DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormányprogram vitáját folytatva szeretnék röviden szólni egy olyan kérdésrõl, amely a tegnapi vitában is nagy nyomatékkal fogalmazódott meg, elsõsorban Áder János hozzászólásában, de amely kérdés a választások elsõ fordulója óta a politikai viták középpontjában áll. Nevezetesen többen megfogalmazták: tekintettel arra, hogy a megalakuló kormánykoalíció a parlamentben a mandátumoknak több mint 72 százalékával rendelkezik, ez egy rendkívül jelentõs hatalom a koalíció kezében, egy olyan hatalom, amellyel bármit megtehet - mint ahogy ezt Áder János tegnap megfogalmazta.
Úgy érzem, indokolt és fontos ezzel a szemponttal foglalkoznunk, hiszen a koalíció két dolgot tehet. Az egyik, hogy állandóan zavarodottan ismételgeti bizonyos bûntudattal, hogy hát nincs is olyan nagy hatalmunk, nem kell ettõl annyira félni; a másik, hogy számol ezzel a ténnyel, és megérti, érzékenyen reagál azokra a félelmekre, amelyek ebbõl a kétségtelenül létezõ közjogi helyzetbõl fakadnak. Mert igaz az, amit Áder János mondott, hogy közjogilag a koalíciónak lehetõsége van minden olyan kérdés rendezésére, amelyhez az alkotmány kétharmados szavazást ír elõ, így tulajdonképpen át tudja írni az egész közjogi berendezkedést, és korlátlan hatalmat tud gyakorolni.
Ezzel a ténnyel szembesülni kell, és én úgy látom, az a legteljesebb meggyõzõdésem, hogy a kormányprogram szembesül ezzel a ténnyel. Szembesül azzal a ténnyel, amit Montesquieu óta tudunk, hogy minden hatalom addig terjeszkedik, amíg korlátokba nem ütközik. A kormányprogram szövege egy sor ponton éppen azt az elkötelezést fogalmazza meg, hogy a koalíció, felismerve "hatalmának nagyságát" - már a hatalma nagyságát idézõjelben mondom -, a közjogi hatalom nagyságát, méreteit, önmaga elszánja magát arra, hogy ennek a hatalomnak közjogi korlátokat állít a saját maga által elfogadott törvényekben.
Szeretném felhívni itt a figyelmet arra, hogy ez a szándék, ez a koalíciós szándék nem pusztán a kormányprogram írott malasztja, hanem már gyakorlati lépésekben is megnyilvánul. Itt szeretnék utalni a Házszabály leendõ tervezetére, amely az ellenzéki jogosítványokat nem a nemzetközi gyakorlatban szokásos méretekhez, hanem az aktuális ellenzéki méretekhez igazítja, és azokat a jogosítványokat, amelyeket a hatpárti tervezet ellenzéki jogosítványként tart nyilván, egyötödös indítvámyozási joghoz, egyötödös kezdeményezési - tehát az ellenzék létszámánál kisebb -, indítványozási joghoz köti.
(9.10)
Én úgy érzem, hogy ez már az elsõ fontos gesztus arra - az elsõ percekben megjelenõ fontos gesztus arra -, hogy a koalíció ezzel a hatalmával, amit a választópolgároktól kapott, és ami miatt nem szabad bûntudatot érezni, hogy ennyien vagyunk, ezzel a hatalmával nem akar visszaélni. El szoktak hangzani megjegyzések, a polgármesteri vitára visszatérve, hogy lám, a koalíció akkor is lépett, de ezek a megjegyzések megfeledkeznek arról a tényrõl, hogy ezt a törvényt nem a koalíció szavazta meg, hanem három párt szavazta meg, három frakció szavazta meg, kettõ ellenezte, egy pedig tartózkodott. Tehát itt a vitában a megoszlás, a határvonal nem a koalíció és a leendõ ellenzék között húzódott, hanem egészen más körben.
A másik téma, amely a koalíció hatalmának korlátairól szól, az nem a közjogi hatalom korlátai. Ugyanis a hatalom nemcsak közjogi kategóriákban ragadható meg. Valamennyien tudjuk azt, hogy a hatalom nagymértékben attól is függ, hogy kinek mennyi információja van. Az információs hatalom is hatalom, és mind az elõzõ kormány, mind az azt megelõzõ kormányzatok nagymértékben éltek az információs hatalmi jogosítványokkal.
Szeretném felhívni a tisztelt Ház és a tisztelt vitára figyelõk figyelmét, hogy a kormányprogram nyomatékosan rögzíti a kormánynak azt az elszánását, hogy szakít mind az elõzõ kormány, mind az azt megelõzõ kormány gyakorlatával az információs hatalom területén, és a nyilvános és számonkérhetõ kormányzás mellett kötelezi el magát. Ennek keretében a kormányprogram elõrevetíti azt, hogy még a ciklus elején új államtitokról, szolgálati titokról szóló törvényt fogad el. Az eddigi titkosítási szabályok lehetõvé tették, hogy például az egyik bejelentéstevõ képviselõtársam ügyében lefolytatott vizsgálat során azok, akik a vizsgálattal érintettek voltak, a vizsgálat eredményét államtitokká nyilvánították, és az az abszurd helyzet állt elõ, hogy senki nem tudhatta meg, hogy a bejelentõnek igaza volt-e vagy sem, mert a bejelentett személy dönthetett arról, hogy államtitok legyen az információ. Az ilyen abszurd helyzeteket meg kell szüntetni. A mai napig is él még az a jogszabály, hogy bármelyik társadalmi szervezet vezetõje a szervezet belsõ életét szabályozó bármely kérdésben szolgálati titokká minõsíthet, és hogyha valaki elmondja, hogy mi volt az adott párt belsõ vitáján, elmondja a nyilvánosságnak, akkor szolgálatititok-sértésért felelõsségre vonható.
