BOGÁR LÁSZLÓ nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kormány által benyújtott előterjesztést csak nagyon röviden szeretném szóban kiegészíteni, illetve megindokolni. A volt KGST-országok között 1972-ben megkötött, de nem a KGST dokumentumaként, hanem önálló nemzetközi egyezményként létrehozott, úgynevezett Moszkvai konvenció lényegében két célt kíván megvalósítani. Az egyik: a kamarai választottbíróságok hatáskörének kizárólagossá és ezáltal kötelezővé tételét, egységes fórumrendszert teremtve a tagállamok gazdálkodószervezetei közötti vagyoni természetű jogviták elbírálására. Ez a maga idejében pozitív intézkedés volt, mivel egyrészt olyan fórumra bízta a perek elbírálását, amelyik az adott ország központjában működött; amelyek már akkor, tehát 20 évvel ezelőtt is meglehetős gyakorlattal rendelkeztek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból származó jogviták elbírálásában; amelyek eljárása többé-kevésbé egységes választottbírósági mintaszabályzatra épült; ahol legalább lehetőség volt a választottbírói listából olyan személyek közül választani, akiknek a szakmai tudása, gyakorlata, nemzetközi reputációja garanciát kínált a pártatlan bíráskodásra, és végezetül: nem kellett távoli országokban az ottani helyi bíróságok előtt pereskedni. A második célt, az egyezmény másik célját az jelentette, hogy a részes államok kötelezettséget vállaltak a másik államban hozott választottbírósági határozatoknak a végrehajtására. Ezt a kötelezettségvállalást viszont sokkal szélesebb körben és precízebben is szabályozza az 1958-as New York-i konvenció, amelynek a legfrissebb ENSZ- tájékoztatás szerint már 90 ország a tagja, ideértve egyébként valamennyi volt európai KGST-országot is. Amennyiben a maga idejében a KGST viszonyai között kétségtelenül pozitív lépést jelentett a konvenció, ma már egyértelmű, hogy a negatívumai erősödtek fel, és ezért a felmondást a Kormány álláspontja szerint a következők teszik indokolttá: először is a kérdésnek van egy politikai oldala. Ma már ez az egyetlen olyan, a volt KGST-országok között fennálló nemzetközi szerződés, amely olyan speciális rezsimet tart fenn ezen országok között, ami elválasztja őket a világ többi országától. 2. Elvileg sem lehet ma már indokolni, hogy miért kívánunk egy olyan rendszert továbbra is fenntartani, ami magának a választottbíráskodásnak a legalapvetőbb elvével - tudniillik a választottbírósági eljárás mindenkor csakis az érdekelt felek megegyezésén alapulhat - teljes mértékben ellentétes. Nem utolsósorban említeném azt a fokozódó nyomást, ami a Magyarországon jelen lévő külföldi befektetők részéről érzékelhető egy, a konvenció folytán rájuk nézve is kötelező bíráskodási rendszer további fenntartása ellen. Ha az Országgyűlés meghozza a Moszkvai konvenció felmondásáról szóló határozatát, úgy ez a felmondás közlésétől számított egy év múlva lép hatályba. Akkor viszont majd az akkori Országgyűlésnek törvényt kell alkotnia, mivel a Moszkvai konvenciót az 1973. évi 23. törvényerejű rendelet hirdette ki, ezt pedig csak törvénnyel lehet majd hatályon kívül helyezni. Tisztelt Országgyűlés! Mindezek alapján kérem, hogy a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési kapcsolatokból származó polgári jogi viták választottbírósági elbírálásáról szóló 1972. évi egyezmény felmondására vonatkozó határozatot szíveskedjék meghozni. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)