KÁDÁR PÉTER (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ez a Ház jóváhagyja a Károli Gáspár Református Egyetem megindítását, ezzel nagy ügyet intéz. Még akkor is, ha ebben az első törvényhozási szakaszban szinte megszoktuk már a nagy ügyeket. Nemrég alkotta meg a tisztelt Ház a felsőoktatási, a közoktatási, az akadémiai törvényt. Micsoda egyetlen intézmény sorsa az összes többiéhez képest? És mégis, ezt az egyet, a Károli Gáspár Református Egyetemet elszakíthatatlan szálak fűzik a köz magas ügyeihez. Önök most egy magyarországi egyház legfiatalabb intézményének a létrejöttét hagyják jóvá az előterjesztő dicséretes szándéka szerint. Mégis arra kérem önöket, ne úgy szavazzanak e napirendi pontról, mint holmi részérdekű felekezeti ügyről. Kérem, hogy támogatásukat mindenekelőtt a név előtti főhajtás jeléül adják meg. Adózzon szavazásával a magyar törvényhozás a bibliafordító tudós prédikátornak, a magyar szellem és lélek reformátorának, anyanyelvünk míves mesteremberének, annak a férfiúnak, akinek veretes deákos szavában megszólalt az Isten magyarul, akinek szava ezért nemzetmegtartó erővé lett. Másrészt arra hívom fel a Házat, szavazzon az egyetemi gondolatra. Mert ha ez a gondolat valaha kivész, az informatika óriás lépteivel haladó tudás őrült rohanásba kezd, a pengeélességű szakismeret pedig gyilkos fegyverré lehet. Az egyetem arra hivatott, hogy a részt az egész oltalma és fegyelme alá vegye, érvényesítve ezzel a tudományágak közötti átjárás, az interdiszciplinaritás elvét. Mindezt úgy teszi, hogy elismeri a szaktudás igazát, miközben annak részleges voltára figyelmeztet. Az egyetem azt jelenti, hogy nincsen emberi mindentudás, mert egymás értelme nélkül csonkák az ismereteink. Az egyetem arra is vigyáz, hogy az üzemcsarnok a laboratórium előszobája legyen. Fordítva: az elmélet műhelyajtaja a gyakorlat udvarára nyíljon. A Károli Egyetem, melyben most kettő, a tervek szerint három szak fonódik egybe, a hittudomány, a tanítóképzés és majd a jövőre induló jogi kar, mint minden felső iskola, egyszerre lesz vigyázója a magas szellemiségnek és a mély emberségnek. Mikor, ha nem ma van a legégetőbb szükség arra, hogy minél több magyar fiatal váljék versenyképes szakemberré? Mikor, ha nem ma kell a legtöbbet tennünk azért, hogy a nyers tudást, a hűvös technológiát ne öntörvényeink, hanem a felelős emberi lélek és a józan ész vezéreljék? Harmadsorban: ha az Országgyűlés igent mond, azzal nemcsak a patinás nevet, az alkotó tudást, hanem a nemzeti azonosság egy nemes és kitéphetetlen részét, a reformáció szellemét ismeri el. Azt a szellemiséget, amely Bécs és Bizánc között egyedül itt, a magyar parlagon vert gyökeret, amely már akkor a türelmes szabadság védernyője alá vonta a hit üldözötteit, mikor a művelt Nyugat még eretneket égetett, amely összeötvözte a megőrzés és a haladás erényét, amely egy padra ültette polgárként a hegyaljai parasztot és az erdélyi nemest, amely genfi zsoltárral vértezte fel népe lelkét az idegen veszedelem ellen, amely hazahozta Európa tudását a Németalföldről a magyar Alföldnek. Méltó, hogy az ország háza ezzel a szavazással a nemzet azon fiairól emlékezzék meg, akik a kálvini szellemtől vezetve vitték előbbre hazájuk dolgát, tollal, karddal vagy kormányzói pálcával. Akiket az elrendelés hite egyszerre óvott meg a gyáva behódolástól és a felelőtlen vakmerőségtől. Fejezze ki a Ház most azt az óhajt, hogy látni kívánja a szellem műveit újra a jelenben, mert azt akarja, hogy ez a nemzet megint egészséges legyen. Egészséges pedig akkor lesz, ha minden része, így a református szellem is újult erőre kap. Végül az Országgyűlés bizalmat szavaz az új egyetemnek. Jóváhagyása annak a közbizalomnak a kifejezése, melynek alapján a magyar államhatalom sokat várhat el a Károli Gáspár Egyetemtől. Nem kevesebbet, mint hogy az intézmény és fenntartója a nemzet megreformálásának erős vára legyen. Kérem, adják meg a lehetőségét, hogy a magyarországi református egyház és fiatal egyeteme rászolgáljon erre a bizalomra. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)