DR. KÁDÁR BÉLA, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár napjaink gyakori szóhasználata a "történelmi" jelző értékét némileg megkoptatta, de mégis, indokoltan tekinthetjük az Európai Közösségekkel kötött társulási megállapodásunkat történelmi jelentőségűnek. Azt jelenti ez a megállapodás, hogy egyrészt befejeztük a külgazdasági súlypontváltást, másrészt országunk rálépett az integráció útjára. A társulási szerződéssel Magyarország végérvényesen, nemzetközi jogilag is elkötelezi magát az európai integráció mellett, amelynek végállomása a teljes jogú tagság az Európai Közösségben, illetve - ha majd az létrejön - az Európai Unióban. A rendszerváltás után megalakult magyar Kormány gyors döntést hozott az ország orientációjáról, stratégiai céljainkról, azaz a közeledésről Európához, a fokozatos gazdasági és politikai integrálódásról. E döntés helyességét és a végrehajtás kibontakozását azóta, nagyszámú tényező mellett, a külgazdasági folyamatok is bizonyították. Míg 1989-ben a 12 tagállamból álló Közösség aránya kivitelünkben alig 25%, ez évben már több mint 50% volt. A Közösség ma legfontosabb gazdasági partnerünk, és világgazdasági alkalmazkodásunk meghatározója. A Közösséggel kialakuló együttműködésünk rendkívüli politikai értékét bizonyítja az a közvetítői szerep is, amelyet a Közösség vállalt a Magyarország szempontjából létfontosságú bősi vízművitában. A társulási megállapodás nem egyszerű kereskedelmi vagy gazdasági szerződés, hanem politikai és gazdasági integrációs megállapodás. Újszerű és kiemelkedően fontos vonása a politikai párbeszéd intézményesítése. E párbeszéd nem egyszerűen információ- és véleménycsere, hanem célja a politikai összehangolódás, az álláspontok egységének kialakítása. Bár nincsenek illúzióink Magyarország nemzetközi súlyáról és befolyásolási képességéről, de szeretnénk azt hinni, hogy az alkalmazkodás nem lesz egyoldalú, és Magyarország is érdemben tud hozzájárulni az európai összhang kialakulásához. A társulási szerződés értelemszerűen arra az integrációs rendszerre épül, amely az Európai Közösségeknek, így elsősorban az Európai Gazdasági Közösségnek is alapja. E Közösség négy alapszabadságra: az áruk, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad mozgására épül. Miként az alapító hat nyugat-európai ország is az áruk mozgásának szabadságával, illetve annak megvalósításával kezdte integrációját, társulási szerződésünk is itt teszi a legerőteljesebb - ha nem is hétmérföldes - lépéseit. Az ipari termékek forgalma 2000-ig teljes szabadkereskedelmi övezetet fog élvezni, így az áruk mozgását gátló vámok, akadályok, mennyiségi korlátok, illetékek, kontingensek megszűnnek. A magyarországi vállalatok és vállalkozók a szabadkereskedelmi övezet megvalósulása után már nem a tízmilliós nemzeti piacon, hanem a háromszázötven milliós nagy piacon működnek, és kiszabadulnak a kisgazdasági lét és a szűk belső piac béklyóiból. E hatalmas hajtóerő, természetesen, nemcsak a magyar vállalkozókra, hanem a külföldi tőkebefektetőkre is hat. Meggyőződésem, hogy a Magyarországon befektetett mintegy 4 milliárd dollár értékű külföldi tőke tulajdonosait Magyarország európai integrációja és az ezáltal megnyíló piaci lehetőségek már eddig is döntő mértékben befolyásolták - így lesz ez a jövőben is. A szabadkereskedelmi övezet létrehozására az aszimmetria elve a jellemző, azaz a Közösség az általa nyújtott kedvezményeket azonnal, illetve viszonylag gyorsan hatályba lépteti, míg Magyarország ezeket csak időeltolódással viszonozza. Az így szerzett türelmi idő arra szolgál, hogy a magyar ipar javíthassa versenyképességét és felkészülhessen a Közösség vállalataival kialakuló verseny követelményeire. Az átmeneti időszak alatt a születő iparágak és a szerkezeti átalakulás alatt álló iparágak védelmére vámemelések formájában különleges piacvédelmi intézkedéseket hozhatunk. A mezőgazdasági termékek forgalmában a tárgyaló felek korlátozottabb tárgyalási célokat tűztek ki, nem törekedtek szabadkereskedelem megvalósítására. Erre, persze, az Európai Közösség, a közös mezőgazdasági politika fenntartásának igénye miatt nem volt kész, de a cél mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetében magyar részről sem lett volna