DR. ISÉPY TAMÁS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Már elöljáróban kérem az ülésteremben maradt képviselőtársaim megbocsátó szíves elnézését azért, hogy az expozét kissé formabontó módon, egy mélyről feltörő, de őszinte sóhajjal kezdjem: hogy végre! (11.20) Ugyanis két évvel a benyújtás után végre az Országgyűlés tárgyalni kezdi a törvényjavaslatot az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról, az ombudsmanról szóló törvényjavaslatot, és még egy el nem hanyagolható adalék: újból végre egy kétharmados törvény. A sóhaj tényállási alapja, hogy a Madridban 37 ország részvételével május 28 és 30 között megtartott ombudsmankonferencián írásban és egy felszólalás keretében ismertettük a most az Országgyűlés által tárgyalni kezdett törvényjavaslatot, és a magyar küldöttség számára megnyugtató volt - és ezt a szerénytelenség vádja nélkül mondhatom, mert a szöveget nem én követtem el -, hogy a javaslat kedvező fogadtatásban részesült, az egyhangú szakmai és kritikai észrevételek szerint minden vonatkozásban megfelel az európai elvárásoknak. Csak persze azonnal felvetődött a kérdés, hogy ebből a törvényjavaslatból mikor lesz Magyarországon törvény, és mikor kezdi meg a működését a magyar ombudsman. Már minden maradék ügyvédi leleményre szükség volt, hogy egy pozitív tartalmú, de kitérő választ lehessen a feltett kérdésre adni, és reményeim teljesülését 1992 végére jeleztem, és személyes örömet jelent, hogy amennyiben az Országgyűlés a törvényjavaslatot törvényerőre emeli, akkor nem maradtam hazugságban. A törvényjavaslat elfogadásával az Országgyűlés a magyar joggyakorlatban egy teljesen új és szokatlan jogintézményt létesít. A viszonyítás vonatkozásában azért használtam és azért emeltem ki, hogy a magyar joggyakorlat, mert Napóleon még vidáman járkált az európai csatamezőkön, amikor 1810-ben Svédországban már az első ombudsman megkezdte a működését. 1920-ban a finn ombudsman másodikként lépett hivatalba, Nagy-Britanniában 1967-ben jött létre az ombudsmani hivatal, és ma már öt kontinens számtalan államában működnek ombudsmanok, és az utóbbi hetekben éppen a lengyel ombudsman tevékenysége kapott élénk sajtóvisszhangot. A szokatlanságnak az érzékeltetésére csupán egy apró adalék: az intézménnyel kapcsolatos rádióbeszélgetés során egy olyan hallgatói kérdés érkezett a stúdióba, hogy a törvényjavaslat netalán a kimúlt Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a KNEB intézményét kívánja visszaállítani és ombudsman fedőnévvel ellátni. Tehát annyira szokatlan, hogy a törvényjavaslat tartalma, az ombudsman tevékenysége a magyar jogkereső közönség előtt valójában teljesen ismeretlen. Tisztelt Országgyűlés! Az Európa Tanácshoz csatlakozásunk eredményeként vált sürgős feladatunkká a belső jogunk harmonizációja, és az emberi jogok, valamint a polgári szabadságjogok jegyében ennek a törekvésnek a vonulatába illik bele az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslat. A benyújtott törvényjavaslat kiindulópontként megismétli alkotmányunk azon rendelkezését, mely szerint az országgyűlési biztos feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. A visszásság kétségtelenül jogilag nehezen megfogható fogalmának pontosításához a javaslat megkísérelt támpontot nyújtani. Eszerint az alkotmányos jogok sérelme, illetve ennek közvetlen veszélye tartozik a visszásság fogalomkörébe. A jogsérelem fogalmát tágan kell értelmezni. Az nemcsak a jogszabályok tételes rendelkezéseibe való ütközést jelenti, hanem például a hatályos jogszabályok nem kielégítő voltát is. E fogalomkörbe tartozik még például az eljárás indokolatlan elhúzódása, az ügyfelekkel való nem megfelelő bánásmód, de a visszásság fogalmának további pontosítását nyilvánvalóan a jogalkalmazás során kell kialakítani. A javaslat szerint az országgyűlési biztos kizárólag a Parlamentnek felelős. