DR. HALLER ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A választottbírósági eljárásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban igazi politikai aggályok nem merültek fel. A ma elhangzott három felszólalás is némi árnyalatnyi különbséget tartalmazott az elõzõekkel, a törvényjavaslattal kapcsolatban.
Néhány szóban a választottbírósági eljárás elõnyeirõl szeretnék beszélni, bár ezt Áder kollégám az elõbb megtette.
Vajon melyek azok a tényezõk, amelyek miatt a fejlett nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezõ országokban az üzletemberek a mai napig elõnyben részesítik ezt az intézményt az állami, korábban királyi stb., más jellegû bíróságokkal szemben?
Úgy gondolom, hogy az elsõ a szakértelem. Isépy és Csákabonyi képviselõtársam korábbi fölszólalásukban elmondták, történelmi visszatekintésükbõl is kitûnik, hogy a kereskedõk korábban maguk közül választották ki azt a személyt vagy annak a testületnek a tagját, akire vagy amelyre jogvitáik eldöntését bízták.
(10.10)
Természetes, hogy az állami bíróságok bírái magas szintû elméleti és gyakorlati jogi képzettséggel rendelkeznek. Nem várható el azonban mindnyájuktól, hogy részletesen ismerjék a nemzetközi kereskedelem szokásait, magas szintû, tárgyalási szintû nyelvvizsgával rendelkezzenek, s más országok jogszabályaiban is hasonlóan jártasok legyenek, mint hazájukéban. Mindez követelmény azonban az állandó választottbíróságok bíráival szemben.
Az egyes országok jogi szabályozása különbözõképpen dönt abban a vonatkozásban, hogy a választottbíróknak kell-e jogi végzettséggel rendelkezniük vagy sem. Ez általában sehol sem követelmény. Mérnök, közgazdász és természetesen nem kevés jogász, ügyvéd is található közöttük.
Másik nagyon fontos elõny a gyorsaság. A választottbírósági eljárás lényegesen egyszerûbb, kötetlenebb, mint a rendes bíróság processzusa. Éppen ezért lényegesen hamarabb születik döntés a jogvitában. Méghozzá jogerõs döntés, ami igen fontos, hiszen Magyarországon elmondható, hogy nem az elsõfokú eljárások húzódnak elsõsorban, hanem inkább a másodfokú eljárások ideje sokkal hosszabb. Minthogy az eljárás egyfokú, fellebbezésre általában nincs lehetõség. Az esetek többségében a felek gyorsabb döntéshozatalra számíthatnak, mint a rendes bíróság esetében.
Az olcsóság. A rövidebb ideig tartó eljárás rendszerint kevésbé költséges, mint a hosszan elhúzódó. Ugyanakkor meg kell azt is említeni, hogy közismert és a magyar felek által is gyakran kikötött külföldi választottbíróságok többségénél jelentõs mértékû a választottbírósági díj.
A választottbíráskodás gazdaságosságának megítélésénél azonban mindenképpen figyelembe kell venni az alábbi pontban foglaltakat is. Ezért vitatom Balsai képviselõtársam elõadását, hiszen õ általában a választottbíróságok költségességérõl szólt, nem a magyar választottbíróságról, amely a többihez képest igen olcsó.
A barátságos eljárás nagyon fontos követelmény a gazdasági életben. Azt mondhatjuk, hogy a választottbírósági eljárás akkor végzõdött eredményesen, ha a felek közötti ellentétet nem mélyítette el. Esetleg elõsegítette egyezség létrejöttét, de legalábbis hozzájárult ahhoz, hogy a felek üzleti kapcsolata az eljárás befejezése után is megmaradjon.
Az említett követelményeknek természetesen nem minden esetben lehet eleget tenni. Az eljárás barátságos jellegét természetesen befolyásolja a jogvita jellege, a felek képviselõi, végül, de nem utolsó sorban a választottbírók egyénisége is.
Az eljárás általában nem nyilvános, és ez igen nagy elõny. Míg az állami bíróságok eljárásával szemben alkotmányos követelmény a nyilvánosság, addig az üzletemberek gyakorta éppen azért döntenek a választottbíróság kikötése mellett, mert üzleti tevékenységüket, az abból származó jogvitákat, azok menetét és eredményét nem kívánják nyilvánosság elé tárni.
A viszonylag egyszerû végrehajthatóság is az elõnyei közé sorolható. Az általában végleges választottbírósági határozatok végrehajtásában önkéntes teljesítés elmaradása esetén az állami bíróságok nyújtanak segítséget.
Nemzetközi választottbírósági ügyekben bír jelentõséggel a külföldi választottbírósági döntések elismerésérõl és végrehajtásáról szóló, ma már többször említett New York-i egyezmény. Ez Magyarországon 1962-ben lett kihirdetve. Ezt több mint kilencven ország ratifikálta idáig. Ez azért jelentõs, mert kétoldalú egyezmények körülbelül 20-25 országgal vannak, amelyek hasonló követelményeket biztosítanak magyar, külföldön pereskedõ felek számára.
