CSÓTI GYÖRGY, a külügyi bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság többségi véleményét az elmúlt héten hallották. Az én feladatom most az, hogy a kisebbségi véleményt ismertessem önökkel. (Általános, folyamatos zaj.) Nem hallani..? Akkor följebb teszem a mikrofont... Azt hittem, hogy már kintrõl fogok beszélni, az emelvényrõl, nem készültem a mikrofon feltûzésével.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Külügyminisztérium képviselõje a bizottsági ülésen összegezte azokat a véleményeket, amelyek a nemzetközi életben kormányok, politikai erõk részérõl elhangzottak a magyarországi világkiállítás lemondásával kapcsolatban. A vélemények egyik összegezése az volt, hogy megértéssel fogadják és indokoltnak tartják a világkiállítás lemondását.
Nagyon csodálkozom, hogy a szakértõi kormány szakértõ külügyesei nem tudják, mit jelent az a diplomáciai életben, ha valamit "megértéssel" fogadnak - udvariasságot jelent. Nem vonják kétségbe az adott ország döntését; azért nem vonják kétségbe, mert nem érinti, nem sérti alapvetõ érdekeiket, nem sérti a nemzetközi közösség alapvetõ érdekeit - tehát ezt belügynek tekintik. Egy udvarias megfogalmazás - nem több! Általában kormányok nem szokták kétségbe vonni más kormányok ilyen irányú döntéseit.
A gond az, hogy az is szerepel, hogy indokoltnak tartják a világkiállítás lemondását. Nos, tisztelt képviselõtársaim, azért tartják indokoltnak vagy azért vélik indokoltnak egyes külföldi megfigyelõk vagy politikai erõk az expó lemondását, mert nem valós indokok szerepelnek a megfogalmazásokban, mert nem azok az okok szerepelnek, amelyek valójában mozgatták ezt a kizárólag politikai indíttatású döntést. Olyan beállításban szerepel a világkiállítás lemondása, mintha annak pénzügyi okai lennének, mintha annak gazdasági, szakmai okai lennének. Pedig nem!
Nem tisztem most, hogy fölsoroljam azokat az ellentmondásokat, amelyek ezen a területen mutatkoztak, a számok területén és egyéb területen. Egy ellentmondásra viszont szívesen fölhívom a figyelmüket. Külügyminiszter úrnak a Nemzetközi Kiállítások Irodájához írt levelében az a megfogalmazás szerepel, hogy a világkiállítás megrendezése csakis a lakosság terheinek növelésével lenne biztosítható. Ugyanakkor a Külügyminisztérium képviselõje az ülésen azt mondotta, hogy a nemzetközi közvélemény nagy megértéssel veszi tudomásul ezt a döntést, mert ez a magyar kormány bátorságáról tesz tanúbizonyságot, hiszen egy rendkívül népszerûtlen intézkedést hozott ezáltal.
(15.40)
Eléggé furcsának tartom, hogy népszerûtlen döntés lenne az, ha a kormány a lakosság terheinek növelését megakadályozó döntést hoz. Vagy talán már tudnak arról, hogy több mint százezer aláírás összegyûlt az expó megrendezése érdekében? Vagy nyilván ismerik a magyar lapokban is megjelent közvéleménykutatás adatait, miszerint a lakosság körülbelül háromnegyed része egyetért az expó megrendezésével és azt jónak tartja. Tehát feltehetõen még terheket is vállalna, de nem errõl van szó. Szakértõk pontosan kiszámították, hogy körülbelül 100 forint per hó adónövekedést jelent a világkiállítás megrendezése, de - mint ígértem - a számokba nem kívánok belemenni.
Viszont arról nagyon szeretnék szólni - ez a külügyi bizottság témája is volt e kérdéskörben -, hogy a világkiállítás megrendezésének lemondása Magyarország nemzetközi megítélését súlyosan rontja, a rólunk alkotott képet alapvetõen megváltoztatja. Megváltoztatja, mert olyan látszatot kelt - illetõleg jelen esetben ez nem is látszat, hanem valóság -, mintha ebben az országban a kormányváltás azt jelentené, hogy egyben minden megváltozik. Lemondják a világkiállítást, megváltoztatják a választási törvényt, módosítják az alkotmányt, mert, tisztelt hölgyeim és uraim, nemcsak a világkiállítás lemondása szerepel a kormány három hónapos megítélésében, hanem az azóta eltelt egyéb intézkedések is. A nemzetközi megítéléshez ez is hozzátartozik. Mint ahogy az is kiemelendõ - és a kissebbségi véleményekben ez különösen hangsúlyt kapott -, hogy ilyen világkiállítás-lemondás a világkiállítások történetében még nem szerepelt. Ilyen elõrehaladott állapotban, két esztendõvel a világkiállítás megrendezése elõtt nem került még sor világkiállítás lemondására.
