G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ez után a történelmi vita után én aktuálpolitikai, rendkívüli és halszthatatlan ügyben kértem szót. Többszáz település hozzám írott levelének a birtokában kérem önöket, olyan szellemben hallgassák végig mondandómat, hogy annyi ember érdekében és immár nevében szólok, amennyi lélekszámmal, vagy mondhatjuk úgy is: tagsággal a parlamenti pártok közül egy sem rendelkezik. (Fütty a jobb oldalon.) Ha társadalmunk törvényes alapjának a klasszikus parlamenti demokráciát tekintjük, és a tisztelt Ház ebben a szellemben működik, akkor itt a közelmúltban demokráciaellenes és törvénytelen döntés született, mert közel félmillió embert kitevő közösségekről döntöttek úgy, hogy véleményüket nem ismerték, és meg sem kérdezték őket. Én megkérdeztem, és a válaszoló többszáz település közül - képzeljék el - nem akadt egyetlenegy sem, amelyik egyetértett volna azzal az önkényes döntéssel, hogy őket az iskolaépítés támogatásától megfosszák. Én időben szóltam, hogy ezzel a döntéssel, mely az ország településének közel egyharmadát érinti, nem fognak egyetérteni az ott élő emberek, mert úgy, mint bárki más, ők is polgárosodni akarnak, és a polgárosodáshoz iskola szükségeltetik. A Baranya megyében lévő Nemeske polgármestere a következőkre hívta fel a figyelmet: a Parlament intézkedése szöges ellentében áll dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter tavaszi nyilatkozatával, melyben kijelentette, hogy az a falu meghal, amelyiknek iskolája nincsen. Ezt továbbgondolva: ha a Parlament nem támogatja több mint 900 településen az iskolák építését, újraindítását, akkor leszögezhetjük: ha István király kora - többek között - arról maradt nevezetes, hogy minden 10 falu templomot volt köteles építeni, a mi Parlamentünk arról marad nevezetes, hogy minden harmadik települést pusztulásra ítél. Körzetemben kiemelkedően magas az aprófalvas települések száma. Ezért is mondtam a határozati javaslat tárgyalásakor, hogy nem fogom magukra hagyni őket akkor sem, ha a Parlament szembeszegül érdekeikkel. Nagyobb nyomatékot ad az ügynek az is, hogy a sok kis apró falura épülő encsi Váci Mihály Gimnázium pedagógusai ismerve a helyi problémákat, messzemenően támogatják a kistelepüléseken az iskolák létesítését, amelyeket nem is olyan régen - legtöbbjét a hetvenes években - szüntettek meg. Ez a döntés ugyanis olyan folyamatot indíthat el, amely az oktatás, a pedagógustársadalom újabb presztízsveszteségét vonja maga után, holott épp az ellenkezőjére lenne szükség. Hogyan várhatunk komoly eredményeket a magyar-román külügyi tárgyalásoktól, mondjuk az oktatás kérdésében akkor, mikor saját hazánkban iskolaépítési támogatásért kell harcolnia közel ezer településnek, pont a legrászorultabbaknak. Érthetetlen ez azért is, mert olyan pártok kerültek hatalomra a választások következtében, amelyek Isten, haza, család - nemzeti felemelkedés jelszavaival álltak a nép elé. A polgárosodás haladást jelent, nem pedig pusztítást. Van Magyarországon egy gimnázium, amelyik többek között arról nevezetes, hogy amikor Erdélyben pusztulásra ítéltek többezer falut, a gimnázium falára kőbe vésték ezeknek a településeknek a neveit. Amennyiben ebben a kérdésben változás nem történik, javaslom: kérjünk fel közösen egy gimnáziumot - például az általam korábban említett Váci Mihály Gimnáziumot -, hogy elkezdheti vésni falaira a polgárosodásból kizárt, pusztulásra ítélt ezer magyarországi település nevét. De feltételezve, hogy a Parlament és a Kormány téves döntését képes korrigálni, először a Kormányhoz fordulok, és kérem, hogy gondolja újra e döntés következményeit. Mielőtt bárki anyagi indokokat hozna elő, leszögezhetjük, hogy ez nem gazdasági, hanem politikai kérdés. Mert ha minden kistelepülés hirtelen, ebben az évben is építene 1-3. osztályos általános iskolát, akkor sem lenne ez több 2 milliárd forintnál. Amennyiben a Kormány sürgősen nem bírálja felül ezt a koncepcióját, én kezdeményezem a határozati javaslat módosítását a tisztelt Háznál. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)