DR. HACK PÉTER elõterjesztõ: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Élve a pillanatból eredõ ritka lehetõséggel, hogy az e heti ülésnapon most kivételesen nem Torgyán József kért és kapott szót.. (Derültség, taps.) ...szeretném ismertetni azt az elõterjesztést, amely a Házszabállyal kapcsolatos vitában... (Zaj. - Dr. Torgyán József felszólalásra jelentkezik.) ...tehát a Házszabállyal kapcsolatos vitában az elõterjesztõk álláspontja egy olyan tervezetrõl, amelyrõl hosszú-hosszú idõn keresztül folyt itt a Házban is a vita, a Ház falain kívül is.
Az elõzõ megjegyzésemet a beszédem során szeretném megmagyarázni, szeretnék visszatérni rá, és szeretném, hogyha Torgyán képviselõ úr nem venné ezt személyes megtámadtatásnak és személyes bántásnak. Igazán nem annak szántam, és a vita... (Dr. Torgyán József: Kérjen elnézést!) ...illetve a felszólalásom végén szeretném világossá tenni, hogy miért utaltam erre.
A vita külsõ szemlélõi joggal kérdezhették azt, hogyha ilyen egy hatpárti elõterjesztés ebben az új parlamentben, akkor milyen lesz azoknak az ügyeknek a vitája, amely ügyekben nincs meg ez a konszenzus.
(15.10)
Az elõterjesztés során a parlament megalakulását követõen, a nyári szünet elõtt több mint 40 órán keresztül folytak a hatpárti egyeztetések, majd a nyári szünet után szintén sok tucat órán keresztül folyt a hatpárti egyeztetés és a bizottsági munka, ahol mindvégig arra törekedtünk, hogy konszenzus alakuljon ki a Házszabály fõbb rendelkezéseirõl, konszenzus övezze a Házszabály alapvetõ intézményeit.
Most, sajnos nem tudok végérvényesen nyilatkozni arról, hogy hatpárti-e az egyetértés vagy nem, mert egy frakció nyilatkozata rendszeresen változott. Augusztus 30-án itt, a plenáris ülésen, az általános vitában az hangzott el, hogy nincs hatpárti egyeztetés. Augusztus 31-én a hatpárti tárgyaláson ugyanez a frakció úgy nyilatkozott - idézem a jegyzõkönyv 75. oldalát -: "teljesen világosan elmondtam, hogy ez számunkra elfogadható, tehát hogy kijelentjük azt, hogy a kardinális kérdéseket illetõen ezt konszenzussal elõterjesztett Házszabály-tervezetnek tekintjük, ami bizonyos racionalizálási módosító javaslatok benyújtását, fenntartását nem zárja ki".
Nos, azt hiszem, utána megint közelebb kerültünk a konszenzushoz. Egy dolgot biztosan rögzítenünk kell a magunk számára, az elõterjesztést elindítók számára: el kell gondolkodnunk azon, hogy a hatpárti egyeztetéseknek mi az értelme, mi a hasznossága, hiszen úgy tûnt, hogy az egyeztetések során nem ugyanazt gondoljuk a konszenzuskeresésrõl.
A tárgyalások eredményeként úgy ítélem meg, hogy abban a szövegben, amit az alkotmányügyi bizottság támogat, és amit az elõterjesztõ is támogatni fog, az elõterjesztõk nevében is támogatni fogok, abban a szövegben minden egyes jelen lévõ frakciónak vannak olyan pontjai, amelyek a szívéhez közelállóak, és lesznek olyan pontok, amelyeket nem szeret, nem fogad el, vagy amiket kritizál.
