Tartalom Előző Következő

(Kis szünet ' után kezdi interpellációját, megvárva, hogy a terembe érkező Dr Horváth Balázs elfoglalja helyét.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház - és most már megérkezett miniszter úr is - Tisztelt Miniszter Úr! Interpellációm aktualitását az is fokozza, hogy az elmúlt vasárnap Kárpátalján, illetve Ukrajnában népszavazás volt, ahol nagy többséggel a függetlenségre voksoltak. Az is adja az aktualitását, hogy a szovjet-magyar alapszerződés aláírása hamarosan megtörténik, reményeink szerint, de az is aktuálissá teszi, hogy miniszterelnökünk is itt van, aki lélekben magát 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte. (Zaj.Közbeszólás a jobb oldalról: Lélekben nevezte ?) Ugyanakkor kapcsolódnék Katona Tamás előbbi interpellációra adott válaszához, amelyben azzal foglalkozott, hogy mi történik a magyar-román határon - mint köztudomású: magyar nemzetiségűeket elválasztó határon. Talán foglalkozzunk azzal - és most konkrétan rátérnék az interpellációmra -, hogy mi történik azokkal a magyarokkal, magyar nemzetiségűekkel, akik már belül vannak az országon. Tisztelt Miniszter Úr! Tudunk olyan hozzánk érkezőkről, akik meghozták keserves döntésüket és pénzzé tették minden vagyonukat - főként Kárpátaljáról van szó -, eladták házukat, ingóságukat, és ezt átutalták magyar pénzintézeteknek, abban a reményben hogy Magyarországon mindazt megvásárolhatják, amit kényszerűségből külföldön eladtak. Az átutalt összegből nagy nehezen, hosszú várakozás után, általában családonként 2 millió forintot kifizettek. Meglepetés akkor érte ezeket az áttelepülőket, amikor a magyar pénzintézettől, ahová ezt a vagyont, illetve ellenértékét átutalták, értesítést kaptak a következő szöveggel. És most idézek. (Olvassa.) A hátra lévő összeg majd csak akkor fizethető ki, ha a Szovjetunió már maradéktalanul törlesztette Magyarországgal szembeni tartozását. (Zaj.) Ezeknek a tényeknek az ismeretében kérdezem öntől, hogy ön szerint keveredhet-e magánkövetelés államadóssággal. Tudjuk, nem sok fedezete van az említett összegeknek. Ennek ismeretében felhívták-e előre, nyomatékosan az áttelepülők figyelmét arra, hogy hosszú évek is eltelhetnek, mire a Magyar Nemzeti Banknál zárolt pénzüket kifizetik. Kérdezzük továbbá: mikor kapják meg az érintettek az új élet elkezdéséhez szükséges saját vagyonukat, amelyért odaát megdolgoztak? E szerencsétlen, szinte teljes mértékben magyar nemzetiségű honfitársaink pénze egyre inflálódik, s a késedelem miatt nem reménykedő letelepülők, hanem csalódott munkanélküliek lesznek - és ez, akár anyagilag, akár erkölcsileg, sokkal többe fog kerülni nekünk, mint amennyivel most mi tartozunk nekik. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)