DR. ÁDER JÁNOS (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr. Úgy értékeltem, hogy a vita végére érkeztünk, nincs több felszólaló, és az előterjesztő jogán néhány szót illik és kell is szólni. Az egyik, ami az előbb itt elhangzott: Maczó Ágnes immáron második nekifutásra próbálkozik azzal, hogy ezt az egyszerű házszabály-módosítást kritizálja. Először egy napirendi felszólalás keretében tette ezt, most pedig a részletes vita keretében. Ugyan meglehetősen súlyos jelzőket használt - antiliberális, antidemokratikus, alkotmányellenes és így tovább, és így tovább -, és próbált érveket felsorakoztatni, de az érvek ezúttal is elmaradtak, csak a minősítés és a címkézés maradt. Néhány észrevételt hadd tegyek azonban - de csak vázlatszerűen, hiszen ezekre az észrevételekre én már válaszoltam az általános vita keretében, és nem szeretném ezzel a Ház idejét rabolni. Csak szeretném Maczó Ágnes figyelmét felhívni, hogy ha akkor itt lett volna, akkor a vitában mindjárt ki is fejthette volna az ellenvéleményét. Úgy látszik, hogy azóta nem sikerült a jegyzőkönyvnek ezen részével megismerkednie, az akkor elhangzottakat nem sikerült a felszólalásába beépítenie. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.) Ez nem napirend előtt volt. Ez az én általános vitában elhangzott felszólalásom. Az egyik csak rövid észrevétel. A liberalizmus nem egyenlő az anarchiával. Ebben a felszólalásban, amit itt az előbb hallottunk, ez a két fogalom összekeveredett. A szólásszabadságnak a korlátozására nem került sor, ezt elmondtuk az általános vitában is. Egy technikai természetű módosításról van szó, és minden képviselő továbbra is lehetőséget kap arra, hogy a különböző észrevételeit elmondhassa, van aki napirend előtt, és van aki pedig napirend után, de a szólásszabadságot nem korlátozza ez a javaslat. Maczó Ágnes felszólalásából teljes egészében kimarad az, amit egyébként a Házszabály is rögzít, hogy pártelvű a Parlamentnek a szerveződése - ezt is említettem már, erről jó, hogyha nem feledkezünk el a munkamegosztás és a szabályok kialakítása során. A politikus és a szakértő fogalom összekeverésére nem került sor, mert erről a fogalomról nem is szól ez a törvényjavaslat. Nem tudom, hogy ezt hogyan lehet kihámozni, mert sem a tartalmi, sem pedig az indokló részében erről nincsen szó. Az alkotmányellenesség, azt hiszem, hogy megint csak nem áll meg. Miután itt a frakcióvezető - itt megint egy alapvető félreértésről van szó - nem önmagának biztosít jogokat, itt a frakcióvezető a frakció véleményét tolmácsolja - ez is elhangzott már az általános vita során. Pontosan az a dolognak a lényege, az adja meg a súlyát, az adja meg a rendkívüliségét, a sürgősségét ennek az ügynek, hogy egy frakció álláspontját tolmácsolja. Ez nyilván nagyobb nyomatékot jelent, és sokkal inkább napirend előtti üggyé válhat, sokkal inkább idekívánkozik a Ház elé, hogyha ez ilyen körülmények között hangzik el, ilyen támogatást élvez, mint hogyha csak magánképviselői indítványról van szó. Ugyancsak én nem értek egyet azzal, hogy itt az országos és a helyi szintű ügyeknek a keverésére sor kerüljön a Parlament előtt. Ebből a szempontból is jó ez a javaslat, hiszen a valóban országos jelentőségű ügyek napirend előtt kerülhetnek a Ház elé, a helyi jelentőségű ügyek ugyan megint csak a Ház elé kerülhetnek, de nem feltétlenül napirend előtt, hanem egy későbbi időpontban. Az utolsó megjegyzésem pedig ezzel kapcsolatban, hogy maga a Házszabály, az egész Házszabály egyfolytában képviselői jogokat korlátoz. Úgyhogy ilyen szempontból a saját belső eljárási szabályainkat rögzíti, a Parlament racionális működését próbálja meg valamilyen formában szabályozni, és ilyen módon, ha végignézzük az összes szabályt, az valamilyen módon képviselői jogokat korlátoz. Ezt jó, hogyha tudomásul vesszük, nemcsak ezen az egyetlenegy ponton, a napirend előtti felszólalásokkal kapcsolatban, hanem másutt is. Rátérve a módosító indítványokra. Valóban Salamon Lászlónak az ötpontos módosító csomagjából négy olyan, ami technikai természetű módosítás, és ennek a támogatása különösebb problémát nem is jelent. Van azonban egy, ami tartalmi kérdéseket érint, ezzel kapcsolatban azonban már van néhány probléma, és ezeket szeretném röviden megfogalmazni. Az egyik, hogy bővíti a felszólalásra jogosultaknak a körét. Ezt egyébként az alapjavaslat is megteszi, csak nem olyan tág körben, mint ahogy ezt Salamon László teszi. Ezt, azt hiszem, el lehet fogadni minden további nélkül, hiszen nem jelent koncepcionális törést. A másik, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy a frakcióvezető, illetőleg a független képviselőknek a megbízottja átadja a felszólalásnak a jogát. Ez a frakcióvezető esetében talán még kevésbé problematikus, bár azért itt is már az eredeti szándék csorbát szenved, a függetlenek esetében azonban mindenképpen problémás, hiszen ugyanazt a helyzetet hozza vissza, amit éppen orvosolni kíván ez a javaslat, tehát ennek én nem sok értelmét látom. Ennél sokkal súlyosabb azonban a harmadik probléma, hogy egy új fogalmat honosít meg Salamon László, méghozzá, hogy a képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselőnek a fogalmát vezeti be, ami egy harmadik megjelölése lenne a függetleneknek. Van egyszer a képviselői jogállásról, illetve díjazásról szóló törvényben a függetlenek megbízottja, ezt a fogalmat használjuk; a másik esetben pedig a pártokhoz nem tartozó képviselőknek a megbízottját. Most a képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselő ez egy megfoghatatlan kategória, egy megfoghatatlan kör. Ezzel a fogalommal nem találkozunk sem a Házszabályban, sem más törvény rendelkezései között. Ennek az ilyen átgondolatlan bevezetését én semmiképpen sem tudom elfogadni és támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak és kérem+ (Taps a függetlenek és a kisgazdák soraiban.)