A kompromisszum megítélésünk szerint azt jelenti, hogy közelítjük az álláspontokat. Ennek sajnos sokszor az a következménye, hogy egy olyan szöveg születik, amit igazából senki nem érez sajátjának, amit igazából senki nem vállal el úgy, hogy ez az, ami az én szájam íze szerinti javaslat. De a kölcsönös engedmények útján végül is megállapodunk, egyik kérdésben az egyik fél enged, másik kérdésben a másik fél enged. Szerintem az nem kompromisszum, hogy egy tárgyalófél azt mondja, ti fogadjatok el mindent, amit én fontosnak tartok, én viszont nem fogadok el semmit, amit a többiek fontosnak tartanak. Így aztán azt kell mondanom, hogy a hatpárti elõkészítés, illetve az ezt követõ általános és részletes vita nemcsak bennem, hanem sokunkban, akik ebben a munkában részt vettünk, hagyott maga után rossz érzéseket, rossz szájízt.
Ezt nagy mértékben enyhítette - és itt kötelességem erre is kitérni - az MDF és a Fidesz tárgyaló delegációjának mindvégig rendkívül korrekt, rendkívül tárgyszerû és rendkívül konstruktív magatartása és más, az imént említett képviselõcsoportokhoz nem tartozó képviselõk tényleg végig tárgyszerû és korrekt hozzáállása. Itt Rubovszky képviselõ úr hozzászólásait és a vitában való aktív részvételét szeretném kiemelni. Õk valóban nem jelzõkkel próbálták az érveket pótolni, hanem érvekkel érveket állítottak szembe. Tehát az imént említett frakciók és az imént említett képviselõk mindvégig korrekt magatartása nem azt jelenti, hogy elvtelen alkukat kötöttek, hanem a saját álláspontjukat képviselték a vitában mindaddig, amíg döntés nem született, és a döntésben elfogadták azokat a javaslatokat, amelyek esetleg nem az õ elképzeléseik szerint dõltek el.
Ennek a korrekt magatartásnak köszönhetõen, a korábban már említett közel 100 órás egyeztetés eredményeként ma határozni tudunk a Házszabály szövegérõl, amely Házszabály alapvetõen az öt frakció álláspontját tükrözi, illetve a hatodikét bizonyos pontokban tükrözi, bizonyos pontokban nem, és amely Házszabály szövegéhez az alkotmányügyi bizottság többpárti konszenzussal - itt megint csak nem említek számot - nyújtott be több mint 80 módosító indítványt.
E módosító indítványok és tárgyalások eredményeként ez a Házszabály a jelenleg hatályos Házszabályhoz képest két területen nyújt elõrelépést. Az egyik terület az, hogy növeli az Országgyûlés tevékenységének demokratizmusát, növeli a demokratizmust olyan intézmények bevezetésével, amelyek - szemben a most hatályban lévõ Házszabállyal - kisebbségi jogosítványokat rögzítenek. Tudva levõ, hogy a mai Házszabályban csak többségi döntések vannak, nincs olyan döntés, amelyet az Országgyûlés kevesebb mint 50 százaléka meghozhat. Az új Házszabályban több területen, a vizsgálóbizottságnál, a politikai vita intézményénél egyötödös, tehát 20 százalékos többség is elegendõ egy döntés megszületéséhez. Nevesíti az ellenzéki jogokat, amikhez hasonló sincs a mostani Házszabályban, például megint csak a vizsgálóbizottság vonatkozásában. Bizonyos kérdéseket, a kivételes eljárást négyötödös többséghez köti, tehát az ellenzék bevonása nélkül errõl a többség nem tud dönteni.
Növeli a vitára fordítható idõt azáltal, hogy csökkenti a szavazásra fordítandó idõ mértékét. Itt szeretném megjegyezni, hogy utánaszámoltam annak, hogy ha már most élne az új Házszabály, és ezt a tervezetet, amirõl ma szavazni fogunk, a kormány terjesztette volna elõ, akkor a szavazás maximum fél órát venne igénybe az így várható 3 és fél órával szemben. Ennyivel rövidítené a szavazási idõt, ha már erre a szavazásra is alkalmaznánk az új Házszabályt.
