DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Képviselõtársaim bizottságokban már megkezdték a törvényjavaslat vitáját, és több, parlamenten kívüli fórum is tárgyalta a benyújtott korrekciós csomagot.
A kormány által beterjesztett törvényjavaslat a társadalmi közmegegyezés szándékával kialakított, az eredeti egyensúlyjavítási célt szolgáló, a korlátokat és a szociális partnerek által legfontosabbnak ítélt igényeket is figyelembe vévõ kompromisszumokra épül.
Mindenekelõtt szeretnék köszönetet mondani a szociális partnereknek az érdekegyeztetés gyors lebonyolításáért, az Állami Számvevõszéknek, hogy jelentését rövid idõ alatt elkészítette, valamint az Országgyûlés bizottságainak, hogy a törvényjavaslatot soron kívül megtárgyalták, és így együttesen lehetõvé tették, hogy az új kormány mûködésének alig több mint 60. napja után napirendre kerülhessen az 1994. évi pótköltségvetési törvényjavaslat.
Az összehangolt és gyors eljárást igénylõ kormányzati törekvésnek nyomós okai voltak és vannak. Az a helyzet, amely a pótköltségvetés elõkészítését és beterjesztését indokolja, cselekvésre kényszerít. Minden halogatás, késlekedés további veszteségeket idézne elõ.
Tisztelt Országgyûlés! Elõször a gazdaság jelenlegi helyzetérõl, a gazdaság állapotának legfontosabb jellemvonásairól és következményeirõl szeretnék szólni. Miután az új kormánynak elõször van alkalma a parlamentet tájékoztatni az ország gazdasági helyzetérõl, ezért képviselõtársaink türelmét és megértését kérem a szokásosnál valamivel hosszabb expozé miatt.
A magyar gazdaság napjainkban az erõteljes átalakulás ellenére széles körû és mély - Kornai János terminológiáját használva - transzformációs válsággal küzd, amelyet a strukturális feszültségek, a gazdaság mûködési zavarai, a kiélezett pénzügyi és az ennek nyomán fenyegetõ finanszírozási nehézségek tovább súlyosbítanak.
A válságot jól illusztrálja a fizetési mérleg eddig soha nem tapasztalt mértékû tavalyi romlása, és e romló tendencia '94-es folytatódása. Egész Közép-Kelet-Európában példátlan, hogy egy ország folyó fizetési mérlege egy esztendõ alatt több mint három és fél milliárd dolláros hiánnyal zárjon, miként az nálunk tavaly bekövetkezett. A bruttó nemzeti össztermék és a belföldi végsõ felhasználás között gyorsan megnõtt a különbség, két éve már 10 százalék körüli.
Kedvezõtlen és romló a fogyasztás, valamint a felhalmozás egymáshoz viszonyított aránya is. Az államháztartás hiánya a belföldi államadósság gyors növekedése miatt hatalmasra duzzadt és öngerjesztõvé vált. Sok gazdálkodó szervezet jövedelmi helyzete megrendült, magas a csõd- és a felszámolási eljárások száma, a vállalkozások tömegesen küzdenek minõsített hiteltartozásokkal. Kevés az exportképes árualap és kapacitás, a bankkonszolidáció ellenére további tõkeinjekcióra szorul és magas költséggel mûködik a kereskedelmi bankok nagy része. A mikroszférában jellemzõ az elfogadhatatlan, megbízhatatlan üzleti magatartás, kiterjedt a korrupció, egyre nagyobb teret nyer a szürke és a fekete gazdaság.
Tagadhatatlan tény, hogy a felsorolt súlyos tényezõk mellett a gazdaságban pozitív elemek is jelen vannak. A termelés növekedése tavaly az iparban, idén már egyre több ágazatban megindult. Örvendetes, hogy hosszú évek után elõször növekszik az export és a mélyponthoz képest a beruházások volumene is. Sajnos a növekedés egészséges elemei nem uralják a magyar gazdaság változásait. A reálgazdaság teljesítményeinek növekedése nagyobbrészt súlyos egyensúlyromlás árán megy végbe. Perdöntõ tény, hogy az egyensúlyromlás nem csupán a megindult növekedést megelõzõen keletkezett, vagy azzal egyidõben megy végbe, hanem sajnos tartósan követi azt.
Mindez világosan jelzi, hogy a magyar gazdaság jelenlegi struktúrája még nem lehet alkalmas arra, hogy tartós növekedést építsünk rá.
A folyó évi gazdasági növekedést a külsõ eladósodás és az államháztartási hiány emelkedése finanszírozza. Az elhibázott jegybanki kamatpolitika következtében '93-ban még visszaesõ lakossági megtakarítások a ma már újra rekordmagasságú kamatlábak miatt ismét növekednek, de ez sem elég a gazdálkodók és az államháztartás gyorsan bõvülõ forrásigényeinek fedezetére.
