SZABÓ GYÖRGY, az MSZP képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A helyi önkormányzati választásokról szóló törvényi szabályozás jelentõségét bizonyítani aligha szükséges, hiszen a helyi közügyek autonóm intézésére felhatalmazott testületek, testületi vezetõk tevékenysége egy-egy helyi közösség, település, településrész, terület vagy kisebbség sorsát sok esetben közvetlenebbül érinti, mint az országos döntéshozók tevékenysége. Ezért egy ilyen törvénytõl joggal várható el, hogy egyértelmûen és világosan fejezze ki az állampolgárok akaratát, azaz valóban legitim testületek jöjjenek létre.
A választópolgárok számára legyen áttekinthetõ, könnyen kezelhetõ a választás mechanizmusa. A megválasztandó testületek megfelelõen tükrözzék a különbözõ érdekcsoportok, pártok súlyát, befolyását, és az elõzõ követelményeket nem sértve, a választás rendszere legyen takarékos.
(9.10)
A kormány által beterjesztett módosítási javaslatokat is ezen követelményekhez viszonyítottan érdemes vizsgálni, és ha ezt tesszük, rögtön az elsõ kérdés, amellyel szembesülünk, a módosító javaslatok talán legfontosabb és eddig is legtöbbet vitatott részéhez, az egyfordulós, azaz az érvényességi és eredményességi küszöb nélküli választási rendszer bevezetéséhez jutunk.
Azt senki sem vitatja, hogy az egyfordulós választás egyszerûbb, gyorsabb és persze olcsóbb is, de a negyven százalékos részvétel és a huszonöt százalékos szavazati arány eltörlése többek szerint lehetõvé teszi, hogy egy indokolatlanul kis létszámú, relatív többség döntse el a helyi vezetés összetételét és ezáltal a testületek, polgármesterek legitimitása is megkérdõjelezõdik, ahogy ezt tegnap például Balsai úrtól hallhattuk.
A szocialista képviselõcsoport véleménye szerint ezek az aggályok nem indokoltak. Ami az érvényességet, azaz a részvételi arányt illeti, mi úgy látjuk, hogy néhány, kínosan sokszor megismételt idõközi választástól eltekintve, az állampolgárok választási aktivitása jónak ítélhetõ. Többségük ugyanis fontosnak tartja, hogy szavazatával beleszóljon a vezetõ kiválasztásába. Nincs okunk feltételezni, hogy ez az aktivitás csökken, sõt a nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyfordulós választás ösztönzi a részvételt - és ez teljesen érthetõ, hiszen a választó pontosan tudja, hogy esetleges távolmaradásának korrekciójára nincs lehetõség.
Érdemes azon is elgondolkodni, hogy vajon kik kérdõjelezhetik meg a szavazás érvényességét, ha a választási részvétel egyes helyeken mégis alacsony lenne? Nyilván elsõsorban azok, akik nem élnek szavazati jogukkal. No de nem élni a választási lehetõséggel, utána pedig reklamálni, nem hiszem, hogy méltányolható magatartás.
Mi azt mondjuk, tekintsük felnõttnek a polgárt, aki pontosan tudja, hogy a választójog valóban jog és nem kötelem. S fogadja el azok döntését, akik élnek ezzel a joggal és ne büntessük az ismétlés kötelmével az aktív cselekvõket.
Még talán a részvételi arány eltörlésénél is többen, vagy legalábbis vehemensebben vitatták az eredményességi küszöb eltörlését, amely idáig az egyéni körzetekben és a polgármesterek választásánál a leadott szavazatok legalább negyedének megszerzéséhez kötötte a mandátum elnyerését. Mondván, micsoda dolog úgy köztisztségre emelkedni, hogy a szavazók negyed része sem biztosította támogatásáról. Megvallom, meglehetõsen értetlenül fogadjuk ezeket az érveket, mert akik megfogalmazzák, elfelejtik, hogy a helyi önkormányzati képviselõk azon részét, akiket 1990-ben tízezer fõ alatti településen választottak, az annál nagyobb településen, de listán szereztek mandátumot, nos azoknál idáig sem volt eredményességi küszöb, mert a listánál ez egyszerûen nem értelmezhetõ.
Tegyük hozzá, az önkormányzati képviselõk döntõ többsége, közel háromnegyed része töltötte be így pozícióját anélkül, hogy bárkinek eszébe jutott volna megkérdõjelezni, hogy képviselheti-e az adott település lakosságát.