A szavazási idõ rövidítése meggyõzõdésem szerint az ellenzék érdekét szolgálja, hiszen minden olyan pillanatban, amikor a szavazás elkezdõdött, a parlamenti aritmetika érvényesül. Amíg vita folyik, addig az ellenzék számára van lehetõség érveket felsorolni és érvekkel vitatkozni a többség álláspontjával.
Tehát meggyõzõdésem szerint a szavazásra fordított idõ csökkentése és a vitára fordított idõ növelése fokozza a Házszabály demokratizmusát. Növeli a demokratizmust és a parlament mûködésének áttekinthetõségét az a rendelkezés, amely korlátozza a plénumon eldöntendõ kérdések körét. Ez ily módon mind a képviselõk számára, mind az állampolgárok számára követhetõvé teszi a szavazást, követhetõvé teszi azt, hogy az egyes képviselõk a polgárokat érintõ fontos kérdésekben hogyan döntöttek.
Az elmúlt ciklusban az Országgyûlés 21500-nál több szavazást ejtett meg, ebbõl a 21500 szavazásból politikailag jelentõs szavazás lehet hogy volt 300, lehet hogy volt 500, de biztosan nem 21500. Ha a polgárok tudják, hogy mirõl döntenek a képviselõk, akkor a döntések átláthatósága, áttekinthetõsége, demokratikus kontrollja nagyobb mértékben érvényesül és ez mindenképpen közös törekvése a támogató frakcióknak, megint csak nem mondok számot.
Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a Ház mûködésével kapcsolatban mindenkor lehetnek eltérõ normákat követõ frakciók. Szerintem most is van olyan frakció, vagy lehet olyan frakció - nem állítom, hogy van, de lehet -, amelynek nem feltétlenül érdeke az, hogy a demokratizmusnak ilyen módon történõ fokozása megvalósuljon. És lehet olyan frakció is, amelynek nem feltétlenül érdeke az, hogy ennek a Házszabálynak a másik nagyon nagy reformeleme megvalósuljon. Nevezetesen: az Országgyûlés tevékenységének hatékonyabbá válása, amely nem feltétlenül jelent felgyorsítást.
Nem biztos, hogy azt fogja jelenti ez az új Házszabály, hogy gyorsabban fognak átmenni a Házon a törvények, de azt igen, hogy szakszerûbben fognak átmenni. Márpedig ez a Házszabály arra törekszik, hogy a vitát a szakszerûség irányába vigye el. És ezért szeretnék, ha itt a plénumon olyan kérdésekrõl folyna a vita, amely kérdésekben minden képviselõ számára a megfelelõ tájékozottsági lehetõség meglenne.
Szeretnék kitérni ezzel kapcsolatban majd a részletes vitában megfogalmazódó néhány alapvetõ kritikára, elõre jelezve azt, hogy nem tudok a több órán keresztül folyó részletes vitában elhangzott minden érvre reagálni.
(15.20)
Szeretném azt is jelezni, hogy ezzel a törekvéssel, tehát a hatékonyság, a szakszerûség növelésének törekvésével meggyõzõdésem szerint mindazok a képviselõk egyetértenek, akik majd a szavazás során megszavazzák ezt az elõterjesztést. És itt fog kiderülni, mennyire nem igaz az a következtetés, amit néhányan hamisan levontak, hogy itt az ellenzék és a kormánypártok között van a választóvonal: itt az ellenzéken belül is vannak eltérõ érdekek, eltérõ törekvések. Vannak olyan frakciók a Házban, amelyek kifejezetten érdekeltek abban, hogy írásbeli elõterjesztések alapján, egyenlõ feltételekkel, jól körülhatárolható témákról folyjanak a viták, mert a szakszerûségük lehetõvé teszi, hogy ezekben a vitákban korrekt vitapartnerként vegyenek részt a kormánypárt érvelésével szemben.
Akik a parlamentet másfajta szerepre képzelik el - és én most nem teszek abban az értelemben különbséget, hogy melyik a jó, melyik a rossz, de akik ettõl eltérõ módon képzelik el a parlament mûködését -, és inkább a látványos, élõ vitákat, a pezsgõ életet, a kölcsönös egymás fejéhez vagdosást szeretik, azoknak kevésbé érdeke, hogy elmozduljon a vita a szakszerûség irányába.
