JÁVOR KÁROLY (MDF): Köszönöm, Elnök Úr. Elhangzott, hogy részletes vita, és módosító indítványokról beszéljünk. Nos, én Pintér József képviselőtársamnak a módosító indítványával kezdeném, és arról szeretnék néhány szót szólni, amelyik az országos erdészeti és vadgazdálkodási alapról szól. Képviselőtársam távollétében, mint aki a bizottság előadója lett volna, szeretnék néhány szót szólni, és rögtön az elején elmondanám, hogy amit Pap János itt elmondott - talán kissé hosszabban a kelleténél -, az tulajdonképpen jórészt a bizottság álláspontja is, és a bizottság vitájában elhangzott. Meggyőződésem, meggyőződésünk, hogy az erdőt és a vadat, az erdő- és a vadgazdálkodást nem szabad egymástól elválasztani. Különben öntörvényű gazdasági kényszerekbe szorítja azokat a szervezeteket, amelyeknek önálló vadgazdálkodásra joga és lehetősége lesz. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést úgy, hogy vadgazdálkodás vadásztársaság-módra, és vadgazdálkodás ilyen módra, és hogy néz ki a természetvédelem. Mondok egy példát, és ezzel tulajdonképpen be is fejezném. Ahol lakom, a házaktól nem messze van egy szép nagy tó, oda egy vadásztársaság telepített 4000 vadkacsát, csibét, s elkezdte őket etetni. Egy idő után, mert a további etetés már gazdaságtalan lett volna, leállította az etetést, most ettől kezdve a 4000 vadkacsa éjjel-nappal ordított, s várta az etetést. Szeretném megjegyezni, hogy a csibéket, majd az egyre cseperedő kacsákat puskások őrizték - itt van a gazdasági kényszer -, és a teljesen logikusan és természetesen oda jövő ragadozókat - egyébként védett ragadozókat, madarakat és egyebeket - lőtték a kacsák védelmében. Amikor a kacsák már golyóra érettek, akkor meg kellett őket tanítani félni. Ugyanis mikor a puskások megjelentek, akkor mentek oda a kacsák, hogy kérünk enni. (Derültség.) Ez nem ment olyan könynyen, mert a kacsa nehezen tanulta meg, hogy aki eddig enni adott, az most le akar lőni, és hogy le tudjon lőni, ahhoz nekem repülni kell, mert ugye, a szabályban az szerepel, hogy csak húzásban lehet lelőni a kacsát. Heteken keresztül, pontosabban hétvégeken keresztül az összes környező ház lakói kora reggel arra riadtunk, hogy a puskások huszasával és harmincasával durrogtattak, hogy a kacsák végre féljenek. Van egy nagyon tanulságos videofelvételem arról, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal ordibálnak a kacsákra, hogy repülj már, te rohadt dög (Derültség.), és ütötték a csónakot, meg a vizet, meg a kacsát. Ha a kacsa még ezután se röpült, akkor ott lőtték, ahol érték. Röviden ennyit a vadgazdálkodásról a vadásztársaság-módra. (Derültség, zaj.) Azt gondolom, hogyha egyszer egy természetes egység az erdő és a vad, akkor akinek a feladata az erdőgazdálkodás, annak a feladata legyen a vadgazdálkodás is. Ettől teljesen független a vadászati jog kérdése és a vadászat, amit majd egy törvényben rendeznünk kell. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)