Fokozza a problémát, hogy a rendkívül mély recessziót követõ növekedést - a jelenlegi jövedelemtermelési szint a hetvenes évek közepének színvonalát éri el - döntõen a belsõ felhasználás bõvülése határozza meg, amelynek minden eleme importigényes. Az import tavaly 12 százalékkal, '94 elsõ hét hónapjában 14-15 százalékkal nõtt. Ezzel szemben az export mennyisége tavaly több mint 13 százalékkal csökkent, az idei év elsõ hét hónapjában 12-13 százalékkal nõtt. Ám ez a növekedés még mindig kisebb az import emelkedésénél. Az export és import volumenének különbsége pedig évente kettõ, kettõ és fél milliárd dollár.
Nagyrészt ennek, továbbá az államháztartás hazai megtakarításokkal nem fedezett magas hiányának tudható be, hogy az év elsõ hét hónapjában 2,1 milliárd dollár a külkereskedelmi és 2,3 milliárd dollár a folyó fizetési mérleg hiánya. 1993-hoz képest jelentõsen visszaesett a mûködõtõke-bevonás is: az elsõ félévben mindössze hatszázmilliárd dollár érkezett az országba... Hatszázmillió dollár érkezett az országba, bocsánat. Bár milliárd lenne.
Mindent összevetve: ha nem avatkozunk be a folyamatokba, akkor év végére a fizetési mérleg hiánya a tavalyi rekordszintet is meghaladhatja, ami '95-ben megoldhatatlan finanszírozási feladat elé állítaná az országot.
Mindezek hatására külsõ egyensúlyi helyzetünk látványosan romlik. Miközben '90 és '92 között a nettó adósságállomány csaknem hárommilliárddal csökkent, addig az elmúlt 18 hónapban ötmilliárd dollárral emelkedett. A GDP-hez és az exportteljesítményhez viszonyított nettó adósságállomány egyaránt gyors ütemben emelkedik. Romlik a rövid távú fizetõképességünket jellemzõ adósságszolgálat-exportarány is, amely az év végére várhatóan 53 százalékra emelkedik a '90-es 37 százalékhoz képest.
(9.40)
Ezt a helyzetet nem enyhíti a devizatartalékok hat milliárd dollárt meghaladó állománya sem. Ez a tartalék ugyan garantálja rövid távú finanszírozásunk biztonságát, de forrása nem a gazdasági teljesítmények növekedése, hanem az egyre növekvõ állampapír-kibocsátás és külföldi hitelfelvétel, romló feltételek mellett. Állományának alakulása ma kizárólag a nemzetközi bankrendszer bizalmán múlik.
A külsõ egyensúly romlásának lényeges eleme az államháztartás növekvõ hiánya. Az államháztartási deficit GDP-hez viszonyított aránya a '90-es egyensúlyi pozícióból ez év végére a most benyújtott deficitcsökkentõ lépések ellenére 8 százalék fölé emelkedik. Ez a hiány a tartós gazdasági növekedésnek ma már a legsúlyosabb akadálya.
Az államadósság növekedésében fontos szerepet játszik az államháztartás bevételi oldalának összeomlása. A mély recesszió, az állami vállalatok privatizációja, a bankok terheinek növekedése rendre mérsékelte a bevételeket, miközben a feketegazdaság egyre nagyobb teret nyert Magyarországon. Ebben az évben 35-40 milliárd forinttal csökkentette az államháztartás bevételeit és növelte teljesítmény-gyarapodás nélkül a lakosság vásárlóerejét, a nettó reálkeresletet az a gazdaságilag irracionális, egyoldalú, legfeljebb választási fogásnak minõsíthetõ lépés, amely a tb- és egészségbiztosítási járulékot ebben az évben adómentessé tette.
Az állam növekvõ terheket vállalt a nehéz helyzetbe került vállalatainak és bankjainak konszolidációjában. A sorozatos állami intervenció azonban többnyire összehangolatlan volt, a beavatkozás nagyrészt szigorú követelmények nélkül ment végbe. Így a növekvõ kiadások nem járultak hozzá a teljesítmények és a bevételek növeléséhez.
Az államháztartási reform halogatása miatt a kiadási szerkezet változatlan maradt. Sõt, a költségvetés számos új, gyakorta felesleges, néha pazarló kötelezettséget vállalt. Az államháztartás kiadásain belül a leggyorsabban az adósságszolgálati terhek emelkednek. Ebben a folyamatban a legdöntõbb szerepet a költségvetés '91 és '93 közötti növekvõ hiánya, a deficit rövid lejáratú értékpapírokkal történõ finanszírozása, illetve a bank- és hitelkonszolidáció miatt növekvõ adósság magas kamatai játsszák. A hatalmasra duzzadt államadósság és annak kamatai gyorsuló ütemben növelik az államháztartás hiányát, amely nemcsak a megtakarításokat szívja el a gazdaság progresszív területei elõl, hanem fokozatosan kiszorítja a folyó költségvetés kiadásait is.