reális. E téren a felek egymásnak kölcsönösen kedvezményes piacra jutási lehetőségeket nyújtanak. Az aszimmetria elve oly módon érvényesül, hogy Magyarország nagyobb forgalomra és nagyobb mértékű kedvezményeket kap. A mezőgazdaság kereskedelmi rendszere pedig csak öt évre szól, és azután kell ismételt tárgyalások során és alapján választ adni a "hogyan tovább?" kérdésre. Remélem, hogy mezőgazdaságunk akkorra már olyan helyzetben lesz, hogy vállalni tudjuk a teljes integráció útját is. A munkaerő, a szolgáltatások és a tőkeáramlások teljes szabadságának megvalósításától még távol vagyunk, de a társulási szerződés egyrészt konszolidálja a már elért eredményeket, másrészt előirányoz kölcsönös lépéseket a kívánatos irányban. (16.20) Nem titok, hogy a társulási szerződésben a magyar munkaerő nyugat-európai foglalkoztatására tágabb kereteket szerettünk volna kialakítani. A társulási szerződés ennek most csak az alapját rakta le, kétoldalú tárgyalások keretében kell majd céljainkat elérni. A külföldi tőke bevonásának kérdéskörében megerősítjük az eddig is kedvező magyar jogi környezet legfőbb elemeit, így például a tőke és a nyereség hazautalásának szabadságát. Emellett azonban továbblépünk, s öt éven belül lehetővé tesszük nemcsak a letelepedést a jelenlegi társasági formákban, hanem a vállalati fiókok és önálló vállalkozóként megjelenő magánszemélyek letelepedését is. A letelepedéshez és a már itt lévő vállalatok és vállalkozók tevékenységéhez nemzeti elbánást nyújtunk, azaz ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a magyar állampolgárok és vállalatok. E szabály alól azonban a társulási szerződés egyes kérdésekben állandó vagy ideiglenes kivételt tesz lehetővé. E kivételek között talán legjelentősebb a föld és az ingatlan. Ennek megszerzése és birtoklása esetén Magyarországnak nem kell nemzeti elbánást nyújtania, a külföldiek föld- és ingatlanszerzését tehát a társulási szerződés alapján nem kell liberalizálnunk. Más kérdés, hogy Magyarország saját elhatározásából ilyen döntést hozhat. Tíz évig hasonló kivétel lesz a privatizáció is. E téren tehát - ha kívánjuk - a magyar állampolgárokat és vállalatokat a külföldiekkel szemben előnyben részesíthetjük. Tárgyalásaink során a pénzügyi szolgáltatások, a banki és biztosítási tevékenység kérdésében a felek megítélése eltérő volt. Végül is e kérdéskört a társulási szerződés szintén tíz évre szóló kivételként kezeli. Ez például azt jelenti, hogy a külföldi bankok letelepedésére vonatkozó egyedi kormányengedélyezés - legalábbis egyelőre - fenntartható. A társulási szerződéssel megkezdjük a jogi harmonizációt, azaz az alkalmazkodást a közösség jogszabályaihoz. Ez különösen olyan területeken jelent kötelezettséget Magyarország számára, mint a versenyszabályok és az állami támogatás. A szellemi tulajdon kérdésében fontos konkrét kötelezettségünk, hogy maximum 5 éven belül teljes szabadságot nyújtunk az eljárási szabadalom kérdésében, lehetővé tesszük az eljárási szabadalom mellett a termékszabadalom lehetőségét a gyógyszeriparban és a vegyiparban. A társulási szerződésben előirányzott széles körű gazdasági, ipari, tudományos, pénzügyi és szociális együttműködés révén a Közösség várhatóan hozzájárul Magyarország felkészüléséhez a teljes jogú tagság követelményeire, és elősegíti Magyarország nemzetközi felzárkózását. Számunkra különösen fontos a pénzügyi együttműködésre vonatkozó rész, amely meghatározza a Közösség segítségnyújtásának fő formáit. A társulási szerződés előirányozza a Phare-program folytatását e néven vagy más elnevezéssel. A Kormány e program eddigi végrehajtását nagyra értékeli, de a jövőben bizonyos változtatásokat szeretne elérni. Így a technikai segélynyújtás mellett kívánatosnak tartanánk az összpontosítást a gazdaságfejlesztési és a beruházásélénkítési programokra. A Közösség ismeri e magyar igényt, és remélhetően ebben az új megközelítésben sikerül új, többéves programot kialakítanunk. A megállapodásban a Közösség kifejezi készségét, hogy szükség esetén segítséget nyújt a forint konvertibilitásának fokozatos bevezetéséhez, támogatja szerkezetátalakítási törekvéseinket, beleértve a fizetési mérleg esetleges javítását is. Ha jelenleg nem is használjuk fel e lehetőségeket, Magyarország