Szeretném újra jelezni, hogy nem tudok mindenre kitérnim, ami a részletes és az általános vitában elhangzott észrevételek kapcsán elmondandó. Nagyon sajnálom, hogy a részletes vitában módosító indítványaikat indokoló képviselõk nem tudtak eljönni a bizottsági vitára, mert akkor kiderült volna, hogy az általuk benyújtott javaslatok nagy része valószínûleg nem azt a célt éri el, amiért szerették volna benyújtani, vagy félreértésen alapul.
Itt említeném meg például Demeter képviselõ úrnak azt az indítványát, amely kimondja, hogy minden képviselõt azonos jogok illetnek meg. Ez a rendelkezés elsõre jól hangzik, de ellentétes az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvény elõírásaival, amelyek minden képviselõ közül kiemelik azokat a képviselõket, akik miniszterek vagy politikai államtitkárok, és kizárják õket abból a kiváltságból, hogy bizottsági tagok, bizottsági tisztségviselõk, az Országgyûlés elnökei vagy alelnökei lehessenek. Ezért már nem írhatjuk bele a Házszabályba, hogy minden képviselõ azonos jogokat élvez, mert vannak képviselõk, akiknek ezt az azonos jogát a törvény zárja ki.
Ugyanígy sajnálatos, hogy nem tudtunk vitát folytatni a bizottságban Maczó Ágnes képviselõ asszonnyal arról az indítványáról, amely elõírta volna, hogy a képviselõk tevékenységüket - az eredeti szövegben a Parlament épületében, az új szövegben - az Országház épületében végeznék. Ez a rendelkezés a tegnapi vitából levonhatóan egy jószándékú törekvés: a parlamenten belüli munkafeltételeket akarta biztosítani. De ha ez a rendelkezés benne lenne a Házszabályban, ez azt jelentené, hogy nem minõsül képviselõi munkának az a képviselõi munka, amit a Házon kívül végeznek a képviselõk. Nyilvánvalóan nem ezt akarta a képviselõ asszony elérni, ezért nem támogattuk az indítványát.
És még egy sor más ilyen indítványra utalhatnék.
Utalok itt - az elõbb egy kérdés kapcsán is szóba került - az Országgyûlés televíziós közvetítésének ügyére. Maczó képviselõ asszony javasolja, hogy csak akkor folyjon érdemi vita, amikor élõ tévéközvetítés van. Itt két lehetõség van. Vagy kormánytól és parlamenttõl független televízió mûködik Magyarországon - ahogy ezt az Alkotmánybíróság döntései is elõírják -, ebben az esetben az Országgyûlést egy független intézménynek szolgáltatjuk ki: az Országgyûlés akkor tárgyal érdemi kérdéseket, amikor a független televízió közvetít. Ha a független televízió nem közvetít, akkor az Országgyûlés nem tárgyal.
De még rosszabb a helyzet, ha igaz, amire több felszólaló utalt, hogy esetleg ez a televízió nem független, mert akkor a kormánynak szolgáltatjuk ki a parlamentet. Mert ha a kormány esetleg beavatkozna a televízió mûködésébe, és leállítaná a televíziós közvetítést, akkor nem lenne parlamenti munka, ha benne lenne a Házszabályban az az elõírás, hogy csak televízióközvetítés idején lehet érdemi tárgyalást folytatni.
Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy a képviselõ asszonynak az a törekvése, hogy a sajtónyilvánosságot, a parlamenti munka nyilvánosságát biztosítsuk, maradéktalanul megvalósul a tervezetben, mert - szemben a hatályos Házszabállyal - ez a szabályzat kötelezõ erõvel szögezi le, hogy mind a plenáris ülések, mind a bizottsági ülések a sajtó számára nyilvánosak. Sõt, a mostani szabályozáshoz képest annyiban is elõrelép, hogy az állampolgárok számára a karzaton mindig kötelezõ lehetõséget biztosítani arra, hogy ha akarnak, eljöhessenek és megnézhessék a Ház munkáját, élõben követhessék. Tehát a nyilvánosság követelményeinek a most hatályos Házszabályhoz képest jelentõsen jobban megfelel ez a tervezet.