Ebben az említett New York-i egyezményben a konvenció részes államai arra vállaltak kötelezettséget, hogy a többi ratifikáló országban hozott választottbírósági döntéseket szükség esetén saját állami bíróságuk segítségével végrehajtják. Az egyezmény értéke különösen akkor érzékelhetõ, ha meggondoljuk, hogy más ország állami bírósági döntése csak az említett kétoldalú jogsegély-egyezmény vagy viszonosság esetében hajtható végre.
Tisztelt Ház! A Magyar Gazdasági Kamara mellett mûködõ választottbíróság gyakorlata, emelkedõ ügyszáma is azt mutatja, hogy emelkedik a belföldi- belföldi és a belföldi-külföldi felek közti ügyek száma. Megjelentek a külföldi-külföldi közti perek. Ez a magyar gyakorlat jelentõs elismerését jelenti. Hiszen kelet-közép-európai, központi választottbírósága lehet a magyar, a jelen szabály elfogadását követõen is.
A Magyar Gazdasági Kamara választottbírósága mûködését ez idáig az 1985. évi 11. számú törvényerejû rendelet írta elõ. Az új kamarai törvény egyik bekezdése is kimondja, hogy a Magyar Kereskedelmi és Ipari Kamara mellett mûködõ állandó választottbíróság a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett állandó választottbíróság jogutóda.
1993-ig a választottbírósági hatáskört csak a jogviták meghatározott csoportjára lehetett kikötni. A polgári törvénykönyv múlt évi november elsejei módosítása ezt a korlátozást feloldotta és lehetõvé tette, hogy belföldi gazdálkodó szervezetek is e fórum hatáskörét kössék ki gazdasági természetû szerzõdéseikben. E rendelkezés hatása már most megmutatkozik, és elõreláthatólag rövid idõn belül az ügyforgalom nagymérvû növekedésével fog járni, tekintettel az állami bíróságok nálunk is tapasztalható túlterheltségére.
Tekintettel arra, hogy e területen semmiféle regisztrációs kötelezettség nem hárul a felekre, pontosan nem állapítható meg, de becslések alapján több ezerre tehetõ például azoknak a gazdasági társaságot alapító szerzõdéseknek a száma is, amelyekben a tagok közötti jogi konfliktusok eldöntésére a felek a választottbíróság hatáskörét kötötték ki.
A magyar választottbíróság növekvõ ügyszáma arra utal, hogy a vállalkozókat az állami bíróság túlterheltségén kívül ezen intézmény hatásköre kikötésére ösztönzik a hazai pályán történõ pereskedés kétségtelen elõnyei is. Azokban az esetekben ugyanis amikor a jogszabály adta lehetõség a választottbírósági fórum kikötése, a felek elvileg külföldi hasonló intézményhez is fordulhatnának, amennyiben ebben állapodnak meg. Ez azonban - információim szerint - csak viszonylag ritkán történik meg. Annak mérlegelése során, hogy a felek jogvitáikat hazai vagy külföldi választottbíróság elé vigyék, a vállalkozókat és jogi tanácsadóikat indokoltan motiválják az alábbi szempontok: A magyar választottbíróság eljárási díja lényegesen alacsonyabb a hasonló nyugati intézmények díjtételénél is.
Elõny a magyar nyelv használatának lehetõsége. Itt kívánom megjegyezni, hogy a magyar választottbíróság elõtt jelenleg magyarul, németül és angolul lehet perelni, illetõleg minden olyan nyelven, amelyre tolmácsot hoz az eljáró ügyfél.
Megtakaríthatóak továbbá a külföldi pereskedéssel járó utazási és tartózkodási költségek is. Ugyanakkor a szabad bíróválasztás következtében az ügyfelek lényegében ugyanazt a szolgáltatást kapják, mint külföldön.
Egyébként a magyar választottbíróság bírólistáján szereplõk közül többen esetenként külföldi társintézményeknél is dolgoznak. A magyar bírók svájci, német és más bírói jegyzéken szerepelnek, de a magyar jegyzékben is szerepelnek külföldi bírák, kijelölhetõ bírák.
A Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett állandó választottbíróság igen jelentõs nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Együttmûködési megállapodást kötött például az osztrák, svájci, német, görög, olasz, angol társintézményekkel. E kapcsolatok segítik az intézményt abban is, hogy információval lássa el a tanácsért gyakran hozzá forduló magyar vállalkozókat.
A Magyar Gazdasági Kamara választottbírósága 1992-ben a Phare-program keretében jelentõs pénzügyi támogatásban részesült. Ebbõl sikerült az intézmények teljes számítógépes rendszerét is kiépítenie.
Az állandó választottbíróság bírói létszáma, titkársága s infrastruktúrája az ügyszám jelentõs növekedését, akár három-négyszeres növekedését is elbírja, ráfordítás-ígényes bõvítés nélkül. Sõt költségvetési bevételekkel is jár, minthogy a perérték egy százaléka az önkormányzatok illetékbevétele.