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően szervezetileg független. Semmilyen állami hierarchiába nem épül be, és kívül áll a három tradicionális hatalmi ágon. Ez azt is jelenti, hogy eljárása során az Országgyűléstől is független intézkedéseit kizárólag az alkotmány és a törvények alapján hozza meg. A függetlenséget erősíti az a rendelkezés is, melynek értelmében megválasztása nem az országgyűlési ciklus négyéves időtartamára, hanem hat évre történik. Az országgyűlési biztosi funkció kiemelkedő jelentőségét, illetve pártatlanságát szolgálja az a szabály, amely szerint személyére a köztársasági elnök tesz javaslatot, és az országgyűlési biztost a Parlament minősített, kétharmados többséggel választja meg. Az országgyűlési biztos már említett függetlenségének és pártatlanságának elősegítését célozzák a javaslat szigorú összeférhetetlenségi szabályai. Az országgyűlési biztosi megbízatás például összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel. Az országgyűlési biztost a képviselőkkel azonos mentelmi jog illeti meg. Az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság - ideértve természetesen a közszolgáltatást végző szervet is -, tehát ezeknek az eljárása, az ennek során hozott intézkedése, illetőleg ennek az intézkedésnek az elmulasztása alkotmányos jogait sérti, vagy közvetlenül veszélyezteti. De a javaslat a hivatalból való eljárás lehetőségét is megadja. A javaslat az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság fennállásának megállapításához megfelelő jogi eszközöket, például az iratokba való betekintést, felvilágosításkérést stb. biztosít az országgyűlési biztos részére. A visszásság feltárása érdekében rendelkezésre álló beavatkozási lehetőségek közös jellemzője, hogy a fennálló helyzetet érdemben módosító intézkedést nem tehet, az érintett határozatot nem változtathatja meg, tehát nincs kényszerítő hatalma, s ezt a későbbi félreértések elkerülése érdekében külön ki kell emelni, hogy az ombudsman nem harmadfokú bírósági ítéleteket és határozatokat megváltoztató jogorvoslati fórum, hanem jogköre az úgynevezett, tehát legszívesebben idézőjelbe tehető "enyhe jog". Fellépésének személyes tekintélye és a nyilvánosság ad kellő nyomatékot. A visszásság fennállása esetén az országgyűlési biztos a visszásságot előidéző szerv felügyeleti szervének a visszásság orvoslására ajánlást tehet, de adott esetben az érintett szervnél is kezdeményezheti a visszásság orvoslását. (11.30) Előfordulhat, hogy a visszásságot az idézi elő, hogy a bíróság döntése vagy mulasztása olyan jogszabályon vagy jogszabályi rendelkezés hiányán alapul, amelynek alkotmányossága az országgyűlési biztos szerint vitatható. Erre figyelemmel az országgyűlési biztos széles körű kezdeményezési jogosultsággal rendelkezik az Alkotmánybíróság irányában. Kiemelést érdemel, hogy ha az országgyűlési biztos megítélése szerint a visszásság valamely jogszabály nem egyértelmű rendelkezésére, illetve a jogi szabályozás hiányára vezethető vissza, akkor annak érdekében, hogy a visszásság a jövőben elkerülhető legyen, javasolhatja az erre feljogosított szervnél a jogszabály módosítását vagy kiadását. A javaslat szabályozza azt az esetet is, ha az országgyűlési biztos által megkeresett szerv a megkeresésre érdemben nem reagál, illetve ha a megkeresésben