Mindezeket a kérdéseket tisztázhattuk volna a bizottsági vitán. És hozzáteszem, hogy a bizottságban 95 százalékot meghaladó többséggel utasítottunk el ilyen, adott esetben félreértésre alapozott indítványokat, amelyekrõl hosszan volt érvelés itt, a plenáris ülésen.
Három témáról kell azonban még néhány szóban szólnom.
Az egyik téma - ami úgy jelent meg sok közleményben, hogy az ellenzék támadta, de valójában nem az ellenzék, hanem néhány képviselõ támadta a tervezetet és az elõterjesztést -, hogy korlátozza-e a Házszabály a képviselõi jogokat? Azt kell mondanom, hogy korlátozza. Igen, ez a Házszabály korlátozza a képviselõi jogokat.
De kinek az érdekében? Ha megnézik a Házszabály összes rendelkezését, nem az fog kiderülni, hogy a kormány érdekében. Ez a Házszabály a kormány számára sokkal de sokkal nehezebb feltételeket teremt, mint az elõzõ: kötelezettségeket ír elõ, jelenléti kötelezettséget, válaszadási kötelezettséget. Hasonló sincs a hatályos Házszabályban. Ez a Házszabály a képviselõi jogok korlátozását a többi képviselõ javára írja elõ.
Tisztelt Képviselõtársaim! Két téma exponálódott a vitában: a napirend elõtti hozzászólás kérdése és a képviselõi törvény-elõterjesztés jogának kérdése.
A napirend elõtti hozzászólás ügyében korlátokat szab ez a tervezet. Miért szabja ezt a korlátot? Sokan elmondták a vitában, hogy az elmúlt ciklusban is, és azt hiszem, a mostani ciklusban is több képviselõ a lényegi, állampolgárok millióit érintõ törvényjavaslatok vitájára heteken keresztül készült, és heteken keresztül készült arra, hogy felszólalását elmondhassa. Nem egy esetben, nem két esetben, nemcsak a mostani parlamenti ciklus alatt, az elmúlt ciklus alatt is 2-3 órás napirend elõtti viták tették lehetetlenné, hogy azok a képviselõk, akik érdemi kérdésekben, hosszú szakmai munka után beszédet akartak mondani, elmondhassák a beszédüket.
Csak szeretném az önök emlékezetébe idézni éppen e Házszabály vitájának a kezdetét: egy teljes ülésnapot szántunk a Házszabály általános vitájára augusztus 29-én, és összesen fél órát tudtunk tárgyalni, mert a napirend elõtti hozzászólások megfosztották mindazokat a képviselõket az érdemi vita lehetõségétõl, akik a Házszabályra készülve, a Házszabály kérdésében akartak megszólalni.
Tehát a korlátozás egyáltalán nem biztos hogy képviselõellenes. Ugyanis az a tény, hogy ebben a Házban - és a normális parlamenti demokráciának ez a feltétele - egyszerre csak egy képviselõ tud beszélni, ez önmagában már mindenki mást korlátoz a beszédben. Erre mondtam, hogy ha egy egész napig egy képviselõ beszél, akkor a 385 többi képviselõ korlátozva van a beszéd jogában, mert õk nem mondhatják el ugyanúgy a felszólalásukat.
Tisztelt Ház! Ugyanez elhangzott az interpelláció esetében is, hogy mért nem fordítunk több idõt az interpellációra? Szeretném jelezni, hogy a kormánynak csak jó lenne, ha egy órán keresztül egyetlen kérdéssel foglalkozna. De az összes többi képviselõ, aki még szeretne megszólalni, korlátozva van interpellációja elmondásában. És ha végigszámolják: ha egy héten csak egy interpellációra lenne mód, mert egy órán keresztül foglalkoznánk egy interpellációval, akkor az interpellációk elhangzására egy ülésszak alatt csak nagyon korlátozott számban lenne lehetõség.
