KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! A dilemma valóban ismert volt. Föl is vetettük felszólalásainkban, szívesen tájékoztatom önt utólag a jegyzőkönyv egy példányával arról, hogy mit mondtunk erről a vitában. Azt gondolom, hogy ha ön a válaszában arra utal, hogy a jogállamiság folyamat, és egyetlen törvénynek sem önmagának kell megfelelnie, hanem a jogállamiság követelményeinek, és egyetlen törvény sem lehet a meghozatala pillanatában tökéletes, akkor elfogadom a válaszát. Ugyanakkor ön mind a három kérdésre azt válaszolta, hogy ez a Parlament csak hibátlan és tökéletes törvényeket hozhat, márpedig minden tiszteletem a törvényhozó testületé, de ahogy az Alkotmánybíróság döntései bizonyítják, előfordul, hogy téved. Az első kérdéssel kapcsolatban: az önkormányzatok demokratikus megválasztása nem azt jelenti, hogy a hatalmi ágak megosztásának jogállami követelménye alól mentesek. Tehát természetesen elfogadom, hogy egy demokratikus önkormányzatnak megvan a maga döntési kompetenciája. Azt már nem fogadom el, hogy más demokratikus testületek véleménynyilvánítási jogával ez a kompetencia nem korlátozható, de természetesen nem tudom elfogadni, hogy egy nagyon fontos állampolgári jogot, a bíróság előtti jogorvoslat lehetőségének jogát az önkormányzatok önállósága megkérdőjelezze. A második kérdésre sajnos nem kaptam választ, hiszen a kérdésem arra vonatkozott, hogy mi az eljárás akkor, hogyha a vezetőnek nem volt eredeti munkaköre az adott munkaszervezetben. Ez nagyon gyakran előfordul, hogy kívülről neveznek ki vezetőt egy intézmény élére. Végül a harmadik kérdéssel kapcsolatban azt hiszem, egy csöppnyi magyarázattal tartozom. Nem vagyok fegyelmipárti, tehát semmi esetre sem keresek a fegyelmihez olyan formális szabályokat, amelyek kekeckedésnek tűnnek. Mégis azt kell mondjam, hogy ennek a törvénynek az ismeretében a fegyelmi eljárás a munkavállaló és a vezető számára biztosíték, hiszen ritkán követnek el olyan vétséget, ami miatt az elbocsátás fegyelmi büntetésével kellene élni. Nagyon nehezen tudnám tudomásul venni, hogy egy iskolaigazgató mulasztását a kórházigazgató mérlegelje, a kórházigazgató fegyelmi ügyében pedig a művelődési intézmény vezetője lenne az illetékes. Nem hiszem, hogy a jogkörök ilyen összezavarása segítené az önkormányzati intézmények munkáját. Fájdalommal nem fogadhatom el a kérdésemre adott válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)