Ezeket a titkosítási, titkolózási szabályokat, amelyeknek az az elve, hogy a fõ szabály az, hogy a kormányzati adat titkos - volt erre példa, hogy jogszabály-tervezeteket kezeltek titkosan -, és csak kivételesen kerülhet nyilvánosságra, ezzel az elvvel a kormányprogram szakít, és fõ szabályként a nyilvánosság elvét rögzíti.
De ugyanígy az átlátható kormányzás melletti elkötelezést rögzíti a kormányprogramnak az a része, amelyrõl Horn Gyula miniszterelnök-jelölt úr tegnapi programbeszédében is nyomatékosan szólt: a gazdasági döntések átláthatósága és a korrupció elleni fellépés kérdése.
Tisztelt Ház! Nyilván senki nem táplálhat olyan illúziókat, hogy Magyarországon sikerülni fog az, ami a világon még sehol: megszüntetni a korrupciót. De azt az eltökéltséget a kormányprogram rögzíti, hogy a nemzetközi tapasztalatból meg kell tanulnunk azt, hogy a korrupciót visszaszorítani csak nagyon világos kormányzati eltökéltséggel lehet. Csak akkor lehet visszaszorítani a korrupciót, hogyha a kormánynak erre világos programja van, és ez a program két szinten kell hogy a valóságban is testet öltsön. Az egyik szint a törvényalkotás szintje - és itt kérem a tisztelt Ház támogatását ahhoz, hogy majd ha benyújtja a kormány, támogassák azokat a törvényeket, amelyek a korrupció lehetõségét korlátozzák, például a privatizáció átláthatóságát növelik, amire több ellenzéki képviselõ is utalt, mindenekelõtt Torgyán képviselõ úr; vagy: támogassák azt a javaslatot, amely az állami beszerzések, a közbeszerzések átláthatóságát növeli, és szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg azokra, akik a köz pénzébõl szereznek be különbözõ árucikkeket, és ez a közbeszerzési tevékenység nemzetközi tapasztalat szerint is és bizonyos itthoni jelek szerint is nagymértékben táptalaja lehet a korrupciónak. Ezt nem az egyedi ügyeknek a feltárásával lehet megakadályozni és megszüntetni, hanem a körülmények megváltoztatásával ne lehessen személyi összefonódások vagy korrupt kapcsolatok révén nagymértékû állami megrendeléseket adni magáncégeknek, és ebbõl személyes hasznot szerezni.
Ugyanígy a korrupcióellenes törvényalkotási fellépéshez tartozik a képviselõi tevékenység átláthatóságának növelése - és itt szeretnék megint egy mondat erejéig utalni arra, hogy a polgármester-vitának az egyik eleme volt az, hogy egy személy két pozíciót elláthat-e. Nem akarom a polgármester-vitát feleleveníteni, csak erre az egy elemre utalok: tisztelt képviselõtársaim tudják jól, hogy a teremben jelen levõ képviselõknek és az elõzõ ciklusban a teremben annak idején jelen volt képviselõknek nagyon nagy hányada két-három- négy felügyelõ bizottságban, igazgató tanácsban, vállalat élén, vállalat tulajdonosaként több pozíciót is betölt. Tehát ez nemcsak a polgármestereknél indokolt felvetés, hanem általánosságban indokolt ezzel a kérdéssel foglalkozni, és a koalíció elszánta magát arra - ahogy a kormányfõjelölt beszédében is elhangzott -, hogy ezen a területen az összeférhetetlenségi szabályok áttekintésével világosabb viszonyokat kíván teremteni.
Végezetül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a korrupció elleni fellépésre a kormányprogram nemcsak törvényalkotási kezdeményezéseket javasol, hanem konkrét, egyedi ügyeknek a feltárását is, vizsgálóbizottságokat kezdeményez a kormány azoknak a visszaéléseknek a feltárására, amelyek súlyosan fenyegették a gazdasági stabilitást, a gazdaság tisztaságát. Ezekhez a szándékokhoz úgy érzem - függetlenül a kormányprogram egyes részeinek vagy egészének a támogatásától -, kérhetjük mindenkinek a támogatását, hiszen valamennyiünknek érdeke az, hogy átlátható, jogszabályi korlátokkal körülvett kormányzás jöjjön létre, amely átláthatóság nemcsak a közjogi hatalom tekintetében szab korlátokat, hanem az információs hatalom és a gazdasági döntések területén is - a korlátozott hatalom területén is - egy új szemléletet, új látásmódot vázol fel.
Ehhez kérem tisztelt képviselõtársaim támogatását, és kérem, hogy az ezzel kapcsolatos konkrét kormányzati intézkedésekben támogassák a kormányt. Köszönöm szépen. (Taps.)