Az elmúlt négy évben a beruházások volumene egynegyedével csökkent. A beruházások aránya a bruttó nemzeti termékhez viszonyítva a '80-as évek 30 százalék körüli mértékérõl 20 százalék alá süllyedt. A beruházások és a mûszaki fejlesztés visszaesése okozza, hogy gazdaságunk versenyképessége nem javult az elmúlt években. A beruházások részarányának csökkenése a fogyasztás arányának növekedésével járt együtt.
A lakosság fogyasztásának volumene az elmúlt négy évben 10 százalékkal csökkent, miközben a GDP 20 százalékkal esett vissza. A stabilizációt komolyan vevõ Csehországban és Lengyelországban ez a két mutató azonos mértékben változott. Az már külön tragédia, hogy e relatív túlfogyasztás mellett a csökkenõ termelés és az aránytalan jövedelemeloszlás miatt tömegek szegényedtek el és süllyedtek nyomorszintre. Az arányeltolódás '93-ig nem a bérek emelkedése miatt, hanem a pénzbeni és természetbeni juttatások növekedése révén következett be.
Ebben az évben megváltozott a helyzet; részben kormányzati intézkedések hatására, mint amilyen például a közalkalmazotti béremelés vagy a csökkentett személyijövedelem-adókötelezettségek, részben az Érdekegyeztetõ Tanácsban elfogadott megállapodásokat messze meghaladó vállalkozási béremelkedések miatt az elsõ félévben 8-9 százalékos, az év egészében 6-7 százalékos reálbér- növekedés valósul meg, maximum 1-2 százalékos GDP-növekedés mellett. A teljesítménnyel alá nem támasztott jövedelem-növekedés tehát minimum 5 százalékos ebben az évben.
Az év elsõ nyolc hónapjának számos területen növekedést jelzõ adatai alapján fel kell tennünk a kérdést: építhetünk-e tartósan e kedvezõnek tûnõ folyamatokra? A részletes elemzések nyomán a válasz meglehetõsen lehangoló. Hiába nõ ugyanis az import mellett a kivitel is, ha ezzel együtt minden hónapban deficit keletkezik a külkereskedelemben. Hiába számíthatunk több adóbevételre a nagyobb jövedelembõl, ha a költségvetés kiadásai ennél is gyorsabban emelkednek és az államháztartás deficitje folyamatosan nõ. Ma már kétséget kizáróan állítható, hogy a '91 óta folyamatosan romló költségvetési egyenleg és a tavaly óta magas folyó fizetési mérleghiány mellett a jelenlegi növekedés gyorsuló eladósodáshoz, nem stabilizációhoz és fejlõdéshez, hanem rövid távon fenyegetõ finanszírozási válsághoz vezet, ami hosszú évekre visszavetné Magyarországot a gazdasági fejlõdés területén.
Felvetõdik a kérdés: mi történne, ha engednénk a folyamatokat az eddigi trend szerint folytatódni? Pótköltségvetés nélkül az államháztartáson keresztül kiáramló jövedelem tovább növelné a fogyasztást, az államháztartás hiánya 80-90 milliárd forinttal haladná meg a tervezettet. A nagyobb deficit finanszírozási igénye gyorsítaná az inflációt és növelné a külsõ eladósodást. Változatlan makrogazdasági és jövedelem-osztozkodási arányok mellett az egyensúlyromlás hatásai jövõre válnának igazán kritikussá. Számottevõen felgyorsulna az infláció, a folyó fizetési mérleg hiánya elérné a négymilliárd dollárt, az államháztartás deficitje pedig finanszírozhatatlanná válna.
A helyzet elemzésébõl levonható következtetés egyértelmû: a megindult folyamatok kiigazítás nélkül nem folytathatók, határozott stabilizációs lépésekre van szükség. Ezt szolgálja többek között a forint augusztusi leértékelése és a '94. évi pótköltségvetés, amely valamelyest csökkenti a külsõ és belsõ deficitet, némileg fékezi az egyensúly romlását.
