DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontosnak és szükségesnek tartom az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény módosítását ama irányba, amely a képviselők Parlamenten kívüli tevékenységét kívánja a nyilvánosság számára tudhatóvá és ellenőrizhetővé tenni. Az utóbbi időben gyakran előfordult velem, s gondolom, nem vagyok egyedül, amikor úgy kellett érezzem magam, mint az a bizonyos ember, aki kabátlopási esetbe keveredett. Mások helyett kell szégyenkeznem olyankor, ha összesúgnak- búgnak körülöttünk, képviselők körül. (19.20) Könnyen beszél az, aki havi 2-300000-et vág zsebre havonta, mert képviselőként nyilván begyűjtött magának néhány igazgatótanácsban egy-két zsíros posztot. Hozzám hasonlóan több képviselőtársamon is gyakran számonkérik: aztán hogyan állunk az igazgatótanácsi tagságokkal, felügyelőbizottsági tagságokkal? Ilyenkor persze mi, vétlenek, mentegetőzni kényszerülünk, és elmondjuk, hogy kérem, higgyék el, nem minden országgyűlési képviselő vállal lehetőségei ellenére efféle tisztet. Vagyunk néhányan, akik nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a köz bizalmából elnyert megbízatást egyéb, a képviselő saját anyagi hasznát előmozdító tevékenységre is átváltsuk. A jelenlegi jogi szabályozás - szerintem helytelenül - lehetővé teszi e tisztségek betöltését, így minden képviselőnek lelke rajta, ha elvállalja. S ha elvállalja, azt csak a lehető legszélesebb nyilvánosság mellett tehesse. A minősítést majd az állam polgárai a következő választások alkalmával minden bizonnyal meg fogják tenni. Annak a szemléletnek vagyok híve, amely úgy vélekedik, miszerint egy ilyen értékek felborulta világban legalább a parlamenti képviselő legyen olyan ember, aki arra használja fel megbízatását, amire kapta. A köz önzetlen szolgálatára. Olyan ember legyen, aki munkájával, egész tevékenységével méltó választói és nem választói megbecsülésére és tiszteletére. De hogyan lehet tisztelni olyan embereket, akiket titkok és homályok fednek, akikről olyan mendemondák keringhetnek - és nincs jogi zsinórmérték a megcáfolásra -, hogy ott a Parlamentben a képviselők, azok bizony egyik kutya, a másik eb, azok egy falu, egy nóta. Nekünk, jogalkotóknak az egyik legégetőbb és legaktuálisabb kötelességünk minden lehetőséget megragadni annak érdekében, hogy a honatyák és honanyák iránt megrendült bizalom helyreálljon, legalább a nyilvánosság erejét felhasználva. Mondandómat azzal kezdtem, hogy fontos és szükséges e törvénymódosítás elfogadása. Úgy hiszem, még ennél is tovább kell mennünk. Annak elfogadása hovatovább elkerülhetetlen, s elvetése több mint hiba lenne. Egyszerűen ostoba struccpolitika. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)