VASS ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Mi sem természetesebb annál, minthogy a munkavállalók tulajdonhoz juttatását kedvezményes feltételekkel - mint ahogy azt a gazdasági rendszerváltásról szóló különböző pártprogramok, ha nem is egyforma módon és súllyal, de mind tartalmazták - most végre megvalósítsuk. A vállalatok átalakulása és privatizálása, ha vitatott tempóban is, de már folyik. És sajnos, több esetben az ott dolgozó munkavállalók beleszólása, véleményük figyelembevétele nélkül. Van persze példa akár arra is, hogy a munkavállalók résztulajdonossá váltak, de miután erre még nincs egységes átfogó és minden esetben kötelezően érvényesíthető jogszabály, ez csak az állami tulajdonos ritka szándékán múlik. A lejátszódó folyamatok viszonylatában - mint annyi más fontos jogszabály is - ez a munkavállalói részvényprogramról szóló is a Kormány sajátos jogalkotási programja miatt eléggé megkésett. A kialakult, már működő piacgazdaságokban, magántulajdonosi viszonyok között sok esetben a tulajdonos jól felfogott saját érdeke vezet el oda, hogy a gazda maga kezdeményezi a tulajdon részbeni megosztását munkavállalóival. Ez a megoldás itt és most az államnak mint tulajdonosnak pedig egyenesen kötelessége. Hiszen az állam morális értelemben csak kvázi tulajdonos, az úgynevezett állami tulajdon igazi tulajdonosai nagy részben maguk a munkavállalók, akik munkájukkal ezt a hatalmas tulajdont létrehozták, amit aztán az állam szinte tönkretett, és a mai állam esetleges tovább tartó késlekedésével még jobban tönkretehet. Tisztelt Ház! Legfőbb ideje tehát, hogy az MRP-ről szóló törvényt - ha végre a Kormány már elénk terjesztette - megalkossuk. De úgy alkossuk meg, hogy az valóban igazi lehetőségeket teremtsen a munkavállalók igényük szerint való tulajdonszerzésére. Úgy alkossuk meg, hogy az valóban a munkavállalók számára teremtsen lehetőségeket, és ne az állami vállalatok vezetői számára. Tudnunk kell, hogy a munkavállalók ma nem rendelkeznek jelentős tőkeerővel, sőt inkább megélhetési gondokkal küszködnek, amelynek egyik oka a szocialista rendszer által okozott válság, a másik viszont az a kellő hatékonyságot nélkülöző módszer, ahogy a jelenlegi Kormány e csőd felszámolásához fogott. Olyan feltételeket kellene tehát teremteni a törvényben, amelyek valóban elérhetővé teszik a munkavállalók számára a tulajdonszerzést. Ugyanakkor a tulajdonhoz jutásnak ebből a formájából ki kell rekeszteni a törvénynek a munkáltatókat, az állami vállalatok - akár a már átalakult állami vállalatok - vezetőit. Ez a törvénytervezet, amit a Kormány benyújtott, véleményem szerint egyik elengedhetetlen szempontnak sem tesz eleget. A saját tőkeerőt igen jelentős mértékben felhalmozó nagyvállalati menedzserréteg kirekesztéséről egyáltalán nem rendelkezik, a munkavállalókat ezzel szemben pedig olyan követelményekkel állítja szembe, amelyeket azok nem lesznek képesek teljesíteni, és amelyek így a törvény megfogalmazott célja ellen hatnak. Ilyen például a munkahelyen dolgozók többségének tulajdonszerzési szándékát előíró rendelkezés és a saját tőkeerő mértékének véleményem szerint a realitást figyelmen kívül hagyó magas meghatározása. A munkavállalók jelentős részének indokolatlan kirekesztését jelenti a tervezetben lehetővé tett, az adott helyen letöltött akár ötéves munkaviszony igénye. Tisztelt Ház! Ez a pár szempont jelentős mértékben meghatározza a törvény hatékonyságát, ezért kérem a Kormány illetékeseit és képviselőtársaimat, hogy ezeket megfelelő formában változtassuk meg. Saját módosító javaslataim is ezt a célt szolgálják. Amennyiben őszinte a Kormány szándéka, hogy a rendszerváltásnak a munkavállalók is nyertesei legyenek, és ne csak az azzal járó, már-már alig elviselhető terheket cipeljék, akkor most olyan törvényt kell hoznunk, amely ennek megfelel. Szeretnék választ kapni néhány kérdésre. Például arra, hogy az épp munka nélkül levő több százezer munkavállaló, a munkavállalóknak lassan már 10a milyen módon válik tulajdonossá. Ez nem derül ki. Azt is megkérdezném, hogy a már beindult program résztvevője miért veszti el jogosultságát és lehetőségét, ha nem saját akaratából lép ki munkahelyéről, hanem esetleg egyszerűen az utcára teszik. Válasz egyelőre erre sincs. Pedig a Kormánynak és a tisztelt Háznak ezekre a kérdésekre válaszolnia kell akkor, amikor munkavállalói résztulajdonosi programról beszélünk. Úgy érzem, amennyiben az általam is sorolt szempontoknak a törvény eleget tesz majd, akkor megérte a fáradságot; amennyiben nem, akkor csak látszatot teremtünk. Kérem a tisztelt Kormányt, figyeljen oda az általa előterjesztett tervezet komoly hiányosságaira és az ezeket korrigálni igyekvő képviselői javaslatokra, ezeket támogassa. Köszönöm. (Taps.)