meg tudnánk oldani a problémáinkat, össze tudnánk fogni. Ennyit szerettem volna mondani. (Taps.)