nemzetközi hitelképességét erősíti az a tény, hogy a Közösség esetleges nehéz helyzetben, illetve szükség esetén pénzügyileg mögöttünk áll majd. Tisztelt Országgyűlés! A társulási szerződés, amelyet most a Kormány nevében ratifikálásra önök elé terjesztek, kemény tárgyalások, érdek- összeütközések és kompromisszumok terméke. A tíz fordulóból álló, körülbelül egy évig tartó tárgyalássorozat nem volt könnyű, s miként azt a sajtó is jelentette, időnként válságos helyzeteket is előidézett. A társulási szerződés ugyanis komoly gazdasági érdekeket érint a Közösség tagállamaiban is, a Közösség bizonyos területeken saját piacát igen keményen védte. Mindezek figyelembevételével korántsem állítom, hogy a magyar delegáció minden téren maximális eredményt ért el, s a szerződés csupán sikereinek összefoglalása, megkoronázása lenne. Azt azonban állítom, hogy tisztességes eredményt értünk el s az ország elérte azt, amit az adott gazdasági és politikai körülmények között lehetett. E szerződés, ha nem is minden egyes vonatkozásában, de a magyar érdekek egyetemessége szempontjából jó. A társulási szerződés nem lezárt konstrukció, a kereskedelmi akadályok lebontásának gyorsítására eleve ad jogi lehetőséget. A Közösséget jelenleg is sürgetjük, hogy hozzon további kereskedelmi liberalizációs intézkedéseket. Reméljük, hogy erre már most decemberben, a Közösség edinburghi értekezletén is sor kerülhet. Több kérdésben a szerződés nem állapít meg konkrét kötelezettségeket, hanem csak a jövőbeni akciók alapjait, illetve kereteit szabja meg. E téren most kell majd kidolgoznunk integrációs programunkat, és ebben hasznosítani tudjuk és kívánjuk az Országgyűlés és annak bizottsági ülésein megnyilvánuló véleményeket, illetve javaslatokat is. A társulási szerződés arra késztet bennünket, hogy szelektív és átgondolt módon vegyük igénybe a rendelkezésre álló piacvédelmi eszközöket. Szerepük a jövőben megnövekedhet, hiszen már nem lesz mód az import általános jellegű fékezésére vámemeléssel vagy mennyiségi korlátozással. Itt és most szeretném megerősíteni, hogy a világgazdasági globalizálódás, összefonódás, új technológiák és együttműködési formák kihívásainak korszakában a kis Magyarország nem veheti körül magát valamiféle gazdasági gyepűvel, nem vonulhat vissza valamiféle szekértábor mögé. A Kormány célja és az ország egyetemes érdeke a világgazdasági nyitás, a világgazdasági és európai integráció és a kereskedelmi korlátok ennek megfelelő eltávolítása. Ugyanakkor nemzeti érdekeink védelmében készek vagyunk megalapozott és szerződéssel összehangolt piacvédelmi igényeknek helyt adni. Tisztelt Országgyűlés! A társulási szerződés kereskedelmi rendelkezései 1992. március 1-jétől ideiglenes jelleggel már hatályba léptek, és azokat jelenleg is alkalmazzuk. Eddigi tapasztalataink kedvezőek. A kezdeti nehézségek után a magyar vállalatok alkalmazkodtak a szerződéses rendszerhez. Ezt bizonyítja az a tény, hogy már több mint százezer EUR-1 szállítási bizonyítványt használtak fel, s ezek közül csak említésre alig méltó, minimális számú okmányt küldtek vissza a közös piaci hatóságok felülvizsgálatra. Minden jel szerint a társulási szerződés jelentősen ösztönözte exportunk növekedését. (16.30) A Közös Piac országaiba irányuló kivitelünk 1992 első 9 hónapjában az előző év azonos időszakához viszonyítva 22%-kal nőtt, míg e növekedési ütem az EFTA- országok esetében csak 6,4%, az USA esetében pedig 6% volt. A kiemelkedő dinamikát nem magyarázza már az átterelés a keleti piacokról, hiszen örömmel jelenthetem, hogy ez évben a Szovjetunió utódállamaiba irányuló kivitelünk is nő. Nem lehet oka e kedvező tendenciának a közös piaci országok konjunkturális helyzete sem, hiszen az EK-országok gazdasága lényegében stagnált ez évben, a közösség összimportjának növekedése pedig várhatóan 5% körül ingadozik. Ezért úgy gondolom, hogy a Közös Piac országaiba irányuló kivitelünkben már a társulási szerződés kedvező hatásai jelentkeznek. Természetesen joggal felmerül a kérdés, hogyan alakul a forgalom, ha az aszimmetria által kapott türelmi idő lejár, és Magyarországon is megindul a kereskedelmi akadályok lebontása. Ha nem használjuk fel a megfelelő időt a felkészítésre, akkor a magyar