E korrekciós lépések hatása azonban messze nem elég. A jövõ évi gazdaságpolitika számára is elsõrendû feladat marad a stabilizáció, ezen belül a külföldi eladósodás növekedésének fékezése, az államháztartás hiányának szigorú keretek között tartása, a hatékonysággal alá nem támasztott kereslet kiáramlásának megakadályozása. Ezzel egyidejûleg a beruházások, a befektetések, a megtakarítások és a tõkebevonás növelése, a gazdaság kitörési, dinamizálható pontjainak, mint amilyen például az infrastruktúra fejlesztése és az agrárgazdaság erõteljesebb támogatása.
Tisztelt Országgyûlés! Gyakran elhangzik az ellenzék, mindenekelõtt az elõzõ kormány tagjai részérõl, hogy nincs szükség pótköltségvetésre, a hiány nem lesz magasabb a tervezettnél; idõnként még az is, hogy a hiányt fedezik a hazai megtakarítások, továbbá a megindult növekedés folytatása jelenti a kiutat az egyensúlyi gondjainkból. Kivétel nélkül téves - és ez a jobbik eset - vagy hamis állítások ezek, amelyek legfeljebb önigazolásnak foghatók fel.
A jóváhagyott költségvetés kiadásainak hiánytalan teljesítése, az eredetileg tervezett bevételek, valamint az évközi változások nyomán a központi költségvetés hiánya 50-60, a társadalombiztosítási alapok hiánya 20- 30 milliárddal lenne nagyobb a tervezettnél, és összesen jóval meghaladná a 400 milliárd forintot.
Az elõzõ kormány nemcsak az államháztartás reformját halogatta, hanem a választások elõtti idõszakban elhalasztott sok, már megérett, szükséges, konkrét gazdasági döntést is. Az elkerülhetetlen forintleértékelés halogatása, valamint az irreálisan alacsony kamatlábak miatt bekövetkezõ csökkenõ lakossági megtakarítások nyomán a jegybank késve, ugrásszerûen emelte a kamatlábakat. Ennek nyomán megdrágult az egyébként is költséges deficit- finanszírozás.
Az elõzõ kormány az egész évre jóváhagyott 25 milliárd forintos költségvetési tartalék 90 százalékát országgyûlési felhatalmazás nélkül, tehát törvénytelenül felhasználta, illetve lekötötte. Így nem teremtett lehetõséget arra, hogy például a növekvõ mezõgazdasági termelés felvásárlásához és értékesítéséhez szükséges támogatásokat a deficit növelése nélkül lehessen finanszírozni.
(9.50)
Nem teljesítette a társadalombiztosításnak vállalt 16 milliárd forintos vagyonpótló kötelezettségét, és meg sem kezdte a vagyonátadást a tb- önkormányzatok számára. Elhalasztotta a vezetékes energiahordozók árának törvényben meghatározott emelését, és nem gondoskodott a csökkenõ privatizációs bevételek pótlásáról vagy a vállalt kötelezettségek mértékérõl.
Mindezek miatt az államháztartás hiánya korrekciók nélkül túllépné a 400 milliárd forintot az év végén. A deficit növekedése kettõs veszéllyel jár. Egyrészt tovább növelné az ország külsõ eladósodását, másrészt felgyorsítaná '95-re a belsõ adósságspirált, amely enélkül is alig megoldható feladat elé állítja az új kormányt és a parlamentet is. Négyszázmilliárd forint deficittel szemben jó esetben maximum 300 milliárd forint lakossági megtakarítás- növekedés áll, a különbség fedezete 1 milliárd dollár nettó adósságnövekedés lenne.
Az 50 milliárd forintos korrekciós csomag elhalasztása tehát egyrészt 500 millió dollárral növelné a folyó fizetési mérleg hiányát ebben az esztendõben, másrészt - a mai 30 százalékos állampapír-kamatokkal számolva - 65 milliárd forinttal növelné a jövõ esztendõ egyébként is alig finanszírozható adósságszolgálati kötelezettségét. Mindezek miatt nem kerülhetõ meg a pótköltségvetés.
Ugyanakkor a benyújtott törvényjavaslat csak arra alkalmas, hogy csökkentse a hiányt és szerény mértékben korrigálja a '94-es folyamatokat. Nem lehet célja új gazdaságpolitikai koncepció megvalósítása. Nem alkalmas a legfontosabb kettõs cél, a stabilizáció és a tartós növekedés feltételeinek megteremtését szolgáló akciók egyidejû megvalósítására. Ez a feladat a '95-ös és az azt követõ évek gazdaságpolitikájának lesz a leckéje, amelynek kidolgozása megfeszített munkával és meglehetõsen nehéz feltételek között folyik.