További érvünk az eredményességi küszöb eltörlése mellett, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi választások tapasztalatai azt bizonyítják: az elsõ forduló eredményét a második forduló nemigen változtatta meg, de a részvétel jelentõsen csökkent. Így a választott személy legitimitása, ha a választók számához viszonyítjuk a reá adott szavazatokat, általában inkább csökkent, mint nõtt. Hadd tegyem hozzá: az 1990-es választásokon a második fordulóban háromszázezerrel kevesebben mentek el szavazni, mint az elsõ fordulóban, s ott ugye nulla eredményességi küszöb volt, azaz egy szavazattal is lehetett elvileg mandátumhoz jutni.
S még valamit. Ha az elsõ fordulóban vezetõ jelölt személye megváltozott, akkor a közben kötött pártok közötti megállapodástól függetlenül az volt a jellemzõ, hogy az elsõ fordulóban legjobban szereplõ párt jelöltjei kerültek elõtérbe. A szociológusok ezt a választási magatartást utitárs-effektusnak, azaz a gyõzteshez való tartozás vágya kifejezõdésének tulajdonítják. Ebbõl az következik, hogy az eredményességi küszöb eltörlése jobban tükrözi a szavazók elsõdleges szándékát és egyben méltányos a kisebb politikai erõt képviselõ szervezetekkel szemben.
Az elõbb elmondottakat összegezve: a szocialista képviselõk tehát úgy ítélik meg, hogy az egyfordulós választási rendszer feltételezett hátránya egyszerûen nem valós, vagy pedig olyan szerény a hatása, hogy eltörpül a biztosan várható elõnyök mellett, azaz egyszerûbb, olcsóbb, áttekinthetõbb, méltányosabb lesz a helyi választás, rövidebb a kampány, és gyorsabban állhatnak fel a döntéshozó testületek.
Ugyanezen szempontokat mérlegelve támogatja képviselõcsoportunk azt a kormányzati elképzelést is, hogy a tízezer fõ feletti településeken az egyszavazatos, de kompenzációs listáról is mandátumot adó választási szisztémát kívánja meghonosítani.
A rendszer elõnyének tartjuk, hogy a választók továbbra is megválaszthatják körzeti egyéni képviselõjüket, gyakorlatilag a korábbi körzetek változatlansága mellett, de a mandátumok negyven százalékát az egyéni vesztesek csoportja között osztja szét, ezáltal a település kormányozhatóságának szempontja mellett a különbözõ pártok, érdekcsoportok szóhoz jutását is korrekten biztosítja.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a helyi önkormányzati típusok közül a megyei képviselõtestület választási rendszerét radikálisan megváltoztatja. Az eddig alkalmazott elektori rendszer, amely sem arányos, sem titkos nem volt és azt eredményezte, hogy a negyvenezres város és a száz fõs kistelepülés egyaránt legfeljebb egy-egy fõt juttathatott a testületbe, valóban alapvetõ megújításra szorul. Hiszen a megyék valóságos önkormányzatiságát csak a közvetlen, arányos és titkos választás fejezheti ki, amely egyben az Európai Önkormányzati Charta követelményeit is figyelembe veszi.
A magyar önkormányzati választási rendszer ezzel válik teljessé, összhang teremtõdik a települési és a területi képviselõtestületek létrehozásának elveivel. Ez egyben feltétele azon kormányzati törekvések megvalósításának is, hogy a megyék mindenekelõtt a középszintû közszolgáltatásoknál és bizonyos állami feladatok decentralizálása révén több feladatot kaphassanak.
Képviselõcsoportunk szerencsésnek tartja azt a sok-sok változat után kialakult megoldást, amely a tízezer fõ feletti, illetve alatti településeket egy-egy választókerületnek jelöli. Ez ugyan korrigálja a kormányprogramban megfogalmazott elképzeléseket, de így válik elkerülhetõvé, hogy a megyei testületeket a nagyobb érdekérvényesítési erõvel rendelkezõ városok képviselõi uralják. A rendszer - ismerjük el - ugyan nem ad megoldást a megyén belüli kis térségek, vonzáskörzetek arányos képviseletének garantálására, de ez a kívánalom a jelölõ szervezetek, pártok célszerû jelölõ munkájával könnyen orvosolható.
A kikerülhetetlenül listás szavazás elõnye - mármint a megyénél -, hogy torzításmentesen tükrözi a megyék valóságos politikai erõviszonyait. A nyilván pártok által dominált megyéktõl pedig azt is várjuk, hogy a pártok az eddigieknél lényegesen nagyobb figyelmet szentelnek majd a térségi problémáknak és ez hozzájárul a mind súlyosabbá váló területi különbségek mérsékléséhez is.