gazdaság valóban komoly veszélyek elé néz. A Kormány a maga részéről ehhez minden felkészülési intézkedést megtesz, de az alkalmazkodás nemzeti ügy, minden vállalkozó és a gazdasági élet valamennyi szereplőjének feladata. A Kormány úgy véli, hogy az integráció társulási szerződésben meghatározott sebessége megfelelő. Meggyőződésem, hogy az integráció lényeges állomásait nem tolhatjuk át a jövő évszázadba, amely sokak számára emberileg már nem belátható. Aki ezt kívánja, az végül is elveti az európai közeledés és az integráció gondolatát. Szeretnék rámutatni a társulási szerződés és a teljes jogú tagság, tehát a csatlakozás összefüggésére. A társulási szerződés önmagában zárt logikai rendszer. Az ott megfogalmazott jogok és kötelezettségek még nem a tagságból fakadó jogok és kötelezettségek. A társulás előkészítő szakasz, nem szükségszerű, hogy a társulást a csatlakozás kövesse, mint ahogy nem szükségszerű az sem, hogy a csatlakozással megvárjuk a társulási szerződésben meghatározott menetrend befejezését. Ha a csatlakozás politikai és gazdasági feltételei esetleg korábban megteremtődnek, nincs akadálya annak, hogy a megkötendő csatlakozási szerződés ezt a szerződést helyettesítse, és áttérjünk a csatlakozás rendszerére. Annyit megerősíthetek, hogy a Kormány célja az évtized végéig az Európai Közösségekben, illetőleg, ha létrejön, a teljes jogú tagság az Európai Unióban, de egyébként a csatlakozás kérdése nem tárgya előterjesztésünknek. Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, hogy a társulási szerződés nagymértékben hozzájárul az EK tagállamaival fennálló kapcsolataink további dinamikus fejlődéséhez. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a szerződés nem bőségszaru. Önmagában korántsem elegendő problémáink megoldásához, gazdasági fejlődésünk megalapozásához. E szerződés csak egy, de fontos tényező a modernizációs folyamatban. Az igazság az, hogy éppen akkor tudjuk majd a szerződésben jelen lévő előnyöket kihasználni, ha a magyar mezőgazdaság és ipar képes lesz kellő mennyiségű és minőségű árut megfelelő értékesítési,vevőszolgálati feltételek mellett felkínálni. Külgazdasági kapcsolatainkban a közösség arányának növekedése és e kapcsolatrendszer prioritása korántsem jelenti, hogy le kívánnánk mondani más kapcsolatainkról, és, ha fogalmazhatok így, a jövőben minden tétet a közösségre tennénk. Nem kívánunk lemondani a keleti piacokról. Éppen a Jelcin elnök látogatása során aláírt gazdasági megállapodások jelzik, hogy a Kormány ebben az irányban is aktív külgazdasági politikát folytat. Reméljük, hogy hamarosan lezárhatjuk az EFTA-országokkal, valamint a visegrádi országokkal folytatott tárgyalásokat is - szabadkereskedelmi szerződések megkötésére. Egyre inkább nő az esélyünk arra, hogy Magyarország számára - ha nem is optimális, de - egyértelműen kedvező külgazdaság-politikai környezetet teremtsünk. Tisztelt Országgyűlés! Mint azt a határozati javaslat indoklása is jelzi, ha a ratifikációs eljárások valamennyi szerződéses partnerünknél befejeződnek, azaz rövid időn belül, a Kormány javaslatot tesz a társulási szerződés kihirdetésére. E törvényben várhatóan a végrehajtás egyes fontosabb kérdései, így elsősorban a parlamenti felügyelet és az ellenőrzés kérdései is felmerülnek. Már ezt megelőzően is a Kormány készséggel támogatja az Európai Közösség bizottságának határozati javaslatát arról, hogy a Kormány milyen tájékoztatási és beszámolási kötelezettséget vállaljon a társulási megállapodás végrehajtásának egyes lényeges kérdéseiben. Most a Kormány a társulási szerződés ratifikálását kéri a Parlamenttől, ami nemzetközi jogi aktus, és elsősorban a partnereinknek szól. E kérdésben valamennyi párt határozott támogatásának jelzése rendkívül fontos. Itt szeretném megköszönni a parlamenti pártoknak, így az ellenzéki pártoknak is a bizottsági vitákban tanúsított konstruktív magatartását. Magyarország európai integrációja nemzeti ügy, amely, úgy érzem, széles körű nemzeti konszenzust élvez. Az integráció Magyarország számára önmagában sem könnyű út, sikerre csak akkor van esélye, ha az ország egységesen, magabiztosan vág neki ennek az útnak. Remélem, hogy az Országgyűlés állásfoglalása ezt fogja elősegíteni. Köszönöm. (Taps.)