Tartalom Előző Következő

DR. HATVANI ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A telefon életet menthet, olvasható a vandál kezeknek szóló tiltó megszólítás telefonfülkék falán. Minden bizonnyal egyetértünk ebben az állításban, és ha igen, úgy a tagadás tagadásaként egyet kell értenünk azzal is, hogy az, aki, vagy az az intézmény, amelyik telefont ad olyan falvaknak, ahol nincs telefon, olyan térségeknek, ahol nincs telefon, az ugyancsak életet ment. Ilyen életmentő intézmény véleményem szerint ezekből következően az a távközlési törvény, amelyiknek a részletes vitáját imént nyitotta meg elnök úr. Ha ez a törvény jó, jó lesz majd, amikor törvénnyé válik, elősegíti, hogy az országban új telefonállomások, telefonkészülékek, telefonhálózatok épüljenek. Ha ez a törvény jó lesz, a tőkeszegény távközlési iparágunkba életet gerjesztő, fejlesztéseket gerjesztő tőke áramlik. Ha ez a törvény jó lesz, új telefonlétesítő társaságok jönnek létre. Ilyen társaságok országszerte vannak már, és kialakulóban vannak - példaképpen rögtön hadd említsek meg egyet -, amelyek ügyében ma polgármesterekkel tárgyaltam, pontos információkat nyertem tőlük. A Balaton északi részének térségében Bakonytáv néven távközlési társaság alakult. Akkor alakult meg ez a társaság, amikor a nyáron nyilatkozatok hatására, erről a törvényről írt vélemények hatására alakították meg a társaságukat, és most ott tartanak, szerződést írnának alá külföldi, angol befektetővel, aki komoly összeggel járulna hozzá e térség távközlőhálózatának a fejlesztéséhez. Vagy hadd említsem meg: ha ez a törvény jó lesz, Szendrőben folytat olasz vállalkozó tárgyalásokat, attól teszi függővé, hogy munkahelyteremtő vállalkozásba fekteti-e pénzét, hogy ez a törvény, amelynek tárgyalása most folyik, milyen lesz, kedvező versenyhelyzetet teremt-e, telefonvonalak kiépítését fogja-e szorgalmazni. Ha ez a törvény jó lesz, a Zala megyei Tótszentmártontól az észak-borsodi falvakig telefon lesz előbb-utóbb, és remélhetően hamarosan a legkisebb faluban is. De ha ez a törvény rossz lesz - képviselőtársaim -, fehér foltok maradnak továbbra is az országban, olyan fehér foltok, ahol telefonálni csak a nap meghatározott szakában kézidugdosású kapcsolóközpontokkal lehet. Amikor ez a törvény hosszú előkészítő szakasz után tárgyalási szakaszába jutott, mi, szabaddemokraták is kialakítottuk ezzel kapcsolatos koncepciónkat, és ennek megfelelően elkészítettük törvénymódosító javaslatainkat, és kapcsolódtunk más, szemben is ülő képviselőtársaink módosító javaslataihoz. Miről is szólt ez a koncepció, és miről szóltak módosító indítványaink? Először is azt célozták, hogy legyen a távközlési piacon verseny. Verseny, amely - mint említettem - tőkét pumpál ebbe az iparágba, verseny, amely kedvez a már meglévő és most szerveződő társaságoknak, versenyhelyzet, amely figyelembe veszi a már meglévő helyzetet, a nemzet meglévő vagyonát, olyan törvény, amely figyelembe veszi az önkormányzati érdekeket, illetve az azok által tolmácsolt lakossági érdekeket. Törvényre számítottunk, amely figyelembe veszi a távközlésbe befektetett lakossági hozzájárulásokat, és azokat nem csupán befizetéseknek, hanem tulajdonosi részarányt jelentő befektetésnek minősíti. Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú története van a törvénynek. Arról most nem kívánok kronológiát önök elé tárni. Nagyon komoly, lényeges változásokon ment át ez a törvény a tárgyalási szakasza alatt. Egyet azonban ki jell jelentenem: az a többször elhangzott, úgynevezett hatpárti konszenzus naiv ábránd, hisz szó sincs konszenzusról. Szó sincs még párton belüli konszenzusról, koalíciós pártokon belüli konszenzusról sincs szó, képviselőtársaim. (17.50) Itt egy régi jelenségről van szó, tisztelt képviselőtársaim, arról, hogy gazdasági érdekcsoportok a politikát eszközül használják fel. Eszközül használják fel ebben az esetben is, mi képviselők vagyunk ennek a játéknak a figurái. Nincs ebben semmi különös, tisztelt képviselőtársaim, ismert, régi jelenség ez. Akkor válhat ez különössé, sőt becsületbeli üggyé - egyes képviselők és az Országgyűlés becsületbeli ügyévé -, ha majd a döntés pillanatában nem azt mérlegelnénk, ami a nemzetnek, az országnak, az önkormányzatoknak, a lakosságnak, a fogyasztóknak jó, hanem egyes gazdasági csoportosulások önös érdekeit vennénk figyelembe. De végül is - véleményünk szerint - milyen lett ez a törvény? Véleményünk szerint a nemzeti érdekek által sem indokolt mértékben védi a MATÁV monopolhelyzetét azzal, hogy 1994. április 30-áig indokolatlanul erős védelmet biztosít számára. Van jó része is, így például meg kell említenem a Távközlési Alap intézményét, amelynek az az elsődleges funkciója, hogy segítsen kiegyenlíteni azokat az egyenlőtlenségeket, amelyek ma a távközlési ellátásban ebben az országban tapasztalhatók. Nem jó abban a vonatkozásában, hogy a fejlesztési lakossági hozzájárulásokat nem befektetési alapoknak, nem tulajdonrészeknek fogadja el. Hadd említsek itt meg példaképpen egy budapesti példát, az előbb vidékiekről beszéltem, a XVI. kerületben 212 millió forint lakossági befizetéssel 4030 telefonállomás-létesítő - MATÁV és önkormányzati, lakossági közös társulás - helyezte üzembe a vonalakat. Ez a 212 millió forint ennek a telefonszolgáltató társaságnak a privatizálása után vajon kié lesz? Hogyan részesülnek annak az új szolgáltató vállalkozásnak a vagyonából azok, akik ilyen jelentős pénzeszközzel hozzájárultak ennek a társulásnak a létrejöttéhez. Képviselőtársaim! Tudom azt, hogy az Országgyűlés mindkét oldalán, minden párt között vannak, akiket megkerestek különböző érdekcsoportok, önkormányzati érdekszövetségek, önkormányzatok, a MATÁV, mindnyájunkat megpróbálnak - nem is állítom, hogy rossz szándékkal - befolyásolni, és próbálják bizonyítani, hogy az őáltaluk képviselt érdekek az igazi nemzeti érdekek. Kérem képviselőtársaimat - nagyon kérem, a döntéshozatalig még van annyi idő -, hogy tájékozódjanak, mert a tájékozatlanság nem ment fel bennünket, ha rossz döntést hozunk ebben az ügyben. S végül azzal fejezem be felszólalásom, amivel kezdtem, egy kicsit kibővítve, a telefon nemcsak orvosi értelemben ment életeket, hanem a szó más, kibővített értelmében is, amikor falvaknak, elmaradott térségeknek ad életmentő telefont. (Taps az ellenzék padsoraiban.)