Ugyanakkor a korrekció a jövõ év elõkészítését is szolgálja, hiszen valamelyest javítja az induló pozíciókat, elõrehoz néhány, '95-re tervezett kényelmetlen intézkedést, és jelzésértékû a gazdaság számára, hogy a kormány nem szemléli tétlenül a romló folyamatokat, és eltökélt szándéka, hogy megfékezze a túlköltekezést. Így sincs lehetõségünk arra, hogy ennyi idõ alatt képesek legyünk a káros folyamatokat teljeskörûen korrigálni. A pótköltségvetés arra alkalmas, hogy a központi költségvetésben megközelítsük az eredetileg tervezett 330 milliárd forintos hiányt, ami már elfogadásának idõpontjában is túlzott, teljesítményeinkhez és finanszírozási lehetõségeinkhez képest indokolatlanul magas volt.
Nem tudjuk megakadályozni, hogy a társadalombiztosítási alapokban a vállalt kötelezettségek teljesítése nyomán összesen körülbelül 20 milliárd forintnyi hiány alakuljon ki. Errõl részletesen a társadalombiztosítási alapok '94-es pótköltségvetésének tárgyalásakor lesz szó a parlamentben.
Nem tudjuk megakadályozni azt sem, hogy a mintegy 100 milliárd forintra tehetõ, teljesítménnyel meg nem alapozott többlet-vásárlóerõ legalább részben ne emelje a keresletet, az inflációt, részben az importot, és így az eladósodást. Ennek körülbelül a felét tudjuk a költségvetési egyenleg javításával kiszûrni a gazdaságból.
Nem szeretném megelõlegezni a '95-ös gazdaságpolitikáról és költségvetési törvényrõl lefolytatandó vitát. Egy összefüggésre azonban kötelességem kitérni. Indulatoktól sem mentes vita tárgya a stabilizáció és a növekedés viszonya. A bevezetõben kitértem a rossz struktúrában kierõszakolt növekedés veszélyeire és káros hatásaira. Ezek a jelenségek kísértetiesen hasonlítanak arra a fejlõdési pályára, amely az elmúlt években Törökországban játszódott le. A gyors gazdasági növekedés, a török gazdasági csoda hazánkban is jól ismert. Kevésbé ismertek az eladósodásra épülõ, mesterségesen finanszírozott növekedés rövid távon bekövetkezõ keserves következményei. A nagyfokú államháztartási hiányra, a gyors adósságnövekedésre épített látványos török gazdasági csoda néhány év alatt kifulladt, Törökország elveszítette fizetõképességét, ma vágtató inflációval, tömeges munkanélküliséggel, mély recesszióval, drasztikus fogyasztáscsökkenéssel küzd.
Nem hoznám szóba a példát, ha a '94-es magyarországi folyamatok nem hasonlítanának megszólalásig ehhez a pályához. Most még idõben vagyunk. Nemcsak lehetõségünk van rá, hanem a felelõsségünk is az, hogy megállítsuk a romlást. Nem kell tehát félnünk a csõdtõl, de cselekednünk kell, hogy megelõzzük azt, és a jövõben valóban fejlõdhessen az ország.
Tisztelt Országgyûlés! A benyújtott pótköltségvetési törvényjavaslat közel 50 milliárd forintos nettó egyensúlyjavítást irányoz elõ a központi költségvetésben. Ebbõl 43 és fél milliárd forint részben befizetési kötelezettségek formájában a kiadásokat csökkenti, 5 és fél milliárd forint pedig a tervezett bevételeket növeli. A program legfontosabb elemeirõl a teljesség igénye nélkül röviden szeretnék szólni.
A bevételek növelése két adónemet érint. Azt javasoljuk, hogy október 1- jétõl a tételes fogyasztási adók mértéke átlagosan 15 százalékkal emelkedjék. Az adóemelés '94-ben 0,2 százalékkal, '95-ben 0,8 százalékkal emeli a fogyasztói árakat. Kizárólag a jövedéki cikkeket, tehát az alkohol- és dohánytermékeket, valamint az üzemanyagokat érinti a javasolt adóemelés. Elõrehozott intézkedésrõl van szó, ami lehetõvé teszi, hogy '95-ben, ha rendkívüli események nem következnek be, már ne legyen szükség a fogyasztási adó korrekciójára. A mérték a jövõre tervezett termelõi és fogyasztói árak között középen helyezkedik el. Lényegében a fogyasztási adó átlagos árszínvonalnak megfelelõ valorizálását jelenti. Bevételnövelõ hatása ebben az évben 4, jövõre 16 milliárd forint. A növelés beilleszkedik abba a középtávú adóstruktúra-változtatási programba, aminek a lényege a jövedelmeket és nyereségeket terhelõ adók fokozatos csökkentése, illetve a végsõ felhasználást, mindenekelõtt a fogyasztást terhelõ adók növelése.