Tehát a korlátozás a többi képviselõ érdekében történõ korlátozás. Azok a rendelkezések, amelyek lehetõvé teszik - szemben a hatályos Házszabállyal -, hogy egy frakció legalább egy interpellációt elmondjon, lehetõvé teszik, hogy minden képviselõcsoport legalább egyszer megszólaljon egy interpellációval. Ha nem akarnak ezzel a lehetõséggel élni, akkor jön be az a kisegítõ szabály, hogy az interpelláció benyújtásának sorrendjében kell elhangoznia az interpellációknak.
(15.30)
Ez a két rendelkezés együttesen teljesen értelmes, nem volt indokolt az a képviselõi megjegyzés, hogy agyával gondolkodik-e az ember, mert igen, agyával gondolkodik. Aki gondolkodik, az látja, hogy a két rendelkezés együtt teljesen jól mûködik, és ez is tisztázható lett volna a bizottsági ülésen.
A következõ kérdés: a napirend elõtt a képviselõi törvényjavaslat benyújtása. Jelenleg az a helyzet, hogy a parlamentarizmus általános elveivel ellentétesen a képviselõi törvényjavaslatot az elõterjesztõ indokolhatja, de arról nem folyik vita. Úgy kell dönteni a Háznak, hogy csak az egyik fél álláspontját ismeri. Ez merõben ellentétes a parlamentarizmus normáival, amelyek éppen a vitára alapozzák a döntést. Az új Házszabály azt írja elõ, hogyha egy képviselõ benyújt egy törvényjavaslatot, - és itt most nem megyek bele abba, hogy szerintem ezzel már a képviselõi törvénykezdeményezési jognak eleget tesz a Házszabály, hogy a képviselõ törvényjavaslatot nyújthat be -, akkor érdemi vitát kell folytatni 30 napon belül errõl a javaslatról a bizottság elõtt.
A hatályos gyakorlat az, hogy itt feláll a képviselõ, elmondja a javaslatát, és anélkül, hogy akár a közvélemény, akár a képviselõk ismerhetnék a javaslattal ellentétes érveket, dönteni kell, hogy napirendre vesszük vagy nem. Napirendre vettük, és utána hosszú ideig ki tudja, mi történik. Vagy napirendre veszi a Ház, vagy nem, vagy tárgyalja a bizottság, vagy nem. Ezzel szemben a mostani elõterjesztés azt tartalmazza, hogy a képviselõi indítványokat is mindenképpen meg kelljen vitatni.
Szeretném jelezni, hogy ebben a kérdéskörben, ami a képviselõi korlátozást illeti, azoknak az álláspontját is nagyon sok ponton elfogadtuk, akik kritizálták a törvényjavaslatot: Torgyán képviselõ úrnak az azonnali kérdésre vonatkozó indítványát elfogadtuk, és egy sor más - több mint tíz indítványát - a képviselõ úrnak, ami ebbe az irányba vitte el a javaslatot, és ebben a kérdésben a konstruktivitással semmiféle probléma nem volt. Ahol növeltük a képviselõcsoportok lehetõségét, nagyon sok ponton, a l5 képviselõhöz kötött indítványt is elfogadtuk Torgyán képviselõ úr javaslataiból, tehát nem éreztem indokoltnak azt a heves támadást, ami sokszor a patkónak arról az oldaláról elhangzott.
Szeretnék még szólni a mai, reggeli napirend elõtti vitában kibontakozott kérdéskörrõl, a nemzetközi szerzõdések ügyérõl. Torgyán Józsefnek abban igaza van, hogy a nemzetközi szerzõdések ügye egy nagyon bonyolult kérdéskör, amit részletesen, alaposan rendezni kell, mert jelen pillanatban egy 1982-es törvény szabályozza ezt, nem mindenben megfelelõen a hatályos alkotmányos rendelkezéseknek.
