FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Sajnálatos, de lassan tradícióvá válik, hogy november-december táján az országban családok százezrei számolgatják, mennyivel nőnek a kivédhetetlen állandó kiadásaik, a közüzemi és energiadíjak. Egy átlag budapesti kétgyermekes család havi 400 forint víz- és csatornadíjat fizetett 1992-ben. Az előre beharangozott tervek szerint ez az összeg 93-tól családonként 1000-1200 forintra nőhet. Pórul jártak azok a polgárok is, akik súlyos tízezrekért vízmérő órák felszerelésével mérhetővé tették háztartásuk vízfogyasztását. Azt remélték, hogy az igazságtalan, szobaszámhoz kötött átalánydíj helyett a valóságos fogyasztásnak megfelelő díjakat fizethetik majd. A vízóra-leolvasási díj bevezetése azonban eloszlatta ezeket a reményeket is. Közben pedig a fővárosban kétszázmilliós nagyságrendűre nőtt a vízdíjtartozások összege. A díjakat az árhatósági jogkörrel felruházott minisztérium fogja eldönteni, információim szerint jövő hónap 15-éig. Ezért kérdezem tisztelettel a miniszter urat, hogy a közüzemi vállalatok által előterjesztett, a vízdíjaknál 63%-os, a csatornadíjak esetében pedig 142%-os emelést el tudja-e fogadni, indokolt-e ez a drasztikus mérték? Másodszor: mi a véleménye a miniszter úrnak arról, hogy azokban az esetekben, ahol az egyedi, lakásonkénti mérést a lakosság önerőből megoldotta, 160 forint/hó/darab mérőóra-leolvasási díjat számláz a vízművek. Csak szeretném megjegyezni, hogy jövőre 200 forintot terveznek ugyanerre számlázni. S végezetül azt szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, hogy tervezi-e a tárca ajánlás, illetve útmutató kidolgozását az önkormányzatok részére abból a célból, hogy a jelenlegi igazságtalan átalánydíjrendszert megváltoztassák? Várom miniszter úr válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)