DR. INOTAY FERENC (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jelenlegi törvényjavaslat országos érdeklődésre tart igényt. Annak idején egy mondás járta Magyarországon, úgy a Rákosi-korban, mint a Kádár-kor elején, hogy Magyarországon háromfajta ember él: aki már bent volt, aki bent van vagy aki bent lesz. Nem akarok most részletesen foglalkozni az összes sértésekkel, megaláztatásokkal. Kizárólag egyetlenegyre összpontosítom hozzászólásomat: az úgynevezett rendőrhatósági felügyeletre. Ezt az intézkedést a büntető intézetek túltelítettsége okozta, nevezetesen: a börtönökből kiszorulókat Kistarcsára internálták, ugyanakkor oda internáltak egy csomó, eleve börtönre nem ítélt 56-os forradalmárt. Amikor a börtönben 30 helyen 120-an voltak, megnyitották Tökölt, és amikor Tökölön is megteltek a zárkák, és embertelen körülmények alakultak ki, akkor a régi és Nagy Imre által megszüntetett rendőrhatósági felügyeletet a Kádár-kormányzat, illetve Biszku Béla belügyminiszter kiterjesztette a volt internáltakra, akik az internálásból szabadultak. Ez teljesen jogfolytonos intézkedés volt a szabadságukért küzdők vagy véleményt nyilvánítók ellen. A politikai okokból rendőrhatósági felügyelet alá vontak korlátozása sokkal súlyosabb volt, mint a zsebmetszőké vagy egyéb bűnözőké. Nevezetesen majd+ minden éjjel, éjszaka, akár kétszer is zavarta őket az ügyeletes rendőr; barátnőjüket a nőtlenek nem fogadhatták a lakásukon, mert előírás volt, hogy senkit nem fogadhattak, aki nincs ott bejelentve; semmilyen szórakozóhelyre nem mehetett - tehát csak annyi különbség volt, hogy nem voltak bebörtönözve. Sőt, még egy szempontja volt az államnak: a börtönben és az internálótáborokban lévők eltartásáról az államnak kellett gondoskodni, a szabadlábra helyezett rendőrhatósági felügyelet alatt lévőket azonban a családjuk tartotta el. Miért? Mert munkát nagyon kevesen kaptak - különösen az első időkben. Javaslatot nyújtottam be arra nézve, hogy a rendőrhatósági felügyelet alatt eltöltött idő is számítson be a kárpótlási igény alapjául. Természetesen figyelembe véve azonban, hogy nem a teljes idő volt korlátozás alatt, ezért úgy javaslom, és azt tartom méltányosnak, hogy a rendőrhatósági felügyelet alatt eltöltött idő fele arányban számítson bele a kárpótlás alapjául szolgáló időbe. Ezt mindenféleképpen méltányosnak tartom. A további hozzászólásom még ezzel kapcsolatban az, hogy bár a rendőrhatósági felügyelet alatt lévők között voltak közbűntényesek is - zsebmetszők, üzletszerűen titkos kéjelgők, egyebek -, ezért az a megszorítás nagyon lényeges, hogy csak azokra terjedjen ki ezen időnek a beszámítása, akik börtönből vagy közbiztonsági őrizetből szabadultak. Köszönöm szépen, ennyit kívántam mondani. (Taps a jobb oldalról.)