DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Köszönöm a szót, elnöknõ. Kívánok szólni.
Úgy gondolom, egy rendkívül jelentõs elõterjesztésrõl van szó, amelynek az aktualitását mi sem húzza alá jobban, mint hogy a mai napon megérkezett - vagy most érkezik meg - Melescanu külügyminiszter úr. Úgy gondolom, az alapszerzõdések az Õ utazásának részét képezhetik, és az, hogy a magyarok hogyan élnek Romániában, és a románok hogyan élnek Magyarországon, ez ennek a megbeszélésnek ugyancsak tárgyát fogja képezni. Ezért az elõterjesztés aktualitásáról, úgy gondolom, nem kell szót ejteni.
De ami az elõterjesztés lényegét illeti, arról már annál inkább szólnom kell, hiszen a Független Kisgazdapárt meglátása szerint ahhoz, hogy az ide vonatkozó tárgyalások eredménnyel zárulhassanak, három kérdéscsoportot kell áttekinteni: az egyik a Magyarországon élõ kisebbségek helyzete, a másik a hazánk határain kívül élõ magyarság helyzete és a harmadik a határok kérdése.
A Független Kisgazdapárt álláspontja ebben az ügyben pregnánsan elkülönül a többi pártétól. Mi azt mondjuk, hogy szükség van alapszerzõdésre, de csak akkor, ha tudomásul vesszük a tényeket.
Mirõl szólnak a tények? A tények egyrészt azt tanúsítják, hogy a határok - ha tetszik nekünk, ha nem tetszik - ténylegesen léteznek, most már közel 75 éve. Ugyanakkor azok az alapvetõ jogok és szabadságok, amelyek minden nemzetiség vagy társnemzet - akár tömbben él, akár szórványban - alapjogai kell hogy legyenek, a valóságban nem léteznek. Az egyik oldalról tehát 75 éve léteznek a határok, és 75 éve nem léteznek a magyarságot megilletõ alapvetõ jogok és szabadságok - azok az alapvetõ jogok és szabadságok, amelyek az Európa Házba való belépésnél minden országban már ténylegesen létezõ tények kellene hogy legyenek; azok a jogok, amelyeket az ENSZ Alapokmánytól kezdve a Helsinki Nyilatkozatig ma már mindenfajta nemzetközi szerzõdés tartalmaz.
Úgy gondolom, hogy ezért az alapszerzõdéseket illetõen helyes a Független Kisgazdapártnak az a megközelítése: nem lehet megengedni, hogy a kormány ezekrõl a kérdésekrõl úgy tárgyaljon, hogy az Országgyûlés semmit ne tudjon róluk.
Tehát egyrészt a kormánynak - mielõtt még elhatározná magát bármire - meg kellene vitatnia ezeket a kérdéseket a Magyar Köztársaság Országgyûlésével. Csak emlékeztetném Önöket, igen tisztelt képviselõtársaim, az alkotmányos rend szerint a Magyar Köztársaság Országgyûlésének kellene hogy legyen egy kormánya, nem pedig a kormánynak kellene legyen egy parlamentje. Tehát jogos az a kívánság, hogy ezeket a kérdéseket vitassuk meg, és ha már megvitatjuk, akkor ne csak a magyarok határon kívüli helyzetét nézzük meg, hanem az itt élõ kisebbségek helyzetét is. Ezzel is mutassuk ki, hogy mi mindenfajta ilyen jog megadásának - éppen az említett nemzetközi okmányokra tekintettel - nagyon nagy jelentõséget tulajdonítunk, és az egész kérdésnél abból induljunk ki, hogy addig nem is lehet alapszerzõdésekrõl beszélni, amíg nem léteznek azok az alapvetõ jogok és szabadságok, amelyeket 75 éve csak ígérnek, de a mai napig nem biztosítottak a magyarság részére. Mert úgy nem lehet szerzõdést kötni, hogy csak az egyik tény, a határok ténye legyen rögzítve a szerzõdésben, a másik pedig csak egy jámbor óhaj legyen.
A mi megítélésünk szerint akkor van lehetõség alapszerzõdés megkötésére, ha az alapvetõ emberi jogok és szabadságok éppúgy létezõ tények lesznek, mint a határok. Ezt célozza az én elõterjesztésem, és ezért tisztelettel kérem a Házat, hogy tûzze azt napirendjére. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)