Tudjuk, hogy a magyarországi tervezett világkiállítás résztvevõinek száma körülbelül ötven ország lehet. Nos, huszonnyolc ország már elkötelezte magát a világkiállításban való részvétel mellett. Ilyen nagymértékû jelentkezés, elkötelezettség két évvel a világkiállítások megrendezése elõtt még nem volt. Ebben az állapotban, tisztelt képviselõtársaim, még nem mondtak le világkiállítást. Ez is hozzátartozik ahhoz a képhez, amelyet rólunk alkotnak, hiszen a döntés - mint mondottam - sem szakmailag, sem pénzügyileg, sem gazdaságilag nem megalapozott politikai döntés volt.
Politikai döntés volt abban az értelemben, hogy a koalíciós partnerek egyike kezdettõl fogva ellenezte ezt a világkiállítást. Érdekes módon nyáron, a kormányalakítás idõszakában, sõt azt követõen sem került még napirendre a világkiállítás lemondása, csupán a kormány megalakulása után. A választási gyõzelem után a koalíciós pártok képviselõi még a világkiállítás megrendezése, megrendezhetõsége értelmében szólottak. Nagyon nagy mértékben rontja az ország képét, ha az elõzõ legitim kormányzat döntését az új kormányzat azonnal kétségve vonja és nagyon nagy mértékben rontja az ország hitelét az, hogy ez a döntés szakmailag teljesen megalapozatlan.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt mondottam, hogy udvarias válaszok érkeznek a lemondással kapcsolatban, netántán sajnálkozások is. De elhangzottak nem udvarias válaszok is, elhangzottak keményebb szavak is, például Japán, Svájc vagy Hollandia részérõl. De érdekes módon egy ország, Kanada részérõl még nem hangzott el véleményalkotás, de lehet, hogy majd elhangzik késõbb. Kanada, mint tudjuk, '96-ban szintén világkiállítást szeretett volna rendezni. Ez ügyben igen nagy erõfeszítéseket tett úgy a magyar kormányzat felé, mint a budapesti önkormányzat felé, és most Kanada konstatálja, hogy a kis Magyarország csak viccelt, csak megpróbált beleugrani valamibe, amibõl most kiugrik.
Egy kormányváltás után, egy választási gyõzelem után - amely más pártokat juttat abba a pozícióba, hogy az ország sorsáról döntsenek - figyelembe kell venni az elõzõ kormányzat és az elõzõ parlament döntéseit is. Nem lehet egy hét alatt, vagy két hét alatt eldönteni azt, hogy az elmúlt évek során létrehozott alkotás megalapozatlan volt.
Szeretném az elhangzott kisebbségi véleményeket összegezve felhívni szíves figyelmüket arra, hogy információink szerint - és örülnék, ha ezt a kormány képviselõi megcáfolnák - nem vették figyelembe a szakértõk véleményét, nem hallgatták meg azokat, akik a világkiállítás kérdésével foglalkoztak. Legalábbis nem tudjuk, hogy honnan származik az a kormányelõterjesztés, amely ezt a döntést indikálta. Tudunk olyan ad hoc bizottságról - amelyben Baráth Etele, Csiha Judit, Székely Gábor és mások vettek részt -, amely elsöprõ többséggel a világkiállítás megrendezése mellett döntött, illetõleg azt javasolta. Ezeket figyelmen kívül hagyta a kormány.
Azt hiszem, hogy a döntés meghozatalában a szakmai érvek mellõzésekor csupán a politikai szempontok és érdekek domináltak. Tudomásunk szerint a kormányhoz beküldött elõterjesztésben semmiféle olyan vizsgálat nem volt, amely a nemzetközi hatásokat kutatta volna, a nemzetközi összefüggéseket vizsgálta volna.
Tisztelt Képviselõtársaim! Véleményünk szerint a világkiállítás jelen stádiumban történõ lemondása Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából döntõen káros lenne, hiszen egy korábbi legitim vezetés által nemzetközi szinten kötött megállapodás visszavonása a mindenkori parlament és kormány döntéseinek komolyságára vetne rossz fényt, megkérdõjelezné az alapvetõ társadalmi közmegegyezés létét, ami nemcsak politikai, hanem pénzügyi- gazdasági téren is csökkentené az ország hitelét és közvetlen hatással lenne a külföldi tõkebefektetések volumenére.
A külügyi bizottságban a jelen lévõ képviselõk egyharmada a fentiek miatt, a fentiek okán nem javasolja a tisztelt Háznak a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)