Megpróbáltuk a Házszabályban egy kicsit közelíteni a megoldásokat egy optimális törvényjavaslathoz, de gyakorlatilag erre nem nyílt lehetõség. Ebben a kérdésben is, és egy más kérdésben is fel kellett adnunk a próbálkozást, és azt kellett mondanunk, hogy nem tudja most a Házszabályt elõkészítõ bizottság kitakarítani Augiász istállóját sem a nemzetközi szerzõdések, sem a titokvédelem kérdésében, ahol mindkét területen sürgõsen átfogó jogi szabályozásra van szükség, így kénytelen-kelletlen a tervezett szabályozást közelítettük a hatályoshoz, ami nem ízlésünk szerint való, de még mindig kevesebb problémát okoz, mint a javaslatok teljes megreformálása.
Itt térek át egy olyan indítványra, amirõl nagy vita van, és ahol kicsit sajnálom, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnöke vagy a nemzetbiztonsági ügyekért felelõs tárca nélküli miniszter nincs jelen, mert meg tudná erõsíteni.
A több mint kétszáz javaslat közül mindössze egyetlen esetben fordult elõ, hogy a bizottság és az elõterjesztõ nem értett egyet. Ez a javaslat egy olyan javaslat, amely a bizottsági zárt ülések esetére lehetõvé tenné a képviselõi jelenléti jogot. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy én mint elõterjesztõ az elõterjesztõk felhatalmazásával nem fogom támogatni ezt a módosító indítványt, és szeretném, ha a Ház tudná, ha ezt az indítványt megszavazza, akkor azoknak a bizottságoknak a mûködését, amelyek a dolog érdeménél, természeténél fogva zártan üléseznek - így a nemzetbiztonsági bizottság és a mentelmi bizottság - ezeknek a bizottságoknak a mûködését értelmetlenné tenné. Hiszen ha a nemzetbiztonsági bizottság ülését a kongresszusi teremben kell megtartani, mert minden képviselõ jelen akar lenni, márpedig ha joga van jelen lenni, abban az esetben jelenlétének a feltételeit biztosítani kell, akkor a nemzetbiztonsági bizottság mûködése értelmetlenné válik.
Tisztelt Képviselõtársaim! Gondoljanak bele abba, hogy egy titok addig titok, akármit modanak a törvények, amíg korlátozott számú ember tudja azt az információt. Jelenleg a nemzetbiztonsági bizottságnak l5 tagja van, ha jól emlékszem a számra... (Dr. Boross Péter, felemelt ujjaival mutatja: kilenc.) Összesen kilenc, bocsánat, ez még jobb. Kilenc tagja van tehát a nemzetbiztonsági bizottságnak, amely a titokgazdákat, akár a nemzetbiztonsági szolgálatokat, akár egyéb titokgazdákat joggal gyõz meg arról, hogy ha valamit kilenc ember tud, akkor õk azért valamennyire tudják kontrollálni, hogy az átadott információnak mi lesz a sorsa. Ha ugyanezt az információt 386 ember tudja, akkor a titokgazda nem azzal fog védekezni, hogy átadja ennek a 386 embernek a titkot, hanem azzal fog védekezni, hogy nem osztja meg a titkot. Ezzel a több kevesebb lesz, mert lesz nemzetbiztonsági bizottságunk, de ez semmiféle titkos ügyet nem fog tárgyalni, mert normális titokgazda nem fog átadni neki titkokat. Köszönöm szépen, hogy a bizottság elnöke erre bólint. Gondolom, ha itt lenne a miniszter úr, ezzel õ is egyetértene.
Kérem a tisztelt képviselõtársakat, hogy ebben nagyon fontolják meg a döntésüket. Dönthet úgy a Ház, hogy minden képviselõ minden zárt ülésen jelen lehet, de ennek a döntésnek az lesz a következménye, hogy ezek a zárt ülésre alapozódó bizottságok el fogják veszteni a mûködésük értelmét.
