PESTI FERENC, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészségpolitika, a környezetvédelmi politika... (Az általános zaj, mozgás közepette alig hallható a felszólaló hangja. Mivel többen - tévesen - technikai problémára figyelmeztetik, mikrofonját megkocogtatva ellenőrzi, hogy működik-e, majd - szűnni nem akaró zajban - újra elkezdi beszédét.) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészségpolitika, a környezetvédelmi politika, a munka-egészségügyi politika meglehetősen összerendezetlen. Az ágazati minisztériumok feladatvállalásai olykor önkényesnek, de mindenképpen összerendezetlennek látszanak. A most részletes vitában tárgyalt törvényjavaslat egységes politika kialakítását és ennek megfelelő végrehajtást kíván. Az előző, jelenleg is érvényes szabályozás nem teljesítette ezt az igényt. A régi egészségügyi tárca és a régi munkaügyi tárca szinte egymás mellett ment el, és függetlenül tevékenykedett. A nemzetközileg alapvető fontosságúnak tekintett üzemegészségügy nálunk üzemi környezetbe helyezett gyógyító alapellátássá korcsosult. Az üzemegészségügyre vonatkozó törvényi előírást nem teljesítették. Engedjék meg, hogy röviden, de fejezetenként, illetve paragrafusonként megjegyzéseket tegyek ebben a részletes vitában: I. fejezet 11. �: ebben a paragrafusban a munkaügyi, a népjóléti és az ágazati miniszterek felhatalmazást kapnak a részletes szabályzatok kiadására. Ez természetes is, mert a munkafolyamatok, technológiák és a munkakörülmények sokrétűsége miatt minden ágazatra érvényesen ez elképzelhetetlen egyetlen szabályzatban. Az viszont elvárható lenne, hogy a törvényhozó kodifikálja a miniszterekre kirótt feladatok egyes tételeit. Sajnálatosan, a konkrét feladatkiosztás hiányzik. Nem szerencsés, ha a minisztériumok egyedi értelmezései és alkalmi késztetései határozzák meg a szabályozások tartalmát. A II. fejezet 14. �-ának 1/a) pontja az alapvető politikai program kialakítását mint állami feladatot megjelöli, de ennek felelősét nem nevesíti. Kitől kérheti majd számon a Parlament az egységes munkavédelmi politika hiányát? A 14. � 1/e) pontja szerint a munkavédelmi információs rendszer kialakítása és működtetése ugyancsak állami feladat, de az egységes és szemléletében összerendezett információszolgáltatás esetleges hiányosságai kitől kérhetők számon? A 17. � 1. pontjában felsorolásra kerülnek az állami feladatok végrehajtásáért felelős állami szervek. A sor az Országgyűléssel kezdődik, és az Országos Bányaműszaki Felügyelőséggel végződik. Jobb lett volna, ha az egyes állami feladatok felsorolásánál közvetlenül nevesítik a végrehajtás felelősét. Ez a paragrafus kiemelten foglalkozik az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőséggel, részletezi az odarendelt államigazgatási feladatokat. Ez nem is kifogásolható - viszont csak felemlíti az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot konkrét feladatainak megjelölése nélkül. Zárójelben jegyzem meg, hogy az 1991. évi XI. törvény az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról - 5. � 1/f) pont - csak a munka és üzemegészségügyi szolgálatok szakmai felügyeletét gyakorló államigazgatási szervnek jelöli az ÁNTSZ-t, és a 10. � 2. pontja is csak annyit tesz hozzá, hogy a szolgálat ellenőrzése során minden munkahelyre, bármely, emberi tartózkodásra szolgáló helyre beléphet. Az ÁNTSZ-ről szóló törvény 11. �-a és 12. �-ának b) pontja már a munkavédelem területét érintő egyes érdemi feladatokat is megjelöli, de ez elégtelennek tűnik a munkavédelem egészségügyi szervezeti rendszerének számonkérhető működéséhez. A teljesség kedvéért meg kell említeni az 1988. évi 13. törvényerejű rendeletet, amely az 1985. évi június 26. napján a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet általános konferenciáján elfogadott, az üzemegészségügyi szolgálatról szóló egyezmény kihirdetése - ez a 171-es számú konvenció. Ennek hazai adaptálása, sajnos, mind a mai napig várat magára, így ezt politikai elkötelezettségként figyelembe kell ugyan venni, de államigazgatási feladatkörként nem értelmezhető, és intézményműködtetési szinten aligha kérhető számon. A 17. � pontjai jól érzékeltetik, hogy az előterjesztés balesetvédelmi megalapozása sokkal teljesebb, mint az úgynevezett munka-egészségügyi oldalé. A munkavégzés veszélyforrásainak társadalmi és gazdasági kártételeinek kimutatása teljesen elsikkadt. A III. fejezet a 18. �-tól az 53. �-ig szinte teljes mértékben tükrözi a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 164. számú ajánlását. Csak egy szempont hiányolható: a 42. � nem nevesíti a 164. számú ILO-ajánlás 3. cikkelye 4/e) pontjának azon tételét, hogy a katasztrófamegelőzési tevékenységnek nem csupán az ipari zóna munkásaira, hanem az ipari terület környezetében élő lakosságra is ki kell terjedni. Gondoljunk csak a lakóházakban bérelt raktárakban tárolt gyúlékony, robbanó és mérgező anyagokra, a lakóépületek udvarán, melléképületekben végzett ipari tevékenységekre. Az egyéni és kisvállalkozások remélhető szaporodásával ezeket a kérdéseket nem lehet csak tűzrendészeti feladatként kezelni. Ebben a törvényben, hazai viszonyaink ismeretében, rendelkezni kell a lakókörnyezetben végezhető ipari tevékenységek feltételeiről is. Végül, az 58. � 4. pontjában a népjóléti miniszternek határidőt kellene szabni, hogy mikorra kell elkészítenie az 1988. évi 13. törvényerejű rendeletnek megfelelően az üzem-egészségügyi szolgálat szervezeti és működési szabályzatát. Az eltelt öt év alatt ennek a jogszabálynak az életbe léptetésére sajnos semmi nem történt. Hölgyeim és uraim! Röviden ennyit kívántam elmondani a részletes vitában. Azokat a módosító indítványaimat, amelyeket a szociális bizottság egyharmada sem támogatott, visszavontam, hogy gyorsabban haladhassunk, és kérem megmaradt indítványaim támogatását. Köszönöm. (Taps.)