Ugyanakkor e választottbíróság jellegénél fogva - a felek választják - csak lehetõség a felek számára, hogy vitáik eldöntését rájuk bízzák, az ügyek egyes kategóriájára nézve kötelezõként elõírni nem lehet, mert abban a pillanatban megszûnik a választottbírói jelleg.
A nemzetközi választottbíróság széles körû szakirodalommal rendelkezõ külön szakmává növi ki magát a nemzetközi kereskedelem második világháború után történt robbanásszerû kiszélesedésével. Intézményhálózatukat elsõsorban a kamarai választottbíróságok jelentik, amelyek hozzáértése, pártatlansága alapján bizonyos nemzetközi rangsora, presztízse van kialakulóban.
A magyar kamarai választottbíróság elõkelõ helyet foglal el ebben a rangsorban, s ezzel növeli az egész magyar választottbíráskodás és igazságszolgáltatás jó hírnevét. Ezért van különös jelentõsége ennek a törvénynek és rendelkezéseinek, és fõleg annak, hogy az intézményi választottbíróságok közül csak az országos Magyar Kereskedelmi és Iparkamara választottbírósága jogosult nemzetközi ügyekben eljárni.
Tisztelt Ház! Az elmúlt idõben merült fel az ügyvédi kamarákban az igény állandó választottbíróság felállítására. A kisgazda-vezérszónok tévesen állapította meg azt, hogy az eljárásban ügyvédek nem vehetnek részt. A magyar névjegyzéken számos magyar és külföldi ügyvéd is található, sõt húsz betöltetlen hely is, amelyre jelentkezhetnek megfelelõ nyelvtudással rendelkezõ ügyvédkollégáink. De aki bíráskodik, ugyanott nem képviselhet ügyfelet. Sajnos ez az, ami a jelenlegi bírói ilyen jellegû szabályokban nem szerepel. Ez pedig az az etikai minimum, amelyet a bizalmon alapuló eljárásban megsérteni nem szabad.
(10.20)
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elfogadásra ajánlott törvény - mint több képviselõtársam már elmondta - egy ENSZ-szervezet által készített minta magyar joghoz igazodó változata. Nem mondták el, de a nemzetközi szabályozást elõkészítõ bizottságot a magyar Szász Iván vezette, dr. Horváth Éva, a mûködõ választottbíróság vezetõje is tagja volt ennek a bizottságnak.
Megfelel a törvény a jogharmonizáció követelményeinek - mint ahogy azt Áder képviselõtársam is említette -, hiszen az Európai Közösség irányelvei is ugyanilyen szabályok meghozatalát irányozzák elõ.
Meg szeretném nyugtatni Isépy képviselõtársamat, hiszen jelenleg folyik a kodifikáció Nagy-Britanniában, Olaszországban, és elõtte áll Németországban az országgyûlés.
Balsai képviselõtársam említette a kodifikációs folyamatot is. Errõl szeretnék pár mondatban szólni. A törvényjavaslatot a választottbíróság készítette elõ, erre az Igazságügyi Minisztérium 1988-ban kérte fel. A törvény 1990 és '91 fordulóján került vissza az Igazságügyi Minisztériumhoz, talán az említett polgári jogi és polgári eljárásjogi változás miatt nem kerülhetett az Országgyûlés elé. Sajnos ez az utóbbi polgári eljárási változtatás szüntette meg a gazdasági bíráskodást, a gazdasági pereket, amelyek jelentõs elõnyöket bírtak a normális polgári eljáráshoz képest.
A törvény tehát nagyjából 1990-91 derekán készen volt. Sajnos nem került ide, az új kormány porolta le, terjesztette az Országgyûlés elé.
A választottbíróság súlyát, jelentõségét három módon lehet csökkenteni. Sajnos valamennyi elhangzott a korábbi felszólalásokban. Például nem lép életbe a kamarai törvény, és nem rendelkezünk a bíróságok sorsáról.
A másik: államosítjuk a választottbíróságot, és közjogi érvek alapján túlterjeszkedünk az állam által megszokott szabályozási szinttõl, mint ahogy Balsai képviselõtársam említette módosító indítványában; vagy állandó választottbíróságnak hívjuk a gyakorlat, felkészülés, nemzetközi kereskedelmi ismeretek nélkül eljáró szervezeteket.
Osztom Balsai képviselõtársam nézetét viszont abban, hogy ettõl nem várható a bírósági terhek jelentõs csökkenése. Ehhez jelentõs jogtudatfejlõdés szükséges mind a perlekedõk, mind az õket képviselõk között. A csõdök, a felszámolások, a rendezetlen, évekig húzódó perek, a társaságokon belüli viták arra késztetik a jogkövetõket, hogy ugrásszerûen emelkedjen az ilyen jellegû eljárások száma.
Jogos elvárásunk és reményünk: a mûködõ választottbíróság megõrzi jelenlegi szakmai színvonalát és Közép-Kelet-Európa központi választottbíróságává válik.
Éppen ezért kérem képviselõtársaimat, fogadják el az elõterjesztést és mihamarabb szavazzuk meg a törvényt. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)