Tisztelt Országgyûlés! A polgármesterek közvetlen választásának kérdését nem kívánom értékelni, mivel ez az a megoldás, amelyben mind a politikai pártok, mind az érdekszövetségek, mind a közvetlenül érintettek között a legteljesebb egyetértés mutatkozik.
(9.20)
A képviselõ-testületek létszámának csökkentésére irányuló javaslatokat - amelyek a tízezer fõ feletti településeket kisebb, a megyéket nagyobb mértékben, a fõvárost pedig leginkább érintenék - viszont fontosnak tartjuk, mert elõsegítik a gyorsabb döntéshozatalt és nem utolsósorban a testületi mûködés költségeit is csökkentik. A fõváros tisztán listás, tehát kerületi képviselõs delegálási rendszerét megszüntetõ módosító javaslatokat ugyancsak támogatjuk, mivel ez az egységesebb fõvárosi szemlélet erõsítésének irányába hat. A kerületek tanácskozási jogú delegálása viszont - kölcsönös konstruktivitást feltételezve - jól szolgálja a kerületi érdekek és az összbudapesti érdekek harmonizálását.
Tisztelt Ház! A helyi képviselõjelöltek ajánlását módosító kormányzati javaslatok elõnyének elsõsorban azt tartjuk, hogy az állampolgárok a jövõben nem kényszerülnek a polgármesteri hivatalokba bemenni, ha jelölésüket meg akarják tenni. A hivataltól kapott ajánlóívekkel a jelölõ szervezetek, illetve a független jelöltek vagy megbízottjaik már az ajánlások begyûjtése során módot kapnak jelöltjeik, illetve programjaik népszerûsítésére is, azaz az állampolgárok számára nem egyszerûen kényelmi szempont, hogy ezentúl nem hivatalban kell jelölniük, hanem ez a jobb tájékozódás lehetõségét is megteremti.
Az ajánlás újonnan javasolt rendszerében legtöbben talán attól idegenkednek, hogy egy választópolgár több jelöltet is javasolhat. Mi ezt azért tartjuk elfogadhatónak, mert ahogy azt a közvélemény-kutatási adatok is igazolják, az emberek igen jelentõs hányada csak a szavazást megelõzõ napokban, hetekben vagy éppen a szavazás napján dönti el, kit tisztel meg bizalmával. Elsõsorban ezen csoport részére oldja fel a javaslat a korai elkötelezettség dilemmáját. A jelöltséghez szükséges arányszámok növelését azonban - éppen az elõzõek miatt - mi is indokoltnak tartjuk.
Tisztelt Országgyûlés! Az elmondottakban a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló törvénymódosítási elképzelések azon részét emeltem ki, amelyeket képviselõcsoportunk hangsúlyosnak, fontosnak ítélt. Ez alól egy kivétel van: nem szóltam arról, hogy az 1993. évi LXXVII. törvény alapján hazánkban elõször kerül sor kisebbségi önkormányzatok választására, és ez értelemszerûen megjelenik a most tárgyalt törvény módosításában is. Errõl a kérdésrõl képviselõtársaim külön is kívánnak majd szólni.
Felszólalásomat zárva a szocialista képviselõcsoport véleményét úgy összegezném, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot jelentõs elõrelépésnek ítéljük a hazai politikai rendszer továbbfejlesztésében. Nem hisszük, hogy az így - remélhetõleg - megszületõ törvény a kõbevésés igényére tarthatna számot, a megszületõ módosítási elképzelésekkel már a mostani tárgyalás során tovább finomítható, de meggyõzõdésem, hogy a hazai és nemzetközi tapasztalatokra alapozott, korrigált rendszer hosszabb idõtávra rögzítheti a községek, városok, megyék és a fõváros választási rendszerének alapvetõ elemeit. A rendszer korrekt, lehetõvé teszi a helyi érdekcsoportok befolyásának arányos megjelenítését. Az eddigieknél áttekinthetõbb, olcsóbb választási szisztémát ajánl, elõsegíti az állampolgárok jobb tájékozódását, a különbözõ helyi önkormányzati típusok között megfelelõen differenciál, de egyben megteremti az eddig hiányzó összhangot, és igazodik az önkormányzati törvény módosítási elképzeléseihez is.
Mindezek alapján a törvényt a szocialista képviselõcsoport nevében elfogadásra ajánlom a tisztelt Háznak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)