foglaltaknak megfelelő intézkedést elmulasztja, vagy a megtett intézkedéssel az országgyűlési biztos nem ért egyet. Ezekben az esetekben az országgyűlési biztos az adott ügyet az éves beszámoló keretében az Országgyűlés elé terjeszti, és szűk körű kivételektől eltekintve kérheti, hogy az ügyet az Országgyűlés vizsgálja ki. Kirívóan súlyos esetben, illetve ha a visszásság az állampolgárok nagyobb csoportját érinti, az országgyűlési biztos indítványozhatja, hogy az adott kérdés megtárgyalását az Országgyűlés már az éves beszámolót megelőzően tűzze napirendre. Ebben a kérdésben az Országgyűlés a javaslat szerint egyszerű szótöbbséggel dönt. A már említett éves beszámoló keretében egyébként az országgyűlési biztos átfogó képet nyújt az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos jogvédelmi helyzetéről, valamint az általa tett intézkedésekről és ezek eredményéről. Ígérem, hogy az alkotmányügyi bizottság előtti tárgyaláson bemutatjuk az ombudsmanoktól kapott éves jelentéseket, mert változó az ombudsmanhoz érkezett panaszok száma államonként, de az éves jelentések szép vastagok. Miután az országgyűlési biztos tevékenységének egyebek mellett a nyilvánosság ad kellő nyomatékot, a javaslat szerint az országgyűlési biztos éves beszámolóját az országgyűlési határozathozatalt követően a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. E témakörhöz kapcsolódik, hogy azokban az országokban, ahol e jogintézmény működik, a minél szélesebb nyilvánosság érdekében az országgyűlési biztos gyakorta veszi igénybe a sajtó segítségét, és ennek érdekében rendszeresen tart sajtótájékoztatót. Ezek az enyhe jogi eszközök tehát szociológiai értelemben egyáltalán nem hatástalanok. Sőt ellenkezőleg, a nemzetközi tapasztalatok fényében az esetek túlnyomó többségében kellő orientációt jelentenek az érintett szervezeteknek a visszásságok mielőbbi orvoslására. Az érintett szerv részére nyilvánvalóan jelentős presztízsveszteséget jelentett az ügy nyilvánosságra kerülése, és nem tartozik a kellemes programok közé a Parlament valamelyik vizsgálóbizottsága elé járulni az ügy kivizsgálása kapcsán. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A már említett madridi konferencián elfogadott határozat 10 pontban fogalmazta meg az alapvető emberi jogok érdekében az EBEÉ-országokban érvényesülő nem jogi eszközöket, és mindjárt az első pont rögzíti, hogy az ombudsmankoncepció az egyik legfontosabb mechanizmusa az emberi jogok védelmének. A konklúzió egyik pontja magányos farkasként jellemzi az ombudsmant, akinek egyik jelentős feladata, hogy kiegészítse vagy javítsa azt a közigazgatási rendszert, amely a visszaélésre lehetőséget adott, hogy a jövőben ilyen hibák és igazságtalanságok ne ismétlődhessenek meg. Tisztelt Országgyűlés! A társadalom jó közérzetéhez és jogi biztonságához elengedhetetlen annak megnyugtató tudata, hogy létezik egy köztiszteletben álló személyiség, akihez eredményesen fordulhat az alkotmányos jogaiban sérelmet szenvedett állampolgár. Spanyolországban defenzor delpueblónak, a nép védőjének, a nép ügyvédjének nevezik az ombudsmant, és én abban a reményben kérem képviselőtársaim igenlő szavazatát a beterjesztett törvényjavaslathoz, hogy a törvényjavaslat elfogadásával nálunk is létrejöhet az emberi és állampolgári jogok tiszteletben tartásának, a szolgáltató és nem hatalmi jellegű közigazgatásnak egyik fontos garanciája, és a megválasztott ombudsman a nép igazi, elkötelezett ügyvédjeként kezdheti meg a könnyűnek nem ígérkező, de remélhetőleg hatékony munkáját. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)