Meg kell jegyeznem, hogy itt nemzetközi példákról szólva jogosan mondta Maczó Ágnes, hogy erre lehet pozitív és ellentétes példát is mondani. Nem tudok olyan példát mondani, ahol a titkosszolgálatok tevékenységét ellenõrzõ bizottság ülése a bizottság tagjain kívül is nyitott lenne. Nem tudok erre ellentétes példát. Olyant viszont tudok az USA kongresszusától az európai parlamentekig, ahol ez a legzártabb, és csak az adott képviselõk számára nyit ellenõrzési lehetõséget. Itt tisztelettel nagyon kérem a Házat arra, hogy fontolja meg a döntését, és támogassa az elõterjesztõket az indítványtevõvel szemben.
Végezetül, tisztelt Ház, szeretném jelezni, ahogyan elhangzott az elõterjesztésben is, a végszavazás elhalasztását kérjük már elõre. Szeretném jelezni, több képviselõt arra kértünk, annak ellenére, hogy vissza akarta vonni az egyharmad támogatást nem kapó indítványát, mégis tartsa fenn, mert kevesebb gondot okoz a szavazáskor, ha ezek az indítványok megmaradnak.
Szeretném azt is jelezni, hogy az alkotmányügyi bizottság kész arra, hogy egy év múlva a gyakorlati tapasztalatok alapján felülvizsgálja ezt a Házszabályt. Tudjuk azt, hogy vitákat fog eredményezni, tudjuk azt, hogy lesznek Házszabály-értelmezési problémák, tudjuk azt, hogy egy sor olyan intézményt bevezetünk, amelyrõl majd a gyakorlat során derül ki, hogy mûködõképes-e vagy sem, és ezért kérjük azt, hogy egy év múlva a Ház újra térjen vissza rá, vizsgálja felül hogy mûködõképes-e a javaslat vagy sem, és ahol kell, korrigálja az elkövetett hibákat.
Tisztelt Ház! Több hónapos, nagyon megfeszített munka végéhez érünk a határozathozatallal, amelynek egy részébe valamennyi képviselõt szeretnénk bevonni a határozathozatal érdekében. Kötelességem, hogy az utolsó szó jogán szóló elõterjesztõ nevében megköszönjem mindazon képviselõtársaim munkáját, akik módosító indítványokat nyújtottak be, akik a vitában részt vettek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a tervezet megszületett. Külön szeretném megköszönni - az elõterjesztéskor is megtettem, de fontosnak tartom, hogy ne csak udvariasságnak vegyék, hanem érdemi köszönetnek - Dávid Ibolya és Kutrucz Katalin MDF-es képviselõ asszonyok munkáját, akik már az elmúlt ciklusban is, és a mostani parlamenti munkában is rendkívül sokat tettek az ügy sikeréért; Bihari Mihály és Haller Zoltán MSZP-s képviselõ urak munkáját, Gáspár Miklós és Rubovszky képviselõ úr segítségét, Trombitás Zoltán fideszes képviselõ úr segítségét és munkáját.
Külön szeretném megköszönni az Országgyûlés apparátusának segítõmunkáját. Engedjék meg, hogy a szokásostól eltérõen név szerint megemlítsem Háziné Varga Mária tevékenységét, aki a jogi fõosztály munkatársaként éjt nappallá téve dolgozott és dr. Dobos Ibolya munkáját, aki szintén a jogi fõosztály munkatársa. Tudom, hogy sokan kimaradnak, akik még sokat dolgoztak, de szeretném, hogyha az Országgyûlés jegyzõkönyve rögzítené, hogy nélkülük nem tudna ma dönteni ebben a fontos kérdésben a Ház.
Köszönöm szépen az önök figyelmét és a türelmét, kérem, támogassák azt a Házszabály-javaslatot, amely meggyõzõdésem szerint valamennyiünk életét bizonyos tekintetben könnyebbé teszi. Köszönöm szépen. (Taps.)
(15.40)