Ez a magyarázata az áfa javasolt emelésének is. Sokat vitatott lépés ez, amit tényleg jó lett volna elkerülni. Ma már azonban világosan látjuk, hogy a hatalmas hiány miatt belátható idõn belül a két szélsõ áfakulcs közelítése csak az alsó kulcs emelésével oldható meg. Ezt szolgálja a 10 százalékos kulcs minimális 2 százalékos emelése. Szívesen halasztanánk késõbbre ezt a lépést, ha képesek lennénk '95-ben pótolni más forrásból az ebbõl elérhetõ 16 milliárd forintos bevételt. Sajnos erre semmilyen esélyünk nincs.
Az ÉT vitája nyomán született az a kompromisszum, amely ezt a lépést nem '94. október 1-jétõl, hanem '95. január 1-jétõl javasolja megvalósítani. Változatlanul átmenetileg 0-kulcsos marad a gyógyszerek forgalmi adója, és '95-re nem tervezünk további átsorolást más termékcsoportoknál sem.
A személyijövedelemadó-törvényt két ponton javasoljuk most módosítani. Az egyik a forint- és devizabevételekbõl származó kamatjövedelem forrásadójának csökkentése 10-rõl 0 százalékra. Az intézkedés tovább erõsítheti a megtakarítások ösztönzését és hozzájárulhat a kamatszínvonal 1-2 százalékos csökkentéséhez is.
Október 1-jével javasoljuk megszüntetni az állampapírok vásárlásához ez évre biztosított befektetési adókedvezményt. Ez születése pillanatában is hibás konstrukció volt, hiszen megkülönböztetett versenyelõnyhöz juttatta az állampapírokat más értékpapírokhoz képest. Ez a pozitív diszkrimináció széles körû spekulációt indított el, és fenntartása azzal a veszéllyel járna, hogy '95-ben akár 20 milliárd forinttal is csökkenének a személyijövedelemadó- bevételek. Az utóbbi hetek felgyorsult spekulációs üzleteit visszamenõleges hatállyal természtesen már így sem tudjuk semmissé tenni.
Javasoljuk az illetékekrõl szóló törvény módosítását is. A cél az, hogy a vagyonszerzési illetékekbõl származó bevételekhez az önkormányzatok és a központi költségvetés a jelenleginél rövidebb idõ alatt jusson hozzá. A mai gyakorlat, az évekig elhúzódó földhivatali bejegyzések miatt, csak évek múltán teszi lehetõvé az illetékbevételek teljesítését. Ez a késés ráadásul elinflálja az illetékfizetési kötelezettség egy részét és bizonytalanságban tartja az illetékfizetésre kötelezett állampolgárokat is. Az illetékelõleg konstrukciója ezeket az anomáliákat küszöböli ki, összhangban van az eredeti céllal, valamint a Ptk. rendelkezéseivel.
Tisztelt Országgyûlés! Külön blokk a korrekciós csomagban az elkülönített állami pénzalapokat módosító javaslatok köre. Ezek összesen 16,4 milliárd forinttal csökkentik a decentralizált alapok '94. évi elõirányzatait. Az elburjánzott alapok többsége diszfunkcionálisan mûködik. Szûkös viszonyaink között gyakran párhuzamos finanszírozást, idõnként pazarlást, máskor költségvetésen kívüli gazdálkodást tesznek lehetõvé.
(10.00)
Miközben a költségvetés finanszírozása miatt a kormány napi gondokkal küzd, gyakorlatilag állandó likviditási hitelekre szorul, magas kamatok mellett, aközben ezen alapok egy része - hosszabb-rövidebb ideig - szabad pénzeszközeit értékpapírokba, betétekbe helyezi el, jelentõs maradványokkal gazdálkodik; erre egyébként az Állami Számvevõszék jelentése is utal.
A gyors felülvizsgálat eredményeként azoknál az alapoknál javasolunk támogatáscsökkentést vagy befizetési kötelezettség elõírását, ahol a '94-es erõforrások nem voltak teljeskörûen lekötve, illetve a feladatok csökkentése vagy átütemezése megtakarításokhoz vezethet.
Külön téma az egyes alapokhoz tervezett privatizációs bevételek sorsa. Súlyosan bírálható az a gyakorlat, amely a privatizációs bevételek egy részét - az alapokon keresztül - lényegében állami feladatokra, folyó kiadásokra fordítja. Külön probléma, hogy a költségvetés erre az évre garanciát vállalt azokra a privatizációs bevételekre is, amelyek nem teljesülnek. Ez közel 10 milliárd forint kötelezettséget jelentett volna ebben az évben a költségvetés terhére és a decentralizált alapok javára. Ezt a garanciát megszüntetni javasoljuk.
