DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az interpellációban érintett, szeptember 17-ei biharvajdai események súlyos incidenst jelentenek, valóban jogos aggodalommal töltik el mind a magyar közvéleményt, mind a magyar külügyi vezetést.
Megkülönböztetett figyelemmel kísérjük az ügy fejleményeit. Valamelyest megnyugtató számunkra az a jelzés, hogy a román hatóságok ígéretet tettek az ügy teljes kivizsgálására és a tettesek megbüntetésére. Számunkra ennek az ügynek a kezelése, a román hatóságok reakciója és ez ügyben tanúsított magatartása jelzésértékû lesz: azt fogja jelezni, hogy a román vezetés mennyire elkötelezett az etnikai megbékélés és a jogállamiság elvei iránt.
Ugyanakkor tisztelt képviselõtársaim, talán megértik azt, hogy ennek az egy, vagy akár több felsorolt incidensnek nem rendelhetjük alá a kétoldalú kapcsolatok egészének ügyét. Fontos érdekeink szólnak amellett, normalizáljuk a viszonyunkat a szomszédos országokkal, s hogy - amennyiben lehetséges - megkössük azokat az alapszerzõdéseket, melyek hozzájárulhatnak a kétoldalú kapcsolatok javításához.
Itt is szeretnénk jelezni, hogy csak olyan alapszerzõdést fogunk megkötni, amely valóban hatékonyan tudja kezelni és enyhíteni a feszültségeket, illetve hozzá tud járulni a problémák megoldásához. Csakis olyan alapszerzõdést fogunk aláírni, amely egyfelõl tisztázza és rögzíti, hogy a két országnak nincsenek egymással szemben területi követelései, a két ország esetében biztosítja a határok teljes körû átjárhatóságát, továbbá széleskörûen biztosítja a kisebbségi jogok érvényesülését. Ezek a törekvések összhangban állnak nemcsak a magyar közvélemény, a romániai magyar közvélemény elvárásaival, de az európai integrációs szervezetekben megfogalmazott elvárásokkal is. Abban bízhatunk, hogy a román vezetés felismeri: az õ európai integrációjuk megkívánja azt, hogy ezeket a normákat, standardokat a román vezetés komolyan, tettekkel bizonyítva is megtartsa.
Ugyanakkor a magyar kormány soha nem állította azt, hogy a kétoldalú kapcsolatokat az alapszerzõdések megkötésének ügyére kívánja leszûkíteni. Látjuk az együttmûködés lehetõségeit számos más területen is, még akkor is, ha az alapszerzõdés megkötésére nem kerül sor, esetleg annak megkötésére késõbb kerül sor. Számos olyan terület van, ahol már megindultak a kezdeményezések és tárgyalások, és számos elképzeléssel rendelkezünk ezeknek a tárgyalásoknak az elindítására. Korántsem csak az alapszerzõdést állítjuk tehát a kétoldalú kapcsolatok normalizálásának középpontjába.
Ami Iliescu elnök kijelentését illeti, az összhangban van Melescanu úrnak Budapesten tett kijelentésével is. Ezt természetesen tekinthetjük kevésnek is - én értem ezeket az aggodalmakat -, de ha a folyamatot nézzük, ha arra gondolunk, hogy másfél-két évvel ezelõtt a román vezetés következetesen elzárkózott attól, hogy az alapszerzõdésbe bármilyen formában belefoglalja a kisebbségi jogokat, akkor ez mindenképpen egy érzékelhetõ elõrelépés.
A román vezetés az út egy részét megtette. Tárgyalások elõtt állunk, a tárgyalások során kölcsönösen kompromisszumokat keresünk, s akkor fogjuk megkötni az alapszerzõdést, ha el tudunk jutni a megállapodásnak és az egyetértésnek arra a szintjére, amely a mi alapvetõ érdekeinkkel is összhangban áll.
(15.20)
Tehát ehhez a megegyezéshez empátiára van szükség, kompromisszumkészségre van szükség. Ezt a magyar vezetés, a magyar külügyi vezetés biztosítani fogja. Természetesen ehhez partnerekre van szükségünk, s várjuk, hogy ilyen partnereket találjunk.
Ami képviselõtársam utolsó felvetését illeti, arra tulajdonképpen egy kérdés formájában válaszolnék. Vajon gondolhatjuk-e azt: ha nem kötjük meg az alapszerzõdést, akkor biztos, hogy jobb lehetõségekkel és jobb eszközökkel rendelkezünk a biharvajdai és más felsorolt incidensek megelõzésére, illetõleg utólagos kezelésére? A magyar külügyi vezetés nem hiszi, hogy ez így lenne. S ha képviselõtársaim osztják a külügyi vezetésnek az ezzel kapcsolatos álláspontját, akkor kérem, hogy fogadják el a válaszomat.
Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖk: Köszönöm szépen. Viszonválaszra megadom a szót dr. Varga István képviselõ úrnak.