Azoknál az alapoknál, mint amilyen például a Területfejlesztési Alap, ahol megkezdett beruházások folytatását a kiesõ bevételek veszélyeztetnék, gondoskodunk a likviditási problémák megoldásáról, a kiesõ bevételek ideiglenes pótlásáról. Folyamatban lévõ feladatok leállítására tehát - az állami garancia megszüntetése miatt - egyetlen esetben sem fog sor kerülni.
A javasolt korrekciók természetesen nem helyettesítik a decentralizált alapok teljes áttekintését és rendszerszerû reformját. Erre az államháztartási reform keretében, több lépcsõben, elõször a '95-ös költségvetési törvényben teszünk javaslatot.
Tisztelt Ház! A kormányprogrammal összhangban kiemelt jelentõséget tulajdonítunk az agrárgazdaság fejlõdésének, mûködési feltételei javításának. Ebben a szellemben az egyensúlyjavító csomag keretei között is javasoljuk az agrártámogatások közel 12 milliárd forintos növelését. A többlettámogatás döntõen a növekvõ agrárexport támogatását, illetve a biztonságos felvásárlás finanszírozási feltételeinek megteremtését szolgálja.
A bevezetõben utaltam már rá, hogy a '94-re tervezett 25 milliárd forintos költségvetési tartalék közel 90 százalékát, mintegy 22 milliárd forintot az elõzõ kormány már felhasznált, illetve lekötött. Ezek között a kötelezettségvállalások között - miként azt az ÁSZ jelentése is megállapítja - jónéhány olyan volt, amelyekrõl az eredeti költségvetésben már gondoskodni kellett volna. Ilyen az évközi béremelések vagy a normatív támogatások fedezetének biztosítása. Emellett azonban több mint 3 milliárd forint többlettámogatást kapott a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Duna TV, további egymilliárd forintot különbözõ alapítványok és társadalmi szervezetek. A kötelezettségek többségének jellege miatt például béremelésre, kiutalt és elköltött támogatások lényeges csökkentésére már nem tudunk javaslatot tenni.
Tisztelt Országgyûlés! A javasolt korrekciók érintik a központi költségvetési szervek elõirányzatait is. Ebben a körben 13 milliárd forintos támogatáscsökkentést és 2 milliárd forint saját bevétel befizetését javasoljuk. Az ajánlott korrekció minden ellenkezõ híreszteléssel szemben nem lineáris csökkentés, azaz nem a sokat bírált "fûnyíró módszer" szerint alakult ki.
Felmértük az egyes fejezetek teherbíró képességét, ez évi kötelezettségeit és az elérhetõ megtakarításokat. Ennek nyomán az elvonás 80 százalékát nem az intézmények elõirányzataiból, hanem a fejezeteknél tervezett különbözõ célfeladatokból kell megtakarítani. Ilyenek a minisztériumi készletbeszerzések, berendezés- és gépkocsicserék, különbözõ célprogramok, a még le nem kötött felújítási és beruházási elõirányzatok zárolása, illetve átütemezése. Ilyen a tervezetten felüli saját bevételek egy részének befizetése a központi költségvetésbe. Természetesen az így kialakított javaslatok végrehajtása a költségvetési szférában nem egyszerû, ezért azt javasoljuk, hogy a korrekciók teljesítésénél a kormány rugalmasan járhasson el, erre kapjon felhatalmazást a parlamenttõl, átcsoportosítási jogkörének kibõvítésével.
Az intézkedési csomag érinti a központi beruházási elõirányzatokat is. A 4,6 milliárd forintos csökkentés azokra a feladatokra terjed ki, amelyeknél a kivitelezés ez évi kifizetést nem tesz szükségessé vagy a munkák még meg sem kezdõdtek. Ezek a feladatok - legalábbis részben - '95-re áthúzódnak.
A csökkentések mellett gondoskodunk a pótköltségvetésben az év IV. negyedévében megvalósuló vezetékesenergiaár-emelés kompenzációs keretérõl, valamint az esetleges létszámcsökkentés miatt felmerülõ végkielégítések fedezetérõl is. Az elõbbire másfél, az utóbbira félmilliárd forint tartalékot biztosítunk. Hasonlóképpen gondoskodunk arról, hogy az importgyógyszerek árának emelkedése ebben az évben ne terhelje az állampolgárokat.
Tisztelt Országgyûlés! A feketegazdaság elleni küzdelem, az adóelkerülés és adócsalás csökkentése kiemelt feladat. A rövid távon megtehetõ intézkedések körét bõvíteni javasoljuk. Az ellenõrzés és a szankcionálás feltételeit javítani szándékozunk. Ilyenek például a jövedéki törvény hatályának kiterjesztése a kõolajtermékek csaknem teljes körére, illetve a kávé esetében a termelésre, valamint a nagykereskedelmi tevékenységre is. Szigorítjuk a jövedéki termékek számbavételét a szállítóknál elrendelt vevõnyilvántartás révén.
Egy hónappal ezelõtt - a kormány intézkedése nyomán - fokozott ellenõrzést és behajtási akciókat indított az adóhivatal és a vámhivatal. Ennek eredményeként az elmúlt négy hét alatt eddig 6 milliárd forint adó- és egymilliárd forint vámtartozást hajtottak be a hatóságok. Ez a munka tovább folytatódik, és remény van arra, hogy az év végéig ebben a körben a hátralékok tovább csökkenthetõk lesznek.
A gyors intézkedéseken kívül '95-re újabb lépéseket tervezünk ezen a társadalmat teljes joggal irritáló, sokakat foglalkoztató területen.
Tisztelt Ház! Szeretném önöket röviden tájékoztatni az érdekegyeztetõ tanácskozásokon elfogadott megállapodásokról is. Miként arra már utaltam - a szociális partnerekkel egyetértésben -, a kormány azt javasolja az Országgyûlésnek, hogy az általános forgalmi adó tervezett módosítását ne október 1-jével, hanem '95. január 1-jével léptesse hatályba. A kormány elfogadta a munkavállalók javaslatát, hogy az eredeti mértékben és idõpontban kerüljön sor a '94. évi nyugdíjemelés második ütemére, azaz a nyugdíjak '94. január 1-jétõl visszamenõleg 8 százalékkal emelkedjenek. Ezt a javaslatot a kormány a társadalombiztosítási alapok pótköltségvetésével együtt fogja az Országgyûlés elé terjeszteni.
A javaslat a tb-alapok hiánya miatt növeli az államháztartás hiányát és a költségvetés finanszírozási kötelezettségét. Ezt a hatást azért nem vettük számításba a pótköltségvetési törvényjavaslatban, mert a tb-alapok hiányának rendezése a költségvetési év lezárása után, a zárszámadás keretében történhet meg. Természetesen az alapok hiánya növeli az államadósságot és a költségvetés kamatterheit. A pontos összegrõl az év lezárása után kaphatunk világos képet. Mindez nem érinti a nyugdíjemelés fedezetét, hiszen a társadalombiztosítási alapok igénybe vehetik a központi költségvetés számláját.
Az Érdekegyeztetõ Tanács munkaadói és munkavállalói oldalának egyéb javaslatai elsõsorban a jövõ esztendõre, tehát a '95-ös gazdaságpolitikai koncepcióra és költségvetési irányelvekre vonatkoznak. Ezek közül a legtöbb egybevág a kormányprogram célkitûzéseivel; így például a beruházások és a befektetések ösztönzõinek, adókedvezményeinek kibõvítése, az adóztatás szabályainak egyszerûsítése, a belsõ piac védelmének erõsítése, egyes vámtételek módosítása, a feketegazdasággal szembeni küzdelem eszközeinek gyarapítása, több hatósági és engedélyezési eljárás egyszerûsítése és így tovább. Ezekre a '95-ös költségvetési törvényjavaslat összeállításakor tételesen vissza fogunk térni.
Tisztelt Ház! Az Állami Számvevõszék megállapításainak többségével egyetértek. A konkrét észrevételek és javaslatok rámutatnak az eddigi gyakorlat hibáira, ezért hasznosak és a jövõben figyelembe veendõk. Mindössze a jelentés II. fejezetének 4. és 5. pontjában tett megállapításokkal kell vitatkoznom. Ezek azt a látszatot keltik, mintha a decentralizált alapok pénzállománya és az ÁFI-nál kezelt pénzmaradványok 30 milliárd forint szabad rendelkezésû, elosztható forrást jelentenének. Ez tévedés.
A decentralizált alapok le nem kötött, szabad forrásainak csökkentését a pótköltségvetés már tartalmazza; a többi pénzre, a már megkötött szerzõdések finanszírozására, illetve a vállalt kötelezettségek teljesítésére szükség van. A számlákon lévõ pénzállomány természetesen enyhíti a költségvetés napi finanszírozási gondjait, ennyivel kevesebb likviditási hitelt kell felvennünk a jegybanktól, de nem osztható el újra, tehát nem vehetõ figyelembe a deficit csökkentésekor.
(10.10)
Tisztelt Képviselõtársaim! Célunk e törvényjavaslattal korlátozott ugyan, de világos: csökkenteni a kárt, fékezni a romlást és javítani a nehéz feladatokkal terhes jövõ esztendõ induló feltételeit.
Megköszönöm a Ház figyelmét, és a kormány nevében azt kérem, hogy a pótköltségvetési törvényjavaslatot szíveskedjenek megtárgyalni és jóváhagyni. (Taps.)